Nyárherceg 70% 29 csillagozás

A disztópiák szerelmesei új kedvencet köszönhetnek ezzel a művel, ugyanis egy annyira hangulatfestő egyedi, újszerű megközelítésben elénk tárt posztapokaliptikus világképet kapunk, ami teljesen megnyert magának. Fantasztikus volt, ahogy Palmares Tres városában keveredett a Revolution sorozatában megjelenő kép, egy olyan világ, ami már sokkal közelebb áll a természethez, ugyanakkor a modern technológiával harmóniában működve. A legjobb párosítás. Egy hagyomány örző, sok szempontból a korábbi korokra emlékeztető társadalom, ahol mégis ott vannak a holokivetítők, vagy éppen a repülő kamerák, modok. Egyes technológiai találmányokat bevallom, nehéz volt magam elé képzelni, ugyanis így a piramis felépítésű várost is, ennek ellenére mégis teljes mértékben láttatott a regény és érzetet közvetített.

Nem volt fordulatos eseményekkel teli a cselekmény, az egész inkább volt lassú folyamú, művészi, és én ezt imádtam is. Nem szeretnék mindig olyan regényt olvasni, ami akciódús, világmegmozgató. Olykor sokkal inkább tudok értékeli egy utcai táncot, egy műalkotást, egy szabad szellemű beszélgetést, egy gyönyörű korleírást. A műnek tehát nem puszán a téma, June művészi tehetsége adott egy művészi jelleget, hanem az egész cselekménysor és a sajátos stílus. Saját szavai és nyelvezete is volt a könyvnek, melyek olykor nehezebben érthetővé tették, a végére úgy érzem, mégis minden a helyére került, összeállt.

Ez a regény tehát minden szempontból képel lenyűgözni, gyönyörködtetni a fantáziában gazdag olvasóit. Értékeket közvetít, melyek közt szerepel a szegények védelmezése, a hazaszeretet, az önfeláldozás, a tenni akarás, és a hagyományok, szokások megkérdőjelezése. June és Enki kalandjaival megtudhatjuk, mire megy két bátor fiatal egy csapat a szokásai rabjává vált Nénével, egy lázongó néppel és saját érzéseikkel. Kétség kívül a legizgalmasabb pedig az lesz ez a kaland során, hogy vajon June elnyeri-e a Királynői ösztöndíjat, és Enki túléli-e a tél végét.

http://egyszervolt-konyvsarok.blogspot.hu/2016/02/alaya…

Ennek a történetnek két pozitívuma volt, az egyik, hogy önálló regény és nem sorozat része, a másik, hogy hála az égnek nem volt hosszú. Egyáltalán nem tetszett.
Nem tudtam megkedvelni a szereplőket, maga a történet is csupa klisé volt, rengeteg hasonló íródott már különböző szerzők tollából. A felső tízezer dőzsölése és pöffeszkedése, az alsóbb rétegek mérhetetlen szegénysége, a szegregáció, és ez az egész nyárkirályrendszer számomra hátborzongató és borzasztó volt.
Be kell látnom, hogy sem a disztópia, sem a társadalmi sci-fi nem az én műfajom. A lelkemre nehezednek az e műfajban íródott alkotások.
Tulajdonképpen a szép borító, meg a fülszöveg miatt szereztem meg és olvastam el.

Ez a könyv aktuális. Igen, neked is. Főként neked, aki ebben a korban élsz, még ha nem is tehetsz róla. A témái megkerülhetetlenek, talán csak akkor hagyhatod figyelmen kívül, ha szánt szándékkal becsukod a szemed és elsétálsz mellettük.

