A ​közönyösök 43 csillagozás

Alberto Moravia: A közönyösök Alberto Moravia: A közönyösök

A fiatal Moravia keserű és vonzó regénye (1929) római polgárkörnyezetbe ágyazza egy bágyadt nemzedék tragédiáját, és egy szerelmi sokszög kapcsán villantja fel a két háború közti korszak társadalmi és erkölcsi válságát. Egy őszinteségre és élményre szomjas fiatalember, egy mindutalan rögtönzésre kényszerülő, üres-közönyös komédiás kudarcra ítélt, panaszos tisztaságvágya szélesül itt nemzeti önvizsgálattá, és már az európai politikai láthatár elsötétülésének kezdetén közvetve arra int, hogy az eszménytelenség űrjét kártékony társadalmi erők tölthetik ki; ez a tehetetlen ifjúság embertelen hatalmak prédája, a kibontakozó fasizmus nyersanyaga lehet, közönyébe a rombolás szelleme plántálhat érzést, sőt fanatizmust, akár egy terrorlegény vadállati indulatait.

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek · Nagy siker volt General Press

>!
General Press, Budapest, 2001
304 oldal · ISBN: 9639282294 · Fordította: Dankó Éva
>!
Európa, Budapest, 1969
268 oldal · puhatáblás · Fordította: Dankó Éva
>!
Európa, Budapest, 1967
268 oldal · Fordította: Dankó Éva

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Alberto Moravia: A közönyösök

Alberto Moravia A közönyösök című könyve erőteljes társadalomkritika. Látszólag egy szerelmi háromszög mindennapjai zajlanak a regényben, de közben a céltalanság, ebből következően az unalom, az életuntság, a cselekvőképtelenség állapotában leledzenek a szereplők, amely körből végül Michele kísérel meg kitörni, míg a többiek elfogadják a helyzetüket, tartanak mindenféle változástól, s maguknak is jónak értékelik a helyzetet, melyet nem érdemes megváltoztatni. Jó könyv A közönyösök, megmagyarázza a társadalom egy rétege magatartását, amely persze az emberi alkotás és fejlődés szempontjából kifogásolható, de létezik és sokak számára kényelmes is lehet. Nekem tetszett!

SteelCurtain>!
Alberto Moravia: A közönyösök

Klasszikus szerelmi háromszög, melyben az egyik fél konokul tévúton jár, és más szereposztásban látja ezt a háromszöget, miközben opcionálisan felsejlik egy másik háromszög is. Adva van egy szappanopera minden kelléke: Valaha jobb napokat látott, elszegényedett, ám továbbra is nagy lábon élő anya huszonéves fiával és lányával, akik azonkívül, hogy a létezés fizikai jeleit produkálják, az égadta világon semmit sem csinálnak. Aztán itt van még az anya szeretője, aki az egész rongyrázást finanszírozza, igaz nem éppen hátsó szándék nélkül, s aki mellesleg kéj és pénzsóvár. Utóbbi minőségeiben egyszerre vet szemet az anya házára és lányára. S végül jelen van az anya barátnője, a szerető egykori szeretője, aki a változatosság kedvéért szintén friss húsra epekedik, s hálóját az anya ártatlan fiacskájára veti ki. Habár engem ártatlan ifjúkoromban – (pusztán a fantasztikum kedvéért tételezzük fel, hogy voltam ilyen) – sosem akart középkorú asszony elcsábítani, mégis úgy vélem, hogy aligha az a legcélravezetőbb módszer, ha az illető hölgy napokig nem fürdik. De ez tulajdonképpen mellékes is, mert ez a regény nem a testi, hanem a lelki higiéniáról szól. Arról, hogy az üres lélek nem azonos a tiszta lélekkel. A tiszta lélek egy üres vászon, amire tetszés szerint festhetünk szép vagy csúf dolgokat, s ha gonosszal találkozunk, annak gyökere megtalálható, s talán ki lehet ásni, vagy meg lehet változtatni. Az üres lélek azonban különbséget sem tud tenni jó és rossz között. Az üres lélek vákuum a személyiségben. Minél üresebb, annál nehezebben nyitható meg, hogy valami tartalmat vigyünk bele. Nem nihilista, mert aki mindent elvet, az tudatosan teszi ezt. Az üres lélekben viszont nincs semmi tudatosság. Az ilyen lélek, hogy saját ürességét rejtse, folyton maszkok mögé rejti magát. Álruhában jár és alakoskodik. Nincsenek horgonyai, tehát bármikor képes hátat fordítani annak, ami mellett még az előbb lándzsát tört. Sokan vannak, többen mint gondolnánk, s vannak, akik oly jól választják meg álcájukat, hogy talán sosem leplezzük le őket.
Adott tehát egy szappanopera kelléktára
De mélységesen csalódik aki a klasszikus szerelmi háromszögben egy szirupos történetet sejt. Talán éppen azért olyan alacsonyan értékelt ez a könyv, mert sokan éppen ezt a szappanoperát hiányolják belőle. Csalódnak, mert ez nem az a történet ahol a háromszázadik fejezetben kiderülni, hogy a lány tulajdonképpen a saját anyjának az ikerbátyja. Ellenben kapunk egy tömény lélekboncolást. Vagy inkább lélektelenségét?

