Albert Maltz magyarországi népszerűsége immár nem is eszetendőkben, hanem évtizedekben mérhető. A neves amerikai haladó író talán máig is legnépszerűbb könyve, a Holnap is nap lesz , 1958--ban jelent meg először magyarul; most harmadik kidását bocsátjuk az olvasó elé. A Tüzes nyíl, a Simon McKeever utazása – megannyi súlyos társadalmi-történelmi mondanivalót hordozó, ugyanakkor krimiszerűen izgalmas, fordulatos regény -szerzője részben tulajdon börtönélményei alapján írta a világhírűvé vált könyvét. A washingtoni Szövetségi Fegyintézet – vagyis „mintabörtön” – egy napját ábrázolja regényében Maltz; sorsok. éltetek, végzetek bontakoznak kusza szövevénnyé – „ egy rövid élet hosszú napját”.
Holnap is nap lesz 18 csillagozás

Eredeti cím: A Long Day in a Short Life
Eredeti megjelenés éve: 1957
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Nagy siker volt General Press
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 4

Kiemelt értékelések


Igazán érdekes írás a börtönéletről. Ebben a műfajban ez volt az első könyvem, de ha az élet elém sodor még ehhez hasonlót, biztosan elolvasom. Lehet fura az analógia, de kissé emlékeztetett az Ivan Gyenyiszovics-ra.


Egy, a szocialista államformával szimpatizáló író, milyen kérdésről írjon, ha nem az egyenlőségről. Fehér és fekete áll szemben az emberi elemi értékrenddel és bár a szerző erősen hat erkölcsi ítélőképességünkre, nem szabad elfelejteni, hogy a börtönben lévők többsége, alapvetően bűnöző. Mint ma is. Egy nap története hosszan – néhol unatkoztam.
Népszerű idézetek




Az időnek nincs se húsa, se arca, a börtönben mégis két kézre fogja az ember, és igyekszik legyűrni. Naponta háborúskodik vele. A nyomorék, a harcoló katona, a vajúdó asszony jól tudja, milyen nyomasztó az idő, milyen szörnyű, ha az ember a szorításában vergődik. Az időt mégsem ismeri úgy senki, mint aki a rács mögött él.




…megpróbálta elkölteni kis adag vacsoráját, de a gyomra mintha kötéllé csavarodott volna. Nemcsak a lehetetlen élettől, hanem az egész együttestől itten, amint ülnek a ketrecben némán, sorban, és ropogtatják a takarmányt. „El innét – gondolta McPeak, az érzelmein taposva –, csak egyszer kieresszenek!” Elhatározásának megszilárdulásában közrejátszott az a rab is, aki mellette ült, és mintegy megtestesítette a tűrhetetlen börtönéletet. Harmincéves lehetett, afféle kriptaszökevény. Csak egy fél csésze teát kért vacsorára, de még hozzá sem nyúlt. Csak ült megrokkant háttal, kezét az ölébe ejtve, és mereven bámulta a vasasztalt. Noha McPeaknek sejtelme sem volt, mibe rokkant bele a szomszédja, sőt igazában nem is érdekelte, annyit már biztosan tudott, hogy ő nem való ilyenek közé. Úgy fest itt, mint az épelméjű, ha belökik a dühöngőbe.
McPeak közeli szomszédja, Floyd Varney, eljutott odáig, hogy búcsút mondjon az életének, méghozzá érzékeny és könnyes búcsút. Az motoszkált a fejében, hogy ez az utolsó étele, most ül asztalnál utoljára. Ha majd virrad, az emberek ismét ide gyülekeznek, csak ő nem lesz köztük. Tudta, mit kap reggelire, mit fognak csinálni holnap, sőt még azt is tudta, miket mondanak majd róla. Rémes volt elképzelnie, hogy belőle hulla lesz, merev, érzéketlen holmi, amit dobozba zárnak. A másik lehetőség semmivel kevésbé félelmetes, gondolta magában. Egy valamivel nagyobb dobozban élni le az életét. Persze az élőnek rémesebb a halál. De amikor a tízezer, egyvégtében sorakozó, kínos-keserves napot gondolta meg, a kopár egyformaságot tűrhetetlennek érezte. Mennyivel inkább a sír! És talán, gondolta, az ítélethirdetés napján elkövetett öngyilkossága megmérgezi az áruló asszony hátralevő napjait. Annyi vigasz ebben a gondolatban is volt, mint egy fél csésze teában – utolsó vacsorára.




Varney mélységes magányában üldögélt tovább. Már a képzeletére sem hagyatkozhatott. Csak ült, és hallotta, amint a bíró kimondja a huszonöt évet. Csak ült, és a végtelen napokra gondolt a börtönben, ételekre, kőfalakra, kőpadlóra, zárkába zárt éjjelekre, nappalokra. Csak ült, és az asszonyéhség kínzó vágyára gondolt, a napok gyötrelmes egyhangúságára, hogy az egyik éppolyan lesz majd, mint a másik.




Megjelenésének választékosságából Varney nyomban látta, hogy az élet napos oldalán sétál.




– Hogyan boldogulhat egymagában a tízéves gyerek a mi világunkban? – szegezte Combs a kérdést a bíróságnak. – Nehezen! Gazdaságokban végez házi munkát látástól vakulásig, éppen, hogy a betevő falatja meglegyen és elalhasson a csűrben. Aztán horgászik a folyóban és megalszik a bokor alatt. Mikor eljön a tél, jelentkezik a knoxville-i rendőrségen, és mint állami árvát kiadják házhoz. Ha méltóságod kívánja, bemutathatom az idevágó iratokat. Floyd Varney gyerek kitartott tavaszig itt, aztán továbbállt. Otthon is éppen elege volt a durva bánásból. Mikor elment, a munkafelügyelő derékszíjcsatjának véres helyét vitte el a nyakán. Jogos volt a verés? Csakugyan vétett a gazdaság fegyelme ellen? Meglehet – ha ilyen súlyos verést egyáltalán joggal kaphat tizenegy éves fiú. Varney innen is megszökött, de nem lett belőle fiatalkorú bűnöző. Ábécéskönyvvel a hóna alatt ment, hogy becsületes munkát, tisztességes életet keressen. Beállt a gyümölcsszüretelők közé. Volt szatócsinas. Elszegődött istállófiúnak. Tekepályán bábokat állított. Nem maradt meg egy állásban sem sokáig, mert félt, hogy jön a rendőr, és visszaviszi a gazdaságba.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jayne Ann Krentz: Zabolátlan szívek 85% ·
Összehasonlítás - T. M. Frazier: King 90% ·
Összehasonlítás - John Grisham: Holló a hollónak 78% ·
Összehasonlítás - James Ellroy: Gyilkos az úton 69% ·
Összehasonlítás - Jayne Ann Krentz: Fényvarázs 81% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A bárányok hallgatnak 93% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A remény rabjai 92% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: Ítélet 87% ·
Összehasonlítás - Frank W. Abagnale – Stan Redding: Kapj el, ha tudsz 87% ·
Összehasonlítás