Kék ​emlékezetű Föld (Poszeidón gyermekei-trilógia 1.) 52 csillagozás

Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

A Kék ​emlékezetű Föld annak a monumentális trilógiának az első kötete, amely az Akinya család több mint tízezer éves történetét követi nyomon a jövőben… a Naprendszeren túl, a csillagközi űrben, a galaktikus társadalom hajnalán.

Százötven év múlva, egy világban, ahol Afrika technológiai és gazdasági szempontból domináns szereplő, és ahol a bűnözés, a háborúzás, a betegségek és a szegénység a történelem ködébe vész, Geoffrey Akinya csupán egyetlen dolgot akar: hogy békén hagyják, és ő hadd folytassa az Amboseli-medencében élő elefántokkal kapcsolatos kutatását.

Geoffrey családjának, az Akinyák üzleti birodalmának azonban más tervei vannak vele. Eunice, a nagyanyja, az egykori felfedező és üzletasszony halála után kínos dologra derülfény a Holdon, Geoffrey-t pedig megbízzák – vagyis inkább megzsarolják –, hogy menjen fel és biztosítsa a családja makulátlan hírnevét. Arra azonban senki sem számít, ami rájuk vár.

Eunice hamvait ugyan szétszórták a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Delta Vision, Budapest, 2019
678 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953112 · Fordította: Telegdi Tamás

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

Hackett IP>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Mérhetetlenül csalódott vagyok.
Három iszonyú jó Jelenések tere-sorozatos regény és egy számomra zseniális Napok háza után Reynolds tényleg az egyik kedvenc sci-fi íróm, de ez most egy nagyon halvány, kényelmes, ráérős sztori volt, valódi tétek és feszültség nélkül. Konkrétan végig untatott, és ha nem Reynolds írta volna, már régen félbehagytam volna, mert nagyon nem mozogtunk együtt, csak néha, egy-egy villanásra.
Azonban a folytatás szerencsére ettől még érdekel, mert pont azzal lett érdekes, ahová kifutott a történet.
Kárpótlásul hamarosan előreveszem az évek óta tologatott, még olvasatlan Revelation Space-regényt, a The Prefectet, ami itt porosodik a polcomon, mert azt hittem, majd úgyis megjelenik.

6 hozzászólás
marschlako>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Reynolds-szal eddig felemás a kapcsolatom: a Jelenések tere finoman szólva sem lett a kedvencem, s novellái is vegyes fogadtatásra találtak nálam, mindenesetre a Signal to Noise c. elbeszélése az egyik kedvencem lett; éppen ezért kicsit félve közelítettem – már csak terjedelme miatt is – a Kék emlékezetű Föld-höz. Ami végül is egy nagyon kellemes csalódás lett. Talán nem véletlenül tett Reynolds (legalábbis szerintem) egy rejtett főhajtást Kim Stanley Robinson felé (https://moly.hu/idezetek/1220667), de nem csupán KSR jutott eszembe olvasás közben, hanem a Baxter és Pratchett Hosszú Föld sorozata is. Tény ugyanis, hogy a történet nem száguld expressz sebességgel előre, és a fő hangsúly inkább a világon – no meg a technológián – van, vagyis elsősorban szerintem azok fogják igazán szeretni ezt a regényt, akik imádnak bóklászni és elmerülni egy különös világban. Persze, ha megtetszik nekik. Engem valahogy elég hamar megragadott, pedig az elefántokat magányosan kutató Geoffrey Akinya személye a fülszöveg alapján nem tűnt túl érdekesnek. Szerencsére a történet elég hamar elszakad a Földtől, s bőven van benne muníció a hard SF kedvelőinek is. A nyomozás persze izgalmakat is tartalmaz, de én a felépített világ és a remek ötletek miatt szerettem meg a Poszeidón gyermekei-trilógia első részét.

ViraMors P>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

– Ez itt a való élet, nem egy jelmezes főpróba.

– Az elefántokat nem érdekli, milyen évszázadot írunk. Őket az érdekli, milyen évszak van.

– A darwinizmus itt is működik, barátom. Időről időre felbukkan valami, és széttépi a szabálykönyvet.

Eddigi, meglehetősen érintőleges ismeretségem Reynolds-szal kimerült egy novellában és egy kisregényben, és most, túl az első nagyobb lélegzetű regényén nem érzem, hogy feltétlenül rohanni akarnék a következőért. Mert attól függetlenül, hogy visszanézve egy érdekes történetet kaptam, vagy talán inkább egy érdekes felvezetést valamihez, borzasztóan túlírtnak érzem. Voltak izgalmas sziporkái a könyvnek. Volt benne rengeteg érdekes ötlet Földről, Holdról, Marsról, gépekről, emberekről, fejlődésről, fejlesztésről, felfedezésekről és még sorolhatnám mi mindenről, de emellett az én ízlésemnek túl sok időt töltöttünk el az elefántokkal, és azzal hogy a főszereplők – főleg Geoffrey – úgy viselkedjenek, mint az éretlen ovisok.
Azért a folytatásra kíváncsi leszek.

