Melléd ​szántak 91% 18 csillagozás

Hol is kezdjem? Talán Angliában, ahol a mi főhősnőnk (Luna) nem a legboldogabb lány a földön. Szeretne költőnő lenni, de nincs ihlete és munkája sem, pedig már 24 éves. Aztán egyszer csak jön egy meghívó Ausztráliából, ami fenekestül felforgatja a lány életét, gondolkodását, lelkivilágát, álmait, vágyait, szóval úgy mindent is. De ha jobban bele gondolok egy meghívó azért csak nem képes ilyenre, viszont egy férfi már annál inkább. Hunter Blake kiismerhetetlen, zárkózott típus. Legalábbis kezdetben mindenképp. Mégis megváltoztatja Lunát. Lunát, akinek Angliában van az élete. Vajon lehet így köztük bármi?

Nagyon jól esett a lelkemnek ez a romantikus regény. Imádok utazni, így a szereplőkkel jártam be Ausztrália tengerpartjait. És azt hiszem én is bele tudnék szeretni. Vagy lehet, hogy már bele is szerettem a lapokon keresztül, hála @albert_timi-nek, aki varázslatossá tette számomra ezt a képzeletbeli utazást.

Ez volt az első könyvem Timitől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó, ugyanis teljesen megnyert magának. Sokkal több embernek kellene ismernie a nevét. Remélem egyszer így lesz, én mindenesetre nagyon köszönöm, hogy részem lehetett ebben a csodában.♥

Az első oldalak után elgondolkoztam rajta, hogy biztos el akarom olvasni. De ahogy tovább haladtam vele, annyira letehetetlenné vált számomra. Egyszerűen megfogalmazott mondatok, nem túl bonyolított történet. Bár sejthető volt a végkifejlett, mégsem volt unalmas. Nekem nagyon megtetszett. Azóta édesanyámmal is elolvastattam és kihozta őt az olvasási válságból :)
off

A kedvenc idézetem:

“Közben még ráírtam az itallap másik sarkára a norvég telet és hogy a téliég szürke szem. ⁣Úgy voltam sokszor ezekkel a szavakkal, mint a polaroid képekkel. Pillanatokat örökítenek meg, melyek hol tökéletesek, hol nem. Viszont a szavakkal sokkal nehezebb megragadni egy-egy pillanatot úgy, hogy évek múlva is képes legyél visszaidézni azt az adott momentumot. Ezért szerettem leírni ilyenkor ezeket, dolgokra, amik éppen körülöttem voltak. Én így éltem. Pillanatokat merevítettem ki.”⁣

Aranyos, vicces történet. Kikapcsol. Bár bevallom, Luna személyisége eleinte kicsit idegen volt számomra és Huntert is furcsállottam néha, de egyébként tetszett, jókat kuncogtam rajtuk. Kifejezetten szerettem azokat a részeket, amikor a művészetről volt szó, olyankor az írónő mintha tényleg a lelkéből beszélt volna, megindító volt, és el is gondolkodtatott. Az is nagyon tetszett, ahogy Ausztrália szépségeit ecsetelte Timi, nekem is kedvem támadt tőle odautazni. A 4 csillagot Luna (számomra túlzottan) romantikus jelleme és a könyv rövidsége miatt adom. Szívesen olvastam volna még Ausztráliáról, és örültem volna, ha Hunter és Luna kicsivel több időt tölt együtt, mert így számomra túl gyorsan történt minden. Bár azt hiszem, hogy ennek is megvan a maga szépsége. :)

