Kék ​emlékezetű Föld (Poszeidón gyermekei-trilógia 1.) 22 csillagozás

Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

A Kék ​emlékezetű Föld annak a monumentális trilógiának az első kötete, amely az Akinya család több mint tízezer éves történetét követi nyomon a jövőben… a Naprendszeren túl, a csillagközi űrben, a galaktikus társadalom hajnalán.

Százötven év múlva, egy világban, ahol Afrika technológiai és gazdasági szempontból domináns szereplő, és ahol a bűnözés, a háborúzás, a betegségek és a szegénység a történelem ködébe vész, Geoffrey Akinya csupán egyetlen dolgot akar: hogy békén hagyják, és ő hadd folytassa az Amboseli-medencében élő elefántokkal kapcsolatos kutatását.

Geoffrey családjának, az Akinyák üzleti birodalmának azonban más tervei vannak vele. Eunice, a nagyanyja, az egykori felfedező és üzletasszony halála után kínos dologra derülfény a Holdon, Geoffrey-t pedig megbízzák – vagyis inkább megzsarolják –, hogy menjen fel és biztosítsa a családja makulátlan hírnevét. Arra azonban senki sem számít, ami rájuk vár.

Eunice hamvait ugyan szétszórták a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Delta Vision, Budapest, 2019
678 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953112 · Fordította: Telegdi Tamás

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Reynolds-szal eddig felemás a kapcsolatom: a Jelenések tere finoman szólva sem lett a kedvencem, s novellái is vegyes fogadtatásra találtak nálam, mindenesetre a Signal to Noise c. elbeszélése az egyik kedvencem lett; éppen ezért kicsit félve közelítettem – már csak terjedelme miatt is – a Kék emlékezetű Föld-höz. Ami végül is egy nagyon kellemes csalódás lett. Talán nem véletlenül tett Reynolds (legalábbis szerintem) egy rejtett főhajtást Kim Stanley Robinson felé (https://moly.hu/idezetek/1220667), de nem csupán KSR jutott eszembe olvasás közben, hanem a Baxter és Pratchett Hosszú Föld sorozata is. Tény ugyanis, hogy a történet nem száguld expressz sebességgel előre, és a fő hangsúly inkább a világon – no meg a technológián – van, vagyis elsősorban szerintem azok fogják igazán szeretni ezt a regényt, akik imádnak bóklászni és elmerülni egy különös világban. Persze, ha megtetszik nekik. Engem valahogy elég hamar megragadott, pedig az elefántokat magányosan kutató Geoffrey Akinya személye a fülszöveg alapján nem tűnt túl érdekesnek. Szerencsére a történet elég hamar elszakad a Földtől, s bőven van benne muníció a hard SF kedvelőinek is. A nyomozás persze izgalmakat is tartalmaz, de én a felépített világ és a remek ötletek miatt szerettem meg a Poszeidón gyermekei-trilógia első részét.

Hackett IP>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Mérhetetlenül csalódott vagyok.
Három iszonyú jó Jelenések tere-sorozatos regény és egy számomra zseniális Napok háza után Reynolds tényleg az egyik kedvenc sci-fi íróm, de ez most egy nagyon halvány, kényelmes, ráérős sztori volt, valódi tétek és feszültség nélkül. Konkrétan végig untatott, és ha nem Reynolds írta volna, már régen félbehagytam volna, mert nagyon nem mozogtunk együtt, csak néha, egy-egy villanásra.
Azonban a folytatás szerencsére ettől még érdekel, mert pont azzal lett érdekes, ahová kifutott a történet.
Kárpótlásul hamarosan előreveszem az évek óta tologatott, még olvasatlan Revelation Space-regényt, a The Prefectet, ami itt porosodik a polcomon, mert azt hittem, majd úgyis megjelenik.

6 hozzászólás
ViraMors P>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

– Ez itt a való élet, nem egy jelmezes főpróba.

