Kopott ​testek meséi 8 csillagozás

Albert Tímea: Kopott testek meséi

„Úgy vagyok ezzel, hogy még az utolsó kis félköríves mosolyt is megőrzöm.
Emlékezni fogok rá, mint hosszú tél után az első tavaszi délutánra.

Ismét inkább ajkamba haraptam, minthogy kérésben fakadtam volna ki.
Csak nézem az elszánt mozdulatokat, ahogyan tudom, hogy teszel majd.
Ahogyan követem a kanyarulatát a gondolataidnak, s nyugtázom: én is így
tenném.

Mégis.

Apró porrá őrölt át nem mentett boldogság. Emlékezni fogunk egymásból,
az érzelem mészárlás előtti korból is? Halvánnyá halták magukat a kedves
szavaink.

Mégis.

Bennem csak azok a képek élnek tovább, mikor az érzelmek szegleteiben
nyugodtan pihentek az arcélek. Vagy mikor szorosabbra fontuk lelkünk
ölelkező indáit.

Bennem a hasadás a hajnalt idézi, és nem a pusztulást. Én jöttödre vártam,
s te megérkeztél. Jöttödre vártam, s tudtam, aki érkezik tovább is áll. S hogy a
kettő között a szívemen áthaladtál?

Részemről a szerencse.”

>!
Shirokuma, 2013
202 oldal · ISBN: 9789638971128 · Illusztrálta: Miklai Ildikó

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gab001 P
Albert Tímea: Kopott testek meséi

Mikor látták nálam a könyvet és rákérdeztek, hogy mit olvasok, akkor nem igazán tudtam meghatározni a műfajt vagy megfogalmazni, hogy miről is szól, így csak annyit válaszoltam: „Vers prózában.”. Számomra legalábbis az volt. Gondolatok, melyek olykor megérintettek, máskor elgondolkodtattak vagy csak egyszerűen elvezettek egy másikhoz. Sokkal jobban tetszett, mint a Gipsz égbolt, bár nem tudnám megmagyarázni az okát. Talán jókor olvastam; talán már tudtam, hogy mire számítsak; talán számomra érthetőbb. Szívesen kézbe venném megint.

>!
Shirokuma, 2013
202 oldal · ISBN: 9789638971128 · Illusztrálta: Miklai Ildikó
>!
suhakata
Albert Tímea: Kopott testek meséi

Így ismeretlenül is köszönöm, hogy összetörtél. Hogy megmutattad, hogy más szembogarából is kikopik néha a fény, hogy más üveggyöngyét is megtaposták már, hogy mind zavarosan szálló szappanbuborékok vagyunk a tarka szélben, tétovák és bátrak. És mind hasonló dolgokra vágyunk, titokban, a szemétkupacok és foszlott szélű pokrócok alatt.
Bővebben, hosszabban: http://sastollpenna.blogspot.hu/2013/10/tessek-szivem-v…

>!
eSzke
Albert Tímea: Kopott testek meséi

Nálam ez most betalált. Nem szabad egyszerre elolvasni, apránként kell ízlelgetni, és úgy nagyon finom. :)
Köszönöm, hogy olvashattam.

>!
Chuti
Albert Tímea: Kopott testek meséi

Hát eljött ez a pillanat is a blogon. Ezennel közzéteszem az első félbehagyott könyv értékelését.
Eddig azért nem volt ilyen bejegyzés, mert nem tartottam fairnek, hogy úgy értékeljek egy könyvet, vagy egy írót, hogy azt nem egészben látom. De most ez az elvem megtörni látszik, ami főleg az időhiányból fakad és igen, végül is minek olvassak olyan könyvet, ami nem a kikapcsolódásomat szolgálja (persze ez alól a tankönyvek kivételt képeznek)?

http://chutiwood.blogspot.com/2015/06/alber-timea-kopot…

2 hozzászólás
>!
AlesszaMusic
Albert Tímea: Kopott testek meséi

Sokáig olvastam ezt a könyvet, mert bár nem volt hosszú, de számomra ez tipikusan az az olvasmány, amire rá kell hangolódni lélekben. A nagyrészét most pár nap alatt olvastam el, és mondhatom, ez a könyv bevéste magát az örök kedvenceim közé.
Szinte minden sora darabokra tépte a szívem, és mintha a saját gondolataim olvastam volna.. Mikor ilyen ritka kincsekre bukkanok, mindig egy kis megnyugvással tölt el, hogy vannak még ezen a bolygón hasonló lelkű emberek, és nem mindenki gyarló és kegyetlen.
Köszönöm a szerzőnek, aki így leírta az általam leírhatatlan gondolatokat, és aki egy kis menedéket nyújtott nekem ezekben az ismételten nehéz és szívtelen időkben.
Mindenkinek aki egy kis vigaszra vágyik, olvasnia kell.