Utazókönyvként került hozzám ez a példány és így volt lehetőségem olvasni! Nagyon szépen köszönöm! ❤
Még sosem olvastam az írónőtől, ez volt az első könyve számomra! Azt tudtam, hogy romantikus és szeretem ezt a műfajt és nagyon sokszor olvasok magyar írótól így semmi sem tántoríthatott el attól, hogy beszálljak ebbe a csodás kezdeményezésbe! Nem voltak elvárásaim sem igazából, csak hagytam, hogy elvarázsoljon ha ennek így kell lennie! Azt kell mondanom, hogy nagyon könnyű vele haladni, valahogy olvastatja magát, ami nagyon nagy pozitívum! Csak nekem annyira szeleburdi volt Luna. Olyan hírtelen a semmiből lett szerelmes… Nekem az nagyon klisés volt, hogy percek alatt oda meg vissza volt a pasitól akit akkor látott meg! Tuckert kicsit sajnáltam, mert ő tényleg próbálta boldoggá tenni, tehát azon kívül, hogy nem mindig támogatta az írással kapcsolatban (amit amúgy egy év után ha az illető nem foglalkozik vele meg is értek) semmi probléma nem volt vele. Egyszerűen Lunának kényelmes volt ebben a kapcsolatban lenni, jobb volt biztos mint egyedül, de tudta, hogy nem szereti, tehát már rég ki kellett volna lépnie ebből a kapcsolatból. Egyébként Tuckernek is. Mert azért ő sem volt teljesen boldog benne, de ezzel senki sem foglalkozott természetesen. Az meg, hogy az apja kényszerítette rá szerintem egy kicsit erős, mert ha valamit ennyire nem akarsz akkor azt nem teszed meg… Nem volt agresszív az apja, hogy ennyire félni kellett volna tőle! Luna csak hozzászokott a kényelemhez amiből rossz lett volna kiszállni. Könnyű úgy „beleszeretni” valakibe, hogy akkor találkoztok amikor neked minden új, minden élettel teli és vidám és ha más lett volna ott nem pont ez a srác akkor abba is simán bele tudott volna esni Luna. Néhány szép szó és gyönyörű hely és máris le lett véve a lábáról. Még egy kicsit bátorította is, hogy higyjen az álmában és kész is a nagy románc! Nekem ez túl gyors volt és meggondolatlan! Az új ország látványa és az új arcok mindent szebbé tettek!
Amikor meg a csókot annyira nagyon várta ott nekem eléggé elkeseredettnek tűnt, kicsit szánalmasnak is… Na meg persze a hűség szerintem elég fontos egy kapcsolatban! Ha nem szereted lépj ki belőle, de ne csald meg! Nem is értem, hogy Tucker amikor annyi napon keresztül nem érte el és amikor mégis akkor is rárakta a telefont, hogy nem ér rá, miért nem kérte számon mikor hazaért. Ebből már tudhatta volna, hogy nagyon nincs meg köztük az aminek kéne! Nem mondom, hogy nem tetszett a könyv, mert voltak benne részek amik igen és mondom, szeretem a romantikus sztorikat, de azért nekem kicsit klisés volt!
Volt néhány idézet a könyvben ami viszont tényleg nagyon tetszett! Tehát egyáltalán nem mondanám rossznak és biztosan fogok még olvasni az írónőtől ha lesz alkalmam rá! :))
Aki szereti a romantikus történeteket az mindenképpen adjon neki egy esélyt, hátha az ő tetszését jobban elnyeri! :)

A második könyvem, amit az írónőtől olvasok. Ahogy az első a Szemrebbenés nélkül ugyanúgy ez a könyv is letehetetlen volt. Annyira egy laza és könnyed olvasmány, amit bármikor újra tudnék olvasni.
Lunával nagyon könnyen lehet azonosulni, és ezzel én sem voltam másképp. Ausztráliát pedig gyönyörűen megalkotta, legszívesebben már most csomagolnák és ezutaznák oda, hogy a saját szememmel lássam én is.
Kicsit túl gyorsnak éreztem a tempót, de ennek ellenére is nagyon szerettem ezt a könyvet.❤

„És végül mégis akkor létezel igazán, mikor már nem ott vagy, ahol mindig hitted, hogy lenned kell.”