– Az elefántokat nem érdekli, milyen évszázadot írunk. Őket az érdekli, milyen évszak van.

– A darwinizmus itt is működik, barátom. Időről időre felbukkan valami, és széttépi a szabálykönyvet.

Eddigi, meglehetősen érintőleges ismeretségem Reynolds-szal kimerült egy novellában és egy kisregényben, és most, túl az első nagyobb lélegzetű regényén nem érzem, hogy feltétlenül rohanni akarnék a következőért. Mert attól függetlenül, hogy visszanézve egy érdekes történetet kaptam, vagy talán inkább egy érdekes felvezetést valamihez, borzasztóan túlírtnak érzem. Voltak izgalmas sziporkái a könyvnek. Volt benne rengeteg érdekes ötlet Földről, Holdról, Marsról, gépekről, emberekről, fejlődésről, fejlesztésről, felfedezésekről és még sorolhatnám mi mindenről, de emellett az én ízlésemnek túl sok időt töltöttünk el az elefántokkal, és azzal hogy a főszereplők – főleg Geoffrey – úgy viselkedjenek, mint az éretlen ovisok.
Azért a folytatásra kíváncsi leszek.

10 hozzászólás
pat P>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Nem volt ez rossz. A vége már pont olyan volt, mintha Reynolds írta volna!
Nagyon lassan, nagyon alaposan ír le egy egészen érdekes közeli, és alapoz meg egy még érdekesebb távoli jövőt. Egy egészen idióta kerettörténet segítségével.
Akár a Holdról, akár a Marsról, akár az Akvatikusokról szívesen olvastam volna sokkal többet. Elefántokról és kuzinokról meg kifejezetten sokkal kevesebbet.
A folytatásért természetesen a küszöböt kaparom.

Maru>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Nagyon vártam már, hogy magyarul megjelenjen ez a könyv, Reynolds személyes kedvencem, piszok jól ír. A történet szuper volt, ötletek terén nem annyira elborult, mint a korábban megjelent könyveiben találkozhattunk. Viszont ez nem is a nagyon távoli jövőben játszódik, mindössze 150 évvel később a mostani jelenhez képest. A Hold és a Mars kolonizálva lett már. A helyszínleírások nagyon erősek, Reynolds ebben a legjobb. A történet röviden összefoglalva kincsvadászat az űrben. Várom a folytatást ,ahol már szerintem jóval nagyobb léptékkel fognak haladni a technológiai fejlődések és az űrhajók hajtóművei is ;)

milegyenanevem>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Ha nem ismertem volna Reynolds korábbi könyveit, lehet, abbahagytam volna az olvasását a kötetnek. Nagyon lassan, vontatottan indul be a történet, ami egyébként sem túl érdekfeszítő: a nagyi meghal, és rejtélyes nyomozást hagy örökül az unokáira.
Tipikusan olyan, mint egy jól felépített sorozat epizódja: jó felütés, lapos középrész (ami esetünkben több száz oldal…), és egy izgalmas befejezés, ami arra sarkallja a kedves olvasót, hogy várja a következő részt. Pozitívum, hogy olyan igényességgel van megírva a cselekmény, ami bizonyítja, hogy a tudományos-fantasztikus regényeket is lehet irodalmi magasságokban művelni.

basa>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Több mint a Reynoldstól megszokott „space opera” ..esendő szereplőkkel,nagyszerű gondolatokkal,leírásokkal teli történet,olyan jövőképpel amiben majdnem teljesen lehetetlen az emberi erőszak..,Egy titokkal teli afrikai család, nyomozás a Holdon,a Phoboson,Marson és még azon is túl..elefántokkal,öntudatra keltett halott emberek másolataival,gép és hús testben bújt intelligenciákkal.A könyv címét sokan kritizálták ,de olvasás után abszolút helyénvaló.A fordítás kiváló, a könyvben egy elírást nem találtam.Sajnálom hogy kevesebb a Deltás könyv de a minőségre nem lehet panasz.Várom a következő részt ami 3 Akinya történetét meséli el a távolabbi jövőben….már a címe is csodálatos nem?Acélszellő nyergében.Kalandra fel!

