Az ​olvasás története 13 csillagozás

Alberto Manguel: Az olvasás története

„Mikor ​egy régi könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv megírása óta. Ezért fontos a könyv kultuszának ápolása. Egy könyv tele lehet hibával, lehet. hogy más véleményen vagyunk, mint a szerző, de akkor is van benne valami szent, valami isteni, nem a babonás tiszteletből, hanem a boldogság, a tudás keresésének vágyából következően.”

Ez a Borges-idézet fejezi ki talán leghívebben a Kanadában élő, nemzetközi hírű író és műfordító, Alberto MAguel világsikert aratott esszéfüzérének, Az olvasás történetének alapgondolatát. A lebilincselően érdekes könyvből árad a sok tudnivaló: mikor kezdett olvasni az ember, meddig olvasott hangosan és mikortól némán, milyen helyzetben olvasták az ókorban a papirusztekercseket, miért száműzte Platón eszményi államából a könyveket, hogy festhetett az alexandriai könyvtár, milyen volt egy iskola a 13. századi Elzászban. milyen jóvátehetetlen gyalázatot művelt a francia forradalom a könyvekkel,… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2001
382 oldal · ISBN: 9635305109 · Fordította: Széky János

Enciklopédia 32


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_Czenema P
Alberto Manguel: Az olvasás története

Erről a könyvről méltatlanul kevés értékelés van fenn a molyon, gondolom a külalakja a magyar kiadásnak elriasztó, 370 oldal, keményfedéllel, viszonylag nagy alakban. Pedig és most meglepőt fogok mondani: ez egy istenien szórakoztató alapmű bibliofileknek!

A kötet nagyon jópofa keresztezése az irodalomtörténetnek, irodalomtudománynak, írói-költői életrajzoknak, kultúrtörténetnek, és számtalan történelmi ténynek. Például elmeséli, hogy miként változott meg a világ a szemüveg felfedezésétől, hogy mennyire összefonódik egy hétköznapi tárgy, az ágy és a lustaság bűne. Azt gondolom, hogy maga a név és tárgymutató sem ad elég alapos betekintést abba, hogy mennyire szerteágazóan hatalmas munka volt megírni ezt a könyvet, amely valahol négy ezer évvel az időszámításunknál kezdődik, és valamikor az 1990-es években fejeződött be.

(hosszabban:
http://czenema.blogspot.hu/2016/11/alberto-manguel-az-o… )

>!
agisajt
Alberto Manguel: Az olvasás története

csak néhány fejezetet olvastam el, azok érdekesek és szórakoztatóak voltak


Népszerű idézetek

>!
Archibald_Tatum P

Borges mesélte egyszer, hogy az egyik populista tüntetésen, amelyet 1950-ben a Perón-rezsim szervezett az ellenzéki értelmiségiek ellen, a tömeg ezt a jelszót skandálta: „Cipőt igen, könyvet nem.” A visszavágás – „cipőt is, könyvet is” – nem győzött meg senkit. A tüntetők úgy látták, a valóság – a nyers, szükségszerű valóság – kibékíthetetlen ellentétben áll a könyvek megfoghatatlan álomvilágával. A mindenkori hatalom ezzel az ürüggyel és – egyre hatásosabban – tevőlegesen is igyekszik mélyíteni az élet és az olvasás közötti mesterséges dichotómiát. A népboldogító rendszer azt követeli, hogy felejtsünk, ezért fölösleges fényűzésnek bélyegzi a könyveket; a totalitárius rezsim azt követeli, hogy ne gondolkozzunk, s e célból betilt és fenyegetőzik és cenzúráz; lényegében mindkettőnek arra van szüksége, hogy elbutuljunk, és békésen fogadjuk el lealacsonyodásunkat, épp ezért a szellemi bóvli fogyasztását ösztönzik. Ilyen viszonyok között képtelenség, hogy az olvasó ne legyen fölforgató.

29. oldal, Az utolsó lap (Park, 1998)

10 hozzászólás
>!
Tintapatrónus P

A 10. században például Abdal-Kászim Iszmáíil, Perzsia nagyvezíre utazáskor sem akart megválni 117000 kötetes könyvtárától, ezért négyszáz teve hátára rakatta a könyveket – a tevéket úgy idomították, hogy betűrendben baktassanak.

