Az ​unalom 83% 99 csillagozás

Nemcsak a cím, hanem a párbeszédek is halálosan unalmasak ebben a könyvben. Adott egy idegesítő stílusú gazdag férfi, na ő a főszereplő és az ő szemszögéből láthatunk mindent. A lány pedig kidolgozatlan, szófukar, szó szerint élvezi az élet minden percét.
A végkövetkeztetés és a regény maga viszonylag érdekes volt, bár nem sok minden történt.
Vannak jobb könyvei is Moraviának.

Ez a könyv azt hiszem nem sok embernek a szíve csücske. Én talán azért szeretem annyira, mert, mint sok más könyvet is, éppen időben (a lehető legjobbkor) olvastam és legjobb hangulatomban is kapott el – értsd jól: pont rá voltam hangolódva érzelmileg.Hogy azóta csak „hideget” hallok róla, már nem tántorít el: szeretem.

Moravia olyan, mint a fiók mélyére süllyesztett dugi csokoládé, amiről már egy fél éve elfelejtkeztél, de aztán takarítás közben hirtelen megtalálod és nagyon megörülsz neki. Moravia olyan – mint azt már többen is leírták előttem – hogy őt pont jókor kell olvasni. Nekem sikerült is, pont ebben a Budapesten tespedős, kiábrándult, a valósággal minden kapcsolatot elvesztős lelkiállapotban elkezdenem, és még jobban belesüppednem. Nagy hatással volt rám: abban a pár napban, amíg olvastam, még akkor is, amikor épp nem a könyvet olvastam, hanem mondjuk a vécén ültem vagy főztem, tökéletesen el tudtam képzelni Balestrieri sötét, dohos műtermét, vagy Dino anyjának a Via Appián lévő fényűző villáját, a hangulatokat, az érzéseket. Zseniálisan csinálja ezt Moravia, a látszólag egyszerű párbeszédek és megfogalmazások mögött olyan sok minden van.

Nekem tetszett, mert a föszereplő nő nincs tudatában annak, hogyan teszi tönkre a férfit… a férfi meg nem hiszi el, hogy őt tönkre lehet tenni.
Moráviában meg az tetszik, ami egyébként egy kicsit sablonos is benne, hogy egy fogalom köré csoportosít jelenségeket, és a főszereplők minden egyes cselekvését ezzel a mozanattal magyarázza. egyébként kicsit ez hasonlít Kunderára is, csakúgy mint az, hogy mind a ketten szeretik az egy szavas címeket….

Nagyon jó volt, de vajon ki koppintott kiről? Buzzati (Egy szerelem története)vagy Moravia? Nagyon hasonlít a két történet, és pont olyan dühöt váltott ki belőlem Dinó viselkedése, mint Dorigoé.

Reális, intelligensen megírt unalmas könyv: túl van magyarázva minden és eléggé mesterkélt. Szinte minden a szexre van kihegyezve, habár az elidegenedést másképp is be lehetett volna mutatni. Lehet, hogy akkor nem lenne ennyire olvasott könyv, mert ami a szexről szól, az érdekli mindenkit, míg más dolgok kevesebbeket.

Taszít, mint az olasz neorealizmus általában.
Egy-egy részlet elgondolkodtat, de nehéz a szereplőkkel azonosulni.
Párkapcsolat-terápia szakosoknak ajánlom.

Moravia olvasós korszakom egyike,elég érdekes, a szerelem és az unalom…van ilyen.Amikor ,már semmi se jó, sehogy sem. Azért van neki ettől sokkal jobb könyve is.

Inkább ponyva. Megmagyaráz sok életidegen érzést, amit tapasztaltam már. Van Moravianak pár alaptézise, ami a regényeinek gerincét adja, mert dinamikáról alig lehet beszélni. Engem nem zavartak a regény lecsupaszított, katekéta párbeszédei, hiszen csakis ezért olvastam, hogy erre az életérzésre magyarázatot találjak. Nők Lapjába még sem ajánlanám. Nem értenék.

Egyszerre utáltam és szerettem ezt a könyvet. Még nem döntöttem el, hogy melyik érzés az erősebb. :) Úgy látszik Moravia ezt váltja ki belőlem, a Megalkuvónál is hasonlóan voltam, bár ott már tudom, hogy az utóbbi győzött.

Talán nem a legjobbkor olvastam, más élethelyzetben jobban át tudtam volna érezni a főszereplő lelkivilágának rezdüléseit. A végén már frusztráló volt a problémák kizárólag szexközpontú megragadása. Ezzel együtt sok értékes gondolatot, érzést, kellemes percet is kaptam a könyvtől.

Legszívesebben egyébként rászóltam volna Dinóra, hogy ugyan keressen már magának valami munkát, akkor talán nem lenne ilyen unalmas és üres az élete. Hiszen a Candide óta tudjuk, hogy a munka elűzi a három legrosszabbat, kezdve az unalommal…