A ​speciális és általános relativitás elmélete 19 csillagozás

Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete

Einstein ebben a művében a relativitás elméletét ismerteti népszerű-tudományos formában. Az első rész a speciális relativitás, a második az általános relativitás elméletének részletes kifejtése. A harmadik rész a relativitáselméletnek a világegyetem egészére vonatkoztatott megállapításait, a negyedik pedig az elmélet tapasztalati igazolását tartalmazza. A könyv szemléletes stílusával, kitűnő szerkezeti felépítésével, logikai okfejtésével mesteri módon vezeti el a matematikában kevésbé jártas, átlagos műveltségű olvasót is a legbonyolultabb tudományos tételek megértéséhez. A megértést nagymértékben elősegíti Novobátzky Károly előszava, magyarázó jegyzetei, Maróti Lajos utószóként beiktatott Einstein-tanulmánya s a jó fordítás is – Vámos Ferenc munkája.

A relativitás elmélete címmel is megjelent.

>!
Gondolat, Budapest, 1978
198 oldal · ISBN: 963280662X · Fordította: Vámos Ferenc
>!
Gondolat, Budapest, 1973
198 oldal · Fordította: Vámos Ferenc
>!
Gondolat, Budapest, 1967
206 oldal · Fordította: Vámos Ferenc

1 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Sai_home
Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete

Az ismeretterjesztő könyvek „problémája”, hogy ami egy adott korszakban íródik, az egy másik korszakban már kevésbé működik, mivel az olvasók egészen más alapképzettséggel rendelkeznek. Ennél a könyvnél is feltűnő, hogy olyan alapokat magyaráz akár oldalakon keresztül, amiket ma már nem kellene, cserébe már részeknél túl kevés a magyarázat. Ezen valamelyest segíthetnének a magyar kiadásban szereplő plussz jegyzetek, de az én általom olvasott kiadás is a 60-as évekből származik, így ezek is kicsit elmaradottak mai szemmel.
A lényegre térve: nagyon érdekes a gondolatmenetet látni, hogy hogyan jut el Einsten a felfedezésekhez, amint olyan fogalmakat kérdőjelez meg, amiket addig egyértelműnek gondoltak (még a fizikusok is). Érhető hasonlatokkal magyarázza meg, hogy milyen problémákat lát, és ezeket hogyan lehet feloldani, kevés képletet és még kevesebb levezetést használ, így inkább csak karcolja az elméleteit, de ha valakit érdekel a modern fizika, akkor így is érdekességekre bukkanhat.
Ha valaki magát a relativitást szeretné (a maga mélységeiben) megérteni, akkor ez nem a megfelelő könyv, de ha csak ismerkedne a témával és inkább egy géniusz agyába szeretne bepillantást nyerni, akkor ez egy nem rossz választás.
A magyar kiadásban igen hosszasan írnak Einstein életéről is, én pont nemrég olvastam erről bővebben egy újabb könyvben (Einstein kozmosza), nem mondom, hogy az újabb mindig jobb, de talán most erre hajlanék.

>!
morin5
Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete

Aki mostanáig nem értette a relativitáselméletet, az valószínűleg a könyv elolvasását követően sem fogja, mert Einstein – a bevezetőben ajánlottak ellenére – sem a laikusok számára írta. Bölcsész fejjel úgy látom, érdemes a könyv legyűrését követően máshol is utánajárni a lényegnek, mert a filozófia határán táncoló fizikai elmélet mozgó vonatos, görbülő teres és űrhajós gondolatkísérletein való töprengést nagy kár lenne a bonyolult képletektől visszariadva kihagyni.

>!
Sceurpien I
Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete

A huszadik század legnagyobb tudósai közül néhány kifejezetten jó irodalmár is volt, illetve fordítva, épp ezért nagyon szerencsések vagyunk, hogy tanulhatunk természettudományokat minőségi művekből. Kezdve az ismeretterjesztő Asimov-művekkel, a saját témába vágó Carl Sagan írásokkal eljutunk Einstein-ig, aki bár már nem teljesen érthetően írja le a gondolatait egy átlagos fiatal vagy felnőtt számára, mégis valahogy érthető lesz a szükséges matematikai módszerek nélkül is, ha az ember igazán akarja, és nem rémiszti el.

A relativitáselmélet elég megfoghatatlan, és sokan az emberi agy felfoghatatlanságán túlra teszik, mégis egyszerű, ha felteszünk néhány apró tényt, és pusztán logikusan levezetjük. Nem sokkal másabb, mint egy krimi, és épp ezért, habár ezzel sokan nem értenek egyet, könyvként is élvezhető.

>!
silex
Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete

Érdemes. Leginkább kötelezővé tenném, mert nagyon jól oszlat el általános félreértéseket, és még könnyen érthető formába is van öntve.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

Röviden, tegyük fel, hogy az iskolásgyermek joggal hisz a (vákuumban) állandó 'c' fénysebesség egyszerű törvényében! Ki hinné, hogy ez az egyszerű törvény a mindent lelkiismeretesen megfontoló fizikust a legnagyobb gondolati nehézségekbe sodorta?

>!
Cheril

Tehát az egyidejűségnek olyan definíciója szükséges, hogy vele egyszersmind módszer birtokába jussunk, amellyel a jelen esetben kísérletileg dönthessük el, vajon a két villámcsapás egyidejűleg történt-e, vagy sem. Mindaddig, míg ez a követelésünk nem teljesül, a fizikus (de a nemfizikus is!) csalódik ha azt hiszi, hogy az egyidejűség állításának értelmet tulajdoníthat.

>!
Cheril

A speciális relativitás elméletének egyik legfontosabb általános érvényű eredménye a tömeg fogalmára vonatkozik. A relativisztikus fizikát megelőzően két alapvető fontosságú megmaradási tételt ismertünk, mégpedig az energia megmaradásának és a tömeg megmaradásának tételét; ez a két alaptörvény egymástól teljesen függetlennek látszott. A relativitás elmélete eggyé forrasztotta őket.

>!
Cheril

Külön megemlítem, mint rendkívül fontos körülményt, hogy a relativitás elmélete kivált egyszerű módon és a tapasztalatnak megfelelően tudja levezetni azokat a befolyásokat, melyeket az állócsillagoknak a Földre küldött fénye szenved a Föld hozzájuk viszonyítva végzett relatív mozgása következtében. Ez a hatás abban áll, hogy az állócsillagok látszólagos helye az év folyamán változik (aberráció), a Föld Nap körüli mozgásának következtében, és hogy a róluk hozzánk eljutó fény színe megváltozik, ha a Földdel szemben végzett mozgásuknak radiális összetevője van. Ez utóbbi hatás az állócsillagokról érkező fény színképvonalainak a földi fényforrás ugyanazon színképvonalaihoz mért kismérvű eltolódásában nyilvánul (Doppler elve).

>!
Cheril

A nem-matematikuson titokzatos borzongás fut végig, valahányszor a „négydimenziós” szót hallja; olyan érzés, amely hasonlít ahhoz, amely a színpadi kísértetek láttán fog el bennünket. És mégis: nincs banálisabb állítás, mint az, hogy a mi megszokott világunk négydimenziós tér- és időbeli kontinuum.
A tér háromdimenziós kontinuum. Ez annyit jelent, hogy egy (nyugvó) pont helyzete három számmal (koordinátával) x, y, z jellemezhető, és hogy bármely ponthoz találunk olyan tetszőlegesen „szomszédos” pontokat, amelyeknek helyzete olyan x1, y1, z1 koordinátaértékekkel jellemezhető, amelyek az előbbieket tetszőlegesen megközelítik. Az utóbbi tulajdonság miatt beszélünk „kontinuum ”-ról; s a koordináták hármas száma miatt „háromdimenziós”-ról.

>!
Cheril

Hasonlóképpen: a fizikai történések világa (Minkowski szerint röviden csak „Világ") idő-térbeli értelemben négydimenziós. Mert olyan egyes eseményekből tevődik össze, amelyeknek mindegyike négy számmal jellemezhető, mégpedig a három térkoordinátával (x, y, z) és egy időkoordinátával, a t időértékkel. Ilyen értelemben a világ is kontinuum, mert minden eseményhez találhatunk olyan tetszőleges „szomszédos” eseményt (tényleg, vagy legalább gondolatban), amelynek x1, y1, z1, t1 koordinátái az eredetileg vizsgált esemény x, y, z, t koordinátáitól tetszőlegesen kicsiny értékben különböznek.

>!
Cheril

Ismerünk olyan téridő-tartományokat, amelyek a vonatkoztatási rendszer alkalmas megválasztásával (közelítően) „galileikusan” viselkednek, azaz melyekben gravitációs tér nincsen.

>!
Cheril

Az időt órákkal definiáljuk, melyek járásának törvénye tetszőleges, bármily szabálytalan is lehet; ezeket nem-merev test egy-egy pontjához gondoljuk rögzítve, és csak azt az egyetlen kikötést kell teljesítenünk, hogy a szomszédos órák egyidejűén észlelhető adatai végtelen keveset különbözzenek egymástól.

>!
Cheril

Az emberi egyéniség végső próbája az „élet nagy kérdéseivel” s köztük elsősorban az elmúlással való szembenézés. „Az élet… tetszik nekem. Ha azonban közölnék velem, hogy három óra múlva meg kell halnom, ez igen kis hatást gyakorolna rám. Megfontolnám, miként hasznosíthatnám legjobban hátralevő három órámat. Aztán elrendezném papírjaimat, és nyugodtan lefeküdnék, hogy meghaljak”.
(utószó)


Hasonló könyvek címkék alapján

Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke
John Gribbin: 13,8
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Stephen Hawking – Roger Penrose: A tér és az idő természete
Thomas Bührke: E=mc²
Vermes Miklós: A relativitáselmélet
Dala László (szerk.): Élet más bolygókon
L. D. Landau – J. B. Rumer: Nehéz kérdések – Mi a relativitáselmélet?
Farkas Róbert: Első könyvem a téridőről
Richard Panek: 4% univerzum