Az ​észlelés kapui 28 csillagozás

Aldous Huxley: Az észlelés kapui

E lenyűgöző beszámoló azokról a látomásélményekről szól, amelyeket a szerző meszkalin – egy ősi indián drog – hatása alatt átélt. Az igen művelt, világosan fogalmazó író az élmények puszta leírásán túl a jelenségek elemzésével is foglalkozik. „Nagyon valószínűtlen, hogy az emberiség valaha is képes lesz hosszú távon meglenni a Mesterséges Éden nélkül. A legtöbb férfi és nő élete a legrosszabb esetben annyira fájdalommal teli, a legjobb esetben pedig annyira monoton, szegényes és korlátolt, hogy a menekülés igénye, a vágyakozás, hogy legalább néhány pillanatra túllépjenek önmagukon, a lélek egyik legfontosabb törekvése volt és marad is mindig. A művészet és vallás, a karneválok és egyéb mulatságok, a tánc, az oratóriumok hallgatása, mind – H. G. Wells szavaival élve – Kapuk a Falban. Személyes, mindennapos használatra pedig mindig is rendelkezésre álltak mesterséges úton előállított kábítószerek.”

Eredeti mű: Aldous Huxley: The Doors of Perception

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
Göncöl, Budapest, 1997
98 oldal · ISBN: 9637875956 · Fordította: Kollár János

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
Kek P
Aldous Huxley: Az észlelés kapui

Okfejtés egy drog (a meszkalin) használatáról, a végén erős ajánlásokkal megtűzdelve.
Érdeklődve kezdtem el, mert azt hittem világosan leírja, hogy miket tapasztalt a drog hatása alatt. De nem, arról keveset ír. Hogy miket látott, milyen festményeket mutattak neki, s hogy ő fennhangon miket mondott ki róluk, meg a lejátszott zeneszámokról, azt rögzítették magnón, s ő a magnófelvételeket visszahallgatva igyekezett felidézni benyomásait és utólag értelmezni azokat. A meszkalin hatását – TÉVESEN – leszűkíti arra, hogy attól lecsökken az agy oxigénellátása és a vércukorszintje, s ezért kerül holmi passzív szemlélődő állapotba, ahol minden cselekvési szándéka szinte nullára csökken le – alszik az akarat és az ítélet. Úgy értelmezi ezt a másmilyen észlelést – amely a színeket illetően ráadásul sokkal intenzívebb is, mint a normál érzékelésünk –, mint a konvencionális és erkölcsi felettes én szűrőjét kiiktató tágabb és teljesebb igerösszesség befogadását, valóságos létélményt. Nos, a minimális vércukorszint elérése terén sokkal több és intenzívebb benyomásokkal rendelkezem, ezért merem állítani, hogy ezek a lángoló színek és fényjelenségek nem azzal függenek össze. Tapasztalatom van viszont az ilyen állapotban lévő egyén számolási képtelenségéről, kommunikációs nehézségeiről tevékeny akarati gyengeségéről. Éppen ezért merem állítani, hogy a cukorhiány nem az észlelés teljességéhez vezető út. :)) Pont fordítva! A színkavalkád tehát a drog más összetevőjének és hatásának tudható be. Másrészt az is megmosolyogtatott, hogy az átlagos keresztények másfél órás vasárnapi templomi unatkozását némi droghasználattal szívesen oldaná és lángoltatná. Nem tudom, lehet, hogy ő még nem is találkozott komolyan hívő emberrel? Megmosolyogtató az is, hogy bár józan ésszel bevallja, hogy nincs vizuális beállítottsága – ám a drog hatása alatt sziklaszilárd evidenciával nyilatkozik néhány képzőművészeti remekműről (néha elég lesújtóan). Ugyanígy néhány zeneműről. Igaz, azt nem szögezte le, hogy zenei hallása és műveltsége sincs, de azért mégis mintha ilyen benyomást tenne az utólagos értelmezéseiből megállapíthatóan. Pusztán az, hogy a művészi celebvilághoz tartozik valaki, még nem jelenti azt is, hogy magasabb rendű zenei és vizuális érzékkel is megáldatott. És ezt még a drog sem biztosíthatja az illető számára. Legfeljebb a saját érzéketlenségének a felső csúcsára lehet az illetőt eljuttatni, nem tovább.
Szóval, nekem ez a könyv egy hozzá nem értő bőbeszédű ömlengése.
Nem, nem a tapasztalatot vitatom el tőle – az adott és hitelesen ír le róla dolgokat. A következtetései tévesek és meglehetősen mesterkélten beállítottak.

