Elvis 17 csillagozás

Albert Goldman: Elvis Albert Goldman: Elvis Albert Goldman: Elvis

Albert ​Goldman megírta Elvis Presley hiteles életrajzát – egy sztár és egy szimbólum, egy amerikai álom és egy serdülőkori ábránd biográfiáját, az energia és bőség korszakának történetét. A szupersztár prototípusaként, az amerikai popkultúra katalizátoraként ábrázolja Presleyt – akit istenítettek és elítéltek, aki köré mítoszt szőttek, mikor a rockkorszak királyaként uralkodott.
Háromévi kutatás és körülbelül hatszáz interjú után, századunk popkultúrájának fenoménjáról ez a könyv mondja el először a teljes igazságot, ügyesen vegyítve a megdöbbentő felfedezéseket a pompás kultúrtörténeti eszmefuttatásokkal.
Albert Goldman regényírói tehetséggel jeleníti meg Elvis Presley tündöklését és hanyatlását. Az embert és a mítoszt Memphis és Las Vegas, vallásos hiedelmek és rózsaszín Cadillacek, a fehér gospel, a Rythm&Blues meg a rock and roll fényében állítja elénk. Megidézi a kort és az akkori életet – a cselszövéseket és a trükköket, a pénzzel és a hatalommal való… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2012
700 oldal · ISBN: 9789630794596 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Árkádia, Budapest, 1985
646 oldal · ISBN: 963307052X · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Európa, Budapest, 1985
646 oldal · ISBN: 9630736764 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Andrew_N_Bagman P
Albert Goldman: Elvis

Amikor megvettem a könyvet, komolyan azt gondoltam, hogy Elvisről nem is lehet mást írni, mint hogy Ő a király – vagyis csupa jót és szépet. Ehhez képest az első fejezet után az államat kerestem.
Sok életrajzot, önéletrajzot olvastam, és olyan köteteket is faltam fel, ami régi nagy zenekarok pályáját meséli el a róluk lelhető nyilvánvalótól egészen a kevésbé triviálisig. Képbe kerültem az AC/DC-vel, a Black Sabbath-tal, a Guns N Roses-szal. Olvastam a Muse-ról, a Green Day-ről, az olyan arcok életébe is bepillantást nyertem, mint Slash, Ozzy, Hendrix és a többi. Ha nem is magától értetődően, de kvázi a stílusból kiindulva csupa olyan zenekar és zenész volt a palettámon az olvasások alatt, akiknél minden napos volt a drogok használata, a féktelen szex, a meredek sztori, a zenéjükkel társított viselkedés. Tulajdonképpen ezeknél az előadóknál ha valami arcpirítót vagy durvát olvas és hall az ember, szinte meg sem lepődik. Szokás legyinteni és azt mondani, akkoriban így volt, amúgy is, rockzenészek. No de jött Goldman kötete Elvisről, és ezt az egészet felborította – s ha már megtette, köpött is egy nagyot a szemétkupacra amit hagyott.
Ez a könyv durván a képébe tolja az embernek, hogy milyen is volt a Nagy Király, Amerika egykori ikonja, legendája, „uralkodója”. Lehet csak nekem volt nagyon meglepő mindaz amit olvastam, mert Elvistől nem ezt vártam volna, róla nem ilyen viselkedést feltételeztem, de bizony csupa olyan történést, sajátosságot, titkot fedett fel ez a kötet (előttem), amiről állíthatom: ennyire megdöbbentőt és (negatív értelemben vett) elképesztőt nem olvastam még az olyan „súlyos” arcoknál sem, mint Ozzy. Bár mint említettem, lehet a titok az egészben az, hogy a birminghami hülyegyerektől senki sem várt többet vagy jobbat, mint amit tett, amin keresztül ment, a Királytól meg azért mégis mindenki csupa jót és szépet remélt. Nem azt kapta.
Lehet sok dolgot mondani, köztük azt, hogy Elvist önnön híressége, sztársága, népszerűsége zárta ketrecbe (az abból való szabadulás leírását a végszónál Goldman zseniálisan hozta össze), hogy eltévedt az úton, hogy rossz emberek vették körül (köztük Parker ezredes), de azt gondolom, pont neki lett volna választása és lehetősége arra, hogy más utakon járjon.
Összegezve ez a kötet erősen hajaz egy igazi bálványledöntésre, ugyanakkor semmi extrát nem tesz, mint sok száz interjút és megannyi felvételt, újságcikket, könyvet alapul véve leírja az igazat – azt is, amit a sok csillogás mögött az emberek nem láthattak, nem tapasztalhattak Elvisről. Velős 700 oldal ez a könyv, de egyben tanulságos, nagyon érdekes és igazi kulissza-kirándulás a (talán) valaha volt leghíresebb amerikai életében.

