Les ​justes 1 csillagozás

Albert Camus: Les justes Albert Camus: Les justes Albert Camus: Les justes Albert Camus: Les justes Albert Camus: Les justes

«En février 1905, à Moscou, un groupe de terroristes, appartenant au parti socialiste révolutionnaire, organisait un attentat à la bombe contre le grand-duc Serge, oncle du tsar. Cet attentat et les circonstances singulières qui l'ont précédé et suivi font le sujet des Justes. Si extraordinaires que puissent paraître, en effet, certaines des situations de cette pièce, elles sont pourtant historiques. Ceci ne veut pas dire, on le verra d'ailleurs, que Les Justes soient une pièce historique. Mais tous les personnages ont réellement existé et se sont conduits comme je le dis. J'ai seulement tâché à rendre vraisemblable ce qui était déjà vrai… La haine qui pesait sur ces âmes exceptionnelles comme une intolérable souffrance est devenue un système confortable. Raison de plus pour évoquer ces grandes ombres, leur juste révolte, leur fraternité difficile, les efforts démesurés qu'elles firent pour se mettre en accord avec le meurtre – et pour dire ainsi où est notre fidélité.» Albert Camus.

Eredeti megjelenés éve: 1949

>!
Gallimard, 1950
160 oldal
>!
72 oldal · puhatáblás · ISBN: 3125962005

Kiemelt értékelések

deaxx P>!
Albert Camus: Les justes

Úgy tetszik, hogy ez a könyv ennyire sárga!

Nyelvtanulóknak adták ki, méghozzá franciául tanuló németeknek.
Egészen jól belőttem a szintemet vele. Minden oldal alján van egy-egy lábjegyzet az ismeretlen szavaknak – és nem úgy, mint korábban az eszperantóval, itt azokat a szavakat írták le, amik kellettek, és azokból sem az összes kellett – Mondjuk a felét németül. És úgy nem beszélek. De a tudat, hogy a könyv támogat! Támogat!

Sajnos a dráma maga nem nagyon ragadt meg, olyan sótlan volt, olyan… drámaiatlan (Experimentális? De annak nagyon kezdetleges. Nem az igazi.)
Ez talán a saját hibám is. Arra gondolok, hogy ez a dráma mit akar mondani a terroristák gondolkodásáról – és ez az érvelés annyira… annyira nem áll távol tőlem, hogy azt sem tudom, hogyan próbáljam még ennél is jobban távolítani magamtól az egészet ilyen szörnyen körülményes mondatkezeléssel. (Fő az önkritika!)

Mire utalgatok: Mindent a nagyobb, jobb célért! Mert mi vagyunk Az igazak (Les justes). És itt már nem emberekről van szó, hanem eszmékről. Nem embert ölünk, hanem despotizmust. (Vagy mégsem?)

Az jutott eszembe, hogy milyen kevés választja el a közösségi segítőt a közösségi szörnyetegtől.

És hogy valójában nem lehet szétszedni az eszméket az emberektől.

>!
72 oldal · puhatáblás · ISBN: 3125962005

Népszerű idézetek

deaxx P>!

Stepan: Je n'aime pas la vie, mais la justice qui est au-dessus de la vie.

13. oldal

1 hozzászólás
deaxx P>!

Une vie est payée par une vie. Le raisonnement est faux, mais respectable.

63. oldal - Textes complémentaires

1 hozzászólás
deaxx P>!

Ceux qui aiment vraiment la justice n'ont pas droit à l'amour. Ils sont dressés comme je suis, la tête levée, les yeux fixes.

33. oldal

1 hozzászólás
deaxx P>!

Et le peuple, lui, nous aime-t-il? Sait-il que nous l'aimons? Le peuple se tait. Quel silence, quel silence…
Kaliayev: Mais c'est cela l'amour, tout donner, tout sacrifier sans espoir de retour.

33. oldal

1 hozzászólás
deaxx P>!

Pour se suicider, il faut beaucoup s'aimer. Un vrai révolutionnaire ne peut pas s'aimer.

12. oldal

1 hozzászólás
deaxx P>!

Stepan: Je n'aime pas ceux qui entrent dans la révolution parce qu'ils s'ennuient.

13. oldal

1 hozzászólás
deaxx P>!

Kaliayev: Ce n'est pas lui que je tue. Je tue le despotisme.

17. oldal

1 hozzászólás
deaxx P>!

Annenkov: Kaliayev. Nous l'appelons aussi le Poète.
Stepan: Ce n'est pas un nom pour un terroriste.
Annenkov: (riant). Yanek pense le contraire. Il dit que la poésie est révolutionnaire.
Stepan: La bombe seule est révolutionnaire. (Silence.)

8. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Voltaire: Micromégas
Voltaire: Candide vagy az optimizmus / Candide ou l'optimisme
Bernard Werber: Les Thanatonautes
Voltaire: Romans et contes philosophiques
Jean-Jacques Rousseau: La nouvelle Héloïse
Marcel Proust: Du côté de chez Swann
Marquis de Sade: Les Infortunes de la vertu
Vercors: Les animaux dénaturés
Anatole France: La Rôtisserie de la reine Pédauque
Jean d'Ormesson: Histoire du Juif errant