Az unalom, amelyről e regényben szó van, nem a munkálkodó ember életében nagy ritkán előforduló és pihentető üresjárat, nem a kisgyerekek unatkozása, hanem gyötrelmes, kínzó lelkiállapot, életforma, úgy is mondhatnók: elidegenülés.
Dino, a regény hőse, nem tájképek vagy absztrakt kompozíciók festése közben unatkozik olykor-olykor: egyáltalán nem fest, és mint idegen tárgyat nézi a fehér vásznat, az ecsetet. Pompás szeretője van, Cecília; de a lány is – hiába öleli kétségbeesetten – idegen marad tőle, Dino nem tudja igazán birtokolni. A semmibe foszló Cecília akkor lesz valóság, amikor megjelenik a színen Luciani, a másik szerető, a munka nélküli színész, akivel a festőnek ezután osztoznia kell. Fogadás a Via Appia előkelő villájában, szerelmi légyott a festőnegyed műtermében, féltékenykedés, tűnődés a kórházi ágyon – izgalmas jeletek során közeledünk a végső megoldáshoz, amely mégsem végső, mert Dino és a többiek világában soha nincs végső megoldás. Alberto Moraviát nem… (tovább)
Az unalom 99 csillagozás
Eredeti cím: La Noia
Eredeti megjelenés éve: 1960
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek
Enciklopédia 2
Kedvencelte 19
Most olvassa 9
Várólistára tette 48
Kívánságlistára tette 15

Kiemelt értékelések


Nemcsak a cím, hanem a párbeszédek is halálosan unalmasak ebben a könyvben. Adott egy idegesítő stílusú gazdag férfi, na ő a főszereplő és az ő szemszögéből láthatunk mindent. A lány pedig kidolgozatlan, szófukar, szó szerint élvezi az élet minden percét.
A végkövetkeztetés és a regény maga viszonylag érdekes volt, bár nem sok minden történt.
Vannak jobb könyvei is Moraviának.


Ez a könyv azt hiszem nem sok embernek a szíve csücske. Én talán azért szeretem annyira, mert, mint sok más könyvet is, éppen időben (a lehető legjobbkor) olvastam és legjobb hangulatomban is kapott el – értsd jól: pont rá voltam hangolódva érzelmileg.Hogy azóta csak „hideget” hallok róla, már nem tántorít el: szeretem.


Moravia olyan, mint a fiók mélyére süllyesztett dugi csokoládé, amiről már egy fél éve elfelejtkeztél, de aztán takarítás közben hirtelen megtalálod és nagyon megörülsz neki. Moravia olyan – mint azt már többen is leírták előttem – hogy őt pont jókor kell olvasni. Nekem sikerült is, pont ebben a Budapesten tespedős, kiábrándult, a valósággal minden kapcsolatot elvesztős lelkiállapotban elkezdenem, és még jobban belesüppednem. Nagy hatással volt rám: abban a pár napban, amíg olvastam, még akkor is, amikor épp nem a könyvet olvastam, hanem mondjuk a vécén ültem vagy főztem, tökéletesen el tudtam képzelni Balestrieri sötét, dohos műtermét, vagy Dino anyjának a Via Appián lévő fényűző villáját, a hangulatokat, az érzéseket. Zseniálisan csinálja ezt Moravia, a látszólag egyszerű párbeszédek és megfogalmazások mögött olyan sok minden van.


Nekem tetszett, mert a föszereplő nő nincs tudatában annak, hogyan teszi tönkre a férfit… a férfi meg nem hiszi el, hogy őt tönkre lehet tenni.
Moráviában meg az tetszik, ami egyébként egy kicsit sablonos is benne, hogy egy fogalom köré csoportosít jelenségeket, és a főszereplők minden egyes cselekvését ezzel a mozanattal magyarázza. egyébként kicsit ez hasonlít Kunderára is, csakúgy mint az, hogy mind a ketten szeretik az egy szavas címeket….


Reális, intelligensen megírt unalmas könyv: túl van magyarázva minden és eléggé mesterkélt. Szinte minden a szexre van kihegyezve, habár az elidegenedést másképp is be lehetett volna mutatni. Lehet, hogy akkor nem lenne ennyire olvasott könyv, mert ami a szexről szól, az érdekli mindenkit, míg más dolgok kevesebbeket.


Inkább ponyva. Megmagyaráz sok életidegen érzést, amit tapasztaltam már. Van Moravianak pár alaptézise, ami a regényeinek gerincét adja, mert dinamikáról alig lehet beszélni. Engem nem zavartak a regény lecsupaszított, katekéta párbeszédei, hiszen csakis ezért olvastam, hogy erre az életérzésre magyarázatot találjak. Nők Lapjába még sem ajánlanám. Nem értenék.


Egyszerre utáltam és szerettem ezt a könyvet. Még nem döntöttem el, hogy melyik érzés az erősebb. :) Úgy látszik Moravia ezt váltja ki belőlem, a Megalkuvónál is hasonlóan voltam, bár ott már tudom, hogy az utóbbi győzött.
Talán nem a legjobbkor olvastam, más élethelyzetben jobban át tudtam volna érezni a főszereplő lelkivilágának rezdüléseit. A végén már frusztráló volt a problémák kizárólag szexközpontú megragadása. Ezzel együtt sok értékes gondolatot, érzést, kellemes percet is kaptam a könyvtől.
Legszívesebben egyébként rászóltam volna Dinóra, hogy ugyan keressen már magának valami munkát, akkor talán nem lenne ilyen unalmas és üres az élete. Hiszen a Candide óta tudjuk, hogy a munka elűzi a három legrosszabbat, kezdve az unalommal…
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Luigi Pirandello: Az ezerarcú ember ·
Összehasonlítás - Elena Ferrante: Tékozló szeretet 70% ·
Összehasonlítás - Italo Svevo: Zeno tudata 67% ·
Összehasonlítás - Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap 87% ·
Összehasonlítás - Grazia Deledda: A repkény 89% ·
Összehasonlítás - Vasco Pratolini: Metello ·
Összehasonlítás - Elena Ferrante: Amikor elhagytak 79% ·
Összehasonlítás - Federico Baccomo: Anna éppen hazudik 55% ·
Összehasonlítás - Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok 95% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami 96% ·
Összehasonlítás