The ​Prefect (Revelation Space 5.) 4 csillagozás

Alastair Reynolds: The Prefect Alastair Reynolds: The Prefect

Tom Dreyfus is a Prefect, a policeman of sorts, and one of the best. His force is Panoply, and his beat is the multi-faceted utopian society of the Glitter Band, that vast swirl of space habitats orbiting the planet Yellowstone. These days, his job is his life. A murderous attack against a Glitter Band habitat is nasty, but it looks to be an open-and-shut case – until Dreyfus starts looking under some stones that some very powerful people would really rather stayed unturned. What he uncovers is far more serious than mere gruesome murder: a covert takeover bid by a shadowy figure, Aurora (who may once have been human but certainly isn't now), who believes the people of the Glitter Band should no longer be in charge of their own destiny. Dreyfus discovers that to save something precious, you may have to destroy part of it.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Ace, 2009
576 oldal · ISBN: 9780441017225
>!
Penguin, New York, 2008
576 oldal · ISBN: 9781440637889

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Alastair Reynolds: The Prefect

Jó volt két és fél év után visszatérni Chasm City világába, még úgy is, ha Reynolds ezúttal csak egy „potom” naprendszer sorsdöntő eseményeiről mesél. Több, mint száz évvel járunk a többi regény cselekménye előtt, az űrutazás aranykorában. A City fölött ekkor még tízezer csillogó-villogó űrállomás kering, amelyek az emberi történelem legszabadabb társadalmában élnek. Ez a demarchia, azaz demokratikus anarchia: a vezetők semmiről nem dönthetnek önkényesen, minden kérdésben, mindenki véleményt nyilváníthat. Az egyetlen rendfenntartó erő a prefektusoké, de általában ők is csak a folyamatos szavazást működtető infrastruktúra biztonságáért felelnek. Kivéve, ha egy egész űrállomás-nemzet lesz bűntény áldozata…

A regény a (poszt)kiberpunk-krimi történetek jellegzetes ívét követi: egy bűnténnyel indul, amely fokozatosan összeesküvéssé terebélyesedik, és végül az egész világot megváltoztatja. Főhősei természetesen prefektusok, akik próbálják a hagyományos rendőr-etikát összeegyeztetni a demarchia és az orbitális fizika néha igen kellemetlen törvényeivel. (Egyikük hipersertés, a transzhumán fajzatok egyik legfurábbika.) Reynolds a sorozat folytonosságáról is gondoskodott: felbukkan többek között a Lascaille-fátyol, a szintetikusok (Conjoiners) vagy épp Calvin Sylveste hírhedt halhatatlansági kísérlete (a Nyolcvanak) is. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy újrafelhasznált elemekkel dolgozna – ezt a könyvet azok is élvezhetik, akik minden előző részt kiolvastak, és azok is, akik még egyet sem. Reynolds ráadásul azon ritka szerzők közé tartozik, aki a létfenntartó rendszerről vagy a szavazatszámlálási módszerekről is képes úgy írni, hogy egy pillanatig se legyenek unalmasak. És ennek a kötetnek még csak azt sem róhatom fel – a Chasm Cityvel ellentétben – , hogy indokolatlanul hosszúra nyúlna, a történet ugyanis tökéletesen kitölti a könyvet.

1 hozzászólás
>!
Juci P
Alastair Reynolds: The Prefect

Szeretem Reynoldsot, na. Még akkor is, ha ez a könyve most nem volt egetrengetően zseniális (mert tőle ahhoz vagyok szokva), csak simán jó. Öt regénye elolvasása után már kijelenthetem, hogy iszonyú szemét a regényalakjaival (ami nekünk jó, mert ebből lesz az izgalmas cselekmény): lehetetlen helyzetekbe hozza őket, embertelen döntések elé állítja, gyakran elviselhetetlen felelősséget helyez a vállukra. Ennek megfelelően gyakran hibáznak is a hősei, többnyire gyarló emberek, a múltjuk rendszerint valami sötét titkot rejt, mégis nagyon szimpatikusak. Kiváló archetípusai a világűrbe vettetett, minden technikai tudása és felszerelése ellenére is rendkívül kiszolgáltatott, morális kérdések között vergődő embernek.
Volt némi hiányérzetem ebben a könyvben, talán mert kisebb léptékű a történet, mint ahogy megszoktam Reynoldstól, inkább csak kamara(űr)opera ez most, el sem hagyjuk a Yellowstone körüli teret. A jellemek sem olyan komplexek, mint más regényeiben, itt mindent visz a történet, az viszont a szokásos tempóban, mellébeszélés, fölösleges kitérők nélkül. Kicsit nagyobb durranás is lehetett volna a végén, szóval mondom, valamivel többet vártam, de attól még nagyon olvasmányos, izgalmas, szórakoztató könyv.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Noro MP

One trusted machines. But one never expected machines to return the favour.

Chapter 5

>!
Noro MP

„[The Glitter Band] is the most complex, variegated society in human history. It's a machine for surprising people.”

Chapter 12

>!
Noro MP

Thalia saw the tapering stalks of the Museum of Cybernetics, each structure rising at least a hundred metres into the air, each surmounted by a smooth blue-grey sphere, each sphere marked with a symbol from the hallowed history of information processing. There was the ampersand [&], which had once symbolised a primitive form of abstraction. There was an ever-tumbling hourglass, still the universal symbol for an active computational process. There was the apple with a chunk missing, which (so Thalia had been led to believe) commemorated the suicidal poisoning of the info-theorist Turing himself.

Chapter 12

Kapcsolódó szócikkek: Alan Mathison Turing
>!
Noro MP

„If someone wants to experiment with a different social model, they're welcome to do so. All they have to do is recruit enough willing collaborators to set up a new state. Provided they let their citizens have the vote, they can even stay within the apparatus. That's why we have freak shows like the Voluntary Tyrannies. Someone somewhere decided they wanted to live in that kind of place.”

Chapter 16

>!
Noro MP

„An effective prefect is only one degree from being a monster in the first place. Most of us stay the right side of the line.”

Chapter 21

>!
Noro MP

„We've just become expendable again. And isn't that a wonderful, liberating feeling?”

Chapter 29

>!
Noro MP

„What happened to the people who used to live here?” Sparver asked, in little more than a whisper.
„Didn't they teach you anything in school?”
„Cut me some slack. Even fifty years is ancient history from a pig's point of view.”
„They went insane,” Dreyfus said. „They were brought here in the bellies of robots, as fertilised eggs. The robots gave birth to them, and raised them to be happy, well-adjusted human beings. What they got was happy, well-adjusted psychopaths.”
„Really?”
„I'm simplifying. But children don't grow up right without other normal people around, so that they can imprint on reasonable social behaviour. By the time the second generation was being raised, some nasty pathologies were bubbling to the surface. It got messy.”
„How messy?”
„Axes through doors messy.”

Chapter 30


A sorozat következő kötete

Revelation Space sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karl Schroeder: Ashes of Candesce
Charles Stross: Neptune's Brood
Greg Egan: Diaspora
John C. Wright: The Golden Age
Sean Williams: Saturn Returns
Ken MacLeod: Learning the World
Paul J. McAuley: Shrine of Stars
Paul Melko: Singularity's Ring
John Varley: The Ophiuchi Hotline
Stephen Baxter: Flux