10 hozzászólás
pat P>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Nem volt ez rossz. A vége már pont olyan volt, mintha Reynolds írta volna!
Nagyon lassan, nagyon alaposan ír le egy egészen érdekes közeli, és alapoz meg egy még érdekesebb távoli jövőt. Egy egészen idióta kerettörténet segítségével.
Akár a Holdról, akár a Marsról, akár az Akvatikusokról szívesen olvastam volna sokkal többet. Elefántokról és kuzinokról meg kifejezetten sokkal kevesebbet.
A folytatásért természetesen a küszöböt kaparom.

Morpheus>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Az író minden könyvénél elkövetett hiba: cunami méretű szófosás. A főhőseinket – akik inkább hisztis kamaszoknak tűnnek, mint felnőtteknek – ide-oda rángatja egy úgynevezett rejtély megoldása miatt, hol a Földön, hol a Holdon, hol a Marson, hol az Óceánban. Olyan izgalmas kalandok, ami talán egy nyolc évesnek izgalmas, ha a célját kutatnám, talán az, hogy az általa kitalált különálló ötletegyvelegeket bemutathassa az olvasónak. Bravó, taps, taps. (Vicceltem.) A végére szerencsére abbahagyjuk a nyomozósdit, és jön a nagy durranás. Vagy csak puki? Mivel lesz folytatás, egy paraszthajszálnyira vagyok csak azon az oldalon, hogy azt is elolvassam.

Paulinusz_Tünde P>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

„ – Nézd ezt a bolygót. Még mindig gyönyörű. Még mindig a miénk, még mindig az otthonunk. Az óceánok megemelkedtek, a légkör felmelegedett, az időjárás elszaródott, mi pedig ostoba, szükségtelen háborúkat vívtunk. És mégis megtaláltuk a módját, hogy kitartsunk, hogy életben maradjunk. Hogy tegyünk is valamit, ne csak sodródjunk az árral. Hogy mindezt átvészelve még mindig úgy érezzük, van otthonunk.”

Reynolsdtól még mindig a Napok háza a kedvencem, nekem nem igazán tudja azt más überelni. Ez a trilógia, most hogy már végig olvastam egy másik arcát mutatta meg az írónak, de nekem tetszett. Majdnem. A címe mindesetre nagyon megfogott.
Ez egy csöndes, családregénybe oltott scifi rengeteg cselekménnyel, történéssel. Tényleg mindig adódik valami, olvasatja magát.
Az emberek túllépték önmagukat, űrhajókat, űrállomásokat építettek, idegen bolygók felé vették útjukat. Pezseg az emberiség történelme.
Főszereplőnk Eunice Akinya az Akinya klánból, aki jellemében és észben is kitűnik. Az ő unokáival történnek az események. Szerintem ez a kötet tele van jó párbeszédekkel, gyorsan forgó cselekményekkel, és előrevetít egy mélyebb, hosszabb utazást, ami be is következik, és mint a kalácsról elszórt morzsák, ha összeszednénk őket, úgy kezdenek összeállni egy érdekes, titkokkal teli egésszé.
Nagyon szerettem olvasni, a szereplőimhez hazamenni, és azt az életet élni, amit ők. Sokan írták, hogy túlírt, a saját véleményem, hogy talán hangyányit, de nekem így is egy kiváló olvasásélmény lett.

Párduc50 P>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Micsoda féltéglákat ír Alastair Reynolds. A kék emékezetű Föld majdnem 700 oldal hosszú. A történet pedig nem ér ennyit, tulajdonképpen egy kincskeresős magánregény (Az ahol elrejtenek valami, ami aztán egy következő pontra utal, ahol aztán folytatódik minden tovább, mígnem az utolsó ponton ott a „nyeremény”) Úgyhogy nincs mást tenni, utazhatunk szereplőinkkel ide-oda a Naprendszerben, mígnem a peremén kötünk ki. És mindezt igen terjengős megfogalmazásban, amiből a lényeget úgy kell kihámozni. Mint egy lufi, olyan ez a könyv, szerencsére azért ki nem pukkad. Vándorlásaink során némi betekintést kaphatunk a XXII. század Földjének (illetve Naprendszerének) életéből. Nem mondhatom nagyon rossz könyvnek, mindazonáltal nem csinált különösebb kedvet a két – még hosszabb – folytatás elolvasásához. Innen a nem túl magas pontszám.

