Poszeidón ​ébredése (Poszeidón gyermekei-trilógia 3.) 19 csillagozás

Alastair Reynolds: Poszeidón ébredése

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​emberiség elérte a csillagokat.

Élhetünk a föld alatt, a víz alatt, hatalmas, csillagközi űrön át közlekedő generációs hajókon, és gyarmatosíthatunk új bolygókat. Egyedül a fénynél is sebesebb utazás fog ki rajtunk. Ez az univerzum végső titka. Amíg nem fejtjük meg, addig a gyarmatok független, de elszigetelt egységek maradnak, ahonnan évekbe telik eljuttatni egy-egy hírt a galaxis másik oldalára. Egy hihetetlen, egyszerű üzenet hetven évet utazott, hogy elérje a Mozaikot:

KÜLDD NDEGÉT.

Az üzenet az űr egy lakatlan, ismeretlen szegletéből érkezett. Senkinek sem lett volna szabad ott élnie, ezt emberi technológiával nem lehetett kivitelezni. Akkor mégis ki küldhette? Hogyan került oda? És mire kellett nekik Ndege Akinya?

Hogy megleljék a válaszokat, az emberiségnek az eddigi leg­elképesztőbb expedícióját kell útnak indítania. Messzebb kell utazniuk, mint eddig bármikor, és az út végén talán elnyerik jutalmukat és megfejtik a fénysebességű utazás… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Delta Vision, Budapest, 2021
814 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953709 · Fordította: Gubó Luca

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

kriszet_Paulinusz P>!
Alastair Reynolds: Poszeidón ébredése

„A bűntudat öltései tartották össze az életét.”

Nos, egyértelműen azt gondolom, hogy a legégetőbb kérdésekre nem kaptunk válaszokat, rengeteg maradt nyitva, még csak elképzelés sem született az irányukban… szóval csakis a csalódottságomat tudom kifejezni, noha a harmadik egyben utolsó rész egyáltalán nem volt rossz. Így visszagondolva értelmét vesztette mindaz a sok csodás entitás, mesterséges intelligencia, idegenek és stb., amiről az egész trilógia szólt. Tényleg nem értem, hogy hogyan mehettünk el a legfontosabb dolgok mellett, hogy hogyan nem tudtunk elképzelni semmit az idegenekről és a tudásukról, civilizációjukról (az Őrzőkről, a Mandaláról stb.). Olvastam másnál, hogy szinte mindenre választ kaptunk, én nem ezt érzem. Csak halvány utalásokat kaptunk, nagyon halványakat, semmi származás vagy valami koncepció. Semmi. (pl. a bolygón lévő tárgyról a kerékről…miből van, mi célt szolgált…stb.) Én továbbra is azt állítom, hogy erősen hiányos maradt a befejezés.

Nuwiel P>!
Alastair Reynolds: Poszeidón ébredése

A második rész okozta csalódás után nem mondanám, hogy elégedett vagyok a trilógia lezárásával, de sikerült valamelyest szépítenie Reynoldsnak. Szokás szerint vannak Akinyák, akik kavarják, mint Piszkos Fred, vannak bőségesen elefántok is, és mesterséges intelligenciák és robotok. Meg Őrzők, Mandala, és a többi. Bizonyos kérdéseket megválaszol, de még többet tesz fel, és hagy nyitva, mindezt rengeteg oldalon.

A cselekmény katalizátora egy olyan esemény, amelynek előzménye emlékeim szerint nem szerepelt a második kötetben, de így egy költözés előtt meg nem keresem. A lényeg, hogy az érkező üzenet hatására többen is elindulnak a 47 Gliese rendszerbe, hogy megtudják, ki küldte, és miért. A könyv jó darabja azzal telik el, hogy mindenki odaérjen, akinek kell, megtegye a maga felfedezéseit, hogy aztán a végén egy meglehetősen hosszú és unalmas túlélési drámává redukálódjon az egész.

A nagy kérdések egy részére úgy-ahogy választ ad Reynolds, kiderül például, kik az Őrzők, gépek-e vagy élőlények, és végre Poszeidón kilétére is fény derül, és a Mandalákról is elárul szinte mindent. A történetet pedig le is zárja, meg nem is, kerek egész, de ha akarná, írhatna még ebbe a világba. Bár most már szívesebben olvasnám a Jelenések terét is magyarul, khm.


Hasonló könyvek címkék alapján

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Dan Simmons: Hyperion
Brandon Hackett: Xeno
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Kim Stanley Robinson: Aurora
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Peter F. Hamilton: Fejlődő Üresség
Brandon Hackett: Eldobható testek
Ian McDonald: Luna – Újhold