Spandaui ​börtönnapló 9 csillagozás

Albert Speer: Spandaui börtönnapló

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​náci Németország egykori fegyverkezési miniszterét, Hitler bizalmas főépítészét, Albert Speert háborús főbűnösként fogták perbe Nürnbergben, és ítélték húsz évi szabadságvesztésre. Speer a Berlin elővárosában lévő Spandau börtönében töltötte le büntetését, 61 évesen, 1966-ban szabadult. Börtönévei alatt folyamatosan írt: naplójegyzeteit – cédulákra, naptárlapokra, kartonlapokra vagy toalettpapírra írva – 1975-ben saját kezűleg rendezte sajtó alá, így született meg a Spandaui börtönnapló, a mindennapi börtönélet krónikájaként. A rendezett, szerkesztett napló húsz fejezetre tagolódik, a húsz börtönévnek megfelelően. A feljegyzések az ítélethirdetéstől és a „kivégzések éjszakájától” kezdődnek és az utolsó nap eseményeivel, az ugyancsak Spandauban raboskodó Hesstől való bizarr búcsúzással záródnak. A fejezetek egyrészt a börtönélet rendjét, Speer napi tevékenységét, érzéseit és egészségi állapotát dokumentálják, másrészt összefoglalják gondolatait a náci Németország történelmi… (tovább)

>!
Interpress, Budapest, 1999
572 oldal · ISBN: 9637540563 · Fordította: Szántó Judit

Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
cippo IP
Albert Speer: Spandaui börtönnapló

Megrázóan izgalmas Való Világ-széria a negyvenes-ötvenes-hatvanas évekbül, amelyhez tessetek, kérlek, sutba vágni az összes előítéleteteket. Vagy ne tessetek: mire átrágjátok magatokat húsz év gyökereig hatoló önvizsgálatán, a Harmadik Birodalom fölemelkedésén és bukásán, egy – a Bálint gazda precizitásával művelt – „pompás” börtönkerten, egy másfélévtizedes, babszemekkel mért, fiktív földkörüli utazáson, addigra úgyis levetkőzitek magatoktul.

Egy ember nemcsak fekete vagy fehér. Épp ezért úgy gondolom, nem dolgunk ítélni fölötte, pláne úgy, hogy nem is voltunk ott.
Üssetek le szívlapáttal, de nekem ez a Speer egy végtelenül szimpatikus fickó. Egy ember, aki tele van ambícióval, kreativitással, roppant szakértelemmel és szakmai alázattal, pazar íráskészséggel, naív elfogultsággal és jószándékkal. Az már más kérdés, és persze öléggé sajnos, hogy a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve.

Nnaszóval, nyomós és nyomasztó húsz évnyi villalét volt ez nekünk, a Speernek meg nekem, föl-fölszárnyalva néha nagy, tágas terek érzetével, visszahullva a nyirkosfalú, szűk cella klausztrofóbiájába, mesés és mesélős húsz év volt, ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.
Mondom, tisztára Való Világ. Hogy a végén csak egy maradhat. Hát, a Hess nyerte meg a szériát. Azé' szegény miatt úgy összeszorult a szívem, pedigaztán.

2 hozzászólás
>!
tgorsy
Albert Speer: Spandaui börtönnapló

Nem is tudom hogyan lehet egy ilyen naplót értékelni. Sosem vezettem naplót, de azt gondolom, h. az ember a naplót önmagának írja, és abban csontja velejéig őszinte. Nem éreztem azt, h. Speer ezt önmagának írná, inkább azt, h. önigazulásul. Őszintének sem őszinte. Viszont a szavai önleleplezőek.
Iszonyú lehet negyven évesen azzal szembesülni, h. húsz évig börtönben kell élnem, még akkor is, ha tudom, vagy meggyőzöm magam, h. megérdemlem. De egy dolog, h. tudja az agyam, de nem érzi a lelkem, a tudatom. Már pedig a szavak mögött ott van az übermensch-i gőg. Hess soha nem tagadta meg náci énjét. Speer próbálta, de nem tudta.
Azonosulni, sajnálni, szánni, megérteni semmiképpen sem tudom.
Utálni nem utálom, gyűlölni nem gyűlölöm. meg nem vetem.
Viszolygok.

>!
Katalin_Petro
Albert Speer: Spandaui börtönnapló

Nagyon tetszett, igazán olvasmányosan és szépen fogalmazva írt a börtönben töltött évekről és a hatalom közvetlen közelében eltöltött időszakáról. Már a „Hitler bizalmasa voltam” c. könyvét is elolvastam, közvetlenül utána és így a kettő adhat a belső körről egyfajta képet a számunkra. Már-már szimpatikus lesz az ember számára Speer, de nem szabad elfelejteni, hogy komoly szerepet játszott a Harmadik Birodalom életében.

>!
Panelmacska
Albert Speer: Spandaui börtönnapló

Ez a könyv ott folytatódik, ahol a szerző „Hitler bizalmasa voltam” című könyve véget ér.


Népszerű idézetek

>!
cippo IP

A tagolatlan időt nem lehet mérni. Események híján az idő sem létezik.

335. oldal

>!
Risus P

Valahol olvastam, hogy van egy pokolbeli kín, amelyről Dante megfeledkezett: az unalom.

174. oldal

>!
Risus P

A megaláztatást soha nem szokja meg az ember.

370. oldal

>!
Risus P

A tökéletesség senkinek sem adatik meg; aki ember, az törvényszerűen bűnöket is elkövet.

156. oldal

>!
Risus P

Soha semmilyen körbe nem tudtam szívvel-lélekkel betagolódni.

316. oldal

>!
Risus P

(…) gátlásos lettem, de azért továbbra is nyílt és őszinte vagyok.

86. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Julius Fucsik: Üzenet az élőknek
Stephen King: A remény rabjai
Kazimierz Moczarski: Beszélgetések a hóhérral
Lina Haag: Egy marék por
Lévai Jenő: „…csak ember kezébe ne essem én…”
Joseph Goebbels: Napló
Büky Dorottya: Angyalboksz
Mohamedou Ould Slahi: Guantánamói napló
Moustafa Khalifa: A burok
Korvin Ottó: Börtönnapló