Az ​unalom 99 csillagozás

Alberto Moravia: Az unalom Alberto Moravia: Az unalom Alberto Moravia: Az unalom Alberto Moravia: Az unalom

Az ​unalom, amelyről e regényben szó van, nem a munkálkodó ember életében nagy ritkán előforduló és pihentető üresjárat, nem a kisgyerekek unatkozása, hanem gyötrelmes, kínzó lelkiállapot, életforma, úgy is mondhatnók: elidegenülés.
Dino, a regény hőse, nem tájképek vagy absztrakt kompozíciók festése közben unatkozik olykor-olykor: egyáltalán nem fest, és mint idegen tárgyat nézi a fehér vásznat, az ecsetet. Pompás szeretője van, Cecília; de a lány is – hiába öleli kétségbeesetten – idegen marad tőle, Dino nem tudja igazán birtokolni. A semmibe foszló Cecília akkor lesz valóság, amikor megjelenik a színen Luciani, a másik szerető, a munka nélküli színész, akivel a festőnek ezután osztoznia kell. Fogadás a Via Appia előkelő villájában, szerelmi légyott a festőnegyed műtermében, féltékenykedés, tűnődés a kórházi ágyon – izgalmas jeletek során közeledünk a végső megoldáshoz, amely mégsem végső, mert Dino és a többiek világában soha nincs végső megoldás. Alberto Moraviát nem… (tovább)

Eredeti cím: La Noia

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Ciceró, Budapest, 2000
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635393091 · Fordította: Zsámboki Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1981
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630719355 · Fordította: Zsámboki Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1971
334 oldal · Fordította: Zsámboki Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 19

Most olvassa 9

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Alberto Moravia: Az unalom

Nemcsak a cím, hanem a párbeszédek is halálosan unalmasak ebben a könyvben. Adott egy idegesítő stílusú gazdag férfi, na ő a főszereplő és az ő szemszögéből láthatunk mindent. A lány pedig kidolgozatlan, szófukar, szó szerint élvezi az élet minden percét.
A végkövetkeztetés és a regény maga viszonylag érdekes volt, bár nem sok minden történt.
Vannak jobb könyvei is Moraviának.

2 hozzászólás
Chöpp P>!
Alberto Moravia: Az unalom

Ez a könyv azt hiszem nem sok embernek a szíve csücske. Én talán azért szeretem annyira, mert, mint sok más könyvet is, éppen időben (a lehető legjobbkor) olvastam és legjobb hangulatomban is kapott el – értsd jól: pont rá voltam hangolódva érzelmileg.Hogy azóta csak „hideget” hallok róla, már nem tántorít el: szeretem.

7 hozzászólás
hetcsillagkozt>!
Alberto Moravia: Az unalom

Moravia olyan, mint a fiók mélyére süllyesztett dugi csokoládé, amiről már egy fél éve elfelejtkeztél, de aztán takarítás közben hirtelen megtalálod és nagyon megörülsz neki. Moravia olyan – mint azt már többen is leírták előttem – hogy őt pont jókor kell olvasni. Nekem sikerült is, pont ebben a Budapesten tespedős, kiábrándult, a valósággal minden kapcsolatot elvesztős lelkiállapotban elkezdenem, és még jobban belesüppednem. Nagy hatással volt rám: abban a pár napban, amíg olvastam, még akkor is, amikor épp nem a könyvet olvastam, hanem mondjuk a vécén ültem vagy főztem, tökéletesen el tudtam képzelni Balestrieri sötét, dohos műtermét, vagy Dino anyjának a Via Appián lévő fényűző villáját, a hangulatokat, az érzéseket. Zseniálisan csinálja ezt Moravia, a látszólag egyszerű párbeszédek és megfogalmazások mögött olyan sok minden van.

halint>!
Alberto Moravia: Az unalom

Nekem tetszett, mert a föszereplő nő nincs tudatában annak, hogyan teszi tönkre a férfit… a férfi meg nem hiszi el, hogy őt tönkre lehet tenni.
Moráviában meg az tetszik, ami egyébként egy kicsit sablonos is benne, hogy egy fogalom köré csoportosít jelenségeket, és a főszereplők minden egyes cselekvését ezzel a mozanattal magyarázza. egyébként kicsit ez hasonlít Kunderára is, csakúgy mint az, hogy mind a ketten szeretik az egy szavas címeket….

1 hozzászólás
husza68>!
Alberto Moravia: Az unalom

Nagyon jó volt, de vajon ki koppintott kiről? Buzzati (Egy szerelem története)vagy Moravia? Nagyon hasonlít a két történet, és pont olyan dühöt váltott ki belőlem Dinó viselkedése, mint Dorigoé.