Georgina77 P>!
Alberto Moravia: A közönyösök

Képmutatások, színpadias megjátszások mögött megbúvó, érzések nélküli bábok nyavalygásai azon: 'miért ne tegyem meg? Bár semmi kedvem hozzá!' Per pillanat meg nem tudnám mondani, melyikőjük kavar fel legjobban: az együgyüséget mutató, szűzessége elvesztésén morfondírozó leányka; a minden hájjal megkent, pöffeszkedő gigerli, aki után anyuka és leánya is settenkednek; vagy az öregecske, magát serdülőnek érző mama, aki átgázolna a lányán is egy kiadós kamatyolásért. Legnormálisabb, aki mindent átlát: az asszony fia, a leány fivére.
Olyan ez a könyv, mint a legprecízebben patkolt tojás. Míves, művészi, kápráztató. Csak áll, vagy ül az ember, falja a betűket, ízlelgeti és gyönyörködik a fordító veretes képeiben. Több mint gyönyörűek.

quartz>!
Alberto Moravia: A közönyösök

Szinte végig vontatottnak és idegesítőnek éreztem a könyvet, idegesített a szereplők unalma, unalomtól szenvedése és cselekvésképtelensége.Persze tudom, hogy ez teljesen szándékos, pont ez a könyv célja, hogy kritikát gyakoroljon a társadalom ilyen, sajnos nagyon is valóságos tagjaira. A vége, mikor Michele végre cselekvésre szánja el magát, sokat javított számomra a történeten, teljes egésszé vált, bezárult a kör.
De ettől függetlenül nálam nincs a topon a könyv. És a borító sem tetszik, valamint a nagy siker volt pecsét minden oldal alján.

hajdutmea>!
Alberto Moravia: A közönyösök

Nekem nagyon tetszett a könyv, mert szeretem az olyan regényeket, ahol a szereplők sokat elmélkednek. Másrészt nagyon jó társadalomkritikát adott Moravia a regényen keresztül. Valószínűleg azért lehet ilyen alacsony a könyv százaléka (71%), mert sokan nem bírják elviselni, ha nincs sok történés egy könyvben.

Lea_Simon>!
Alberto Moravia: A közönyösök

Az írónak már olvastam egy másik könyvét nagyon régen, és úgy emlékeztem, hogy tetszett, ezért vágtam ebbe bele. Lehet, hogy azóta változott az ízlésem, de nekem ez a könyv nem jött be. Értem az alapszituációt: a megjátszást, a visszafojtott dühöt, a frusztrált sértegetéseket… De ezek engem egy idő után felidegesítettek, mert úgy éreztem, hogy a cselekmény nem halad előre, a szereplők pedig önmagukat ismételgetik, és képtelenek kimozdulni ebből az idegesítő helyzetből.
Így sajnos csak a feléig jutottam a könyvnek.

Gelso P>!
Alberto Moravia: A közönyösök

nem rajongok Moraviáért, amíg olvastam sem tudtam megszeretni, aztán amikor más könyveibe is belekóstoltam, rá kellett jönnöm, hogy ez a könyve jó, és számomra csak az Agostino kisnovella előzi meg…


Népszerű idézetek

Francesco>!

…tudod mit csinál az ember,ha már nem bírja ? Változtat.

Enola87 P>!

Bizonyos dolgokat sokkal könnyebb sejtetni, mint kimondani…

207. oldal

Zolesz P>!

(…) ahhoz, hogy az ember éljen, és megváltozzék, őszintén kell cselekednie…

251. oldal, XV. fejezet (Európa, 1969)

Enola87 P>!

Ahol az őszinteség hiányzik, ott színlelni kell, s az ember addig színlel, amíg hinni nem kezd. Minden hitnek ez az alapja.

179. oldal

Enola87 P>!

– Gondolkodom – felelte jelentőségteljesen, és lehunyta a szemét –, milyen könnyen őszinték lehetnénk, ha egy kicsit is erőt vennénk magunkon, és mégis mennyire elkövetünk mindent az ellenkezőjéért. – Sóhajtott; eltökéltség ébredt benne: „Miért vagyok én itt? – gondolta. – Miért hazudok? Olyan könnyű lenne megmondani az igazat, és elmenni.”

47

Georgina77 P>!

Leo felvette az egyik üveget, és lefejtette róla a fémzsinórt: – Egy, kettő, három – számolta ki színészkedve; „három”-ra a dugó kipattant, és Leo, sietve, hogy a habot el ne csorgassa, teletöltötte a poharakat; mind a négyen felemelkedtek a poros csillár alatt.

70. oldal - Európa Könyvkiadó, 1967.

Francesco>!

Aki közönyében nem érez semmit, annak színlelnie kell.

Cata15>!

„Ha üres, töltsd meg, ha tele van, ürítsd ki, ne engedd se megtelni, se kiürülni a poharat soha.”

73. oldal

Georgina77 P>!

Egy fekete macska talpalt át sietve két padlásablak között; s ő követte percnyi útján a tekintetével.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
Francesco>!

Szellem – tette hozzá nevetve –, ha bent vagy, kopogj egyet, ha nem vagy, kopogj kettőt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dino Buzzati: A Tatárpuszta
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
E. M. Forster: Szoba kilátással
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
Umberto Eco: A rózsa neve
Cesare Pavese: Barátnők
Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley
Michael Ondaatje: Az angol beteg
Szerb Antal: Utas és holdvilág