A ​száműzetés és az ország 38 csillagozás

Albert Camus: A száműzetés és az ország Albert Camus: A száműzetés és az ország Albert Camus: A száműzetés és az ország

Kevés ​életmű volt nagyobb hatással a XX. század francia irodalmára – és ezen keresztül az európai közgondolkodásra –, mint az, amelyet rövid élete során Albert Camus (1913-1960) alkotott meg.
Camus-nek nem kellenek „trükkök”, külsőségek: szembeszökően szerves és természetes minden eleme, nyelvi dísze a dísztelenség, a belső súly adta erő; torkot szorongatóan sűrű atmoszféráit a végső egyszerűségig tisztult szenvedély teremti, azok az erős kötelékek, amelyek az embert tájhoz és emberhez köthetik: a hazaszeretet furcsa, megindítóan letisztult, magasrendű képletei, bizonyságául annak, hogy a haza a születés és a gyerekkor színhelye. Mert Camus az afrikaiak nagy írója: belőle a modern ember életérzése, a kor, a belső magány, számkivetettség és a boldog Ország utáni vágy franciául is, magyarul is „afrikai nyelven” szól.
Hat novella van ebben a kötetben: változatos módon, de valamennyi az emberi magány termékeny feloldásáért való szűntelen küzdelmet ábrázolja, az Ország… (tovább)

Eredeti mű: Albert Camus: L'exil et le royaume

Eredeti megjelenés éve: 1957

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, 2018
212 oldal · ISBN: 9789636768737
>!
Jelenkor, 2018
212 oldal · ISBN: 9789636768720
>!
Európa, Budapest, 2006
156 oldal · ISBN: 9630779471 · Fordította: Antal László, Benyhe János, Szávai Nándor

1 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
cortinadampezzo P
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Számomra az év legfontosabb könyvpiaci híre volt, hogy a Jelenkor egységes életműkiadásban újra megjelenteti Albert Camus prózai műveit, ezzel végre igényes sorozatot kap az egzisztencialista irodalom egyik legfontosabb alakja.

A Száműzetés és az ország mind a hat novellája ugyanazt a témát járja körül más szereplőkkel: a társaságban is magányos ember fokozatos elidegenedését. Nem is egyszerűen magány ez, sokkal inkább száműzöttség, Camus alakjai cél nélkül bolyonganak egy számukra teljesen idegen világban, eközben valamiféle felszabadulásra, a száműzetés végére várva. Ugyanakkor ott van bennük valamiféle megfoghatatlan szabadság is, a lehetőség, hogy mivel már amúgy is kívülállók, nem kell foglalkozniuk társadalmi konvenciókkal vagy a beilleszkedés nyűgjével, hanem teljesen önmaguk lehetnek.

Camus írói eszközei ugyanakkor nagyon éles ellentétben állnak a novellák témájával, ugyanis szemléletesen és nagy átéléssel ír a természetes és az épített környezetről. Szinte rajongva, ám egyáltalán nem giccsesen tud ábrázolni például egy csillagos égboltot, egy 18. századi ódon házat vagy egy hajnalban ébredező tengerparti kisvárost, sőt még a kietlen és kegyetlen sivatagot is.

Nagyon érdekes volt megfigyelni az algériai születésű, és élete legjavát ott is töltő Camus Algéria-ábrázolását. A francia gyarmatosítók (akik valójában már több mint száz éve ott élő telepesek), illetve az arab és berber őslakosság nem élt egymással olyan éles elkülönültségben, mint más kolonialista művekben megszokhattuk, sokkal inkább egy óvatos, kissé távolságtartó, de se-veled-se-nélküled szimbiózisban. Ezt a hallgatólagos nyugalmat zúzta szét az 1954-ben kitört algériai függetlenségi háború, amely Camus-t is mélyen megérintette, és ez a személyes érintettség, az afrikai szülőhazáját féltő és szerető, de ugyanakkor filozófiájában mégiscsak francia szerző tehetetlen dühe nagyon erősen jelen van a novellákban, leginkább talán A vendég címűben, amelyet az egész kötet legjobbjának tartok.

>!
Jelenkor, 2018
212 oldal · ISBN: 9789636768720
>!
GTM P
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Azt régóta tudom, hogy Camus jól ír, de hogy ennyire szépen, arra csak most csodálkoztam rá. Egyszerű, minden sallang nélküli stílus, súlyos témák, és szépségesen érzékletes leírások. Talán ez az ellentét teremti meg azt a szuggesztív erőt is, amivel ezek a novellák megragadják az olvasót. Remekmű mindegyik. Pedig nagyon kemények. A száműzetés, a magány, az elhagyatottság témáját járják körül. Megdöbbentőek, kilátástalanok, és mégis ott lappang bennük az élet szeretete, az emberiesség, a szolidaritás.
Nekem legjobban az afrikai novellák tetszettek,de ismétlem, mind a hat remekmű. Ajánlhatnám szívem szerint az egész kötetet. Mégis, ami a legjobban megfogott az A hűtlen asszony és A vendég című írás.

Az előbbi a szépségével, a természettel egyesülő asszony misztikus élményének meglepő, megdöbbentő ám szépséges leírásával fogott meg. Az utóbbi pedig a felvetett morális dilemma ábrázolásával: a fiatal tanító elítéli ugyan a köztörvényes bűncselekményt elkövető arabot, mégsem akarja a francia hatóságok kezére adni. A döntés felelősségét nem tudja vállalni, hiszen ebben a helyzetben nincs is jó döntés. Következmények mégis vannak.