201. oldal

>!
Tintapatrónus P

Mindannyian olvassuk magunkat és a világot avégett, hogy megragadhassuk, mik vagyunk és hol vagyunk. Azért olvasunk, hogy megértsünk valamit, vagy hogy elinduljunk a megértés útján. Nem tehetünk mást, mint hogy olvasunk. Az olvasás lényegi működésünk, csaknem annyira, mint a levegővétel.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
2 hozzászólás
>!
nemleh

„A vágytól minden kivirágzik, a birtoklás mindent elhervaszt.”
    (Marcel Proust)

249. oldal, Könyvet lopni c. fejezet

>!
Tintapatrónus P

De nem csak a totalitárius rendszerek félnek az olvasótól. Az olvasókat éppen úgy heccelik az iskolaudvarokon és a tornatermi öltözőkben, mint a kormányhivatalokban és a börtönökben. Kivívott tekintélye és érzékelhető hatalma miatt az olvasók közösségét szinte mindenütt ellentétes érzelmek övezik. Van valami az olvasó és a könyv viszonyában, amiről elismerik ugyan, hogy bölcs és termékeny, de egyben másokat kirekesztő és lekicsinylő, exkluzív tevékenységnek érzik… […] Sokan félnek tőle, mit művelhet az olvasó titokban a könyv lapjai között…

29. oldal

>!
Archibald_Tatum P

A módszeres, spekulatív gondolkodás legkorábbról fennmaradt héber dokumentuma, a 6. századi Széfer Jecíra kijelenti, hogy Isten a világot a bölcsesség harminckét titkos ösvényének eszközével teremtette: a tíz szefírót – vagy szám – és a huszonkét betű által. A szefírótból teremtettek az összes elvont dolgok; a huszonkét betűből pedig a kozmosz három szintjének, a világnak, az időnek és az emberi testnek minden konkrét létezője. A zsidó-keresztény hagyomány a világmindenséget számokból és betűkből álló írott könyvnek fogja föl; az univerzum megértésének kulcsa abban rejlik, hogy e jeleket tudjuk-e helyesen olvasni, s elsajátítani kombinációjukat, ezáltal pedig megtanulni, hogy Teremtőnket utánozva életet adjunk e roppant szöveg egy részének. (A 4. századi legenda szerint két talmudtudós, Hanani és Hosaja hetenként egyszer tanulmányozta a Széfer Jecinát, és a betűk megfelelő kombinációjával létre tudtak hozni egy hároméves növendék marhát, amelynek húsából bőségesen megvacsoráztak.)

16. oldal, Az utolsó lap (Park, 2001)

>!
Tintapatrónus P

Az antik mondás – scripta manent, verba volant – a mi korunkra ezt a jelentést kapta: az írás megmarad, a szó elszáll, vagyis elenyészik, holott eredetileg éppen az ellenkezőjét fejezte ki, a fennhangon kimondott szó dicsőségét hirdette, mely szárnyalni tud, szemben a lapra írott mozdulatlan, halott szóval.

53. oldal

>!
Tintapatrónus P

Az ember azért olvas, hogy kérdezzen – mondta [Franz Kafka] egyszer egy barátjának.

97. oldal, A hiányzó első lap

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka
4 hozzászólás
>!
Tintapatrónus P

Ehhez fűzte századokkal később a spanyol születésű amerikai filozófus, George Santayana: Vannak könyvek, amelyekben a lábjegyzetek vagy valamelyik olvasó kézzel írott széljegyzetei még a szövegnél is érdekesebbek. A világ is ilyen könyv.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Santayana
>!
Tintapatrónus P

Nem helyénvaló, hogy a leányok írni és olvasni megtanuljanak, hacsak nem készülnek apácának, mert különben ha nagykorúvá lesznek, szerelmesleveleket írhatnak és kaphatnak – így hangzik Philippe de Novare figyelmeztetése.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Philippe de Novare
8 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kerekes Pál: E-book kalauz
Gaál Éva: Gyermekeink védelmében
Kerekes Pál: Könyvsokk
Első szavaim – Madarak
Első szavaim – Hüllők és kétéltűek
Berg Judit: Tökmagok a korallzátonyon
Máray Mariann: Állatok ábécéje
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre
Szerb Antal: A királyné nyaklánca