Most először olvashatjuk teljes terjedelmükben magyarul a Nobel-díjas francia író, Albert Camus tanulmányait, amelyek hosszú éveken keresztül meghatározták a nyugat-európai és az amerikai szellemi életet.
Camus mint szépírói műveiben, esszéiben, tanulmányaiban is egy-egy igazságot, tanulságot próbál szívünkbe lopni, fel akar vértezni bennünket az élet meglepetései s értelmetlenségei ellen, hogy jobban lássuk és tűrjük a lét csapdáit. A Közöny filozófiai alapvetéseként számon tartott Sziszüphosz mítosza valójában arra tanít, hogy hős az ember, aki mindenre képes végzete ellen, s büszke maradhat a harcban. A Gondolatok a halálbüntetésről rendkívül meggyőző írás e büntetés ellen. A Levelek egy német baráthoz egyik darabjában először fogalmazódik meg az egyesült Európa eszméje. Az irodalmi tanulmányokból egy biztos ízlésű, nyitott, tájékozott ember szól hozzánk. A két Stockholmi beszéd a művész felelősségéről, feladatairól vall.
Szerepel kötetünkben Camus első könyve, a… (tovább)
Sziszüphosz mítosza 64 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1942
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető · Helikon Zsebkönyvek Helikon



Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 17
Most olvassa 20
Várólistára tette 125
Kívánságlistára tette 128
Kölcsönkérné 4

Kiemelt értékelések


„Mert ha bennünket nem szeretnek, az csak balszerencse, az a tragédia, ha mi nem szeretünk.”
Ez most nem volt sorsfordító olvasmány, talán most pont a szárazsága lökött ki a szövegből. Talán volt benne némi ismétlés, amire nem tudtam, hogy hogy kellene reagálnom, már ha kell. A filozófia mindig is az a csodákkal teli láda volt előttem, amit csak néztem, de sosem tudtam a közelébe kerülni. Sajnálom.
De el kell ismernem, hogy némely eszemefuttatás, mondat szépen felmelegítette a szívemet.


Nem írtam olvasás után rögtön értékelést erről a könyvről, most meg már nem tudom biztosan, mit írjak. Nagyon régóta el akartam olvasni, de nem tetszett annyira, mint reméltem. Az első feléhez, amikor korábbi filozófiai művekre reflektál, olvasottabbnak kellene lennem, ez persze nem Camus hibája. A második felében úgy éreztem, hogy ugyanazt a gondolatot járja körbe rengetegszer. Az jut eszembe róla, amikor a pár éve még létező Beugró műsorban az egyik rögtönzéses jelenetnél az egyik színész hosszan adta elő ugyanazt az egy tevékenységet, a másik színész pedig odaszólt neki, hogy „Már értjük!”. Egyes fejezetekben és témákkal kapcsolatban kicsit erőltettnek tartottam a gondolatmenetet, talán a színészesnél, ha jól emlékszem. Illetve egyes mondataival nem értettem egyet. Most persze kérdés, hogy egy esszé vagy filozófiai mű attól jó-e, hogy egyetértünk vele, pláne az egyes mondatok és nem az alapállítás szintjén. Ez a kérdésfelvetés egy önálló filozófiai művet is megérne. Mindenesetre nagyon vártam az utolsó mondatot, és az okkal lett híres, csak tényleg úgy éreztem, hogy előtte plusz köröket fut a téma körül, és a tényleges mondanivaló kevesebb. De nem akarom Camus érdemeit elvitatni, nagyon jó, hogy végre ezt elolvastam, és köszönöm a Helikon Kiadónak, hogy ezt lehetővé tette.


azon gondolkodom, hogy jobb lenne, ha nem tetszett volna ilyen nagyon. de hát tetszett…


“Az ember élethez való ragaszkodásában van valami, ami erősebb a világ minden nyomorúságánál. A test ítélete legalább annyit ér, mint a szellemé, márpedig a test visszahőköl a megsemmisülés előtt. Előbb szokjuk meg azt, hogy élünk, mint azt, hogy gondolkodjunk. A versenyfutásban, mely mindennap egyre közelebb visz a halálhoz, a testnek behozhatatlan előnye van.”


Amikor azon gondolkodtam, milyen lehet Camus-t olvasni, akkor valami olyan kép sejlett fel előttem, ami visszaadja ennek az esszégyűjteménynek is a hangulatát és a mondanivalóját, valamint műfajilag is filozófiaként kategorizálható.
Az esszék nem egyszerű és könnyed olvasmányok, azonban végtelenül bölcs, és örök érvényű, időtálló gondolatokat tartalmaznak.
Mindegyikből ki lehetne emelni minimum egy-két mondatot, melyet az olvasó az élete során valamikor, valamilyen formában hasznosítani tudna. Érthető módon nem ez a legtökéletesebb kötet, hogy Camus világát megszeressük, és nem is a legjobb olvasmány az életmű elkezdéséhez.
Népszerű idézetek




Néha leomlanak a díszletek. Ébresztő, villamos, négy óra hivatal vagy gyár, ebéd, villamos, négy óra munka, vacsora, alvás és hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat – általában könnyedén végigcsinálja az ember. Ám egyszer csak felmerül a „miért”, s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden. „Kezdődik”, ez a fontos. A csüggedtség a taposómalom végét, de egyszersmind az öntudatra ébredés kezdetét jelzi. Felráz, és válaszútra kényszerít: öntudatlan visszatérés a tamposómalomba vagy végleges ébredés. Idővel az ébredésnek is következménye van: öngyilkosság vagy talpra állás. Magában az elcsüggedésben van valami visszataszító. Itt most mégis azt mondom, hogy jó. Mert minden az öntudattal kezdődik, mindennek az ad értéket.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jean-Paul Sartre: A szabadságról ·
Összehasonlítás - Nemeskürty István (szerk.): A film ma ·
Összehasonlítás - Jean-Paul Sartre: A szavak 85% ·
Összehasonlítás - E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról ·
Összehasonlítás - Jacques Derrida: Esszé a névről ·
Összehasonlítás - Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről 95% ·
Összehasonlítás - Jean-Paul Sartre: Drámák I-II. 93% ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Melankólia 93% ·
Összehasonlítás - Neumer Katalin (szerk.): Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig ·
Összehasonlítás - Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé ·
Összehasonlítás