>!
Christine_
Albert Tímea: Kopott testek meséi

Apró kis dolgokra estem ettől a könyvtől, majd minden apró darabom elment messzire, egy távoli múltba, távoli eseményekhez, és újra átéreztem az egészet. Az érzések le vannak írva, ahogy éreztem, de sose írtam le igazából. Nem egyszerű szembenézni ezzel, de valahogy mégis csodálatos.


Népszerű idézetek

>!
Christine_

Túlzásnak tűnhet, de ekkora nyomot talán soha nem hagyott bennem senki. Most is átnézek az embereken. Gyűlölöm az érzést, hogy senkiben nem találom még egy kicsiny részleted sem.

79. oldal

1 hozzászólás
>!
Christine_

Ha belül, mélyen akarnál, vajon hogyan üzennél a lelkemnek?

148. oldal

>!
Christine_

A szánalmasság szintjére torzulnak az emberi kapcsolatok. Lájkoktól függünk. Gombnyomásoktól. Nincs már semmink a másikból, csak egy jel, hogy valaha kedveltek minket. Belőlünk egy egészen kicsi darabot, amiben talán benne sem voltunk. Ezzel ébredünk, ezzel fekszünk, és boldoggá tesz, hogy tudom, hogy még nem felejtett el. Apró piros jelek a képernyőn. Semmi több. Üresek vagyunk, ha akarnánk se tudnánk már érzelmekkel telni. Ha akarnánk sem tudnánk egy igazán mélyet lélegezni. Olcsó vagy és én is az vagyok, mert elég ennyi is belőled. Elég a tudat. Nem vágyunk többre, mert félünk a zsákutcáktól, félünk nagyot álmodni. Ha valaki nem lájkol nem fáj annyira, mintha nem szeretne. Hibás világot építettek a hibás emberek.

194. oldal

>!
gab001 P

Azt hiszem, önző vagyok. Már nem csak az kell, ami szükséges, hanem arra is szükségem van, ami igazán nem is kell.

19. oldal, Sekélyes vallomások - önző (Shirokuma, 2013)

>!
Christine_

A lélek sebeiben éppen az a jó, hogy nem muszáj, hogy mindenki lássa.

>!
Christine_

Bár azért büszke vagyok végtelenül. Mert minden egymás tépkedés, héjanász ellenére egy apró törékeny részed végigkísér egy életen. És ott lesz bennem, mert nekem fontos, hogy ismertelek.

129. oldal

>!
Christine_

Kerülöm azokat, akik túlságosan szeretnek. A szeretetnek mindig ára van. Nekem pedig nem áll szándékomban fizetni.

12. oldal

>!
Christine_

Annyira lecsókolnám arcodról a múltam. Azt, aki voltam.

83. oldal

>!
Christine_

Úgy éljük le az életünket, hogy soha vissza nem térő idegenekbe képzeljük bele életünk legnagyobb szerelmét.

>!
Christine_

És érjen véget minden. Ne alázzam magam olcsó összekuszált szerelmekkel. Ne akarjak senkit magamnak annál jobban, mint ahogyan téged szerettelek. A kis elvetélt szerelmünk felett állok. Soha nem lett volna olyan, hogy mi ketten. Soha.

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

T. Aszódi Éva (szerk.): Kisgyermekek nagy mesekönyve
Régi szép mesék
Dobos Edit: Tündérmanók meséi
Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke
Varga Tamásné (szerk.): A Hollókirály és más mesék
Tardos Anna – Kálló Éva: A baba első lexikonja I-II.
Borsi Darázs József: Jön a Télapó
Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla
Kántor Kata: A szagtalan betörő
Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot