A ​római lány 128 csillagozás

Alberto Moravia: A római lány Alberto Moravia: A római lány Alberto Moravia: A római lány Alberto Moravia: A római lány Alberto Moravia: A római lány Alberto Moravia: A római lány

Vajon miért züllik utcalánnyá Adriana, aki gyarlóságában is csupa érzés, csupa szép emberi tulajdonság? Mert anyja a maga elrontott életének egész keserűségével erre neveli? Mert csalódik első nagy szerelmében, s úgy érzi, számára örökre elérhetetlen az egész valójával sóvárgott családi élet? Mert észreveszi a kiáltó ellentétet a gazdagok ragyogó világa s a maga szegényes élete között? Mert úgy érzi, könnyebb az élet az utcán, mint a varrógép mellett? Vagy egyszerűen a lelke mélyén lappangó rossz hajlamoknak enged? Moravia regénye azért kitűnő, mert nem egyetlen okkal magyarázza hőse bukását: aprólékos gonddal elemzi, hogy roncsolja egy fiatal lélek rostjait a bűnös társadalom ezerféle mérge.

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei

>!
Európa, Budapest, 2004
568 oldal · ISBN: 9630775042 · Fordította: Kismárton András
>!
Európa, Budapest, 1983
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630736403 · Fordította: Kismárton András
>!
Európa, Budapest, 1978
448 oldal · ISBN: 9630713098 · Fordította: Kismárton András

3 további kiadás


Kedvencelte 21

Most olvassa 7

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
csauperjel P
Alberto Moravia: A római lány

Moravia nevét ismertem ugyan, de nem olvastam tőle semmit, mikor egy antikváriumban a kezembe akadt a római lány 50 (ötven!) forintért. Aktív molykorom óta szinte megszűntek a hirtelen felindulásból elkövetett olvasásaim, mivel az értékeléseitek alapján gondosan válogatott kötetek várnak, de ezt nem bántam meg, azonnal magával ragadott a szöveg és meg is tartott végig.
    Moravia jól ismeri az emberi lelket, és nagyszerűen ábrázolja. Legjobban az elgondolkodó leírásait szerettem, saját és mások természetét, motivációit, vágyait és viselkedését boncoló részeket, melyekben nagyszerűen vegyíti a könyv jelenében szereplő tizenéves Adrianát az idősebb, tapasztaltabb írói énnel, aki E/1-ben írja a történetet. Egyetlen negatív észrevételem is ehhez kapcsolódik: bár egyértelműen az idősebb Adriana visszaemlékezéseit olvassuk fiatalságára, a végén mégsem tudunk meg semmit róla, egyetlen mondatnyi összefoglalást vagy számvetést se kapunk, megkockáztatom, picit össze van csapva a befejezés.
    Adriana alapszemélyisége, gondolkodásmódja, vágyai olyannira hasonlóak az enyémekhez, a római lány akár én is lehetnék. Különbség szinte csak az életkörülményeinkben van, ez mégis mennyit számít! Ő utcalány lett, én egyszerű feleség, amilyen ő is szeretett volna lenni…

>!
Európa, Budapest, 1971
376 oldal · Fordította: Kismárton András
>!
Emerencia P
Alberto Moravia: A római lány

Moravia nagyszerű emberismerettel rendelkezett. Történetében nagyon jó karaktereket alkotott , egy olyan társadalmi rétegből , amihez ő maga nem tartozott, hisz gazdag családból való volt. Tetszettek az élet igazságok, amiket Adriana gondolataiba szőtt bele, mesterien írta le a lány helyzetét , érzéseit. Úgy tárta elénk egy utcalány életmorzsáit ,hogy az nem a túlfűtött erotikáról , ágyjelenetek leírásáról szólt , hanem zseniálisan visszafogott és intelligens módon. Amiért csak 4 csillag ,az a befejezés, és nekem kicsit sok volt Adriana kategorikus tudása mások érzéseiről.

>!
little_Annie_Mary
Alberto Moravia: A római lány

Azt szögezzük le, hogy fogalmam sem volt, miről fog ez szólni. Még nyáron hoztam el vidékről, csak egy jó, ókori Rómáról szóló könyvet reméltem, és mivel világirodalom remekei-féle kiadásunk van, a hátoldalán nem volt fülszöveg, bővebben meg nem kerestem.
Nos, amit kaptam, az enyhén szólva is megdöbbentett – ugyanis ez teljesen más, mint amire felkészültem. Ha nem véletlenből, egyébként nem tudom, elolvastam volna-e?
Mert tetszett-e? Érdekes volt, de nem tetszett abban az értelemben, ahogyan a szívembe zárok egy-egy történetet. Adrianával sokszor nem tudtam együttérezni, de annál inkább meglepett, minden karakter-típus milyen hitelesen van ábrázolva.
Például a rendőr, aki úgy epekedik Adrianáért, és elfehéredik, össze-vissza habog, ha a nő megjelenik előtte…
Voltak zseniális, örök igazságok, és talán a lány helyzete tette őket különlegesebbé, mint másutt.
Talán azért tartott olyan hosszú ideig az olvasása, mert nem vagyok én még ehhez elég érett, tapasztalt, sajnos azonban nem tudom, fogom-e még egyszer olvasni. Talán, ha már megtaláltam a helyem valahol, hogy érezzem, milyen Adrianának, aki egyik végletből a másikba jut, mégis a maga módján sikeres, elégedett nőnek mondható.
Azon gondolkodtatott el – és talán ez az egyedüli, nagy érdem, ami az olvasáshoz köthető –, hogy hova is jutok? Min múlik, mi lesz belőlem? Kiből mi válhat? Mitől lehetünk elégedettek, mitől lesz teljes, szép az életünk?

>!
Enola87
Alberto Moravia: A római lány

Az első könyv, amit elolvastam és nem volt háziolvasmány. Részben ennek a könyvnek a hatására kezdtem el olvasni a „ nem háziolvasmányokat” is. Köszönöm neki. :)

>!
smaragdvarangy
Alberto Moravia: A római lány

A három csillag ellenére is szívből ajánlom annak, aki kikapcsolódásra vágyik. Egy kicsivel több helyrajzra számítottam, kicsi szeleteket Olaszországból, ám a tökéletesen kidolgozott lélekelemzés ellensúlyozta ezt az elvárásomat. Egyedül Mino alakja volt számomra érdekes, ilyen durva esettel sosem találkoztam még, aki ennyire életidegen. A perdita téma ellenére is inkább tiniknek való könyvnek tartom. Sokakkal ellentétben azt gondolom, Moravia nagyon is tisztelettel ír a testi aktusokról, kifejezetten utálom a mai moderneknél azt a hatásvadász OTROMBA szexualitást, amit rendre belegyömöszölnek a könyveikbe. Nem vagyok prűd a „gyenge” 26 évemmel és kifejezetten szívesen olvasok úgymond beteg lelkületűekről, de például Bartis Attila Nyugalom című könyvét épp az előzőek miatt gyakran csapkodtam a földhöz.

1 hozzászólás
>!
EszgéGabi
Alberto Moravia: A római lány

Jó régen olvastam ezt a regényt, valamikor középiskolás koromban, amikor még válogatás nélkül olvastam mindent, ami a kezem ügyébe került. Valamiféle keserű szájízt hagyott bennem akkor a regény. A lány, aki eladja magát,és teljes természetességgel teszi ezt,semmi nagy dráma közben, az valami borzongatóan hideg érzést hagy az emberben. Vagyis hogy van dráma, de az észrevétlenül bújik meg benne, és jócskán elgondolkodtat. Mivé lehet egy lány, ha az általa szeretettek, a saját anyja, meg a szerelme ösztökélik arra, hogy prostituálttá váljon? Volt-e egyáltalán más választása? Mennyiféle béklyó köti az ember szabadnak hitt akaratát, tudattalanul vezetve a rossz döntések felé. Amivé vált a lány, az nemcsak az ő felelőssége, hanem az általa szeretetteké is.Mondhatjuk, hogy ezek az emberek az élet kőkemény realitásaival kell hogy szembenézzenek társadalmi helyzetük miatt is, van-e egyáltalán választásuk? Elgondolkodtató, nagyon jól megírt moralista regény.

>!
valdav
Alberto Moravia: A római lány

Moraviát eddig is szerettem, és „A római lány”-ban, legjobbnak mondott regényében sem csalódtam. Érdekes, izgalmas történet, a címszereplő hihetetlen mélységben megrajzolt jelleme, pontos, aprólékos leírások. És mindez precízen, pont a kellő mennyiségben adagolva. Úgy, ahogy szeretem :) Én teljesen el tudtam fogadni Adriana személyét, nem tudnám a szemére vetni, hogy utcalánnyá lett (ugyanakkor semmi együttérzést nem váltott ki belőlem, hiszen kezdettől látjuk, hogy törvényszerű, hogy ilyenné vált), viszont bosszantott, hogy pont a két, hozzá legközelebb álló ember, anyja és Mino voltak a legellenszenvesebbek. Az egyes szám első személyű történetmondás telitalálat. Öröm volt olvasni!

>!
lilijan
Alberto Moravia: A római lány

elég olvasmányos, a témaválasztás jó, nagyon szépen van megírva, hogyan élhet tiszta lélekkel egy ilyen életet valaki. a férfikarakterek talán kissé túlhangsúlyozottak, de a típusok mindenképp felismerhetők. astarita, sonzogno, mino, gino – mindet láttam már kevésbé hangsúlyos, vagy közel ennyire extrém formában. ajánlom, mert a tanulságok mellett élvezetes olvasmány is. az egyedüli furcsa az volt a szövegben, hogy gyakran ütöttek el korábbi durva kijelentéseket azzal a mondattal, hogy 'csak úgy mondtam', és ezt mindig elfogadta a beszélgetőpartner valid indoklásnak. nekem ez nem menne le a torkomon, lehet, hogy arrafelé más a szokás?

>!
Arianrhod MP
Alberto Moravia: A római lány

A szüleim könyvtára már gyerekkoromban is mindig nyitva állt előttem, bármit olvashattam. Kivéve ezt a könyvet. Valahányszor anyám meglátta, hogy elővettem, eldugta előlem. Legalább 5-ször történt így, ezért különösen szerettem volna elolvasni, izgatta a fantáziámat, pont ezt miért nem lehet. Akkor voltam 15-16 éves, amikor végül többé nem vette el tőlem édes szülém, bár nem örült, hogy rávetettem magam. Óriási lelkesedéssel kezdtem neki, és annyira nem tetszett, hogy alig tudtam végigszenvedni. Máig nem értem, miért volt tiltott, semmi újat nem tanulhattam meg belőle, amit más – ennél sokkal jobban megírt – könyvekből már ne tudtam volna.


Népszerű idézetek

>!
Emerencia P

Ha az ember szerelmes, az esze sohasem jár helyesen.

268. oldal

>!
csillagka P

Úgy gondoltam: bizonyára mindenkivel előfordul, legalább egyszer naponta, hogy úgy érzi, élete a szorongásnak valami kimondhatatlan és képtelen pontjába szűkül be. Csak hát ennek tudata rájuk sem tesz semmi látható hatást. Utána elmennek otthonról, mint jómagam, járnak-kelnek, és játsszák őszintén őszintétlen szerepüket. Ez a gondolat csak megerősített abban a meggyőződésben, hogy az emberek, kivétel nélkül, méltóak a szánalomra, ha másért nem, már csak azért is, mert élnek.

187

>!
Annette87

Márpedig köztudomású, hogy a szerelem olyan szemüveg, melyen át nézve a szörnyeteg is vonzónak tűnik.

31. oldal

>!
csillagka P

A szánalom azonban a szerelem leggonoszabb ellensége: ha gyűlöltem volna, talán remélhettem volna, hogy egyszer majd megszeretem. De nem gyűlöletet, hanem – mint említettem – szánalmat éreztem, s így tudtam, hogy soha nem lesz bennem iránta más érzés, mint az eltávolító hidegség és iszony.

92

>!
Még1Fejezet

Én azonban gyakran feltettem magamnak a kérdést: miért van az, hogy akik bizonyos előírások szerint akarnak élni, vagy bizonyos eszményekhez akarnak alkalmazkodni, azoknak a lelkében szomorúság és méreg lakozik, s hogy van az, hogy azok meg, akik elfogadják életsorsukat – s ez a sors főleg semmiségek, sötétség és gyengeség –, azok olyan gyakran vidám és gondtalan emberek.

Második rész, második fejezet

>!
Emerencia P

A szerelem volt az én egyetlen fényűzésem , a szerelemben egyenrangúnak éreztem magam a többi , nálam gazdagabb és szerencsésebb asszonynál.

56. oldal

>!
Zina P

A jósággal és ártatlansággal az emberek nem tudnak mit kezdeni, s talán ez az élet egyik legnagyobb rejtélye; nem tudnak mihez fogni azokkal az erényekkel, melyeket a természet oly bőkezűen adományoz, melyeket szóban mindenki magasztal, s amelyek aztán csak arra jók, hogy növeljék a boldogtalanságot.

>!
Annette87

(…) hogyha a kövezet közt, a téglák közt, a keskeny földszegélyben gyökeret verhetett ez a smaragdzöld bársonyos élet, gondoltam, talán az én életem számára is van valamelyes lehetőség, hogy tovább folytatódjon, s virágot hozzon, ha gyökerei nem hatolnak is mélyebbre, mint a moháéi, ha fennmaradásához éppen úgy beéri valami icipici táplálékkal, s valójában nem is más, mint valami penész a házak tövében.

362. oldal

>!
Farohar

Aki egyedül van, a végén mindig elkövet valami hülyeséget.

465. oldal

>!
Gioberti

Egyedül nekem nem voltak hátsó gondolataim, én magamat adtam: vágyammal, hogy férjhez menjek, Gino iránti szerelmemmel, anyám iránti szeretetemmel, őszintén, bizalommal telve és magam kiszolgáltatva, ahogy az ember tizennyolc éves korában teszi, amikor a csalódás még nem sebzi fel a lelkét. Csak jóval később jöttem rá, hogy ez az ártatlanság nagyon kevés embert hat meg, s nagyon kevesen örülnek neki; a legtöbbje számára éppen nevetségesnek látszik, s főleg arra csábítja, hogy beszennyezze.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimir Nabokov: Lolita
Kertész Ákos: Makra
Andrej Belij: Pétervár
Marcel Proust: A megtalált idő
Németh László: Gyász
Virginia Woolf: Clarissa
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
William Faulkner: A hang és a téboly
Robert Musil: Törless iskolaévei
Alice Walker: Kedves Jóisten