Noha irodalmi jelentőségét kétségtelenül a Pont és ellenpont (1928), valamint a Szép új világ (1932) című regényekkel alapozta meg, Aldous Huxley (1894-1963) két, drogélményről szóló, többnyire egybekötve kiadott, hosszabb esszéinek köszönheti általános ismertségét a szélesebb, populáris kultúrkörökben. Az érzékelés kapui a kísérletező szellemű író közvetlen tapasztalaton alapuló élményeit dolgozza fel meglehetősen személyes hangvételben, míg a Menny és pokol az esszéista távolságtartásával illeszti be a meszkalinkábulat keltette benyomásokat a kollektív tudattalanban megőrzött, sőt még azon is túlmutató transzcendentális hagyományba. E két értekezés együttesen, egymást kiegészítve és kiteljesítve mintegy kijelöli a meszkalin és általában a függőséget nem okozó tudatmódosító szerek kultúrtörténeti helyét – legalábbis Huxley és az esszék megjelenésekor megszülető beatmozgalom sajátos szemszögéből nézve.
Az érzékelés kapui / Menny és pokol 51 csillagozás
Az érzékelés kapui címmel is megjelent.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aldous Huxley Cartaphilus
Enciklopédia 1
Kedvencelte 10
Most olvassa 3
Várólistára tette 38
Kívánságlistára tette 71
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Igaza volt Bukowskinak, de attól hogy lenyelsz egy kis meszkalint, még nem leszel guru. Hiányoltam a pokoljárás szemléltetéseit, ehelyett vigasztalódhattam a szederjes mennyország burjánzó kivonatában, amely inkább tűnik idillikus, születés előtti imágónak, mint valódi utazásnak a szellemvilág hullámvasútjain.
Nagyon érdekes és nézőpontokkal találkoztam benne, főleg a vallással és művészetekkel fogalakozó részek tetszettek. Elgondolkodtatott hányféleképp láthatjuk a világot, talán ez volt az a momentuma ami leginkább megragadott. Mindenesetre azért egy jó propaganda könyvnek is elmennek a drogok népszerűsítése terén, mivel úgy érzem inkább csak a pozitívumokat emelte ki, a pokoljárás részét én azért 'hiányoltam'. És a jó propagandánál valóban jóra gondolok, olvasás közben már már úgy éreztem ez kell, a mélyebb gondolatokhoz/gondolkodáshoz, holott Huxleynak nem vagyok bennem biztos, hogy szüksége lehetett rá a Dolgok 'mögé' látásához.
a fülszövegből tudtam, h ezek az írások a drogélményekről szólnak.
ehhez képest kiderült, h jóval több van benne. egy olyan világnézet, ami igen közel áll hozzám, és aminek a drogokhoz csak lényegtelen köze van.
huxley azt állítja, h a világ, amiben élünk, sokkal összetettebb, sokrétűbb, színesebb, izgalmasabb, megdöbbentőbb és lenyűgözőbb, mint amit a hétköznapok során érzékelünk belőle. és hogy vannak módszerek, helyzetek, amikkel rést tudunk ütni azokon a kapukon, amik ezt eltakarják előlünk. ilyen lehet a meditáció, az orgazmus, a drogok.
ezzel én teljes mértékben egyetértek. (bár engem személy szerint az előbbi kettő érdekel igazán, a könyv viszont inkább az utóbbira van kihegyezve).
értelmes, nyitott embereknek remek olvasmány.
A könyv első része számomra egy hihetetlen utazás volt. A második pedig teljesen más megvilágításba helyezett bizonyos dolgokat a szememben. Sokan elítélik a kábítószerfogyasztás mindenfajta formáját, akiket Huxley azzal próbál megnyerni, hogy megkísérli az általa propagált szerekről lemosni a drog kifejezést, felcserélve vallási és nevelési okokkal, egyúttal az élvezeticikkből spirituális eszközt fabrikálni.
Nem mondom, hogy a könyv hatására rohantam a szerekért, de kicsit más szemmel nézek a dologra. Különösen meggyőző egyezéseket tud felmutatni a meszkalin hatása és elfogadott szakrális gyakorlatok között, egy értékrendbe tolva mindkettőt.
Zseniális műnek tartom, mert nem csak meg tudott lepni, de képes volt átértékelésre is rábírni.
Remek példája a naív idealizmusnak a téma megközelítése. félreértés ne essék, semmi bajom az idealizmussal, mindössze arra céloztam, hogy a könyv szépen mutatja miért volt eleve kudarcra ítélve a hippimozgalom, és a „new age” irányzat világképe. nem lehet úgy nekivágni egy totálisan új valaminek, hogy a problémákkal nemhogy nem törődünk, hanem egyenesen ignoráljuk őket. (gondolok itt pl a drogfogyasztás árnyoldalaira)
mindazonáltal rengeteg vonatkozásban egyetértek a szerzővel, és csodálom éleslátását, amivel az okok gyökeréig leás, és megfogalmaz ollan dolgokat, amiken egyébként hajlamosak vagyunk átsiklani. nem csodálkozom, hogy egy kiábrándítóan szürke, és komor korszakban annyi ember talált vígaszt e sorokban.
Eredetileg a könyv első felét szerettem volna elolvasni, Az érzékelés kapuit, ám ha már a kötet kapcsán két mű is a kezembe akadt nem hagyhattam ki. Az első rész érdekes volt, belsőséges leírás volt, míg a könyv második része olyan volt, mint egy művészettörténeti tárlatvezetés kihegyezve a vallásos művészetekre. A függelékben leginkább a különböző vallási rituálékhoz kapcsolódó tudatmódosító technikák nyújtottak új tudást.
Népszerű idézetek
A megvilágosodás nem más, mint mindig tudatában lenni a maga magasságában létező totális valóságnak – tudatában lenni, de közben olyan állapotban maradni, hogy állatként fennmaradhassunk, emberként gondolkodhassunk és érezhessünk, szükség esetén bármikor visszatérhessünk a zord és komor logikához. A célunk annak felfedezése, hogy mindig ott voltunk, ahol lennünk kellett.
Az érzékelés kapui, 72. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Őszentsége, a XIV. Dalai Láma – Desmond Tutu – Douglas Carlton Abrams: Az öröm könyve 94% ·
Összehasonlítás - Erich Fromm – Daisetz Teitaro Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis 90% ·
Összehasonlítás - Terence McKenna: Ősi Újjáéledés ·
Összehasonlítás - Sonia Choquette: Kérdezd a lelki vezetőd ·
Összehasonlítás - Umberto Eco: Az ősfasizmus szaga 92% ·
Összehasonlítás - Anthony De Mello: A szeretet útja 91% ·
Összehasonlítás - Marie de Hennezel – Jean-Yves Leloup: A halál művészete ·
Összehasonlítás - Max Lucado: Félelem nélkül 89% ·
Összehasonlítás - Anthony de Mello: Forrás fakad ·
Összehasonlítás - Krishna Dharma: Mahábhárata ·
Összehasonlítás