Loudun ​ördögei 84% 30 csillagozás

Ez még csak a harmadik könyvem Huxley-tól, de most már tényleg besoroltam a kedvenc íróim közé. Egyszerűen fantasztikus. Eszméletlen, hogy férhet ennyi tudás, műveltség, történelmi ismeret és írói tehetség egy emberbe. Lehet, hogy néhány embert elrettent az oldalak száma, de szerintem nagyon olvasmányos könyv. Én nem unatkoztam mellette egy pillanatig sem.
Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmet, a középkort, és kíváncsiak az egyház, a papok, apácák, az akkori élet részletes, mélyre hatoló képeire. Mellesleg a szörnyűségekből is kapunk elég szaftos nyakon öntést, az ördögűzések, kínzások kapcsán.
Ezek mellet fejlődésregény. 3 életút (Grandier, Jeanne des Agnes, Surin), konfliktusok, szerelem, csalás, hazugság, mártírok, és minden egyéb meg található benne, ami kell egy ilyen regényhez. De ami (nekem legalábbis) a legfontosabb, és legértékesebb volt a könyvben, hogy rengeteg bölcsességet, igazságot, filozófiát, értékes gondolatot is tartalmaz. Valójában a regény most is aktuális, hiába játszódik a középkori Franciaországban és hiába a XIX. századi Angliában íródott.

Volt még egy dolog ami nagyon megfogott. Mégpedig az, hogy még ilyenkor is voltak olyan emberek (vannak persze ma is, de kisebb számban), akiknek nagyon erős kapcsolata volt valami földön túlival. Spirituálisabbak voltak, komolyabb lelki életük volt. Ma már ettől annyira eltávolodtunk. Szomorú, hogy ennyire szegények vagyunk…

Ördögien isteni.

Egyre jobban kedvelem Huxleyt. Ebbe a furcsa könyvbe (regény is meg nem is, doku is meg nem is), egy másik könyv kapcsán futottam bele (ahogy ez lenni szokott). A Rózsák és lángok című történelmi regény is ezt a témát dolgozta fel és annyira megtetszett a sztori, hogy amikor annak az utószavában említették ezt a könyvet is, úgy döntöttem, nem maradhat ki. És jól döntöttem.
A két könyvnek mások a szempontjai, Huxleyt sokkal történelmibb igénnyel ábrázolja a kort, a várost, a korabeli emberek elképzeléseit a világról és a vallásról, mégis regényírói beleérzéssel.
Könyvének három főszereplője van, Urbain Grandier, a varázslás és boszorkányság vádjával ártatlanul elítélt pap, Jeanne nővér, a helyi zárda fiatal főnökasszonya, akinek vádjai elősegítették az ítéletet és Surin atya, akit az ítélet után Jeanne nővér segítőjének jelölnek ki.
Mindhármuknak meg van a maga keresztje.
Az ő történetükön kivül a könyvön végigvonul az elmélkedés, miként is fejlődhetne az ember, és milyen szerepet játszhat ebben a vallás. Ilyen szempontból a harmadik fejezet kulcsfontosságú, én nem is számítottam erre a vonalra, ezért ott még is torpantam egy kicsit, de mire a könyv végére jutottam ez is helyre került.
Nagyon jó élmény volt.

Nagyon jó könyv, csodálatos érzékenységgel jeleníti meg a három főszereplőt, és a 17. századi embernek a valláshoz és egyházhoz való viszonyát, illetve általában az ember „önmaghaladási kísérleteit”, a politka és a diktatúrák mindenkori működését. Erősen érződik az 50-es évek hangulata, de ettől még részben aktuális, örök igazságokat tartalmazó mű. Huxley saját misztikus-ökumenikus vallási nézetei, bár elgondolkodtatóak és szépen meg vannak írva, elég fárasztóak annak, aki erre nem annyira fogékony (pl. nekem azok voltak), de ez ne szegje senki kedvét, mert ettől még egészében nagyon emlékezetes, kiváló könyv.

8/10

Lassan olvastam, nehéz könyv, de nagyon megérte. Kiváncsian állok Huxley elébe a következőkben.

Felejthetetlen és kihagyhatatlan Surin atya „jellem-fejlődésének” részletes leírása mind szépirodalmilag, mind lélektanilag a könyv vége felé. (nem teljesértékű, de önmagában is izgalmas olvasmány ez a rész, ha valaki nem akarja átrágni magát az egész könyvön…)

Nagyon érdekes volt, néha vicces, néha szarkasztikus, olykor pedig elkeserítő. Semmi nem lett jobb az eltelt évszázadok alatt, annyit leszűrhettünk. Vagyis nem fejlődött sokat az emberi természet. Vagy, más nézőpontból azt is mondhatnánk, hogy régen sem volt semmi jobb… Mindenki kiválaszthatja a neki jobban tetsző szemszöget.
Huxley jól ír, szerettem a filozófiai és teológiai részeket is, bár néha besokalltam azért. De leginkább a sok francia miatt. De ez az én egyéni szocproblémám, minthogy egyáltalán nem értem a franciát.