A ​száműzetés és az ország 49 csillagozás

Albert Camus: A száműzetés és az ország Albert Camus: A száműzetés és az ország Albert Camus: A száműzetés és az ország

Kevés ​életmű volt nagyobb hatással a XX. század francia irodalmára – és ezen keresztül az európai közgondolkodásra –, mint az, amelyet rövid élete során Albert Camus (1913-1960) alkotott meg.
Camus-nek nem kellenek „trükkök”, külsőségek: szembeszökően szerves és természetes minden eleme, nyelvi dísze a dísztelenség, a belső súly adta erő; torkot szorongatóan sűrű atmoszféráit a végső egyszerűségig tisztult szenvedély teremti, azok az erős kötelékek, amelyek az embert tájhoz és emberhez köthetik: a hazaszeretet furcsa, megindítóan letisztult, magasrendű képletei, bizonyságául annak, hogy a haza a születés és a gyerekkor színhelye. Mert Camus az afrikaiak nagy írója: belőle a modern ember életérzése, a kor, a belső magány, számkivetettség és a boldog Ország utáni vágy franciául is, magyarul is „afrikai nyelven” szól.
Hat novella van ebben a kötetben: változatos módon, de valamennyi az emberi magány termékeny feloldásáért való szűntelen küzdelmet ábrázolja, az Ország… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1957

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
212 oldal · ISBN: 9789636768737
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
212 oldal · ISBN: 9789636768720
>!
Európa, Budapest, 2006
156 oldal · ISBN: 9630779471 · Fordította: Antal László, Benyhe János, Szávai Nándor

1 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta I
Albert Camus: A száműzetés és az ország

A Nobel-díjas Camus utolsó megjelent műve ez a hat hosszabb elbeszélést tartalmazó könyv. A kötet változatos témájú írásaival nyűgözi le az olvasót. A szerző megjeleníti bennük Algéria jelenét és múltját. Némelyik elbeszélés szerelmet, vágyakozást, magányt, sőt bűnügyet ábrázol. A kötetből a legjobban A vendég című írás tetszett.

>!
Európa, Budapest, 2006
156 oldal · ISBN: 9630779471 · Fordította: Antal László, Benyhe János, Szávai Nándor
>!
Lunemorte MP
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Olvasd el ezt a könyvet feltétlenül, ha az alábbi pontok egyike legalább igaz rád:

– Nihilista vagy;
– Ateista vagy;
– Depressziós vagy és még mélyebbre akarod rántani magad;
– Közönyös vagy minden iránt;
– Szereted a szép leírásokat;
– Gyűlölsz minden létezőt (beleértve magadat is)

Ne olvasd el, ha:

– Utálod a tartalmatlan párbeszédeket;
– Nem vagy depressziós és nem is akarsz az lenni;
– Szeretsz élni (vagy legalább próbálsz);
– Hiszel valamiben (bármiben);
– Nem szeretsz unatkozni;
– Nem szereted az olyan történeteket, amiknek nincs se eleje se vége

Utóbbiak táborát népesítem nem nagy táborral. Sajnálom tényleg, hiszen annak idején 7 éve tetszett a Közöny. Talán túl sokat változtam és nem hiszem, hogy hátrányomra, hiszen a sok éves mély és durva depresszióm már a múlté…Jobb is, hogy anno ezt a könyvet nem olvastam. Nem biztos, hogy még élnék…Persze nem csak emiatt. Ez a kötet csak egy apró semmiség a végtelenség kínzó óceánjában. Sajnálom, hogy erre pazaroltam az időmet.

4 hozzászólás
>!
cortinadampezzo P
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Számomra az év legfontosabb könyvpiaci híre volt, hogy a Jelenkor egységes életműkiadásban újra megjelenteti Albert Camus prózai műveit, ezzel végre igényes sorozatot kap az egzisztencialista irodalom egyik legfontosabb alakja.

A száműzetés és az ország mind a hat novellája ugyanazt a témát járja körül más szereplőkkel: a társaságban is magányos ember fokozatos elidegenedését. Nem is egyszerűen magány ez, sokkal inkább száműzöttség, Camus alakjai cél nélkül bolyonganak egy számukra teljesen idegen világban, eközben valamiféle felszabadulásra, a száműzetés végére várva. Ugyanakkor ott van bennük valamiféle megfoghatatlan szabadság is, a lehetőség, hogy mivel már amúgy is kívülállók, nem kell foglalkozniuk társadalmi konvenciókkal vagy a beilleszkedés nyűgjével, hanem teljesen önmaguk lehetnek.

