Az ​unalom 84 csillagozás

Alberto Moravia: Az unalom Alberto Moravia: Az unalom Alberto Moravia: Az unalom

Az ​unalom, amelyről e regényben szó van, nem a munkálkodó ember életében nagy ritkán előforduló és pihentető üresjárat, nem a kisgyerekek unatkozása, hanem gyötrelmes, kínzó lelkiállapot, életforma, úgy is mondhatnók: elidegenülés.
Dino, a regény hőse, nem tájképek vagy absztrakt kompozíciók festése közben unatkozik olykor-olykor: egyáltalán nem fest, és mint idegen tárgyat nézi a fehér vásznat, az ecsetet. Pompás szeretője van, Cecília; de a lány is – hiába öleli kétségbeesetten – idegen marad tőle, Dino nem tudja igazán birtokolni. A semmibe foszló Cecília akkor lesz valóság, amikor megjelenik a színen Luciani, a másik szerető, a munka nélküli színész, akivel a festőnek ezután osztoznia kell. Fogadás a Via Appia előkelő villájában, szerelmi légyott a festőnegyed műtermében, féltékenykedés, tűnődés a kórházi ágyon – izgalmas jeletek során közeledünk a végső megoldáshoz, amely mégsem végső, mert Dino és a többiek világában soha nincs végső megoldás. Alberto Moraviát nem… (tovább)

Eredeti cím: La Noia

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Ciceró, Budapest, 2000
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635393091 · Fordította: Zsámboki Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1981
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630719355 · Fordította: Zsámboki Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1971
334 oldal · Fordította: Zsámboki Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 18

Most olvassa 8

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Alberto Moravia: Az unalom

Ez a könyv azt hiszem nem sok embernek a szíve csücske. Én talán azért szeretem annyira, mert, mint sok más könyvet is, éppen időben (a lehető legjobbkor) olvastam és legjobb hangulatomban is kapott el – értsd jól: pont rá voltam hangolódva érzelmileg.Hogy azóta csak „hideget” hallok róla, már nem tántorít el: szeretem.

7 hozzászólás
>!
hetcsillagkozt
Alberto Moravia: Az unalom

Moravia olyan, mint a fiók mélyére süllyesztett dugi csokoládé, amiről már egy fél éve elfelejtkeztél, de aztán takarítás közben hirtelen megtalálod és nagyon megörülsz neki. Moravia olyan – mint azt már többen is leírták előttem – hogy őt pont jókor kell olvasni. Nekem sikerült is, pont ebben a Budapesten tespedős, kiábrándult, a valósággal minden kapcsolatot elvesztős lelkiállapotban elkezdenem, és még jobban belesüppednem. Nagy hatással volt rám: abban a pár napban, amíg olvastam, még akkor is, amikor épp nem a könyvet olvastam, hanem mondjuk a vécén ültem vagy főztem, tökéletesen el tudtam képzelni Balestrieri sötét, dohos műtermét, vagy Dino anyjának a Via Appián lévő fényűző villáját, a hangulatokat, az érzéseket. Zseniálisan csinálja ezt Moravia, a látszólag egyszerű párbeszédek és megfogalmazások mögött olyan sok minden van.

>!
halint
Alberto Moravia: Az unalom

Nekem tetszett, mert a föszereplő nő nincs tudatában annak, hogyan teszi tönkre a férfit… a férfi meg nem hiszi el, hogy őt tönkre lehet tenni.
Moráviában meg az tetszik, ami egyébként egy kicsit sablonos is benne, hogy egy fogalom köré csoportosít jelenségeket, és a főszereplők minden egyes cselekvését ezzel a mozanattal magyarázza. egyébként kicsit ez hasonlít Kunderára is, csakúgy mint az, hogy mind a ketten szeretik az egy szavas címeket….

1 hozzászólás
>!
Nílkantha
Alberto Moravia: Az unalom

Reális, intelligensen megírt unalmas könyv: túl van magyarázva minden és eléggé mesterkélt. Szinte minden a szexre van kihegyezve, habár az elidegenedést másképp is be lehetett volna mutatni. Lehet, hogy akkor nem lenne ennyire olvasott könyv, mert ami a szexről szól, az érdekli mindenkit, míg más dolgok kevesebbeket.

>!
husza68
Alberto Moravia: Az unalom

Nagyon jó volt, de vajon ki koppintott kiről? Buzzati (Egy szerelem története)vagy Moravia? Nagyon hasonlít a két történet, és pont olyan dühöt váltott ki belőlem Dinó viselkedése, mint Dorigoé.

>!
marlowe
Alberto Moravia: Az unalom

Taszít, mint az olasz neorealizmus általában.
Egy-egy részlet elgondolkodtat, de nehéz a szereplőkkel azonosulni.
Párkapcsolat-terápia szakosoknak ajánlom.