Amikről szó lesz:
– menekültek és hazafiak
– generációs különbségek (mind családi, mind társadalmi szinten)
– fiúk és lányok (és lányok és lányok, fiúk és fiúk)
– művészet és racionalitás
– technológia vs. hagyományok
– élet vs. halál
– hírnév vs. boldogság
– politika (szegények vs. gazdagok avagy a hierarchia átkai)
– barátság és irigység
– bőrszínek

A pozitívumok: az imént felsoroltak.
A negatívumok: az imént felsoroltak mennyisége. Nagyon sok a kérdésfeltevés, amiken élmény törni a fejünket, de kevésre kapunk kielégítő választ a könyv végén. Nem nagy negatívum, csak kicsit olyan érzés, mintha túl nagy fába vágta volna az írónő a fejszéjét.

Összesítve: ajánlott.

Hatalmas csalódás volt.
Sajnos nagyon nem nyerte el a tetszésem, sőt az egész könyvet végig szenvedtem.
A világfelépítése érdekes volt, de sajnos nem tudta jól kivitelezni a dolgokat. S főleg az olvasónak való átadással voltak problémák.
Nagyon sok dolgot akar egyszerre megmagyarázni, máskor pedig olyan dolgokat vesz egyértelműnek vagy érthetőnek, amiről nekünk fogalmunk sincs. Ezeket a későbbiekben sem magyarázza meg, természetesnek hiszi. Emiatt sok dolgot rejtély fed a könyv végére is.
A karaktereket sem sikerült megkedvelnem. Sőt mindet utáltam. Az összes kétszínű és csapongó volt. Hol így gondolkodtak hol úgy. Semmi kedvesség nem szorult szinte beléjük. A történetük nem kidolgozott, alig tudunk meg pár információt a főszereplőkről is. A mellékszereplők meg teljes mértékben el vannak felejtve. A kidolgozatlan szereplők gondolkodásmódját egyáltalán nem lehet megérteni sem lekövetni.
A város felépítése és a táj leírása egész érdekes, ez az egy pozitívuma a könyvnek.
Azonban a múltra nagyon kíváncsi lennék; hogyan is jöttek létre ezek a városok? miért így alakították ki őket? ez az elgépesedés miatt lettek ilyen csököttek a szereplők?
A nyárkirály kapcsán is rengeteg lezáratlan kérdés van. Jó gondolat volt az írótól, csak mint általában itt sem magyarázott meg semmit. Nem tudjuk meg az értelmét, a választások fontosságát, a nyárkirály céljait, stb…

Van egy összecsapott furcsa könyvünk, ami érdekes is lehetne ha nagyobb hangsúlyt fektettek volna a kidolgozására (szereplők/múlt/események).
Szinte nincs is cselekménye a könyvnek, jellemfejlődés sem történik benne maximum egy minimális. S közben megpróbálnak mindent elfogadtatni velük.

Már az első oldalak után éreztem, hogy bajok lesznek. A könyv közepére már tudtam, hogy ez a könyv nem nekem íródott.
A legnagyobb bajom, hogy nem tudtam magam elé képzelni a tárgyak kinézetét. És a társadalmukat sem sikerült teljesen megértenem.
A másik, hogy a szereplők neme sem volt sokáig világos.

A legnehezebb dolgom mégis a Nyárkirály rendszerének megértésével volt. Hogyan, és miért vállalkozik bárki erre? Mi a motivációja? Ezt még a könyv végére sem sikerült megértenem. Arra gondoltam, hogy ez inkább büntetés, mint elismerés. De a könyv szereplői teljesen másképp gondolták.
Szereplők közül senkit sem sikerült megkedvelnem. June inkább egy lázadó kamasz. Enki a könyv végégig titokzatos maradt. Gil pedig…Teljesen felesleges.
Igazán sajnálom, hogy nem nyerte el a tetszésemet a könyv. Mert egy igazán érdekes, és egyedi világot képzelt el az írónő. Csak éppen nem nekem…
Bővebben:
http://bbabrigondolatai.blogspot.hu/2015/12/alaya-dawn-…

„Maga az alaptörténet nagyon ígéretesen hangzott, teljesen pozitívan, lelkesen álltam a történethez. Szórakoztató volt, fenntartotta az érdeklődésemet, de csak addig, míg olvastam, mikor letettem a könyvet, nem volt hiányérzetem, nem éreztem késztetést arra, hogy tovább olvassam, ezért nagyon lassan haladtam vele.”
Bővebben: http://thebookworld-27.blogspot.hu/2016/03/ertekeles-al…

Többször is le kellett tennem, miközben olvastam. Nagyon tömény a mondanivalója és az se egyszerűsíti a felfogást, hogy csapong a jelenetek között. A szereplők átgondoltak, de nem mindig következetesek a tetteik, így néha érthetetlenek. A helyszín kidolgozása, a leíró részek gyönyörűek, képiesek. A cselekménybe néha belegabalyodtam, mert volt, mikor jobban ki kellett volna fejteni valamit és volt pont az ellenkezője is.
Nem egy könnyű nyári olvasmány, de a kísérletező kedvű molyoknak ajánlom :)

Milyen régóta vártam már egy ilyen regényre!
A világa nagyon érdekes és igazán egyedi jövőkép: egy spanyol/japán nanaparadicsom.
Igaz egy kissé a YA felé húz a műfaj, ami egyáltalán nem vonz, de végre merte feszegetni a határokat, nem csak egy nyálas romantikus regényt próbált leszuszakolni a torkomon.
Rengeteg társadalmi és szociális kérdést felvet és én úgy éreztem, hogy rám várt olvasás közben a feladat, hogy elgondolkozzak rajat és a ne a számba akarja adni a válaszokat.
Sokkal több figyelmet érdemelne, nem csak azért mert egyedi és izgalmas regény, hanem mert igazán érdekes jövőképet fest le.

Őszintén, néha bennem is felmerült, hogy leteszem, de nem tettem, és úgy érzem jól döntöttem, hiszen egy különleges történetet kaptam cserébe. Ez a könyv ugyanis nem egy cselekményekben gazdag, pörgős történetet dolgoz fel. Sokkal inkább szól egy új világról, számunkra ismeretlen technológiákról, művészetről, szerelemről és halálról.

Hidd el, érdemes a könyvet végig olvasnod. Hiszen nem mindennapi az elgondolás, amit az írónő megalkotott. Lehet, hogy olykor akadályokba ütközöl, de próbáld meg leküzdeni és engedd, hogy magával ragadjon a lüktető Brazília.

Bővebben : http://mondedeslivre.blogspot.hu/2016/03/alaya-dawn-joh…

Először is csodaszép borító!
ANNYIRA IMÁDTAM! Teljesen magával ragadott Palmares Trés városa és lakói , bár kellet idő, amíg megszoktam ezt a különleges világot, de természetesen mivel magával ragadott a történet, így hamar hozzá szoktam, és sodortak magukkal a cselekmények.
Minden évben kiválasztanak egy Nyárherceget, aki 1 évet uralkodik, majd „feláldozza magát a városukért”, azaz kivégzik.
A könyvben Enki választják meg királynak, így az Ő egy éves uralkodása veszi kezdetét.
June Costa, és Gil legjobb barátok, de mindketten oda vannak a Nyárkirályért.
Imádtam mind a 3 főszereplőt, imádtam a történetüket, imádtam Palmares Trés világát. ami különlegesen fejlett, hisz egy jövőképet mutat be. A várost pedig Nénék irányítják, akik félnek még fejlettebbé tenni a várost, és néha (legalábbis számomra) kiállhatatlanok. June és Enki viszont próbálnak szembe szállni velük.
Egyáltalán nem kiszámíthatóak az események, én mindig teljesen meglepődtem, amikor váratlan dolog történt, a vége fele pedig rendesen izgultam mi lesz Enkivel.
Szerintem ez a könyv csodás, és sajnos idáig nem kapott elég figyelmet, de próbálok ezen változtatni. :)
IMÁDTAM, és olyan jó lenne ha lenne még folytatása!