Levelek ​a Szaharából 16 csillagozás

Alberto Moravia: Levelek a Szaharából

Szaharai tévutakon, Rituális tánc az éjszakai őserdőben, Krokodilvadászaton, Látogatás egy szultánnál. Vendégségben egy varázslónál. Gróf Teleki Sámuel nyomában – ilyen, kedvcsináló alcímek is hirdethetnék ezt a könyvet, Alberto Moravia afrikai útirajzainak gyűjteményét, De ilyenek is: Defoe és Joseph Conrad, Mark Twain és a Grimm testvérek nyomában. Moraviát mindig, minden egyformán és egyszerre foglalkoztatja. Számára természetes, hogy a Zaire folyón hajózva Conrad naplóját olvassa; az Afrika szívében kalandozó értelmiségi számára az úti élmények befogadása, illetve az élmények feldolgozása, a kulturális „hasznosítás” úgyszólván egyidejű művelet. Hápogó lelkendezésnek vagy fölényes, európai legyintésnek ezekben az útirajzokban nincs nyoma. Szigorú pontosságukon legfeljebb a Moraviánál oly szokatlan meghatottság ejt néha-néha csorbát: a sivatag-óceánok, tengernyi szavannák és kútmély dzsungelek időtlenségéből egyszer s mindenkorra kirekesztett ember szomorúsága.

Eredeti cím: Lettere dal Sahara

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Európa, Budapest, 1986
250 oldal · ISBN: 9630739321 · Fordította: Zsámboki Zoltán

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Alberto Moravia: Levelek a Szaharából

Olyan ez a kötet, mintha Moraviával összefutottunk volna a sarkon, és azt mondta volna: „Figyelj, most lettek kész a diák az afrikai utamról, ha gondolod, egy pohár üveg bor mellett levetítem neked őket. De tényleg, csak ha ráérsz.” Ugyanez a jelenet nagynéném és a karácsonyi fotók vonatkozásában a pokol harmadik bugyrával lenne egyenértékű, de hát hölgyeim és uraim, Moraviáról beszélünk, az azért más! Valóban, mintha képeket látnánk: biztos kézzel lőtt pillanatokat, amiket okosan és plasztikusan kommentál nekünk az író. Nincs sok értelmezés, csak a hangulatok és a hozzájuk kötődő gondolat rögzítése – néhol túlteng tán a metafizika, mint például a szaharai levelek esetében, de hát ez bőven megbocsátható. (Hiszen valóban, a Szahara voltaképpen maga a metafizika.) Moravia történetei színesek és informatívak, behozzák szobánkba azt a sokszínű Afrikát, amit még alig fertőzött meg a „fogyasztói banalitás”. Érezni, ahogy a hőségtől remeg a szövegekben a levegő, bár odakünn az utcán hull a pelyhes. No mondjuk az pont nem hull. Sajna. De mondjuk hulljon, csak a széphangzás mián.

3 hozzászólás
>!
Iustitia
Alberto Moravia: Levelek a Szaharából

Bár érdekes volt, mégsem kötötte le túlságosan a figyelmem. Az embernek az az érzése, hogy nincs semmi kézzel fogható történet ebben, holott van, csak szinte leírásnak érzékeljük a történeti elemeket is. Kedvencem talán a Temetés a baobabfák alatt lett az Elefántcsont napló ciklusból, de ha egy ciklust kéne megneveznem, inkább a kötet címadóját, a Levelek a Szaharából ciklust emelném ki.
Azok a fejtegetések tetszettek, amik a halott szavanna élőségéről szóltak az élő-halott civilizált világ ellenére.

>!
Szigno P
Alberto Moravia: Levelek a Szaharából

„…csakis egyszerű és tiszta benyomásaimról fogok naplót írni…”
Nem útikönyv, tele hasznos információkkal az adott országokról, sokkal inkább az utazás hangulatát érzékelteti. Együtt utaztam az íróval…

>!
maceszgomboc
Alberto Moravia: Levelek a Szaharából

Nekem néhol modoros volt az író, viszont nagyon érdekes volt a téma, a helyszínek, az emberek, szóval összességében jó volt olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Egyszer csak azt látom, hogy egy fiú a korlátról beugrik a folyóba, s úszni kezd a part felé, de egyik karját magasan kitartja a vízből, nehogy az értékes szerzemény nedves legyen. Látcsővel is megnézem, s kiderül, zacskót tart a kezében, s abban egy alsónadrág van. Ugyanígy és ugyanezzel a féltékeny szenvedéllyel vigyázott a legenda szerint Camões, a híres portugál költő A Lusiadák című hőskölteményének kéziratára, amikor egy hajótörés alkalmával a partra úszott vele.

213. oldal, Megálló az enklávéban

>!
Archibald_Tatum

De leginkább az lep meg, hogy az ismeretlen rajzoló nagyon sötétre színezte modelljei arcát, és erősen kihangsúlyozta vaskos állkapcsukat. Hirtelen eszembe jutnak azok a nyugati árukat reklámozó plakátok, amelyek a repülőtérhez vezető út két oldalán sorakoznak: afrikai férfiak és nők láthatók rajtuk, amint valamilyen italt kortyolgatnak, vagy valamilyen cigarettát szívnak, vagy valamelyik márkás autó volánjánál ülnek. A korszerűbb és inkább a tudatküszöbre irányított reklám figuráinak arcszíne szinte világos rózsaszínű, vonásaik szelídebbek, nyájasabbak, majdnem európaiak. Vagyis a borbély naiv plakátján ugyanazt a primitív és hiteles stilizálás érezni, amit az art négre-ben figyelhet meg az ember; az iparosított reklámban viszont egyfajta kiszámított, rasszista testi hízelgés érvényesül.

12. oldal (Európa, 1983)

>!
hablaty P

Most talán azt várod tőlem, hogy részletesen fejtsem ki, miért tekintem a karavánutat az emberi élet metaforájának. (…) Mindenesetre valóban az; az ösvény lehet hivatalos, jól ismert és elhasznált; elvezethet az előre kiszemelt helyekre, de a semmibe is; lehet, hogy belevész a sivatagba, de az is lehet, hogy nem; ki lehet választani, meg lehet sejteni, meg lehet alkotni, és így tovább, és így tovább. Kell ennél több?

89. oldal

3 hozzászólás
>!
hablaty P

A semmit nem lehet nézni, még kevésbé megfigyelni; a semmit csak szemlélni lehet. De a kétségbeesés, ami minden szemlélődés előfeltétele, megakadályoz benne, hogy nyugodtan szemlélődjek. Szeretnék szemlélődni, de nem a sivatag semmijén, a halálon, hanem valami máson, ami eltakarja előlem a semmit és a halált, ami számomra az életet színleli.

92. oldal

>!
hablaty P

(…) a városban a kaland normális háttér előtt lejátszódó kivételes esemény; a sivatagban viszont normális esemény kivételes háttérrel.

96. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bruce I. Gudmundsson: DAK – Deutsches Afrika Korps
Jack Greene – Alessandro Massignani: Rommel észak-afrikai hadjárata
Kuki Gallmann: Álom Afrikáról
Francesca Marciano: Szerelmem, Afrika
Galeazzo Ciano: Ciano naplója 1939–1943
Jacob D'Ancona: A fény városa
Móra Ferenc: Olaszországi csavargásom
Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról, törpékről, óriásokról, csodatündérekről, manókról…
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Mario Puzo: A Keresztapa