>!
robinson P
Alberto Moravia: Az unalom

Moravia olvasós korszakom egyike,elég érdekes, a szerelem és az unalom…van ilyen.Amikor ,már semmi se jó, sehogy sem. Azért van neki ettől sokkal jobb könyve is.

1 hozzászólás
>!
smaragdvarangy
Alberto Moravia: Az unalom

Inkább ponyva. Megmagyaráz sok életidegen érzést, amit tapasztaltam már. Van Moravianak pár alaptézise, ami a regényeinek gerincét adja, mert dinamikáról alig lehet beszélni. Engem nem zavartak a regény lecsupaszított, katekéta párbeszédei, hiszen csakis ezért olvastam, hogy erre az életérzésre magyarázatot találjak. Nők Lapjába még sem ajánlanám. Nem értenék.

>!
Dórika
Alberto Moravia: Az unalom

Nagyon érdekes… mint egy tanulmány, de engem bosszantott ez a könyv. A szereplők viselkedése homlokegyenest ellenkezik mindenféle ésszerű emberi cselekedettel. Szellemileg töményen korlátoltak a karakterek.

>!
Jago38
Alberto Moravia: Az unalom

Egyszerre utáltam és szerettem ezt a könyvet. Még nem döntöttem el, hogy melyik érzés az erősebb. :) Úgy látszik Moravia ezt váltja ki belőlem, a Megalkuvónál is hasonlóan voltam, bár ott már tudom, hogy az utóbbi győzött.

Talán nem a legjobbkor olvastam, más élethelyzetben jobban át tudtam volna érezni a főszereplő lelkivilágának rezdüléseit. A végén már frusztráló volt a problémák kizárólag szexközpontú megragadása. Ezzel együtt sok értékes gondolatot, érzést, kellemes percet is kaptam a könyvtől.

Legszívesebben egyébként rászóltam volna Dinóra, hogy ugyan keressen már magának valami munkát, akkor talán nem lenne ilyen unalmas és üres az élete. Hiszen a Candide óta tudjuk, hogy a munka elűzi a három legrosszabbat, kezdve az unalommal…


Népszerű idézetek

>!
judkacag

Néha arra gondoltam, hogy tulajdonképpen nem is meghalni akarok, hanem abba akarom hagyni ezt az életet.

33. oldal

>!
Nílkantha

…az unalom nem egyéb, mint a dolgokkal való kapcsolat hiánya…

31. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

Kapcsolódó szócikkek: unalom
>!
Nílkantha

Az unalom (…) a valóság elsorvadásának, megfogyatkozásának vagy beszűkülésének következménye.

19. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

Kapcsolódó szócikkek: unalom
>!
Nílkantha

…az unalom nemcsak azt jelenti, hogy képtelen vagyok kilépni önmagamból, hanem azt az elvi tudatot is, hogy valamiféle csoda révén, kiléphetek önmagamból.

20. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

Kapcsolódó szócikkek: unalom
>!
Nílkantha

Az emberiség két nagy csoportra oszlik: egyrészt azokra, akik a leküzdhetetlen akadály láttán gyilkolni szeretnének, másrészt azokra, akik ugyanebben az esetben meg akarják ölni magukat.

328. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
>!
Nílkantha

Egyetlen nő sem érzi terhesnek, ha a férfi kimutatja, hogy szereti

100. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

>!
Nílkantha

Nem lehet szántszándékkal valakire vagy valamire gondolni. Vagy ösztönösen rágondol az ember, vagy egyáltalán nem gondol rá.

102. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

>!
pdaniel

Gyönyörűség volt elképzelnem, hogy Cecília, ha elveszem, ugyanolyan családi és társadalmi teendőkkel elfoglalt, kielégített és rejtelmes vonásaitól megfosztott feleséggé változik, mint minden asszony, vagyis, ahogy a családi tolvajnyelven mondják: „lecsillapodik”.

>!
Lavínia

Ami saját személyemet illeti, meg voltam győződve, hogy szabadon rendelkezhetem a lánnyal, illetve a testével, mégpedig akkor, annyiszor és úgy, ahogy akarom, ebből a tényből azt a következtetést vontam le, hogy immár teljesen birtokomba vettem, vagyis olyan tökéletes viszonyom van vele, amelyet fölösleges volna folytatni:; ezért vált meggyőződésemmé, hogy nem szeretem.

129. oldal

>!
Nílkantha

…az élet voltaképpen folytonos helyváltoztatás, mint mikor az ember kényelmetlen ágyban hál, és nem tud sokáig ugyanazon az oldalán aludni.

70. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A keresztapa
Brunella Gasperini: Én és ők
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Mario Puzo: A szicíliai
Mario Puzo: Mamma Lucia
Alessandro Baricco: Történet
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Giovanni Arpino: A dombok árnyéka
Giorgio Vasta: A megfogható idő