Római ​történetek 28 csillagozás

Alberto Moravia: Római történetek Alberto Moravia: Római történetek

Római kisemberekről szólnak Moravia történetei: egy pincérről, aki egyszer csak kiszolgálógépből emberré válik, gondolkozni kezd, majd ki is mondja, amit a vendégekről gondol, groteszkül mulatságos helyzeteket teremtve. Egy vagányról, akinek egy tízezer lírás hamis bankót kellene felváltania, s a váratlan gazdagság reményében egy csapásra megváltozik életüteme. Egy szabaduló fegyencről, akiben fogsága alatt ellenállhatatlanul megérik az elhatározás: bosszút áll azon, aki ártatlanul börtönbe juttatta, s a találkozáskor hasztalan próbál úrrá lenni indulatain: tőrt döf hajdani barátja mellébe. Moravia egyszerű történetei az emberi lélek titkairól szólnak, Alakjait legtöbbször végletes helyzetben mutatja be, amikor lepattog róluk a mindennapi élet, a szokások máza, s megbicsakló hangjuk valami mást mond, mint amit az eszük parancsol.

Eredeti mű: Alberto Moravia: Racconti romani

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
Európa, Budapest, 1987
206 oldal · ISBN: 9630740206 · Fordította: Gellért Gábor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth MP
Alberto Moravia: Római történetek

Botcsinálta tolvajok turbékoló párocskákat próbálnak kifosztani a Pietro Bembón. A Paolo Frisi utcában egy pincérre rájön a hoppáré, és hirtelen minden vendégére otromba, de felüdítően őszinte megjegyzéseket tesz. A Corin egy férj elhagyja a családját, de nem jut messzire. Csúnya éttermi verekedés tör ki a Lemonia sarkán. Az Aurelia egyik lakásából férfi lép az utcára – mintha leforrázták volna, éppen elhagyta a felesége. A Cornelián álló utazócirkusz sátrában egy randa fickót nekilöktek az elefántnak, de a barátnője már odaadással ápolja… Rómában zajlik az élet!

Moravia pedig ajtót nyit nekünk Rómára, ahol kispénzű, vagy éppenséggel pénztelen, kisebbet-nagyobbat álmodó emberek császkálnak mindenfelé, és lehetetlenebbnél lehetetlenebb kalandokba keverednek. Alig akad köztük délceg mediterrán legény, vagy veszélyesen vonzó Cosa Nostra keresztapa, de még az asszonyok is a maguk természetes, nem mindig mozivászonra kívánkozó idomaival hódítanak csak. Egy a közös bennük: olaszos életigenlésük miatt a sötétebbnek tűnő percekben sem csapnak össze felettük a hullámok, és a történeteiket olvasva bennünk is valamiféle megfáradt, kótyagos vidámság marad vissza a kötet letétele után. Egyébként Moravia valahogy Hemingway nyomdokaiba lépett a szememben: regényt és novellát is olvasva úgy érzem, a rövidebb műfajon keresztül könnyebben meg tud szólítani az öreg, mert éppen a dagályos, enyhén túlírtnak tűnő stílusa miatt több érzelmet és értéket tud átadni tíz oldalba zsúfolva, mint egyes írók komplett regényekben spoiler. Ezúton is ajánlom Moraviát mindenkinek, akit érdekel az ötvenes évek Olaszországa, bármelyik hétköznapi ember nem hétköznapi kalandja – és ha a szíved mélyén szeretnél egy pohárka tömény alkohollal a kezedben végigsétálni egy csendes, kihalt, éjszakába burkolózó városrészen, akkor szintén ő a te embered.

>!
Európa, Budapest, 1987
206 oldal · ISBN: 9630740206 · Fordította: Gellért Gábor
>!
olvasóbarát P
Alberto Moravia: Római történetek

5. kötetként olvastam Moraviától. Szeretem az írásait, a regényeit és ezeket a novellákat is, amelyek egyszerű emberek történetei, nem vidám, nem kedves embereket mutat be bennük, életük egy-egy részletének kiragadásával. Munkanélküliség, kisstílű szélhámosságok, börtönbe vezető utak, eléggé hétköznapi történetek és mégis szórakoztatóak, tanulságosak. Több történetben foglalkozik a nők és a férfiak kapcsolatáról, a férfiak többsége hibával teli, a nőkkel picit megengedőbb az író. Nagyon tetszett az az alapos jellemzés, amikor egy – egy szereplőt bemutat.
Legjobban tetszettek a Ne vedd a szívedre fiam, Hamis pénz, Az ügynök című novellák.

4 hozzászólás
>!
Teetee
Alberto Moravia: Római történetek

Klasszikus. Jólesik hagyományos novellákat is olvasni a sok regény meg kísérleti szöveg között (és közben imádom a kísérleti szövegeket).
Két részletben olvastam, az első felét még az Eb után kezdtem, a vonaton egy idős férfi megszólított, azt mondta, ismeri ezeket az elbeszéléseket, aztán hozzátette, hogy az Eb-döntő után még nem volt álmos, ezért pornót nézett.
Ha Moravia ma élne, akkor talán ebből is írna egy novellát.
Mert ilyesmikről szólnak ezek, egy lány mindenáron le akar ülni a zsúfolt vonaton, egy előkelő hölgy fel akarja srófolni az eladó lakása árát, négy barátnak nem telik mozira, egy kitervelt rablótámadás csődöt mond.
Moravia pár oldalon komplett életeket skiccel fel, könnyedén, erőlködés nélkül. Mindegyik sztori szinte filmszerűen pergett a szemem előtt, a háttérben Róma méltóságteljes épületei.

>!
richabi
Alberto Moravia: Római történetek

Moravia-gyűjteményem legelső darabja volt ez a kis könyv. Nagyszerű pszichologizáló novellagyűjtemény, én történetenként olvastam, s direkt egyesével. Rájártam, mint más a bonbonos dobozra szokott:) Nekem nagyon bejön Alberto Moravia humoros írásmódja, egyszer mindenképpen újraolvasom ezt tőle!

>!
Nyiri_Anita
Alberto Moravia: Római történetek

Első olvasásom Moraviatól és bevallom nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. Minden kis novellának meg volt a maga varázsa. Átlag emberekről szóló átlagos történetek átlagon felüli módon bemutatva. Minden mozzanata emberi volt. A karakterek valóságosak voltak tele hibákkal. Pont mint mindenki. A novellák csak pár oldalasak, mégis mindig sikerült megteremteni a történethez szükséges hátteret és hangulatot. Szinte kirajzolódott a szemem láttára a szereplő jelleme és karaktere. Hangulatilag az egész kötet egységes és élvezettel kezdtem el a következő rövid kis történetet és vártam, hogy az előzőekhez hasonlóan megfogjon. Ami szinte kivétel nélkül sikerült is.

>!
myaurelia
Alberto Moravia: Római történetek

Olyan ez a kötet, mint egy regényes útikalauz Rómához. Az E/1 elbeszélő segítségével mindig más szerepébe bújhattam bele, és általuk Róma útjain kóborolhattam. Nem mindegyik történet vidám, sőt némelyik egyenesen szomorú, de szerettem őket olvasni, naponta egyet, hogy tovább tartson. Moravia eddigi legjobbja az általam olvasottak közül. Legjobban tetszett a Hamis pénz, Viszontlátásra, Vén bolond.

>!
acsferi
Alberto Moravia: Római történetek

Rendkívül szórakoztató novelláskötet, remek, elgondolkodtató rövid történetek, zseniálisak ezek a sok szimpatikusnak nem mondható főhős köré szőtt történetek.

>!
Gerda
Alberto Moravia: Római történetek

Nem is gondoltam, hogy ilyen jó kis könyv lesz ez, abszolút pozitívan csalódtam!

>!
Esmeralda P
Alberto Moravia: Római történetek

Hát, hát, aranyos volt ezt a régi galeri-szlenget olvasni, de a novella műfaját nem szerettem meg.


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Az viszont tiszta világos, hogy aki fizetésből él, az éhen hal.

174. oldal A peches ember

>!
csillagka P

Talán éppen ezért gyűlölték úgy egymást, mert ugyanaz a vér keringett bennük, és tudott dolog, hogy semmiért úgy meg nem gyűlöli egymást két ember, mint a vére miatt.

29. oldal Májusi eső

>!
myaurelia

Ha az ember hosszú időn át teszi a szépet a gyöngébbik nemnek, nehezen ébred rá, hogy lejárt az ideje, hogy a nők már apjuknak, ha éppen nem nagyapjuknak nézik. Főképpen azért eszmél nehezen az ember, mert minden érett férfinak a fejében még egy fej van: a külső, az csupa ránc, deres haj, odvas fogak, táskás szemek; a belső viszont ifjúkora óta mit sem változott: dús, fekete hajzat, feszes bőrű orca, ragyogó fogsor, élénk szem. És ez a belső fej az, amelyik vágyódva nézegeti a nőket, hátha észreveszik. A nőknek azonban csak a külsőhöz van szemük, és ezt mondják: „ Mit akar tőlem ez a vén szoknyavadász? Elfelejti, hogy a nagyapám lehetne?”

155. oldal, Vén bolond; Európa 1987

>!
csillagka P

– Ön a vőlegénye? … szegény … szívből sajnálom.
Igaza volt.

198. oldal A helyvadász

>!
myaurelia

Ránéztem Clementinára: mintha csak nekem teremtették volna, legalábbis Ugo ilyet szánt szerény személyemnek: jó lélek, fehér bőrű hájtömeg, amolyan faras-mellyes, tehénszerű, bárgyú képe szintén erre az állatra vallott: éppen csak a kolomp hiányzott a nyakából.

107. oldal, Tabu

>!
myaurelia

… a nőknek az udvarló olyan, mint a nyakék meg a karkötő: szeretnek vele hivalkodni, s ha nem muszáj, nem válnak meg tőle.

148. oldal, Barátság

>!
sophie P

Annak a jóasszonynak, aki a Római Segélytől kihozta nekünk a támogatás , és – mint sokan mások – ő is afelől kérdezgetett bennünket, hogy miért olyan szapora a magunkfajta, a feleségem – aznap éppen rajta volt a bolond óra – megmondta az igazat:
– Ha volna pénz, moziba mennénk este … de mivel nincs, hát lefekszünk … ezér van a sok gyerek.

88. oldal - A pici

Kapcsolódó szócikkek: mozi
>!
sophie P

Széles, pirospozsgás, fehér, telihold arca egyáltalán nem illet arányos testéhez: azokra a rózsákra emlékeztette az embert, amiket káposztarózsáknak hívnak, éppen, mert olyan tömöttek és nagyok, mint a kelkáposzta, szóval aki ránézett, annak rögtön az jutott az eszébe, hogy ebből az arcból könnyűszerrel kitelne két másik.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: káposzta

Hasonló könyvek címkék alapján

Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre
Dino Buzzati: Riadalom a Scalában
Gabriele D'Annunzio: Pescarai novellák
Gabriele D'Annunzio: Cincinnato
Bruno Cicognani: A fehér sirály
Luigi Pirandello: Az álom valósága
Italo Calvino: Komikozmosz
Giovanni Verga: Parasztbecsület
Susanna Tamaro: Felelj nekem
Giovannino Guareschi: Egy év don Camillóval – Nyár