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

2/3-ig értékelhetetlen, lassú, vontatott, helyenként búbánatosan unalmas, de utána király… ebből szívesen olvasnék Rider's Digest összefoglalót, mert az legalább végig élvezetes lenne, megszabadítva a cselekményt meg a leírásokat az összes fölösleges sallangtól.

jgIwo3wq>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

A cselekmény kicsit gyenge a kétharmadáig – kicsit olyan da vinchi kódos kaland – relytély , de a végkifejlet, az utolsó harmad izgalmas, érdekes. A technika, amit felvonultat érdekes. A vége annyira tetszett, hogy mindenképpen tovább olvasom.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Az elefántokat nem érdekli, milyen évszázadot írunk. Őket az érdekli, milyen évszak van.

ViraMors P>!

– Talán nem értesz egyet az elveinkkel? – kérdezte Chama.
– Finoman szólva kissé szkeptikus vagyok.
– Az öcsém így fejezi ki, hogy szerinte mind agyalágyult dilinyósok vagytok – magyarázta Sunday.

ViraMors P>!

Az univerzum egy szép napon abszolút entrópikus pangásba fog süllyedni, bekövetkezik az idő abszolút és szó szerinti vége. Nincs az a történés, ami örökké fenn tudna maradni, még a történés emléke, sőt az emlék nyoma is felszívódik majd. Minden emberi tett, a legkisebb kedvességtől a leggrandiózusabb művészi teljesítményig, végső soron értelmét veszti.

ViraMors P>!

– A történelmünk túlnyomó részében olyanok voltunk, mint egy civakodó gyerekekkel teli ház. Aztán a ház egyszer csak kigyulladt. Gyorsan fel kellett nőnünk, különben bennégtünk volna.

ViraMors P>!

– Minket nagyon érdekelnek az elmék, Geoffrey. Nemcsak a mentális folyamatok vizsgálata, de a mélyebb rejtélyek is. Mit gondol egy másik elme? Mit érez? Amikor a piros színre gondolok, az elképzelésem egybevág a magáéval? Amikor azt állítjuk, boldogok vagy szomorúak vagyunk, tényleg ugyanazokat az érzelmeket tapasztaljuk?

ViraMors P>!

– Ha ő nem lenne, úgy érezném, én vagyok az egyedüli bogaras családtag.

ViraMors P>!

És igen, gyilkosság… nehéz kivitelezni, különösen a Felügyelt Világban. Könnyebb lenne ellopni a kínai nagy falat.

ViraMors P>!

– Megtámadnának minket? – vágott a szavába Sunday.
– A gépek legtöbbször elég okosak, hogy békén hagyjanak minket. – Gribelin Sundayre pillantott; a szemüvege gömbölyűén tükrözte vissza a nő arcát. – Az önfenntartó ösztönük azt diktálja: harcolj a másikkal, vess be bármit, fejlődj tovább, de soha ne húzd ki a gyufát a Felülúszókkal.
– Azt mondtad, „legtöbbször” – szólalt meg Jitendra.
– A darwinizmus itt is működik, barátom. Időről időre felbukkan valami, és széttépi a szabálykönyvet.

marschlako P>!

    – Gulliver elment a Marsra? Nem emlékszem arra a részre.
    – Az Robinson Crusoe volt – állította Gleb határozottan. – Legalábbis szerintem ő járt ott. Mi másért neveztek volna el ott róla egy várost?

195. oldal

5 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Poszeidón gyermekei-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Dan Simmons: Hyperion
Ian McDonald: Luna – Újhold
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.
Michael J. Martinez: A Daedalus-incidens
Pierce Brown: Hajnalcsillag
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Mars