>!
heavydirtysoul
Aldous Huxley: Az észlelés kapui

Huxley a kis könyvben a rá jellemző cizelláltsággal megpróbálja leírni az élmények velejét és nem túl széles látószöggel az ezekből mikor kisebb, mikor nagyobb ívekben, de többnyire egyetlen következtetés felé tartó gondolatmeneteit. A konklúzió magyarra fordítva: az állapot, amibe a meszkalin tol, páratlan, és valószínüleg kell neked. Fontos kiemelni, hogy Huxley nem a meszkalint dicséri, hanem az elmeállapotot, amibe az juttathatja az embert. Csak sajnos ennek elérésére nem nagyon van működőképes alternatíva. A kötet amellett, hogy kultúrtörténeti mérföldkővé vált, máig szélsőségesen megosztó témája ellenére, vagy inkább pont azért mindenképp hasznos olvasmány, gondolatébresztő és öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető keringőre való felhívás, mindez kifogástalan megfogalmazásban.

>!
exceptwhen
Aldous Huxley: Az észlelés kapui

Érdekes volt, és sok új információval szolgált. Ezelőtt még sosem hallottam a meszkalinról, és bevallom, nagyon ígéretesnek hangzik. A promotálás mesterfokát vitte véghez.
Az oka annak, hogy 3 csillagot adtam, a meszkalin alatt lévő tapasztalatainak leírása volt. A percepció olyan fokú boncolgatása volt, hogy már nem bírtam követni, és sokszor csak egy „mivan???” volt a belőlem kiváltott reakció. Persze ez nem feltétlen az író vagy a könyv hibája, inkább mondanám az én értetlenségemnek, talán nem tudok annyira elvont módon gondolkodni, hogy teljes mértékben megérteni és értelmezni tudjam az ott leírtakat. A transzcendencia élményét, a lényeg megragadását, a gondolkodás változását, a felismerést, a megvilágosodást, a rácsodálkozást viszont jól érzékeltette.
Érdekes volt a vallásban való kiteljesedés és a hallucinogén szerek közti párhuzam, bár nem igazán osztom a nézőpontját.
Összességében érdekes volt, de sokszor le akartam tenni, annak ellenére, hogy kevesebb, mint 100 oldal.

>!
Rea P
Aldous Huxley: Az észlelés kapui

hű…micsoda élmény lehetett…még olvasni róla is az volt..


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

Együtt élünk, hatással vagyunk egymásra, reagálunk egymás viselkedésére, ennek ellenére mindig és minden körülmények között egyedül vagyunk. A vértanúk kéz a kézben vonulnak az arénába, de egyenként feszítik meg őket. A szerelmesek egymást átölelve, kétségbeesetten próbálják saját, elszigetelt extázisukat közös öntranszcendeciába olvasztani – mindhiába. Sajátos természeténél fogva minden testtel bíró lélek arra ítéltetett, hogy szenvedése és boldogsága magányos legyen.

10. oldal

>!
zsjzsj P

Igen hasznos, ha képesek vagyunk úgy látni magunkat, ahogy mások látnak bennünket.

11. oldal

3 hozzászólás
>!
gyurmapok

Nagyon valószínűtlen, hogy az emberiség valaha is képes lesz hosszú távon meglenni a Mesterséges Éden nélkül. A legtöbb férfi és nő élete a legrosszabb esetben annyira fájdalommal teli, a legjobb esetben pedig annyira monoton, szegényes és korlátolt, hogy a menekülés igénye, a vágyakozás, hogy legalább néhány pillanatra túllépjenek önmagukon, a lélek egyik legfontosabb törekvése volt és marad is mindig.

69-70. oldal

>!
zsjzsj P

Ha az agy cukorkészlete kimerül, a rosszul táplált ego legyengül, már nem foglalkozik azzal, hogy elvégezze a szükséges munkáját.

26. oldal

>!
zsjzsj P

Az ember igen fejlett színlátása biológiai szempontból luxus – felbecsülhetetlenül fontos számára, mint intellektuális és lelki lény számára, de állatkénti túlélése szempontjából szükségtelen.

27. oldal

>!
Kek P

A bádog- és színes műanyag szerkezetek – hol is láttam ezeket korábban? Minden olyan képtárban, ahol az absztrakt művészet legújabb alkotásait állítják ki.

55. oldal

>!
Kek P

Rózsa virágát
Könnyű megfesteni, a
Levelét nehéz.

Shiki haikuja indirekt módon pontosan azt fejezi ki, amit akkor éreztem – a levelek finoman kidolgozott csodálatos világával szemben mennyire túlzó, mennyire túlságosan nyilvánvaló a virág dicsősége.

66-67. oldal

>!
Kek P

Vannak és kétségtelenül mindig is lesznek kiváló egyházi személyek, akik számára sajnos az áhítat kevés. A már nem élő G. K. Chesterton, aki legalább annyira líraian tudott írni az ivásról, mint az áhítatról, az ékesszóló szónokuk lehetne.

77. oldal

1 hozzászólás
>!
poiuzt

kész arra, hogy a hetedik mennyországból leszálljon azért, hogy beteg testvére számára egy pohár vizet vigyen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Baudelaire: A mesterséges mennyországok
James Bowen: Bob, az utcamacska
Irvine Welsh: Skagboys
Don Winslow: Drogháború
Jo Nesbø: Kísértet
Christiane F.: A végállomás gyermekei
Géczi János: A Bunkerrajzoló
James Frey: Millió apró darabban
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók