Az ​érzékelés kapui 38 csillagozás

Aldous Huxley: Az érzékelés kapui

A másik oldalra törjünk át – szólitotta fel nemzedékét Jim Morrison, a legendás Doors énekese. S tette ezt azután, hogy megszállotjává vált Huxley két, a meszkalinnal kapcsolatos élményéről, saját belső Shangri-lájában tett utazásáról szóló irásának, Az érzékelés kapuinak és a Menny és pokolnak.
Huxley áttört a másik oldalra, a szer hatására „áttetszővé váltak az érzékelés kapui, és minden a saját végtelen valójában” jelent meg előtte. Rendhagyó élménybeszámolója „kötelező olvasmány” volt a beatnemzedék számára, a pszichedellikus 1960-as évek filozófiáját meghatározó alapmű lett. A két, mesterien megszerkesztett mű a virtualitás és a valóság, az érzékelt világ és a realitás közötti kapcsolatokat és különbözőségeket vizsgáló, újabb keletű regények, filmek alkotóira is jelentős hatást gyakorolt.

Az érzékelés kapui / Menny és pokol címmel is megjelent.

Eredeti mű: Aldous Huxley: The Doors of Perception

Eredeti megjelenés éve: 1954

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Modern Klasszikusok

>!
Szukits, Szeged, 2002
164 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393800 · Fordította: Szántai Zsolt, Galamb Zoltán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
madárka
Aldous Huxley: Az érzékelés kapui

Na, ez rohadt érdekes volt! Egészen érdeke állapotban voltam olvasás közben, és biztos, hogy a későbbiekben még a kezembe kerül majd ez a könyv.
Most egy kicsit azért sajnálom, hogy eddig csak a Szép új világot ismertem Huxley életművéből. Itt az ideje pótolni a hiányosságot…

>!
MeliSzabo
Aldous Huxley: Az érzékelés kapui

legszívesebben kiidézném belőle az összes betűt, az összes illúziót és misztikus látomást. kiidézném belőle Blake kerubjait, a koplalás égi okát, a lélektani magasságokat meg teológiai mélységeket, a középkort, a közelséget, a távolságot, a tündöklő fényű növényeket, a meszkalint, a látomásokat kiváltó művészetet, kiidézném belőle magát Huxleyt.

mikor olvastam nem is voltam jelen. csak platóni van-ság volt, és igazából a nem-énem olvasta a sorokat.

>!
Kek P
Aldous Huxley: Az érzékelés kapui

Meglepődtem, mert e könyv magyar címe csak épp, hogy eltér az általam Huxleytől korrában olvasottól. (Aldous Huxley: Az észlelés kapui) Most akkor ugyanaz, vagy sem? Hát, csak részben. Merthogy ez a könyv 2 mű egy kötetben való megjelentetése. A kiindulópont valóban az 54-es kapus, de Huxley megírta ennek folytatását is, a Menny és pokol címmel, s ez világosan kiderül az Előszóból (melyet J. G. Ballard jegyez 1993-as dátumozással). A könyv ezeken kívül még 8 függeléket is tartalmaz, melyek a Menny és pokolhoz íródtak kiegészítő magyarázatként (a szövegben ott lábjegyzetként történik rájuk utalás), de egyenkénti 2-7 oldalnyi terjedelmükkel amolyan miniesszéknek nevezném inkább őket, mint lábjegyzet magyarázatoknak.
Nos, ez a 2. rész számomra érdekesebb volt, és a magyar fordítás is sokkal sikerültebb, mint az alapmű általam korábban olvasott változata. Tartalmilag ugyan újra csak nem értek egyet teljesen Huxleyvel, ahogy igyekszik pusztán fizikai és pszichés körülményekkel magyarázni (hipnózis, illetve koplalás) az illúziók és látomások létrejöttét, és még ezek tartalmi jellemzőit is ezekkel indokolja, teljesen figyelmen kívül hagyva a transzcendencia (esetleges) létét. Holott a természetfeletti még nem biztos, hogy természetellenes. Miért ne használhatná fel Isten közvetítő, segítő eszközül az anyagi dolgokat (is)? A bökkenő inkább ott van, hogy miért nem vizionál minden enzim- és vitaminhiánnyal küzdő, böjtölő, koplaló, éhező ember ma is – ha már a múltban ez a kor adottsága volt csupán szerinte. Talán ma nincsenek éhező emberek? A látomásokat az egyház is óvatosan kezeli, de azért van pár, amelyet az idő igazolt, egyszerűen azért, mert megvalósultak azóta (Fatima) vagy nincs rá pszichés magyarázat pl., hogy egy 14 éves írás-olvasás tudatlan lányka honnan találhatná ki azt a latin szakkifejezést (Immaculata) a látomásában szereplő hölgyre névként, mit még a helyi papság se nagyon ismer, hiszen csak 4 évvel korábban iktatták be dogmaként. Nos, igen, itt az egy-két elfogadottat állítom szembe a Huxley által tömegesnek mondottal, de engem mindig is jobban lenyűgözött a pár hiteles kivétel. Másrészt merem állítani, hogy a szigorú életformát élő misztikusok és a nagyon is józan szerzetesek tapasztalatairól Huxleynek fogalma sem lehet, mégis veszi a bátorságot, hogy fekete-fehérre sarkítva, szögletesen nyilatkozzon róla. Talán neki is be kellett volna költöznie 2 évre egy trappista kolostorba, élve velük a a mindennapok szelíd csendjét, s utána próbálni mondani valamit róla.
Szóval, megint csak azt érzem: Huxley csak félútig, féligazságokhoz jutott el.

>!
castanea
Aldous Huxley: Az érzékelés kapui

Van egy elektronikus formátumban terjedő kiadása: Az észlelés kapui, Kollár János fordításában.

1 hozzászólás
>!
moikboy
Aldous Huxley: Az érzékelés kapui

Tudományos – főleg filozófiai – jellegű trip-beszámoló. Azért ilyet keveset találunk a daath.hu-n vagy az erowiden :)


Népszerű idézetek

>!
Katze

A testben lakozó lelkek sorsa természetüknél fogva az, hogy elszenvedjék és élvezzék a magányt.

Az érzékelés kapui, 12. oldal

3 hozzászólás
>!
Katze

Ha úgy látjuk magunkat, ahogy mások látnak minket, kitüntetettek vagyunk.

Az érzékelés kapui, 13. oldal

1 hozzászólás
>!
Katze

Bármilyen kifejező is, a szimbólum sosem lehet azonos azzal a valamivel, amit jelképez.

Az érzékelés kapui, 29. oldal

>!
Kek P

A megszokás közömbössé tesz.

104. oldal (Menny és pokol)

>!
Katze

Véleményem szerint ez a legtöbb, amire az emberi elme képes – érzékelni mindent, ami egy adott pillanatban az univerzumban lejátszódik.

Az érzékelés kapui, 26. oldal

3 hozzászólás
>!
metahari

Mert az az ember, aki visszajön a kapun, sosem lesz pontosan ugyanaz, mint aki átlépett rajta. Bölcsebbé válik, de veszít gőgös magabiztosságából, boldogabb lesz, de kevésbé önelégült, alázatosabban ismeri el saját tudatlanságát, de jobban megérti majd a szavak és a dolgok közötti összefüggéseket, a szisztematikus logika és a megfoghatatlan titok kapcsolatát – azét a titokét, amelyet örökösen, de mindig hiába próbál megérteni.

1 hozzászólás
>!
Katze

Együtt élünk, cselekszünk, reagálunk egymásra, mégis – legyenek bármilyenek a körülmények – mindig egyedül vagyunk. A vértanúk kéz a kézben sétálnak be az arénába, de abban a pillanatban, amikor feláldozzák az életüket, ők is magányosak. A szerelmesek egymást ölelve próbálják egyetlen ön-transzcendenciává változtatni elszigetelt eksztázisukat, sikertelenül.

Az érzékelés kapui, 12. oldal

>!
berengar

Manapság már jóval több időt fordítunk ivásra és dohányzásra, mint tanulásra. Ez természetesen nem meglepő. Az önmagunktól, valamint a környezetünktől való menekülés vágya majdnem mindenkiben és csaknem állandóan ott él.

71. oldal

>!
metahari

Valószínűtlen, hogy az emberiség valaha is képes lesz megválni a mesterséges Paradicsomoktól. A legtöbb férfi és nő élete a legrosszabb esetben olyan fájdalmas, a legjobb esetben pedig annyira monoton, sivár és korlátolt, hogy a menekülés utáni vágy, az öntranszcendentáció csupán néhány percre jelenik meg benne – ha megjelenik egyáltalán. Pedig éppen ez az, amire a lélek vágyott, vágyik és vágyni fog. A művészet és a vallás, a karneválok és a szaturnáliák, a tánc és a szónoklatok meghallgatása – ezek mindegyike, H.G. Wells szavait használva, kapuk a falon.
Privát, mindennapi használatra mindig léteztek vegyi anyagok…
Ezen tudatformáló anyagok többségét csakis orvosi utasításra lehet használni, vagy illegálisan, óriási kockázatot vállalva. A nyugati világban egyedül az alkohol és a dohányáruk fogyasztását engedélyezik. Minden más egyéb kaput, ami a falon nyílik, drognak neveznek, használóikat pedig gonosznak vagy betegnek tartják.
A modern korban sokkal többet költünk italra és dohányra, mint az oktatásra. Ez persze nem meglepő. Az én elől és a környezetből való elszökés kényszere az emberek többségénél állandóan jelen van.

>!
Kek P

És számolni kell még a végtelenség rettenetével.

120. oldal (Menny és pokol)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Bowen: Bob, az utcamacska
Irvine Welsh: Skagboys
Don Winslow: Drogháború
Jo Nesbø: Kísértet
Christiane F.: A végállomás gyermekei
Géczi János: A Bunkerrajzoló
James Frey: Millió apró darabban
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Csáth Géza: A varázsló halála