Asterix ​fia (Asterix 27.) 9 csillagozás

Albert Uderzo: Asterix fia

Egy reggel nagy meglepetés fogadja Asterixet: valaki egy kisbabát hagyott a kunyhója előtt. Miután tisztázódik, hogy egyesek rosszindulatú feltételezései dacára nem az ő gyermekéről van szó, felvetődik a kérdés, hogy valójában kik a szülei, mi módon és miért került oda. Asterix és Obelix tapintatos nyomozását a környékbeli római táborokban az nehezíti, hogy a kisfiú felhörpintette a maradékot Panoramix varázsitalos kondérjából. Bátor legény vagy leány legyen a talpán, aki megkockáztatja, hogy csörgőként használja az emberfeletti erővel rendelkező gyerek, ám gyanús módon mégis akadnak önként jelentkezők…

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Móra, Budapest, 2019
48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634863274

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Albert Uderzo: Asterix fia

Nem tetszik nekem ez a kaland, Obelix! – jól mondod, Asterix, nekem se.

Most egyszerre csapnak bennem össze a prekoncepciók és a friss olvasmányélmények: az Asterix fia igazából a kezdetek óta a széria legkevésbé vonzó darabja volt számomra. Az ötlet, hogy az örök agglegénysége miatt olykor-olykor csúfolt Asterix porontyot kap a nyakába, egyszerre volt fárasztóan közhelyes és veszélyes. Vannak ugyanis az Asterix-univerzumban dolgok, amiken nem szokás változtatni. A szereplők nem öregednek, hierarchikus pozíciójuk, családi állapotuk nem változik, a klasszikus kis falusi közösségbe nem esnek be csak úgy új, tartós szereplők (legalábbis mióta lassan kialakult a karakterisztikájában egységes csapat Félautomatixszel és Analfabétixszel). Ha valaki fel is bolygatja a kialakult egyensúlyt, az biztosan csak egy epizód erejéig történik meg, és vélhetően a végső szálak elvarrásakor ki is fog esni a pikszisből* – de az, hogy a főhős gyermeket vállaljon… hát ez a fordulat minden, csak nem asterixi.
Ha viszont megadjuk a történetnek a maga sanszait, sok szempontból korrekt végeredményt kapunk: a sztori hűen tükrözi Uderzo szólófüzeteinek hagyományait, kicsit többet kavar, kicsit szövevényesebb, mégis lazább, ha úgy tetszik, szétesőbb, mint a klasszikus darabok – cserébe a szellemiség és a hangulat nem sérül.
És bár a szellemiség és a hangulat valóban nem sérült meg ebben az esetben sem, az én idegeim a sztori végkifejletére teljesen elkoptak…

…Asterix fia, aláírom, működik karakterként, voltak nála sokkal idegesítőbb és hangulatidegenebb epizodisták is a sorban. A cselekmény sem esik éppen szét, a humora is a helyén van, és bár nagy-nagy elképzelés lakozik a hátterében, a végső csattanót látva mégiscsak meg kell döbbennünk a blődségén. Nem állítom, hogy Uderzo bakot lőtt, egyszerűen csak túlságosan meglepőt húzott, olyan fordulattal állt elő, ami végső soron valahol még kézenfekvő is, de közben mégis ökörség. Szigorúan spoileresen: spoiler. Nem, nekem ez sok volt…

Lehet, egy későbbi újraolvasás majd helyre teszi a dolgokat, de én egyelőre úgy érzem, az ellenszenves, ám mégsem fájó koncepció ellenére ez a füzet mégiscsak mindent elkövetett, hogy ne szeressem. Nem tudom, hogy Goscinny közreműködése megmentette-e volna az epizódot, elvégre az ő keze alól is került ki ihlettelennek tetsző darab. Ami a fedlapot illeti: a Rózsa és kardhoz hasonló stílusú grafika szerintem egyáltalán nem szép, szerencsére ezt a formátumot Uderzo sem erőltette több alkalommal. Mondom, minden összeesküdött szegény kis-Asterix ellen.

*Érdekességként jegyzem meg, hogy a két évvel ezelőtt készült 3D-s rajzfilm, a Varázsital titka kb. az összes fent említett szabályt felrúgta, és tökéletesen működött minden létező aspektusában – nem vagyok én vaskalapos!