„…az álmokban igenis fontos hinni, és igenis el lehet őket érni, ha megdolgozik érte az ember.”

Luna majdnem egykorú velem, azonban teljesen más, ő költőnő. Az unokatestvére esküvőjére utazott Ausztráliába és megismerkedett a szűkszavú Hunterrel. Luna karaktere bohókás volt, az eszmefuttatásai viccesek. Hunter számomra egész végig titokzatos maradt, de szerintem így volt jó a karaktere. A könyv során felfedeztem Ausztrália csodáit. A legfontosabb mondanivalója pedig talán az, hogy nekünk is hinnünk kell az álmainkban, nem csak másoknak.
Köszönöm a lehetőséget @albert_timi! ♥

Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert pont erre volt most szükségem.
Már hozzá szoktam a több száz oldalas fantasy monstrumokhoz, ez a könyv viszont olyan könnyed volt, hogy jól esett a szívemnek.
Luna nekem nagyon szimpatikus volt, mert egykorúak vagyunk és bele tudtam magam képzelni a helyébe. Nehéz a felnőtt életbe való beilleszkedés.
Költőnő szeretne lenni gyermekkora óta, amit a környezete nem tolerál és nem támogat. Így a szürke mindennapjait kétségek közt éli a jövőjét illetően. Azonban az élettől kap egy váratlan lehetőséget, ami mindent megváltoztatott. Luna megismeri, milyen a valódi szerelem és meg kapja azt a lelki löketet, amire szüksége volt az íráshoz. Hunter tragikus háttértörténete szerintem kellő mélységet adott a karakterének ahhoz, hogy megértsük, miért ilyen óvatos Lunával kapcsolatban. Ebből persze egy csomó vicces és kellemetlen helyzet kerekedik. Nagyon szerettem a kettejük közti vibrálás. A gyönyörű Ausztrália teljesen magával ragadott, olyan érzékletesen írta le a körülöttünk lévő világot az írónő. Csodálatos helyszíneket járunk be és szinte megelevenedett előttem a táj. Nagyon szerettem még azt a finom humort, ami jellemezte ezt a könyvet. Gyakran azon kaptam magam, hogy felnevetek vagy csak elmosolyodok a történteken.

Ha szeretnél egy jól megírt, vicces és romantikus, de nem csöpögős történetet akkor ez a te könyved és bátran ajánlom :)

Könnyed kis romantikus történet, egy kis csavarral. Luna álma, hogy híres költőnő lesz, de a családja nem támogatja. Ráadásul már a biztos férjjelöltett is kiválasztották számára. Aztán amikor Lunát meghívják Ausztráliába egy esküvőre, már semmi másra nem tud gondolni. Ott megtapasztalja, hogy bíznak a tehetségébe. Azt viszont, hogy mi lesz a jövője csak az utolsó percekben tudjuk meg.

Érdekes történet volt. Rövidsége miatt, hirtelen váltakoztak a cselekmények.
Személy szerint, nekem nem tetszettek ezek a „kiszólások”, amikor Luna az olvasóhoz beszélt. Vagy amikor egy szó hosszabban lett leírva, mint ahogy nyelvtanilag helyes lett volt. Vagyis, hogy el volt nyújtva egy szó, ami maximum ugye kimondva történik meg de 'neeeem' leírva. Ez engem zavart.
A végét kicsit összecsapottnak érzem.

Már tudom, hogy az Írónő történetei nem off romantikusok♥ Mindig tartogat az olvasói számára mondanivalót, és ez Luna könyvében sem volt másképp. Melléd szántak…talán… de ezért tenni is kell! Vajon Luna képes a kemény és határozott apja ellen fellépni? Képes kiállni és harcolni a szerelméért, az álmaiért?? Hunter…szívem csücske lett♥Pláne, amikor átadta az ajándékot Luna apukájának… nagyon szerettem!!!