9 hozzászólás
>!
Rekacska24
Albert Goldman: Elvis

Több Elvis életrajz elolvasása után azt kell, hogy mondjam, hogy ez a legszókimondóbb és legdurvább. Hogy mennyire igazak a benne leírtak ugye azzal vetekedhetünk, mint az összes többi életrajzi könyvével kapcsolatban is. Az biztos, hogy ebben a könyvben Elvis rosszabbik oldala kerül előtérbe, nem tudom az író ennyire utálta-e vagy valóban ez az igazság, de néha szó szerint undorodva olvastam… Ez lenne a király? A nagy Elvis Presley? Próbálom háttérbe szorítani a megtudott információkat, mert nagyon szeretem a zenéit, de mint ember… hát egyikünk sem tökéletes :) Érdemes elolvasni, igazi csemege Elvis rajongóknak.

>!
Herkner_Gyula
Albert Goldman: Elvis

Annyiszor olvastam már, hogy kívülről tudok belőle részeket…. :) Komolyra fordítva: remekül lefordított könyv ez, magával ragadó, pimasz stílussal. Nem csupán életrajz, hanem egy tükör is egyúttal az amerikai szórakoztatóipar működéséről, és ez nagyban növeli az értékét. Ne hagyd ki!

>!
mihalykovisara
Albert Goldman: Elvis

Nekem nagyon tetszett, bár lehet elfogult vagyok a könyv témája miatt…:)

>!
toge
Albert Goldman: Elvis

Nem rossz, kicsit a néha túlerőltetett pszichologizálás, ill. a hülye szokás, hogy minden számcímet lefordítanak, kicsit idegesítő. :)

>!
kissakos I
Albert Goldman: Elvis

Ez a vaskos kötet nagyon mélyen elemzi Elvis-t. Nem csak Elvist a popikont, hanem Elvist, az embert-sőt nem csak őt, hanem a családtagjait, az Ezredest, aki nélkül nem lett volna az aki, a feleségét, szerelmeit, zenésztársait-egyszóval mindenkit aki hatással volt a popzene máig legnagyobb ikonjára. Ez a könyv azonban nem csak Elvis rajongóknak érdekes, hanem mindenkinek aki érdeklődik a showbuisness belső felépítése, vagy a sztárok zárt, sajátos életstílusa iránt. Néhol viszont kissé elnyújtott, és szájbarágós, ezért is hosszú, és ezért „csak” négy csillag.

>!
Berty96
Albert Goldman: Elvis

Néhány perce fejeztem be és most eléggé szótlan vagyok.
Elvis sosem volt a legnagyobb kedvencem, de érdekelt a könyv, szóval elolvastam. Elég hosszú ideig tartott, ami engem is meglepett, sőt csak a fele után tudtam gyorsan haladni, addig elég döcögősen ment.
Ez a könyv rengeteg információt tartalmaz az tény, viszont nekem néha „zavaró” volt, ezt pedig úgy értem, hogy ha nem Presley-ről volt szó kicsit untam, de ez nem rontott a könyvélményen. Elvisről nem sok mindent tudtam eddig, inkább csak az alapdolgokat, de ezek után…
Nagyon nem tetszett a legtöbb dolog, amit olvastam. Legtöbbször csak fogtam a fejem és kérdeztem „komolyan??!!”. Valamikor rémesen bánt a nőkkel és az embereivel is, számomra ezt az sem mentette meg, hogy autókat és házakat vásárolt másoknak. A saját környezetében rossz embernek tartottam. Ugyanakkor nagyon sajnáltam, mert véleményem szerint ha megszabadult volna a pénzéhes ezredestől sokkal jobb karrierje és élete lett volna. Világ körüli turnéra is mehetett volna…
Nem utáltam meg, bár néha azért voltak részek ahol tényleg mérges lettem, továbbra is fogom hallgatni a zenéit, mert azok tényleg jók, sőt lehet még más könyveket is olvasok róla. De sajnos ezek után én nem tartom királynak, hiába ment el több ezer rajongó a házához halála után, nekem ő ez a könyv olvasása után nem király.


Népszerű idézetek

>!
Andrew_N_Bagman P

Táncoljatok, daloljatok együtt, élvezzétek egymást,
De mindkettőtök maradjon maga.

43. oldal

>!
Andrew_N_Bagman P

Amikor a helyi újságírók elkapták a színfalak mögött, és komolyan faggatni kezdték zenei képzettségéről, Elvis elmondta, hogy nem tud egy keresztet megkülönböztetni egy bétől.
– Az olyan zenében, amit én csinálok – tréfálkozott –, egyszerűen csak kimész a színpadra, és megbolondulsz.

221. oldal

>!
Andrew_N_Bagman P

Elvis a „diszkó” szó hallatára olyan képet vág, mintha Guercio valami disznóságot mondott volna.

55. oldal

>!
Andrew_N_Bagman P

Vonzódott a lányokhoz, de nem bízott bennük, mert nem tudta, hogy vajon igazán őt szeretik-e, vagy csupán közismert képét.

303. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mitch Winehouse: Amy a lányom
Andrew Morton: Madonna
J. Randy Taraborrelli: Madonna titkos története
Lévai Balázs: Lovasi
Marc Shapiro: Adele-életrajz
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy
Susan Boyle: Akinek születtem
Bradányi Iván: Edith Piaf
Ézsiás Erzsébet: Csupa könny a szobám
Varjas Endre: Koncz Zsuzsa