>!
Georginanéven P
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Csodálatos. Mennyire más, mint amiket mostanság olvastam. S mennyire kiment belőlem ez a stílus, amit Camus képvisel: ez a mélázó pazar pásztázás. Milyen jó is. Csak rovom a sorokat, és elrepülhetek sivatagokon át oda, ahol ő szemével körbejárt. Lagymatag péntekhez erősen kellhetik az ilyen. Csúcsteljesítmény.

>!
forczekadri
Albert Camus: A száműzetés és az ország

A hitehagyott életem egyik legjobb novellája.Tökéletesen megírt, nagyon jól 'abbahagyott' írása Camusnek! :o

>!
Marcus P
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Nagyon erős novellák, melyekben minden egyes szónak, mondatnak fontos szerepe van. Mintha Camus kimérte volna, hogy pontosan mennyi kell ahhoz, amit el akar mondani, és annál egy betűvel sem ír le többet. Így hát az olvasónak „ott kell lennie”, együtt kell élnie a karakterekkel, mert ezeket a mesterműveket másképpen olvasni nem lehet.

>!
Zsanni
Albert Camus: A száműzetés és az ország

A novellák nem fogtak meg annyira, mint a Közöny c. műve. Kettő volt, a Jonas és a Vendég, ami mélyebben megérintett, a többi nem nagyon maradt meg bennem, csak a hangulata. Főként szomorúságot és lehangoltságot éreztem a novellákból, de nehéz volt olvasni, nem kaptam rájuk, nem éreztem, hogy nagyon hozzám szóltak volna a szereplők. A Vendég című novella hatolt a szívem mélyéig leginkább, abban mélységes kétségbeesést éreztem és azt, amikor az ember nem tud megakadályozni valamit, amit szeretne, valami rosszat, és különösmód itt volt, amikor egy „negatív” szereplő iránt szimpátiát vagy inkább részvétet éreztem. A Jonas című pedig inkább kiábrándító volt az emberek viselkedéséről, hogyan tudnak kihasználni valakit és hogyan lehet ezzel sodródni az életben, amíg elveszítjük magunkat és elfelejtjük, mit is szeretnénk. Valójában a nagyon depressziós hangulata miatt nem olvasom újra szívesen egyik novellát sem a kötetből.

>!
Pretorius
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Zseniális! Annyira jó mindegyik novella… A Jonas tetszett legjobban, de csak orrhosszal maradt le tőle A hitehagyott.

>!
Kiss_Balázs_ I
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Talán egyedül a térítő története nem fogott meg ömlengős, tömény stílusa miatt, de a többi egyszerűen szép olvasmány volt, mély lelkiséggel, költőiséggel, esztétikával.


Népszerű idézetek

>!
Georginanéven P

Egyedül volt ezen a tágas földön, amelyet egykor annyira szeretett.

81. oldal (Európa, 2006)

>!
forczekadri

Egy motorbalesetre volt szükség […], hogy Jonasnak unalmában feltámadjon az érdeklődése a szerelem iránt.

Jonas, vagy A mester dolgozik

>!
cortinadampezzo P

Telt-múlt a délután, és lassan elbágyadt a fény; már nem kristályos volt, hanem permetező. S közben egy asszonynak a szívében, akit csak a véletlen vetett ide, lassan megoldódott egy csomó, amit az évek, a megszokás és az unalom bogozott össze.

24. oldal - A hűtlen asszony (Jelenkor, 2018)

>!
Chöpp 

Városok születtek itt, tündököltek, majd elenyésztek; emberek jártak itt, szerették vagy gyűlölték egymást, majd elpusztultak.

>!
hdavid

Úgy érezte, hogy legszívesebben kiokádná magából az egész országot, tágas térségeinek szomorúságát, az őserdők kékeszöld homályát, a kietlen nagy folyók éjjeli mormolását. Iszonyatosan nagy ez a föld, a vér és az évszakok összekeverednek itt, az idő szétfolyik. Az élet a föld színén tengődik, s aki itt akar élni, legjobb, ha lefekszik a sáros vagy szikkadt földre, s alszik évekig.

145. oldal

>!
A_Lény

„A történelem azt tanúsítja – mondta –, hogy minél kevesebbet olvasnak, annál több könyvet vásárolnak.”

95. oldal, Jonas vagy A mester dolgozik

>!
A_Lény

…bizonyára a láthatatlan pusztítás hatol a legmélyebbre.

95. oldal, Jonas vagy A mester dolgozik

>!
A_Lény

Louise-nak a tevékenység volt a hivatása.

97. oldal, Jonas vagy A mester dolgozik

>!
A_Lény

„Most már nem azt kell mondani – jelentette ki Louise –, hogy valaki gonosz vagy csúnya, hanem azt, hogy gonosz vagy csúnya akar lenni.”

97. oldal, Jonas vagy A mester dolgozik

>!
A_Lény

„A művészetben, akár a természetben, semmi sem vész el – mondta….”

106. oldal, Jonas vagy A mester dolgozik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava
Bret Easton Ellis: Az informátorok
Kjell Askildsen: A thesszaloniki kutyák
Raymond Carver: Katedrális
Kjell Askildsen: Úgy, mint azelőtt
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Agota Kristof: Trilógia
Per Petterson: Lótolvajok
Jay McInerney: Fények, nagyváros
Douglas Coupland: X generáció