Caligula ​/ Félreértés 15 csillagozás

Albert Camus: Caligula / Félreértés

Albert ​Camus két legfontosabb, klasszikus drámai művét tartalmazza a kis kötet. Camus különös egységet valósított meg e két művében: mindkét dráma a francia egzisztencializmus alapmondandóit sűríti magába, valóságos filozófiai traktátusok, ugyanakkor élő, vérbeli drámák, remekül előadható, minden filozófiai műveltség nélkül is érthető-élvezhető irodalmi produkciók. A Caligula történelmi díszletek előtt játszódik, hőse azonban természetesen nem az ókori császár, hanem az ő „álarcában” az egzisztencialista világbavetettséget, a határhelyzetben állás ellentmondásait, a világ és az emberi egzisztencia abszurditását felismerő és végiggondolni tudó és akaró modern ember, akinek ki nem mondott alap axiómája a híres-hírhedt dosztojevszkiji tézis: ha isten nincs, mindent szabad. Caligula vérgőzös tettei, gyilkosságai és abszurd, „ingyenes” (action gratuite) kihívásai környezete. a világ és az üres ég ellen mind-mind próbálkozások önmaga, az ember, az emberi szituáció, a cselekedetek… (tovább)

>!
Fiksz, Budapest, 1997
122 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638560738 · Fordította: Illés Endre, Örvös Lajos

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

langimari>!
Albert Camus: Caligula / Félreértés

Camus-t úgy látom jobban szeretem drámaírónak, mint elbeszélőnek. Mindkét dráma kiváló, utóbbi mintha kegyetlenebbül nyomasztó volna. Az ókori díszletekbe bújtatott első dráma szereplői és eseményei mintha távolabb lennének a lehetségestől (pedig alig néhány évtizede sokan újraélhettek hasonló rémségeket), míg a másodikban éppen a karakterek és az események barbár hétköznapisága borzaszt el. A négy és fél csillag a sok nyomdahiba miatt. Kicsit gondosabban átnézhette volna valaki.

Frank_Spielmann I>!
Albert Camus: Caligula / Félreértés

Ma olvastam el a suliban egyik osztálytársam jóvoltából. Megmutatta reggel, és azt mondta: „Olvasd el!” Nem kellett kétszer mondania. Szerencsére volt egy lyukas óránk is, így még ma be tudtam fejezni. (Ennyit bevezetőnek :)) Az igazság az, hogy csak a Caligulát olvastam, de csak azt nem tudom olvasottnak bejelölni. Szóóóóval…

Tetszett, főleg a (számomra) könnyen olvashatóság, a rövid jelenetek, az elgondolkodtató filozofálások. (Valójában az egész színmű egy óriási filozofálás az ókorba helyezve.)


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Az emberek azért nem tudnak semmit megszerezni, mert nem ragaszkodnak végsőkig a kívánságaikhoz.

Caligula

Frank_Spielmann I>!

Az emberek azért sírnak, mert a világ nem olyan, amilyen lehetne.

Caligula

>!

A világ így, ahogy van, elviselhetetlen. Szükségem van a holdra, vagy a boldogságra, vagy a halhatatlanságra, valamire, ami talán őrültség, de nem erről a világról való.

12. oldal

Frank_Spielmann I>!

Az ember mindig valaki rovására szabad. Ez bosszantó, de természetes.

Caligula

11 hozzászólás
>!

Ne tagadjuk, megtörtént már, hogy valaki korlátlan hatalommal rendelkezett nálunk, de először történik meg, hogy korlátlanul él is vele, annyira, hogy tagadja az embert és a világot. Ez rémít meg benne, ez ellen akarok küzdeni. Meghalni nem nagy dolog. Ha kell, lesz hozzá erőm. De látni, hogy életünk tartalma semmivé válik, létünk értelme szertefoszlik – ez elviselhetetlen! Nem lehet értelmetlenül élni.

24. oldal

>!

CALIGULA (…) Te értelmes vagy, és az értelmességet drágán kell megfizetnünk, vagy le kell tagadnunk. Én fizetek érte. De te miért nem tagadod le, vagy miért nem akarsz fizetni?
CHAEREA Mert élni szeretnék és kívánom a boldogságot. Azt hiszem, egyik sem lehetséges, ha a lehetetlent minden következményével akarjuk megvalósítani.

53. oldal

>!

CALIGULA (felcsattan, ráveti magát a fiúra, a nyakát fogja, rázza) A magány! Te ismernéd a magányt, te? De melyiket? Ó, te nem tudod, hogy az ember soha nincs egyedül! Hogy a múlt ugyanolyan súlyosan velünk van mindenütt, mint a jövő. Akiket megöltünk, velünk vannak. És a halottakkal még könnyebben boldogulhatnánk. De azok, akiket szerettünk, és azok, akiket nem szerettünk, csak ők szerettek minket, és a bánat, a vágy, a keserűség és az enyhülés, a szajhák és az istenek – mind-mind velünk vannak. (Elengedi a fiatal Scipiót és visszatér helyére) Egyedül! Ó, ha az én népes, mérgezett magányom helyett megismerhetném az igazit: egy fa csöndjét és remegését! (Leül, hirtelen fáradtan folytatja) A magány! Nem, Scipio, az én magányom tele van fogcsikorgatással – távoli jajgatástól és üvöltéstől visszhangzik mindenütt. És a nők mellett, akiket csókolok, amikor az éjszaka ránkcsukódik, és azt hiszem, hogy a végre kielégült testemtől eltávolodva megragadhatok magamból valamit az élet és a halál között: a magányom megtelik a gyönyör savanyú szagával, a kábultan fekvő nő hónaljának ingerével.

40. oldal, Caligula - Második felvonás tizennegyedik jelenet

vhatarkozi>!

-És miért gondoljátok,hogy szerelmi bánat?
-Mi más lehetne?

vhatarkozi>!

– A természet okosan dolgozik
– Mégis,ha elnézlek benneteket,arra kell gondolnom,néha elvéti,hová üssön.


Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Hugo – Ion Luca Caragiale – Móricz Zsigmond: Hernani / Az elveszett levél / Kismadár
Romain Rolland: Robespierre
Romain Rolland: Liluli
Eugène Ionesco: Drámák
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!
Alfred Jarry: Übü király / A láncra vert Übü
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Victor Hugo: A király mulat
Jean-Paul Sartre: Az ördög és a jóisten
Molière: Molière válogatott színművei