A Vak Sámson (1936), Aldous Huxley hatodik és így a tizenegy kötetes regényírói életmű sorrendjét tekintve is központi helyet elfoglaló regénye sokak szerint a szerző legjelentősebb műve, kiemelkedő fontosságú állomás az írói pálya egészét tekintve. A bibliai cím önmagában is jelzi, hogy komoly vállakozásról van szó. A nagy előd, John Milton drámai művét, a Küzdő Sámsont (Samson Agonistes, 1671) idéző címadás a regény főszereplője és a szabadságától szeme világával együtt megfosztott ószövetségi hős, a népét saját élete feláldozásával megszabadító Sámson életútja közti párhuzamokra hívja fel a figyelmet. Az önéletrajzi elemekkel át- meg átszőtt, műfaji és stiláris tekintetben páratlanul sokszínű és tiszteletet parancsoló terjedelmű, bonyolult szerkezetű regény korrajz, önértékelő számvetés, erkölcsi-filozófiai összegzés, a jövőt kémlelő előretekintés, művészi-közéleti program és konkrét cselekvési terv.
A vak Sámson 67 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1936
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Aldous Huxley Cartaphilus
Enciklopédia 7
Kedvencelte 11
Most olvassa 8
Várólistára tette 87
Kívánságlistára tette 30
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Huxley élettapasztalattal, önéletrajzi elemekkel át meg átszőtt páratlanul sokszínű és tiszteletet, valamint kitartást parancsoló terjedelmű, bonyolult szerkezetű regénye egy nagyon gazdag korrajz és önértékelő számvetés a Nagy Háború utánról. Egy hónapba telt, amíg végigrágtam, közben többször letéve emésztgettem a kötetet. Nagyon gondolatgazdag, van benne min elmélkedni. A bátor és komoly bibliai címadás a szerző saját élete és Sámson életútja közti párhuzamokra utal. A Huxley regénye által adott erkölcsi-filozófiai összegzés egyúttal egy jövőt kémlelő előretekintés is, egyfajta cselekvésvázlat, művészi program. Én eddig csak a Szép új világot olvastam a szerzőtől, ideje volt megismernem ezt az alkotást is, bár a gondolatmenettel jómagam nem mindenben tudok azonosulni.
életem egyik legfontosabb eszközét ebből tanultam: nem csak a lélekkel lehet gyógyítani a testet; a testtel is lehet gyógyítani a lelket.
Első világháború utáni angol értelmiségi lelkiválság-regény. Nem tudtam a főhőssel azonosulni.
Az ilyenektől nagyapám megkérdezte volna: „Tudsz krumplit kapálni?” …
Számomra elég unalmas volt, sajnos nem szeretem az olyan könyveket, amelyek egy fix idea, elv, didaktikai cél igazolására íródnak – és ez még ki is lóg, át is üt a szövegen. Ráadásul, ha olyasmit próbál igazolni, amivel én kapásból nem értek egyet, hát akkor bizony veszett ügy. :) Huxley nálam így járt e remekművével, még ha én küzdöttem is éppen olvasásképtelen szemelégtelenséggel, széteső idősíkokkal… A végére viszont annyira megfeküdte a gyomromat a valamiféle buddhizmus ájult magasztalása, ami még egy ilyen jellemtelen Anthonyból is világbékét istenítő erényes figurát varázsol a világháború számára érzékelhető enyhe fuvallatában anélkül, hogy bűnös tetteinek és mulasztásainak, szenvelgő közönyének valóságos súlyát átérezné… hogy Huxleyt csak egy példányának tudom elkönyvelni annak az elitista értelmiségi rétegnek, amelynek közönyös intellektusáról ír. KoF véleményét osztom:
„Amit nem értek, hogy Anthony esetében hogyan csúcsosodik ki a világ szkeptikus elutasítása egy ilyen gandhi-i erőszakmentességben? Valahogy nem érzem azt, hogy a történet egy ilyen szélsőséges jellemváltozáshoz vezetne, főleg egy olyan szereplő esetében, aki gyakorlatilag fél életében saját magának is hazudik, és képtelen bevallani (elsősorban magának), hogy milyen iszonyú bűnt követett el a barátja ellen.” (http://moly.hu/ertekelesek/971469)
Hiányzik nekem ebből a műből Sámson!
Nagyon nagyon jó és egészen élvezhető minden szinten: irodalmilag és mondanivaló szempontjából is. És hát az abszurd nyitójelenet után egészen felcsigázott. Persze ne várjunk olyan feszes könyvet, mint a maiak, de cseppet többet és igen hasznosan filozofálnak benne. De asszem a fülszöveg mindent kiválóan összefoglal.
Fantasztikus könyv. Komoly minden szempontból, de megéri elolvasni, mert magával ragadja az embert. Eleinte kicsit nehéz volt követnem (kb. az első 20-30 oldalig) az időbeli ugrálások miatt, de a végén az a pár sík, amin halad a történet, egybeér és csak akkor ismerhetők meg teljesen a szereplők és érthető meg mindennek a miértje.
Merre halad a 30-as évek angol értelmisége? Leginkább sehová, legalábbis úgy tűnik egy helyben toporog. Vagy valami kilátástalanság lengi körbe?
Nekem Huxley ezen műve nem tetszett annyira, hangulatban a 'Pont és ellenpont' valahogyan sokkal jobban visszaadja az értelmiség helyzetét, abban van valami megfoghatatlan báj az 'Üvöltő húszas évek'-ből.
Népszerű idézetek
„Video meliora proboque, deteriora sequor”
"Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem”
Ovidius
II. fejezet
Pedig hát az emberi hús természetesen mindig áttetsző. A lélek mindig kibukkan porhüvelyének rejtekhelyei, falai mögül.
10. oldal
Vannak emlékek, gondolatmenetek, melyek olyanok, mint a fájós fog, mindig hozzá kell érni, csak hogy érezzük, hogy még fáj.
382. oldal
Valójában és természettől fogva minden ember egység, de maga mesterségesen háromsággá változtatta magát. Egy okos emberré és két hülyévé. A gondolatok nagyszerű kezelője, összeláncolva egy emberrel, aki önismeret és érzés dolgában egyszerűen félkegyelmű, és maguk ketten össze vannak láncolva egy féleszű testtel. Egy testtel, amely reménytelenül nem tudja mindazt, amit cselekszik és érez, amelynek nincs semmi műveltsége, és nem tud mit kezdeni sem saját magával, sem mással. Két hülye meg egy intellektüel. Csakhogy az ember – demokrácia, ahol a többség uralkodik. Nem ártana, ha tenne valamit ezzel a többséggel.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban 90% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: Napok romjai 90% ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: Borotvaélen 89% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága 88% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: Interjú a vámpírral 85% ·
Összehasonlítás - Vladimir Nabokov: Lolita 83% ·
Összehasonlítás - Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin 79% ·
Összehasonlítás - Ian Fleming: Casino Royale 78% ·
Összehasonlítás - Dashiell Hammett: A cingár feltaláló 70% ·
Összehasonlítás