Nílkantha>!
Alberto Moravia: Az unalom

Reális, intelligensen megírt unalmas könyv: túl van magyarázva minden és eléggé mesterkélt. Szinte minden a szexre van kihegyezve, habár az elidegenedést másképp is be lehetett volna mutatni. Lehet, hogy akkor nem lenne ennyire olvasott könyv, mert ami a szexről szól, az érdekli mindenkit, míg más dolgok kevesebbeket.

marlowe>!
Alberto Moravia: Az unalom

Taszít, mint az olasz neorealizmus általában.
Egy-egy részlet elgondolkodtat, de nehéz a szereplőkkel azonosulni.
Párkapcsolat-terápia szakosoknak ajánlom.

robinson P>!
Alberto Moravia: Az unalom

Moravia olvasós korszakom egyike,elég érdekes, a szerelem és az unalom…van ilyen.Amikor ,már semmi se jó, sehogy sem. Azért van neki ettől sokkal jobb könyve is.

1 hozzászólás
smaragdvarangy>!
Alberto Moravia: Az unalom

Inkább ponyva. Megmagyaráz sok életidegen érzést, amit tapasztaltam már. Van Moravianak pár alaptézise, ami a regényeinek gerincét adja, mert dinamikáról alig lehet beszélni. Engem nem zavartak a regény lecsupaszított, katekéta párbeszédei, hiszen csakis ezért olvastam, hogy erre az életérzésre magyarázatot találjak. Nők Lapjába még sem ajánlanám. Nem értenék.

Jago38>!
Alberto Moravia: Az unalom

Egyszerre utáltam és szerettem ezt a könyvet. Még nem döntöttem el, hogy melyik érzés az erősebb. :) Úgy látszik Moravia ezt váltja ki belőlem, a Megalkuvónál is hasonlóan voltam, bár ott már tudom, hogy az utóbbi győzött.

Talán nem a legjobbkor olvastam, más élethelyzetben jobban át tudtam volna érezni a főszereplő lelkivilágának rezdüléseit. A végén már frusztráló volt a problémák kizárólag szexközpontú megragadása. Ezzel együtt sok értékes gondolatot, érzést, kellemes percet is kaptam a könyvtől.

Legszívesebben egyébként rászóltam volna Dinóra, hogy ugyan keressen már magának valami munkát, akkor talán nem lenne ilyen unalmas és üres az élete. Hiszen a Candide óta tudjuk, hogy a munka elűzi a három legrosszabbat, kezdve az unalommal…


Népszerű idézetek

judkacag>!

Néha arra gondoltam, hogy tulajdonképpen nem is meghalni akarok, hanem abba akarom hagyni ezt az életet.

33. oldal

Lunemorte P>!

Ha az ember beleszeret valakibe, nem tudja az okát. Beleszeret és kész.

96. oldal, Európa Könyvkiadó, 1969

Nílkantha>!

…az unalom nem egyéb, mint a dolgokkal való kapcsolat hiánya…

31. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

Kapcsolódó szócikkek: unalom
Lunemorte P>!

Vagyis: kivonhatja-e magát az ember a végzet elől? Lehetséges, hogy semmi különbség az öntudatlanul elfogadott és a legtisztább tudatossággal átélt végzet között?

107. oldal, Európa Könyvkiadó, 1969

5 hozzászólás
Nílkantha>!

Az unalom (…) a valóság elsorvadásának, megfogyatkozásának vagy beszűkülésének következménye.

19. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

Kapcsolódó szócikkek: unalom
Nílkantha>!

…az unalom nemcsak azt jelenti, hogy képtelen vagyok kilépni önmagamból, hanem azt az elvi tudatot is, hogy valamiféle csoda révén, kiléphetek önmagamból.

20. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1969

Kapcsolódó szócikkek: unalom
Lunemorte P>!

– Mi az a fekete lyuk a mennyezeten?
Fölnézett, úgy vette szemügyre a lyukat, mintha most látná először.
– Egy lyuk. Már jó ideje ott van.
– Szóval látod a lyukat?
– Miért ne látnám?
– Hát akkor hogy lehet, hogy nem látod apád meg anyád természetét?

189. oldal, Európa Könyvkiadó, 1969

Lunemorte P>!

Nos, mivel éppen úgy képtelen voltam anyámmal érintkezésbe lépni, mint minden más tárggyal, valamiképpen el kellett fogadnom a félreértést, hazudnom kellett neki.

21. oldal, Európa Könyvkiadó, 1969

Lunemorte P>!

– Hát tehetek róla, hogy mindkettőtökkel jól érzem magam? Mindegyikőtöktől mást kapok.

246. oldal, Európa Könyvkiadó, 1969

Lunemorte P>!

– Rendben van, tarts meg mindkettőnket, próbáljuk meg. De majd magad is belátod, hogy nem lehet egyszerre két férfit szeretni.
– Én pedig azt mondom neked, hogy nagyon is lehet.

247. oldal, Európa Könyvkiadó, 1969

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Luigi Pirandello: Az ezerarcú ember
Elena Ferrante: Tékozló szeretet
Italo Svevo: Zeno tudata
Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap
Grazia Deledda: A repkény
Vasco Pratolini: Metello
Elena Ferrante: Amikor elhagytak
Federico Baccomo: Anna éppen hazudik
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami