A ​pestis 230 csillagozás

Albert Camus: A pestis Albert Camus: A pestis Albert Camus: A pestis

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mű a pestissel jelképezi -szimbolikus formában és meggyőzően- a fasizmus iszonyatát. Egy csendes kisvárosban pestisjárvány tör ki, s egyre inkább elhatalmasodva, egyre több embert legyilkolva hatalmába keríti a várost. A főhős, Rieux doktor, Camus leghíresebb korai esszéjének -Sziszüphosz mítosza- irodalmi megtestesülése, aki nem hajlandó tudomásul venni a vereséget, újra és újra lázad a könyörtelen sorssal szemben, s az emberi lét értelmét a küzdelemben keresi, mely bármennyire reménytelen is, az ember győzelmét képviselheti a vak végzettel szemben.
A regény egyike a legnépszerűbb műveinek, a járvány teremtette sajátos világ kiválóan alkalmas a legkülönbözőbb magatartásformák bemutatására.

Eredeti mű: Albert Camus: La peste

Eredeti megjelenés éve: 1947

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Horizont könyvek, Európa Diákkönyvtár

>!
Európa, Budapest, 2011
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793148 · Fordította: Győry János, Vargyas Zoltán
>!
Európa, Budapest, 2001
400 oldal · ISBN: 9630769751 · Fordította: Győry János, Vargyas Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1992
400 oldal · ISBN: 9630753901 · Fordította: Győry János, Vargyas Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 52

Szereplők népszerűség szerint

Bernard Rieux doktor · Joseph Grand · Paneloux atya · Tarrou

Helyszínek népszerűség szerint

erkély · székesegyház


Kedvencelte 38

Most olvassa 23

Várólistára tette 156

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bélabá P
Albert Camus: A pestis

Azon töprengek magamban, így az olvasás végén, miért csak most olvastam el ezt a regényt illetve tetszett–e volna egykor, amikor feladták nekünk, mint ajánlott olvasmányt?
Az első kérdésre az a válasz, hogy 17-18 évesen tényleg csak a lényeges, az általam fontosnak gondolt könyveket olvastam el, így erre nem jutott sem idő, sem kedvem nem volt hozzá. Talán még bele is néztem, és túl negatívnak éreztem azt a hangulatot, ami valósággal elárasztja az olvasót. A második kérdésre tehát összetett a válaszom: nem volt kedvem, energiám, de kicsit olyasmi a történet, mint az 1984 apokaliptikus világa, az a könyv meg nagyon tetszett. Szerintem ezt is helyén tudtam volna kezelni diákként. Csak amiatt gondolkodom ezen, mert valami célja kellett legyen az ofőnknek ezzel a regénnyel, s nem pusztán a szuggesztív leírások miatt olvastatta el velünk.
A metaforikus vonalát regénynek nem tudtam volna jól kezelni, infók híján. Jószerével csak átfutottunk a II. vh. főbb eseményein így az afrikai harctéri események csak a lényegre hagyatkoztak, s nem feltétlenül Algériára.
Valójában a történet egy súlyos – és, mint utána olvastam valós eseményt – dolgoz fel azaz az Algériában tomboló pestisjárványt 1941-42-ből. Mindezt rendkívül realisztikusan, minden apró részletre kitérve tette meg Camus. Ennek következtében nagyon nyomasztó világkép fogadja az olvasót, akár a modern disztópiák előfutára is lehet A pestis c. regény, annyira szemléletesen ábrázolja a gyilkos kórt és annak pusztítását. Szimbolikus értelemben meg a pestis behelyettesíthető a háborúval és annak kegyetlen öldöklésével majd a következmény gyanánt felbukkanó tízezernyi halottal.
Azt gondolom, a fentiek alapján a realista leírás tehette népszerűvé az amúgy nem túl lélekemelő könyvet. Nehéz az ilyen témákat pontozni, mert ha objektíven figyelembe veszek minden tényezőt, azt is éreztetnem kell, hogy roppant gyomorforgató egyes részleteknél. Ezeket ugyan remekül ábrázolta Camus, de az összképembe belerondít a „fekete halál” ilyetén formájú jelenléte. Csak is emiatt 4,5 csillag (4,3 pont) nálam ez a regény. Azt is elmondom, ugyan spontán olvastam, lelki rákészülés nélkül. Sőt! Még jól is esett a realizmus ilyen magas foka viszont biztosan vannak olvasók, akiket ez a fajta ábrázolás már irritálhat, s emiatt némi lelkierő szufficitet kell előtte felhalmozniuk. Mindennel együtt fontos könyv abból a korból, amikor a világégés után olyan remekek születtek mint az 1984 vagy több azóta klasszikussá vált háborús történetek (pl Oroszlánkölykök) – habár A pestis csak szimbolikusan háborús regény.

2 hozzászólás
>!
Roszka 
Albert Camus: A pestis

Megrázó könyv, egy járvány, ami rettegéssel tölti el az embert és valaha milliók életébe került.
Küzdelem ellene, és nagyon sok szenvedés és érzelem. Valóban hihetetlen, borzalmas lenne ezt átélni, akár betegként, akár gyógyítóként. Betegként csak beletörődni lehet, orvosként küzdesz, de, vagy sikerül, vagy sem. Nem beszélve arról, hogy mi szenvedést kell látnia, magára nem is gondolhat. Szörnyű. De egyben érdekes is látni, hogy az emberek milyen átalakuláson mennek át lelkileg érzelmileg az egész helyzet kapcsán, főleg miután a várost lezárják, és el kell fogadniuk az elfogadhatatlant!

>!
Chöpp 
Albert Camus: A pestis

A pestis:
Nem éppen a kedvenc Camus könyvem, de nagyon szerettem!

Sziszüphosz mítosza:
Nem is tudom, miért halogattam ilyen sokáig. Már régen el kellett volna olvasnom. Kiváló filozófiai írás!

>!
KingucK P
Albert Camus: A pestis

Egy város élete az újonnan kitört pestis járvány alatt.
Rieux doktor szemén keresztül végigvezeti a fázisokon a tagadástól a beletörődésig.
A mű inkább filozófiai és pszichológiai tanulmánynak nevezhető regény formában.
Ha valaki belevág ne számítson sok eseményre, inkább a lélektani változásokra épít.
Érdekes volt.

>!
hencsa06
Albert Camus: A pestis

Kemény könyv , egyben nagyszerű remekmű. Nem lehetett egyszerre sokat olvasni belőle , idő kellett, hogy ülepedjen. Az elejét kicsit untam, de később magával ragadott. Részletes leírás a pestisről a környezetről , az emberekről , emberi érzésekről. Szomorú regény, de a remény végig él az emberekben.

1 hozzászólás
>!
poggi IP
Albert Camus: A pestis

Ciki vagy sem, most az elmúlt őszi félévben olvastam először Camus-t, de most legalább kampányszerűen (és nem teljesen önszántamból.) És alapvetően nem volt rossz tapasztalat: a Közöny elég zseniálisnak tűnt, A bukás picit felülmúlta a felfogóképességemet, a novellák egy része összezavart, a másik része meg nem.

Olvastam hozzá jó sok szakirodalmat (megint csak nem teljesen önszántamból), és arra jutottam, hogy a külföldiek úgy tartják, hogy a három regény egyre komplexebb és rétegzettebb és mindent összevetve jobb lesz az idő előrehaladtával, a magyarok meg úgy, hogy a Közöny a csúcs és onnan nincs följebb. Ez persze mind nem olyan érdekes, és az is lehet, hogy nincs is igazam benne, csak rossz forrásokat választottam.

A pestissel viszont az van, hogy vannak nagyon remek pontjai és tulajdonságai, meg gyengeségei és hiányosságai is. Szerintem túl hosszú, nincs benne annyi tartalom, amennyi a terjedelem, és picit túltolta az allegorikus olvasatot, amikor minden második mondatból ordít, hogy ez mást jelent ám, mint ami ide van írva, nehogy szó szerint értsd, te kis ostoba olvasó! És ennyi. Ezen kívül minden más tök jó benne, érdekes, izgalmas, jól visszafejthető, okoskodható, meg lehet boncolgatni elbeszéléstechnika felől, hősiesség felől, meg mindenféle irányból, és a legtöbb megközelítés termékeny.

Úgyhogy ez nekem nem örömolvasás volt, hanem az a fajta, amikor támadnak tőle ötleteim, és ezeknek az ötleteknek örülök, mert mind vezetnek valahová. És pont emiatt azt is gyanítom, hogy ha csak úgy olvasom (tehát teljesen önszántamból), akkor közel se élvezem ennyire – de ez már messzire vezet, és nem is annyira érdekes.

>!
dianna76 P
Albert Camus: A pestis

El sem hiszem, hogy a végére értem. Hozzáteszem: csak magát A pestist olvastam el, a második, tömény filozofikus írást nem. Nem volt könnyű olvasmány, s talán pont ezért húztam el ennyire. Ha csak 1/2 órám volt olvasásra, elő sem vettem, mert eleve kellett legalább 15 perc, hogy ráhangolódjak. Maga a járvány, mint olyan, érdekelt, és azon részeket, melyek pusztán erről, ill. a betegségről szóltak szívesen olvastam. S pont ezek az oldalak voltak a legkeményebbek spoiler és legnehezebben emészthetőek. A monoton filozofálást, elmélkedést untam, és vajmi kevés alkalommal sikerült ráhangolódnom ezen részekre. Bár kétségtelen, hogy a mű lényege, mondanivalója az, hogy miként változtatja meg az embereket, a társadalmat egy nagy közösséget érintő szörnyűség, bennem nem ez ragadt meg.

>!
Európa, Budapest, 1992
400 oldal · ISBN: 9630753901 · Fordította: Győry János, Vargyas Zoltán
>!
szembeszomszed
Albert Camus: A pestis

Nehéz egy kicsit értékelnem ezt a regényt, mert a tény, hogy Camus annak idején (és aztán nemrég ismét) megvett kilóra a Közönnyel, erősen elfogulttá tesz mindennel kapcsolatban, ami hozzá kötődik. Erre az elfogultságra pedig A pestis esetében szükségem is volt, mert az író nem sok támpontot adott a műben való megkapaszkodásra. A regény, ahogy ezt tulajdonképpen jelzi is már a kezdetekkor, egyfajta krónika, melynek főbb vonásait egyrészt a városban lezajló események tényszerű, időrendben történő leírása, másrészt az a szenvtelen, hűvös stílus alkotja, mellyel az elbeszélő gyakorlatilag minden szereplőtől egyforma mértékben tartja a távolságot – még akkor is, ha némelyikük sorsát egyébként több oldalon keresztül taglalja. Ez alighanem tudatos döntés eredménye, viszont – legalábbis számomra – megnehezítette a befogadást, és néhányszor csak a szívem vitt előre az olvasásban. (Itt megjegyzendő, hogy sajnos Győry János fordítása sem sokat segített.) Pedig Tarrou monológja és az azt körülölelő események, hangulatok, valamint egyes gondolatok, szimbólumok mindenképpen érdemessé teszik A pestist arra, hogy megismerkedjünk vele, de igazi elmélyülésről, más Camus-művektől eltérően, itt most nemigen lehet szó.

>!
Georginanéven P
Albert Camus: A pestis

Az ilyenre mondják: megrendítő és monumentális. Mekkora agyterületet megmozgatott ez a történet. Egy járvány milyen filozófiai, érzelmi felfordulást, elgondolást indíthat be egy szuperlatívusz író képzeletében. Libabőröztető élmény, ami elkapja és fogva tartja az olvasót. Valószínű, hogy ez volt a szándék: egy Földet ellepő és uralni képes vírus erejével hasson, a róla megalkotott regény is. Ami végtelen szomorúsággal töltött el, az az itt megtapasztalt, az emberi szív ürességére (illetve nem ez a legjobb kifejezés rá), inkább könnyen jövő gyarlóságára utaló momentum: pillanatok törtrésze alatt egymás ellen fordított embereket a pánikhelyzet. Ez a széthúzás, ez ijesztő volt számomra, és még az ehhez társuló tehetetlenség bennem; odarohantam volna és megráztam volna őket: 'hé emberek, ébredjetek föl, és rázzátok le önzéseiteket, ez itt olyasmi, amiben nemcsak magatokon kell segíteni, nyújtsátok kezeteket mások felé is.' Nagy tapasztalat ez a regény. Hányféle ember hányféleképpen reagálhat, kezdhet lépéseket tenni erre vagy arra. Mélységesen felkavaró és megható. Egyben önmérce is, ki hová sorolná magát: haldokló betegágya mellett ülőnek, vagy bujkáló túlélőnek.

>!
_Norbi
Albert Camus: A pestis

Szépen meg volt jelenítve az emberi érzések széles skálája. A boldog, gyanútlan álmodozástól egészen a legvégső kétségbeesésen át a beletörődésig, a közönyig. A végén kicsit feloldotta az író a feszültséget ugyan, de számomra az egész műre jellemző fojtogató bezártság érzése megmaradt. Hiába próbáltam figyelni a „boldog” befejezésre, és a reménnyel telt sorokra,nekem mégis a kétségbeesés és a kilátástalanság hangulata maradt meg az utolsó mondat befejezése után is. Nem tudtam az író minden egyes szavára figyelni, voltak részek, amik egyáltalán nem érdekeltek. Viszont a számomra érdekes részek annyira magával ragadtak, hogy nem tudtam szabadulni az általuk keltett hangulatból. Nem egy boldog történet. Ami azt illeti én a legkevésbé sem éreztem boldogságot. Amikor elvileg kellett volna, akkor sem. Szomorú. Felkavart. Szép munka.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dominik_Blasir 

Az embert leginkább az teszi emberré, amit elhallgat, s nem az, amit kimond.

356. oldal, Sziszüphosz mítosza - A hódítás

>!
Chöpp 

    Mindig eljön az idő, amikor választani kell szemlélődés és cselekvés közt. Ezt hívják emberré válásnak. Gyötrelmes a választás.

Sziszüphosz mítosza, 357.o.

Kapcsolódó szócikkek: cselekvés
>!
sára

A rossz, mely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság.

120. oldal, 2. fejezet (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság · jóindulat · tudatlanság
>!
Chöpp 

Nem tudom, van-e a világnak önmagán túlmutató értelme.

Sziszüphosz mítosza, 323.o.

>!
Chöpp 

Az öngyilkosság félreértés.

Sziszüphosz mítosza, 326.o.

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Chöpp P

Azt látom, hogy nem lehet végérvényesen kikapcsolni a reményt, azokra is rátörhet, kik azt hitték, hogy már teljesen megszabadultak tőle.

383. oldal, Sziszüphosz mítosza

Kapcsolódó szócikkek: remény
>!
Chöpp 

Szenvedélyes művek ironikus filozófiából születnek.

Sziszüphosz mítosza, 386.o.

>!
Chöpp 

(…) kell egy kis tökéletlenség, hogy érezni tudjuk a boldogságot!

342. oldal, Sziszüphosz mítosza

>!
Frank_Spielmann I

A férfiak és a nők vagy gyorsan felfalják egymást abban, amit szerelmi aktusnak nevezünk, vagy pedig hosszan tartó páros összeszokásra szerződnek. E két véglet között ritkán van középút. De még ez sem mondható eredetinek. Oranban, akárcsak másutt, mivel nincs idejük, és nem elmélkednek, kénytelenek az emberek úgy szeretni egymást, hogy ők maguk nem is tudnak róla.

1

>!
Chöpp P

Az ember oly hamar beleszokik mindenbe. Pénzt akar keresni, hogy boldog legyen, aztán élete javát a pénzszerzésre fordítja. A boldogságról már rég megfeledkezett, az eszköz lesz a cél.

Sziszüphosz mítosza, 373.o.

Kapcsolódó szócikkek: pénz

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Juliette Fay: Édes otthon
Kulcsár Teodóra – Oravetz Dániel: Mentőöv
Zana Ágnes: Mit mondjak, hogyan mondjam?
Juhász Ágnes: Demencia-szakápolás
Koch Béla: Hit és betegség
Diana Hastings: Házi betegápolás
P. A. Barhas: Betegápolás
Nárcisz nővér: A keskeny úton
Kurt Hennig: Isten igéje elkísér
Sebők Erika: Egy Nővér Naplója