Maru>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Nagyon vártam már, hogy magyarul megjelenjen ez a könyv, Reynolds személyes kedvencem, piszok jól ír. A történet szuper volt, ötletek terén nem annyira elborult, mint a korábban megjelent könyveiben találkozhattunk. Viszont ez nem is a nagyon távoli jövőben játszódik, mindössze 150 évvel később a mostani jelenhez képest. A Hold és a Mars kolonizálva lett már. A helyszínleírások nagyon erősek, Reynolds ebben a legjobb. A történet röviden összefoglalva kincsvadászat az űrben. Várom a folytatást ,ahol már szerintem jóval nagyobb léptékkel fognak haladni a technológiai fejlődések és az űrhajók hajtóművei is ;)

milegyenanevem>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Ha nem ismertem volna Reynolds korábbi könyveit, lehet, abbahagytam volna az olvasását a kötetnek. Nagyon lassan, vontatottan indul be a történet, ami egyébként sem túl érdekfeszítő: a nagyi meghal, és rejtélyes nyomozást hagy örökül az unokáira.
Tipikusan olyan, mint egy jól felépített sorozat epizódja: jó felütés, lapos középrész (ami esetünkben több száz oldal…), és egy izgalmas befejezés, ami arra sarkallja a kedves olvasót, hogy várja a következő részt. Pozitívum, hogy olyan igényességgel van megírva a cselekmény, ami bizonyítja, hogy a tudományos-fantasztikus regényeket is lehet irodalmi magasságokban művelni.

basa>!
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld

Több mint a Reynoldstól megszokott „space opera” ..esendő szereplőkkel,nagyszerű gondolatokkal,leírásokkal teli történet,olyan jövőképpel amiben majdnem teljesen lehetetlen az emberi erőszak..,Egy titokkal teli afrikai család, nyomozás a Holdon,a Phoboson,Marson és még azon is túl..elefántokkal,öntudatra keltett halott emberek másolataival,gép és hús testben bújt intelligenciákkal.A könyv címét sokan kritizálták ,de olvasás után abszolút helyénvaló.A fordítás kiváló, a könyvben egy elírást nem találtam.Sajnálom hogy kevesebb a Deltás könyv de a minőségre nem lehet panasz.Várom a következő részt ami 3 Akinya történetét meséli el a távolabbi jövőben….már a címe is csodálatos nem?Acélszellő nyergében.Kalandra fel!


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Az elefántokat nem érdekli, milyen évszázadot írunk. Őket az érdekli, milyen évszak van.

ViraMors P>!

– Talán nem értesz egyet az elveinkkel? – kérdezte Chama.
– Finoman szólva kissé szkeptikus vagyok.
– Az öcsém így fejezi ki, hogy szerinte mind agyalágyult dilinyósok vagytok – magyarázta Sunday.

ViraMors P>!

Az univerzum egy szép napon abszolút entrópikus pangásba fog süllyedni, bekövetkezik az idő abszolút és szó szerinti vége. Nincs az a történés, ami örökké fenn tudna maradni, még a történés emléke, sőt az emlék nyoma is felszívódik majd. Minden emberi tett, a legkisebb kedvességtől a leggrandiózusabb művészi teljesítményig, végső soron értelmét veszti.

ViraMors P>!

– A történelmünk túlnyomó részében olyanok voltunk, mint egy civakodó gyerekekkel teli ház. Aztán a ház egyszer csak kigyulladt. Gyorsan fel kellett nőnünk, különben bennégtünk volna.

ViraMors P>!

– Minket nagyon érdekelnek az elmék, Geoffrey. Nemcsak a mentális folyamatok vizsgálata, de a mélyebb rejtélyek is. Mit gondol egy másik elme? Mit érez? Amikor a piros színre gondolok, az elképzelésem egybevág a magáéval? Amikor azt állítjuk, boldogok vagy szomorúak vagyunk, tényleg ugyanazokat az érzelmeket tapasztaljuk?

ViraMors P>!

– Ha ő nem lenne, úgy érezném, én vagyok az egyedüli bogaras családtag.

ViraMors P>!

És igen, gyilkosság… nehéz kivitelezni, különösen a Felügyelt Világban. Könnyebb lenne ellopni a kínai nagy falat.

ViraMors P>!

– Megtámadnának minket? – vágott a szavába Sunday.
– A gépek legtöbbször elég okosak, hogy békén hagyjanak minket. – Gribelin Sundayre pillantott; a szemüvege gömbölyűén tükrözte vissza a nő arcát. – Az önfenntartó ösztönük azt diktálja: harcolj a másikkal, vess be bármit, fejlődj tovább, de soha ne húzd ki a gyufát a Felülúszókkal.
– Azt mondtad, „legtöbbször” – szólalt meg Jitendra.
– A darwinizmus itt is működik, barátom. Időről időre felbukkan valami, és széttépi a szabálykönyvet.

Pisti77>!

Egyszeriben megvilágosodott előtte, mi is ő valójában: egy kivételesen okos majom. Egy okos majom, aki átutazott a bolygóközi űrön egy olyan valamiben, amit más okos majmok építettek.

Tizenkettedik fejezet, 261. oldal


A sorozat következő kötete

Poszeidón gyermekei-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Markovics Botond: Felfalt kozmosz
Dan Simmons: Hyperion
Karen Traviss: Színvallás
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Brandon Hackett: Xeno
Peter F. Hamilton: Fejlődő Üresség
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Brandon Hackett: Eldobható testek
Dyta Kostova: Terra Incognita