Az ​első ember 21 csillagozás

Albert Camus: Az első ember Albert Camus: Az első ember

„Végül is azokról fogok írni, akiket szeretek. Csakis őróluk. Mélységes öröm” – írja a Nobel-díjas francia író Az első ember-hez írott egyik jegyzetében. Ezúttal nem mitikus parabolát, hanem nagyon is személyes hangú, hús-vér „közvetlen” regényt akart írni. A nagylélegzetű, önéletrajzi indíttatású műnek azonban csak egy része készült el, a munkát 1960. január 4-én félbeszakította a halál, az író autóbalesete. A most megjelenő félbemaradt írás mégis kerek egész. Camus beszámol benne a születéséről, a családja múltjáról, az algíri kopár szegénynegyedben töltött gyermekkoráról, az apa hiányáról, az iskoláról, a gimnáziumról, felemelő és torokszorító élményekről, egy különös, hol melegséget árasztó, hol kegyetlen mikrovilágról, s mindenekelőtt hallgatag anyjáról, akire mindig néma, tehetetlen, sóvárgó szeretettel nézett föl. Rendkívüli írói tehetséget felragyogtató, érzékeny, hiteles és felkavaró vallomás ez a könyv, melyből elementáris élni akarás árad.

Eredeti cím: Le premier homme

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Európa, Budapest, 2003
258 oldal · ISBN: 9630772728 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1995
330 oldal · ISBN: 9630757915 · Fordította: Vargyas Zoltán

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Kuckókapitány>!
Albert Camus: Az első ember

Mintha azt mondta volna egy barátom – „Írok egy könyvet. Minden benne lesz, amit szeretek, ahonnan jöttem. Algéria, az én örökségem. A poros utcák, a tikkasztó nyár, a tenger, az egyszerű, hallgatag emberek, a szegénység, kitartás és büszkeség. Germain tanár úr, aki hitt bennem és az anyám, akit mindenkinél jobban szerettem.”
Aztán a barátom meghal egy autóbalesetben. A „félkész” könyve pedig tele a jegyzeteivel, ötleteivel. Mégsem érzem úgy, hogy félbemaradt a könyv. Csak az élete. 47 év.

Twisted_words>!
Albert Camus: Az első ember

„A könyvnek befejezetlennek kell maradnia” – írja Camus a könyvhöz írt jegyzeteiben, és ez meg is valósult, bár nem úgy, ahogy az író azt értette. Befejezetlen mű maradt, az író halálos autóbalesete megakadályozta, hogy befejezze, nagyjából csak a teljes mű egyharmada készült el. A megírt részre azt lehet elmondani, hogy nem egy előzetes, vázlatos szöveg lett, de a befejezéstől is messze van, valahol a középúton rekedt meg. Ilyen szempontból nagyon érdekes olvasni, mert fel vannak tüntetve lábjegyzetben a kéziratban odaírt megjegyzések, amikből a munkafolyamat további részeire utal a szerző. Így pl. többször találkozhatunk olyannal, amikor feljegyzi magának, hogy valaminek a pontos nevét még ellenőrizni kell (pl. egy fafajta vagy egy szerszám pontos nevét), vagy leír egy epizódot, és megjegyzi magának, hogy ezt talán előrébb vagy hátrébb kellene majd helyezni az irományban, vagy akár csak annyit odaír, hogy ezt jobban ki kell fejteni, esetleg valamivel még ki kell egészíteni. A nevek is változnak, a legbeszédesebb az, amikor pl. anyja regénybeli neve helyett véletlenül Camus-né szerepel, vagy a szinte apjaként tisztelt régi tanítója regénybeli neve helyett elvétve az igazi nevén említi. Mégis a kedvencem az volt, ahol a fejezet elejéhez azt a megjegyzést fűzte az író, hogy: „megírni a fejezetet, aztán kihagyni”.
Szóval jó volt belátni a kulisszák mögé, az írás munkafolyamatába, amikor még csak alakul egy végleges mű, és még sok a bizonytalanság a lezárt szöveghez képest.
És mindezek mellett érdekes olvasmány is, a szerző gyerekkoráról kaphatunk hű képet belőle. A fő életrajzi elemek: apja korai halála az első világháborúban, és ennél fogva az apa kínzó hiánya, az anya iránti szeretet, a nagymama kíméletlen nevelése, a gyerekkori kínzó szegénység, a rajongva szeretett tanító alakja, aki felismerte a fiú tehetségét, és a tanulás útján elindította, és aki nélkül talán soha nem emelkedhetett volna ki a szegénységből.
Ajánlom mindenkinek, aki Camus világával kicsit behatóbban meg szeretne ismerkedni.

thg>!
Albert Camus: Az első ember

Utazás közben olvastam, és többször, több megállóval túlmentem a cél-megállótól. A szöveg kizárta a külvilágot. stb.


Népszerű idézetek

Zsucsima>!

A nincstelenek mindig könnyebben adakoznak. Kevés ember marad akkor is bőkezű, ha már módja is van rá.

Étienne

Creusa>!

Az ember türtőzteti magát, azért ember.

74. oldal

Creusa>!

..ez teszi elviselhetőbbé a világot: a szépség iránti gyengénk.

119.

trilllian>!

[…] végre tudott aludni, visszatérni a gyerekkorába, melyből sose gyógyult ki […]

48. oldal

Creusa>!

az időnek a folyamata tört darabokra a mozdulatlanul álló férfi körül

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Paul Sartre: A szavak
Bódy Gábor: Végtelen kép
Székely Mózes: Egy régi udvarház árnyékában / A térkép
Elias Canetti: A megőrzött nyelv
Harry Martinson: Úton a tenger felé
Harry Martinson: Virágzik a csalán
Hermann Hesse: Csillagsors
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Roger Martin du Gard: A Thibault család
Jean-Paul Sartre: A szabadságról