Hitler ​bizalmasa voltam 89% 10 csillagozás

Félelmetes. Sosem értettem, hogy egy tagadhatatlanul súlyos klinikai esetnek számító pszichopata, mint Hitler, hogyan volt képes elbódítani egy egész népet. Most sem értem, mert Speer sem tud magyarázatot adni. Visszaemlékezései mégis sokat árnyalnak a dolgokon, feltárnak számos hátborzongató tényt. És ami még félelmetesebb, hogy Speer leírásaiban is van valami Hitler és a nácizmus rideg lelketlenségéből, annak ellenére, hogy mikor írta, már ő is elborzadt – legalábbis ezt állítja – mindattól, amit Hitler és bandája tett.
És ami még félelmetesebb, ma nagyon hasonló világban élünk. Tessék körülnézni: hitlerjelöltek, kisgőringek, minibormannok vigyorognak naponta a tévében nemzetről, felemelkedésről, idegenek által hozott fenyegetettségről, hazaárurolókról, harcról hablatyolva. Baj lesz itt kérem, mert az emberek nem tanulnak a történelemből.

Remek olvasmány, az egyik kedvencem a témából, ezt már kijelenthetem. A könyv különlegessége nem a témája, hanem az, hogy A. Speer írta, aki egy intelligens, „tipikus” német technokrata benyomását kelti, nyilván mert ez is volt.
A kritika: Speer okos ember volt, tudja mit hogyan kellett leírnia könyvében. Nem igazán hiszek neki. Nem hazudik könyvében, ennél nagyobb jellem, de gyakran éreztem maszatolást és ködösítést, meg értelmetlen „szkepszis”-t a fejezetekben. Az állítólagos gáz bevezetése H. bunkerébe tipikus példája ennek, ugyan már, persze, pont 1945. márciusában akarta volna „befejezni” a háborút, jó hónappal a vége előtt, mikor nagyon jól tudta-könyve szerint is, hogy azt már elvesztették, 1942. környékén? Akkor mi volt az akadálya, ha a „kis ördög” ott bujkált benne, nyilván nem 1945. márciusában alakult ez ki benne, hogy már jóval korábban megtegye? Persze és találkozik Hitlerrel, aztán újra minden a régi nóta… fogjuk H. „misztikus” jelenségére, aki mindig mindent egy személyes találkozóval újraformált. Úgy hogy én fenntartásokkal kezelném ezt az emlékiratot.
Egyébként nekem az volt az érzésem, hogy könyvének célja a nyomasztó és baljós olvasói élmény elérése, amivel nyilván a helyzet drámaiságát akarta feltüntetni.
Másik észrevétel, hogy H. dilettantizmusát néha már túlzásként közvetíti Speer, nekem néha úgy jött le, mintha H. egy szimpla hülye lenne, amivel szkeptikus lennék.
Az utolsó megállapítás: Speer egy kicsit a „magas lóról” szemlélte a dolgokat, jellegzetes mintapéldánya a „burzsoá” felső osztálynak, ez nekem nem volt túl szimpatikus.

A könyv első néhány fejezete eléggé sok építészettel kapcsolatos fogalommal tarkított, melyekhez után kell olvasni-legalább is nekem! Szerintem néhány fejezetben „beosztása” jelentőségét kissé túlértékelve emlékezik vissza a szerző, de nem gondolnám, hogy ezáltal csökken az emlékirat történeti hitelessége. A végét kicsit „összecsapta”, néhány oldalt érdemelt volna még az 1945-46 év és az zárószóra is használhatott volna még tintát!

Nem volt könnyű olvasmány. Egyrészt elég hosszú, másrészt Speer stílusa gyakran elég terjedelmes, hosszan ír egyes dolgokról ami miatt unalmassá válik a szöveg. Egészében véve jól leírja milyen is volt Hitler valójában. Nem normális (bocs).

Nem tudom, h. elhihetem-e?

Szerintem ez a könyv az egyik legjobb a második világháborús németország és a nemzetiszocializmus történetéről, agymenéseiről. Beleértve a bűnöket, tragédiákat és gyönyörűen bemutatja hogyan ment el Hitler esze. És mindezt insider nézőpontban kapjuk meg,