>!
Móra, Budapest, 2019
48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634863274
Lilla>!
Albert Uderzo: Asterix fia

Asterixről és Obelixről szerintem mindenki hallott már. Ha nem is képregényben, a filmeket sokan ismerik.
Egy kihívás miatt csöppentem be újra Asterix és Obelix világába, és ugyan ez a 27.rész, így is megértettem, nem hiszem, hogy nagyon összefüggő történetek lennének ezek. Egy dolog azonban biztos: a rómaiak és a gallok állandóan harcolnak és civakodnak. Erre már a filmekből is emlékeztem. Obelix volt kisebb koromban a legemlékezetesebb karakter, mikor néztem, másra nagyon nem is emlékeztem. Érdekes nevek voltak ebben a részben (is). Idefix lett a másik kedvencem.
A képregény lapozgatása közben nemcsak a régi (jó) emlékek törtek rám, hanem a történelem órák is…amit igazából nem bánok, mert jó volt föleleveníten a dolgokat egy ilyen képregény olvasása közben.
Érdekes, de úgy indult, hogy a kihívás miatt csak ezt veszem a kezembe, de igazából érdekel a többi rész is. :D

mohapapa I>!
Albert Uderzo: Asterix fia

Vannak könyvek, zenék, illatok, színek, hangulatok, amik egy-egy pillanathoz, személyhez kötődnek. Nekem az Asterix történetekről mindig a már bőven felnőtt Gergő fiam jut az eszembe. Nem tudom, mi mindent sikerült neki átadnom azokból a dolgokból, amiket valamiért értéknek tartok, amiket szeretek, de az Asterix-sztorikat azokat nagyon megkedvelte, az biztos. A már meglevő képregényeim igen gyorsan beköltöztek az ő szobájába. Igaz, a relikviákat a maga részéről is szaporította mindenféle forrásból beszerezhető, ilyen-olyan figurákkal is. Amikor elköltözött tőlünk, bőven huszonévesen, bár nem volt teljesen békés a hercehurca, nagyon böcsületesen vissza akarta adni a képregényeket..
– Apa, ezek a tieid, te vetted magadnak őket..
Nem kellett sokat gondolkodnom, átöleltem, a képregények nála maradtak. De azóta is, ha Asterix, akkor Gergő.

*
Ha jól belegondolok, a szerzőpáros az első Asterix-füzetben pompásan készre kitalált karakterek sorával, frenetikus alapszituációval, káprázatos geg-hegyekkel állt a közönség elé. Olyannyira, hogy ezeket voltaképpen csak ismételni lehetett. Gondoljunk csak a Obelix permanens sóvárgására a számára teljesen felesleges varázsital után, aztán maga a varázsital, a sztoikus és ironikus druida, a felsége által irányított vezér, az állandóan némaságra kényszerített dalnok, a fiatal csinos feleséggel bíró gall agg, az állandóan azzal vádolt halárus, hogy romlottak a halai, a kalózok, akik minden részben kihagyhatatlanul végignézik, hogyan süllyed el a hajójuk, Obelix menhírjei, Asterix és Obelix szópárbajai és megható kibékülései, ahogy a római kapuőrök az ég felé zúgnak római szandáljukból, a szandált a földön hagyva, Julius Ceasar, aki örök ellenség, mégis, nem egy alkalommal mint tiszteletre méltó, korrekt ellenfél jelenik meg… Még lehetne mit sorolni. De az első füzetek után ezek a momentumok a kapaszkodók, amik minden füzetben visszaköszönnek. Természetesen nincsen ezzel semmi baj.

A kérdés sokkal inkább az, vajon lehet-e újdonságot hozni egy bejáratott sorozatba az ikszedik történet után. Persze a kérdés úgy is feltehető, kell-e újdonságot hozni egy jól bejáratott sorozatba az ikszedik történet után, s vajon milyen reakciót vált ki az alapsémáktól való eltérés?

(A másik kérdés meg az, ha nincsen, hogyan lehetséges egy, a régi sémákra, klisékre épülő Asterix-történetet értékelni, úgy, hogy az értékelés viszont ne épüljön a régi Asterix-értékelések kliséire, sémáira?)

Uderzo nem is próbálkozott ebben a füzetben a sémák megváltoztatásával. Szerintem ezzel az égvilágon semmi baj nincsen. Megtartotta a jól ismert kliséket, és azért a kiskölökkel valami újat dobott a történetbe, olyat, ami eddig nem volt. Jó, tény, hogy a kölök vs. varázsital által a farkánál fogva pörgetett tehénben tényleg van valami Flinstone-os, s ugye, ez esetben nem Uderzo-é az elsőség. Viszont tény, hogy az erőssé és függővé tett kölök valóban vicces. Ahogy az sem Uderzo ötlötte ki először, hogy mekkora poén pasik bénázásit bámulászni csecsemők körül, mégis nagyon jókat mosolygunk a két gall harcos sutaságán és próbálkozásain.

Vagyis van ígyen egyfelől jó néhány bevált klisé, van egy pasik kontra csecsemő alapszitu, és persze a végén egy meglepő megoldás is. De hadd lassítsak egy kicsit!

*
Alkotótársa, René Goscinny halála után Albert Uderzo a Wikipedia vonatkozó szócikke szerint nyolc Asterix-füzetet jelentetett meg egyedül, bár rendszeresen feltüntette az elhunyt szerzőtárs, Goscinny nevét is. Az Asterix fia című darab eredetileg 1983-ban jelent meg.

Amikor a címével és a borítóval először találkoztam, csudára kíváncsi lettem rá. Valami olyan kellemes, bár értelmetlen és megmagyarázhatatlan borzongás kapott el, mint amikor a Tarzan fia könyvcímmel találkoztam első ízben: volt benne valami borzongatóan izgalmas, hogy a nagy hősnek utódja lesz.

Nos, előre futok és spoilerezek egy hatalmasat: vastagon csalatkoznom kellett, Asterixnek nem lett utóda ebben a füzetben sem. Legalábbis édes fia nem. Mert nevelőapja az valóban lett egy az ajtaja elé tett csecsemőnek, akiből a csodaital hatására amolyan gall Flinstone Benőke vált. (De még ez a nevelőapaság is csak ideig-óráig tart.) S aki körül, mi sem természetesebb, a cselekmények kulminálódnak. A cím után ez, gondolom, annyira nem meglepő.

Ami meglepő a történetben, hogy ezúttal van egy izgalmasan titokzatos…
No, kérem, maradjon valami a blogoldalamra is! Kérlek, kattints ide, ha szeretnéd elolvasni!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/09/20/albert_uderz…

2 hozzászólás
Laszlo_Molnar_2>!
Albert Uderzo: Asterix fia

Uderzo Gosciny nélkül egyre kevésbé érzi, hogy mi tette naggyá az Asterix képregényeket. Szögezzük le, a képregény olvasmányos, egyszer nem rossz, de sajnos csak egyszer. Bár az alapötlet extrém – Asterix ajtaja előtt egy szép napon egy kisbaba várakozik –, és akad pár drámaibb pillanat a szokásosnál (Uderzónál a dráma komolyabb hangsúlyt kap, mint az eredeti írónál), nagyon hiányzik… valami.

Pedig vannak itt ötletek, még a Van, aki forrón szeretik párosa is megidéződik, sőt ha nagyon akarom, a baba talán némi utalásként magára Goscinyre hasonlít… csak valahogy mintha nem sikerült volna kihozni a maximumot az ötletből. Félmosolyra elegendő poénok, lapos cselekmény, végső soron a legnagyobb baj az, hogy az egészben nincs semmi emlékezetes. Olvasható, élvezhető, de kár, hogy nem több annál.


Népszerű idézetek

Lilla>!

Ne aggódj! Obelix az élő példa, hogy a szer nem árt a gyereknek…
maximum a környezetének.

5. oldal 2.sor


A sorozat következő kötete

Asterix sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rusz Lívia: Miskati közbelép
Rigó Béla: Mézga család
Csip-Csup Csodák 1.
Matthias Weinert: A nagy futam
Rigó Béla: Macskafogó
René Goscinny: Nicolas az iskolában
Colas Gutman: Szutyok nyaral
Jean Effel: A világ teremtése
Bill Watterson: Kázmér és Huba
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító