Idézetek 281

>!
bagolyfiók

…mindig van egy órája a nappalnak meg az éjszakának, amikor valaki gyáva, s hogy ő csupán ettől az órától fél.

333. oldal, 5 (Európa, 1970)

>!
nicolete P

– Hiszen nyakig van benne mindenki.
– Úgy is van – válaszolta –, most mindnyájan egyformák vagyunk.

>!
nicolete P

A férfiak és a nők vagy gyorsan felfalják egymást abban, amit szerelmi aktusnak nevezünk, vagy pedig hosszan tartó páros összeszokásra szerződnek. E két véglet közt ritkán van középút.
De még ez sem mondható eredetinek.

>!
Csipán_Betti

„Nyilván mi sem természetesebb manapság, mint hogy az ember reggeltől estig dolgozik, aztán este kártyázással, kávézással, fecsegéssel üti el a maradék idejét. De vannak városok, országok, ahol az emberek megsejtik, hogy van más is. Ettől többnyire nem változik meg az életük. De megsejtették, és az már jó.”

8. oldal

>!
Csipán_Betti

„Egy várost úgy lehet legkényelmesebben megismerni, ha megnézzük, hogyan élnek az emberek, hogyan szeretnek, hogyan halnak meg.”

8. oldal

Hirdetés
>!
ppeva P

Miközben Rieux a városból felszálló örömujjongást hallgatta, arra gondolt, hogy ez az öröm mindig veszélyben van. Mert ő tudta azt, amit nem tud ez a vidám tömeg, de a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban, s hogy eljő tán a nap, amikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat.

>!
ppeva P

Rieux doktor elhatározta, hogy megfogalmazza az elbeszélést, amely itt ér véget, nehogy azok közé tartozzék, kik hallgatnak, hogy tanúskodjék a pestisesek mellett, hogy némi emléket hagyjon a jogtalanságról meg az erőszakról, melyben részük volt, s hogy egyszerűen elmondja azt, amit csapások idején tanul az ember, azt, hogy az emberekben több a csodálnivaló, mint a megvetnivaló.
Tudta azért, hogy ez a krónika nem lehet a végleges győzelem krónikája. Nem tanúskodhat másról, csak arról, amit meg kellett tenni, és amit a terror és lankadatlan fegyvere ellen meg kell majd tenniök, egyéni meghasonlásaik ellenére, mindazoknak, akik, ha nem lehetnek szentek, és nem hajlandók elismerni a csapást, igyekeznek azért orvosok lenni.

>!
ppeva P

Tarrou lehetségesnek tartotta a rosszabbodást, de úgy gondolta, helyesebb mégis számítani a kapuk közeli megnyitására és a normális élet visszatértére.
– Tegyük fel – szólt Cottard –, tegyük fel, de mit ért maga azon, hogy visszatér a normális élet?
– Új filmek a moziban – szólt Tarrou mosolyogva.
Cottard azonban nem mosolygott. Szerette volna tudni, vajon lehetséges-e, hogy a pestis semmit sem változtatott meg a városban, és hogy minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, azaz mintha mi sem történt volna. Tarrou úgy vélekedett, hogy a pestis meg is változtatta meg nem is a várost. Polgártársaink leghőbb vágya persze az volt, és az is lesz, hogy úgy cselekedhessenek, mintha semmi sem változott volna, és így bizonyos értelemben semmi sem változik meg, viszont más értelemben nem múlik el minden nyomtalanul, bármennyire szeretnék is, mert nyomot fog hagyni a pestis, ha máshol nem, hát a szívekben.

>!
ppeva P

Kétségtelen, hogy a pestis még nem ért véget, s még kimutatja majd a foga fehérét. Mégis, már mindenkinek a lelkében, hetekkel megelőzve a valóságosakat, indultak a vonatok, füttyentgetve a végtelen síneken, a hajók szelték a ragyogó tengereket. Holnap a lelkek kissé elcsitulnak majd, a kétely pedig újraéled.