Camus írói eszközei ugyanakkor nagyon éles ellentétben állnak a novellák témájával, ugyanis szemléletesen és nagy átéléssel ír a természetes és az épített környezetről. Szinte rajongva, ám egyáltalán nem giccsesen tud ábrázolni például egy csillagos égboltot, egy 18. századi ódon házat vagy egy hajnalban ébredező tengerparti kisvárost, sőt még a kietlen és kegyetlen sivatagot is.

Nagyon érdekes volt megfigyelni az algériai születésű, és élete legjavát ott is töltő Camus Algéria-ábrázolását. A francia gyarmatosítók (akik valójában már több mint száz éve ott élő telepesek), illetve az arab és berber őslakosság nem élt egymással olyan éles elkülönültségben, mint más kolonialista művekben megszokhattuk, sokkal inkább egy óvatos, kissé távolságtartó, de se-veled-se-nélküled szimbiózisban. Ezt a hallgatólagos nyugalmat zúzta szét az 1954-ben kitört algériai függetlenségi háború, amely Camus-t is mélyen megérintette, és ez a személyes érintettség, az afrikai szülőhazáját féltő és szerető, de ugyanakkor filozófiájában mégiscsak francia szerző tehetetlen dühe nagyon erősen jelen van a novellákban, leginkább talán A vendég címűben, amelyet az egész kötet legjobbjának tartok.

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
212 oldal · ISBN: 9789636768720
>!
krlany I+SMP
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Én még nem olvastam tőle eddig semmit (pláne, hogy kötelezően kellett volna). De ennek is eljött a napja. Szemeztem már vele egy ideje, de mostanra ért meg bennem az elhatározás. Amit meg nem bánok, hogy nem siettem el, mert most értem meg rá. Örülök, hogy most vettem kezembe, mert már tudom értékelni.
6 novella, 6 „száműzetés” és 6 „ország”. Egyfelől jártunk Algériában, a sivatagban, az esőerdős Brazíliában stb., de ezzel együtt jártunk olyan „országban”, ami a belső (lelki) világ, és ez ott belül valahogy kiüresedett, és nagyon fáj. Így aztán főhőseink a magányosak. Az egyedüllét és az együttlét során sincs különbség, és ez az utóbbi a szívbemarkolóbb. Leélni úgy az életed összekötve mással, hogy közben nem vagy „otthon”, hogy száműzetésben vagy önmagaddal, önmagadban, és az egész csak megreformált pótcselekvés…
Camus szépen, plasztikusan ír. Látom, érzem a tájat, szinte benne élek, belecsöppenek. Végigélem a dilemmákat, gondolatfűzéseket és ott vagyok a főszereplőkben, facsar magányuk, meg nem értettségük, szűkülő vagy épp kibomló terük. A lélek vívódása, útkeresése, fáradtsága, fásultsága, beletörődése mélyen visszhangzik.
Már rég nem emlékszem a gimiből arra, hogy mi lehet az az egzisztencialista irodalom, de ha ilyen, akkor Camus-n kívül is érdemes lenne vele ismerkednem.
Kedvenceim A némák és a Vendég.

>!
GTM P
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Azt régóta tudom, hogy Camus jól ír, de hogy ennyire szépen, arra csak most csodálkoztam rá. Egyszerű, minden sallang nélküli stílus, súlyos témák, és szépségesen érzékletes leírások. Talán ez az ellentét teremti meg azt a szuggesztív erőt is, amivel ezek a novellák megragadják az olvasót. Remekmű mindegyik. Pedig nagyon kemények. A száműzetés, a magány, az elhagyatottság témáját járják körül. Megdöbbentőek, kilátástalanok, és mégis ott lappang bennük az élet szeretete, az emberiesség, a szolidaritás.
Nekem legjobban az afrikai novellák tetszettek,de ismétlem, mind a hat remekmű. Ajánlhatnám szívem szerint az egész kötetet. Mégis, ami a legjobban megfogott az A hűtlen asszony és A vendég című írás.

Az előbbi a szépségével, a természettel egyesülő asszony misztikus élményének meglepő, megdöbbentő ám szépséges leírásával fogott meg. Az utóbbi pedig a felvetett morális dilemma ábrázolásával: a fiatal tanító elítéli ugyan a köztörvényes bűncselekményt elkövető arabot, mégsem akarja a francia hatóságok kezére adni. A döntés felelősségét nem tudja vállalni, hiszen ebben a helyzetben nincs is jó döntés. Következmények mégis vannak.

>!
Georginanéven P
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Csodálatos. Mennyire más, mint amiket mostanság olvastam. S mennyire kiment belőlem ez a stílus, amit Camus képvisel: ez a mélázó pazar pásztázás. Milyen jó is. Csak rovom a sorokat, és elrepülhetek sivatagokon át oda, ahol ő szemével körbejárt. Lagymatag péntekhez erősen kellhetik az ilyen. Csúcsteljesítmény.

>!
forczekadri
Albert Camus: A száműzetés és az ország

A hitehagyott életem egyik legjobb novellája.Tökéletesen megírt, nagyon jól 'abbahagyott' írása Camusnek! :o

>!
Marcus
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Nagyon erős novellák, melyekben minden egyes szónak, mondatnak fontos szerepe van. Mintha Camus kimérte volna, hogy pontosan mennyi kell ahhoz, amit el akar mondani, és annál egy betűvel sem ír le többet. Így hát az olvasónak „ott kell lennie”, együtt kell élnie a karakterekkel, mert ezeket a mesterműveket másképpen olvasni nem lehet.

>!
nanena
Albert Camus: A száműzetés és az ország

Novellák füzére, nekem mégis egységet alkottak a részek. Mert valójában ugyanaz a téma, a magányos ember, az élet könyörtelensége. S mindez abban a közegben, abban a kultúrában, illetve multikultúrában, amelyet sokan elutasítunk, sokan pedig követendő példaként tálalunk. Mi, ugyanabból a kultúrából érkező emberek sem tudunk egymással élni, sőt önmagunkkal sem, hogyan érthetnénk meg más embereket, tőlünk különböző gondolkodással, vallással, ideológiákkal rendelkezőket. Persze azt mondjuk, éljünk békében egymás mellett, miközben önmagunkban sem találjuk meg a békét, a harmóniát.

>!
Dániel_drBéza
Albert Camus: A száműzetés és az ország

A száműzetés és az ország
Albert Camus
Európa
1969
Albert Camus francia Nobel-díjas író és filozófus 1913. november 7.-én született Algériában. Anyja írástudatlan analfabéta volt, katalán családból származott és hallás és beszédproblémákkal küzdött. Apja a gyermek Albert Camus egy éves korában meghalt az első világháborúban. Az Író gyermekkorában egy nyomornegyedben élt, maga is nagy szegénységben és nyomorban. Lelkiismeretes tanárának köszönhető, hogy mégis ki tudott emelkedni ebből a közegből és híres író és filozófus vált belőle. Egy ideig Párizsban majd a német megszállás után vidéken élt, de gyakran hosszúidőre visszatért Algériába. „1935-ben a népi front (a francia bal és középbal pártok antifasiszta szövetsége) megalakulása után – sok más fiatal értelmiségihez hasonlóan – kommunista lett és belépett a francia kommunista párt algériai tagozatába, hogy lehetősége nyíljék a szegények érdekében cselekedni. A párt azt a feladatot adta neki, hogy a város muzulmán-arab lakossága körében antikoloniális és prokommunista propagandát terjesszen és tagokat toborozzon. Ez utóbbi szinte lehetetlennek bizonyult, mivel a marxista ateizmus elutasította a muszlimokat. Camus bepillantást nyert az akkoriban kb. 8 millióra becsült arab és berber őslakosok szociális és pszichológiai problémáira. 800 000 algériai francia (vagyis francia, spanyol és olasz bevándorlók leszármazottai, valamint „elfranciásodott” zsidók) uralkodott felettük” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Camus). Az így szerzett tapasztalatok egy életre meghatározták látásmódját és sok regényében és novellájában köszönnek vissza az akkori élmények. Könnyen tudott azonosulni a nyomorban élő őslakosokkal, mivel maga is megtapasztalta a sorsukat. Összeütközése korábbi barátjával Jean-Paul Sartreval és az uralkodó szellemi elittel száműzötté tette saját hazájában, Franciaországban. (Bár sokszor érezte magát inkább algériainak).
Részben ezt az élményt dolgozza föl „A száműzetés és az ország” című novelláskötetében is. A kötet először 1957-ben jelent meg, abban az évben kapta meg a Nobel-díjat is. A novellák mindegyikében az egyén elmagányosodása, kitaszítottsága és a visszaintegrálódás iránti vágy jelenik meg, vegyítve az algériai élményekkel. A novellák egy kivétellel Algériában játszódnak, csupán a hatodik helyszíne Brazília, ahol a főhős francia mérnök képében jelenik meg. A novellák mai fejjel olvasva már vontatottak, túl sok benne a tájleírás, vagy egy esemény bemutatása. Úgy érezzük, hogy kevesebből is megértenénk a szituációt. De hát akkor még más volt a korszellem. Az embereknek több idejük volt olvasni és nem zavarták őket a terjengős leírások. Nehezen volt legyűrhető az ötödik novella a „Jonas vagy A mester dolgozik”. A csattanóhoz túlontúl vontatottan és terjengősen jut el az Író. A hatodik novella talán a legjobb, csak az össztánc rész leírását lehetett volna rövidebbre fogni. Itt ül minden és az üzenete egyértelmű. Egy idegen, őszintén be akar illeszkedni abba a közösségbe, ahol majd hosszú időn keresztül kényszerül dolgozni. Keményen meg kell küzdenie, hogy végül befogadják.
Bár ma már el vagyunk szokva a századforduló, irodalmi nyelvezetétől, megéri néha ezeket a könyveket is kézbe venni.
Dr. Béza Dániel
Budapest, 2019-09-05


Népszerű idézetek

>!
Georginanéven P

Egyedül volt ezen a tágas földön, amelyet egykor annyira szeretett.

81. oldal (Európa, 2006)

>!
Lunemorte MP

„Álmodom! Álmodom!" – hajtogatta. És aludt.

77. oldal, A vendég

>!
forczekadri

Egy motorbalesetre volt szükség […], hogy Jonasnak unalmában feltámadjon az érdeklődése a szerelem iránt.

Jonas, vagy A mester dolgozik

>!
Szelén P

Telt-múlt a délután, és lassan elbágyadt a fény; már nem kristályos volt, hanem permetező. S közben egy asszonynak a szívében, akit csak a véletlen vetett ide, lassan megoldódott egy csomó, amit az évek, a megszokás és az unalom bogozott össze.

24. oldal - A hűtlen asszony (Jelenkor, 2018)

>!
Chöpp 

Városok születtek itt, tündököltek, majd elenyésztek; emberek jártak itt, szerették vagy gyűlölték egymást, majd elpusztultak.

>!
Lunemorte MP

Csak azt érezte, hogy mennyire magányos, és milyen hideg járja át, és hogy valami még jobban nyomja a szívét.

12. oldal, A hűtlen asszony

>!
Lunemorte MP

Ezentúl mindenütt áll majd az élet, csak az ő szívében nem, ahol közben valaki sír bánatában és ámulatában.

20. oldal, A hűtlen asszony

>!
Lunemorte MP

Mi mást tehetne itt ezentúl, csak vonszolhatja magát az álomig, a halálig.

21. oldal, A hűtlen asszony

>!
Lunemorte MP

Gyereke nincs! Nem az hiányzik neki?

22. oldal, A hűtlen asszony

>!
Lunemorte MP

Van-e másféle szerelem, nem olyan, mint az árnyak szerelme, hanem olyan, amely fényes nappal harsányan dalol?

22. oldal, A hűtlen asszony


Hasonló könyvek címkék alapján

Bret Easton Ellis: Az informátorok
Emmanuel Roblés: Villanegyed
William Faulkner: Eredj, Mózes
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Ivo Andrić: A vezír elefántja
Karel Čapek: Elbeszélések
Timrava: Hősök
Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava
Raymond Carver: Katedrális
Robert Merle: Állati elmék