Sziszüphosz ​mítosza 64 csillagozás

Albert Camus: Sziszüphosz mítosza Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

Most ​először olvashatjuk teljes terjedelmükben magyarul a Nobel-díjas francia író, Albert Camus tanulmányait, amelyek hosszú éveken keresztül meghatározták a nyugat-európai és az amerikai szellemi életet.
Camus mint szépírói műveiben, esszéiben, tanulmányaiban is egy-egy igazságot, tanulságot próbál szívünkbe lopni, fel akar vértezni bennünket az élet meglepetései s értelmetlenségei ellen, hogy jobban lássuk és tűrjük a lét csapdáit. A Közöny filozófiai alapvetéseként számon tartott Sziszüphosz mítosza valójában arra tanít, hogy hős az ember, aki mindenre képes végzete ellen, s büszke maradhat a harcban. A Gondolatok a halálbüntetésről rendkívül meggyőző írás e büntetés ellen. A Levelek egy német baráthoz egyik darabjában először fogalmazódik meg az egyesült Európa eszméje. Az irodalmi tanulmányokból egy biztos ízlésű, nyitott, tájékozott ember szól hozzánk. A két Stockholmi beszéd a művész felelősségéről, feladatairól vall.
Szerepel kötetünkben Camus első könyve, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1942

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2022
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795971 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Magvető, Budapest, 1990
590 oldal · ISBN: 9631417174 · Fordította: Ferch Magda, Nagy Géza, Réz Pál, Szabolcs Katalin, Vargyas Zoltán, Vásárhelyi Júlia

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Immanuel Kant


Kedvencelte 17

Most olvassa 20

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

kriszet_Paulinusz P>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

„Mert ha bennünket nem szeretnek, az csak balszerencse, az a tragédia, ha mi nem szeretünk.”

Ez most nem volt sorsfordító olvasmány, talán most pont a szárazsága lökött ki a szövegből. Talán volt benne némi ismétlés, amire nem tudtam, hogy hogy kellene reagálnom, már ha kell. A filozófia mindig is az a csodákkal teli láda volt előttem, amit csak néztem, de sosem tudtam a közelébe kerülni. Sajnálom.
De el kell ismernem, hogy némely eszemefuttatás, mondat szépen felmelegítette a szívemet.

Lexen>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

Nem írtam olvasás után rögtön értékelést erről a könyvről, most meg már nem tudom biztosan, mit írjak. Nagyon régóta el akartam olvasni, de nem tetszett annyira, mint reméltem. Az első feléhez, amikor korábbi filozófiai művekre reflektál, olvasottabbnak kellene lennem, ez persze nem Camus hibája. A második felében úgy éreztem, hogy ugyanazt a gondolatot járja körbe rengetegszer. Az jut eszembe róla, amikor a pár éve még létező Beugró műsorban az egyik rögtönzéses jelenetnél az egyik színész hosszan adta elő ugyanazt az egy tevékenységet, a másik színész pedig odaszólt neki, hogy „Már értjük!”. Egyes fejezetekben és témákkal kapcsolatban kicsit erőltettnek tartottam a gondolatmenetet, talán a színészesnél, ha jól emlékszem. Illetve egyes mondataival nem értettem egyet. Most persze kérdés, hogy egy esszé vagy filozófiai mű attól jó-e, hogy egyetértünk vele, pláne az egyes mondatok és nem az alapállítás szintjén. Ez a kérdésfelvetés egy önálló filozófiai művet is megérne. Mindenesetre nagyon vártam az utolsó mondatot, és az okkal lett híres, csak tényleg úgy éreztem, hogy előtte plusz köröket fut a téma körül, és a tényleges mondanivaló kevesebb. De nem akarom Camus érdemeit elvitatni, nagyon jó, hogy végre ezt elolvastam, és köszönöm a Helikon Kiadónak, hogy ezt lehetővé tette.

VirusSouljah>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

Maradandó élmény volt. Találkozunk még.
Köszönöm.

stella28>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

Zseniális mű lenne, ha a szerző merte volna vállalni a saját gondolatmenete következményeit. A levezetett végletes agnoszticizmus, azt hiszem, korunk egyik alapélménye, viszont ebből küzdésetikát, optimizmust levezetni szerintem bűn volt.

UnoM69>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

Számomra sorsfordító mű volt, ajánlom minden szorongó embernek és azoknak, akik felismerték, hogy az univerzum semmilyen attribútummal nem rendelkezik, emiatt az emberiség irányába passzív, mégis újra és újra megkérdőjelezik az élet működését és értelmét.

lencsemate I>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

azon gondolkodom, hogy jobb lenne, ha nem tetszett volna ilyen nagyon. de hát tetszett…

KiSzil>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

“Az ember élethez való ragaszkodásában van valami, ami erősebb a világ minden nyomorúságánál. A test ítélete legalább annyit ér, mint a szellemé, márpedig a test visszahőköl a megsemmisülés előtt. Előbb szokjuk meg azt, hogy élünk, mint azt, hogy gondolkodjunk. A versenyfutásban, mely mindennap egyre közelebb visz a halálhoz, a testnek behozhatatlan előnye van.”

Smici P>!
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza

Amikor azon gondolkodtam, milyen lehet Camus-t olvasni, akkor valami olyan kép sejlett fel előttem, ami visszaadja ennek az esszégyűjteménynek is a hangulatát és a mondanivalóját, valamint műfajilag is filozófiaként kategorizálható.

Az esszék nem egyszerű és könnyed olvasmányok, azonban végtelenül bölcs, és örök érvényű, időtálló gondolatokat tartalmaznak.
Mindegyikből ki lehetne emelni minimum egy-két mondatot, melyet az olvasó az élete során valamikor, valamilyen formában hasznosítani tudna. Érthető módon nem ez a legtökéletesebb kötet, hogy Camus világát megszeressük, és nem is a legjobb olvasmány az életmű elkezdéséhez.


Népszerű idézetek

simiszabi>!

Mert ha bennünket nem szeretnek, az csak balszerencse, az a tragédia, ha mi nem szeretünk.

175. oldal, A nyár - Visszatérés Tipasába (Magvető, 1990)

simiszabi>!

A szeretetnek nincs határa, és mit számít nekem, hogy rosszul ölelek, ha karomba zárhatom az egész világot.

60. oldal, Színe és visszája - Életöröm (Magvető, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: ölelés · szeretet
Cheril>!

Néha leomlanak a díszletek. Ébresztő, villamos, négy óra hivatal vagy gyár, ebéd, villamos, négy óra munka, vacsora, alvás és hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat – általában könnyedén végigcsinálja az ember. Ám egyszer csak felmerül a „miért”, s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden. „Kezdődik”, ez a fontos. A csüggedtség a taposómalom végét, de egyszersmind az öntudatra ébredés kezdetét jelzi. Felráz, és válaszútra kényszerít: öntudatlan visszatérés a tamposómalomba vagy végleges ébredés. Idővel az ébredésnek is következménye van: öngyilkosság vagy talpra állás. Magában az elcsüggedésben van valami visszataszító. Itt most mégis azt mondom, hogy jó. Mert minden az öntudattal kezdődik, mindennek az ad értéket.

simiszabi>!

Vannak tájak, amelyek testet öltött lelkiállapotok…

79. oldal, Nász - A szél Dzsemilában (Magvető, 1990)

simiszabi>!

Valószínűleg igaz, hogy az ember megismerhetetlen, hogy mindig marad benne valami tovább nem bontható, valami érthetetlen.

202. oldal, Sziszüphosz mítosza - Abszurd gondolatmenet (Magvető, 1990)

simiszabi>!

Mindig eljön az idő, amikor választani kell szemlélődés és cselekvés közt. Ezt hívják emberré válásnak. Gyötrelmes a választás.

276. oldal, Sziszüphosz mítosza - Az abszurd ember (Magvető, 1990)

simiszabi>!

Európának az a baja, hogy nem hisz semmiben, és azt állítja, hogy mindent tud.

420. oldal, Gondolatok a halálbüntetésről (Magvető, 1990)

aled>!

Vak, aki látni szeretne és tudja, az éjszaka nem fog végetérni.

simiszabi>!

Megtanultam együtt lélegezni a tájjal, beleolvadtam, csordultig elteltem vele. Egymás után másztam meg a lankákat, és minden dombtetőn újabb kárpótlás várt…

71. oldal, Nász - Nász Tipasában (Magvető, 1990)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Paul Sartre: A szabadságról
Nemeskürty István (szerk.): A film ma
Jean-Paul Sartre: A szavak
E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról
Jacques Derrida: Esszé a névről
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Földényi F. László: Melankólia
Neumer Katalin (szerk.): Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig
Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé