A ​mi bolygónk 27 csillagozás

Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

A ​mi bolygónk című kötet – melyhez a természetvédelem kultikus alakja, Sir David Attenborough írt előszót – lenyűgöző fotókkal, rendkívül olvasmányosan mutatja be közös otthonunk, a Föld élővilágát, miközben azt is elmagyarázza, hogyan óvhatjuk meg környezetünket, és mit kell tennünk azért, ezeket a csodákat a következő generációk is láthassák.
Legyen szó a sarkvidék elszigetelt vadonjáról, az óceán rejtélyes mélységéről, a messzeségbe nyúló afrikai füves pusztákról vagy a változatos dél-amerikai őserdőkről, az emberi faj felelősséggel tartozik a természetért. Itt az ideje, hogy szembenézzünk a ténnyel: bolygónk fennmaradása a mi kezünkben van. A természet még nem bukott el: a folyamatok helyreállíthatók, a vadvilág új életre kelthető. Ehhez azonban azonnali cselekvésre van szükség. Ez a páratlan album abban segít, hogy felmérjük, mit veszíthetünk, és megértsük: megmenthetjük a bolygót és ezáltal önmagunkat, az emberi fajt is.
A mi bolygónk, a Netflix első, a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2019
320 oldal · ISBN: 9789634334668 · Fordította: Molnár Csaba

Enciklopédia 37

Helyszínek népszerűség szerint

óceán


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

KönyvParfé>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

Környezetszennyezés, klímaváltozás, túlfogyasztás, műanyag hulladékok csökkentése – ezekbe a fogalmakba szinte napi szinten belefutunk. Minden évben egyre korábban éljük fel a Föld energiaforrásait, és az év fennmaradó részében már csak kizsákmányoljuk bolygónkat. Mint ahogy a szerzőpáros a könyvben is megfogalmazta, ámokfutásba kezdtünk – elpusztítjuk az élővilágot és tönkretesszük az életfenntartó rendszereit. De ha időben felismerjük, mekkora veszélyt idéztünk elő és cselekszünk, talán még nincs késő. Még megakadályozhatjuk a teljes pusztulást.
Minden fejezetben olvashatunk az állatok és a természet közötti kapcsolatrendszerről, hiszen ez egy olyan tökéletesen működő gépezet, ahol mindennek és mindenkinek megvan a maga szerepe. De az állatok mellett felbukkan az ember is, aki nem figyel eléggé a természetre, s bár tudja, hogy a Föld egy megismételhetetlen csoda, korlátozott területéről és erőforrásairól sokszor megfeledkezik. Kizsigerel, zsákmányol és kisajtol mindent, amely egy kicsit is hasznos lehet a számára. Előtérbe helyezi az anyagi javakat, rombol és nemtörődöm módon csakis a saját érdekeit tartja szem előtt. Esőerdőket írt ki, fajokat veszélyeztet, Istent játszik.
Bővebben itt: https://konyvparfe.blog.hu/2019/05/11/alastair_fothergi…

Sister>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

„Engem a természet izgalomba hoz, szépsége mindig elbűvöl, folyamatos intellektuális élményt nyújt. A természet olyan dolgok forrása, amelyekért érdemes élni.”

Mondja David Attenborough. Magam sem fogalmazhattam volna meg szebben; minden szavával mélységesen egyetértek, szívem minden porcikájával azonosulni tudok. Amióta kicsit jobban beleástam magam a természettel kapcsolatos beszámolókba, ismeretterjesztő munkákba és filmekbe, úgy érzem, megváltoztam. Apránként, lépésről lépésre történt ez, nem egyik pillanatról a másikra. Mégis, ha rám ilyen hatással volt, akkor másokra vajon milyen benyomást tehet egy ilyen könyv?

Kezdettől fogva rajongtam a Netflixes sorozatért, és úgy gondoltam, a kötet ennek a kiegészítése lesz. A fő csapásvonal elsősorban az anyatermészetre fókuszál – mindazokra a változásokra, sérülésekre, katasztrófákra, amiket bolygónk kénytelen volt elszenvedni az utóbbi 100 évben. Bejárjuk a világ minden sarkát – erdőkön, tengereken, füves pusztákon, sivatagokon át barangolunk, míg a végére már csak egy kérdés marad: hogyan tudjuk ezt a sok csodát megvédeni és megakadályozni a további pusztulást? Szerencsére bőven akad tennivaló, és örömmel olvastam, hogy egyre több ország ismerte fel a problémát, és kezdett el cselekedni. Mi több: egyesek már konkrét tervekkel és javaslatokkal álltak elő, aminek hosszútávú eredménye egyértelműen a természet és az ember közötti egyensúlyt bizonyította.

Bár egyedül nem tudok hatalmas köveket megmozgatni, a magam szerény módján próbálok minél hasznosabb és bolygóbarátabb lépéseket tenni egy szebb és boldogabb jövőért. És hiszek abban, hogy más is így tesz majd, mert ez valóban mindannyiunk érdeke.

_Nikki>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

"A Netflix szolgáltató idei egyik nagy dobása kétségkívül a David Attenborough által narrált Our Planet című nyolcrészes dokumentumfilm sorozat, ami nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy bemutassa bolygónk sokszínűségét a legmélyebb tengerektől a füves szavannákon át az olvadó sarkvidékekig… A mi bolygónk kiadvány, mely a világpremierrel szinte együtt jelent meg ehhez a sorozathoz készült, ám önmagában is épp annyira megállja a helyét, mint annak kiegészítéseként…

Ez a lenyűgöző kötet nyolc fejezeten keresztül mutatja be az elképesztően gyönyörű, ám a pusztulás határán álló bolygónkat. A műsor készítőinek útján át az északi és déli pólusok jég borította birodalmából eljutunk a sekély- és nyílt tengerekbe, az édesvizekbe, illetve a szárazföldön található sivatagokba és füves pusztaságokba, valamint az erdőkbe és az esőerdőkbe is. A csodálatos utazásnak a nem titkolt célja mégis az, hogy bemutassa, mit veszítünk, ha nem változtatunk nemtörődöm magatartásunkon.

Személy szerint évek óta elborzadva nézem azt a pusztítást, amit művelünk a világunkkal. Mára elértem egy olyan pontra, aminél teljes kétségbeeséssel próbálok nem gondolni arra, hogy merrefelé rohanunk… Minden nap minden órájában szembesülök a borzalmakkal és egyre az fogalmazódik meg bennem, hogy mi kell még ahhoz, hogy mások is felfogják, mit veszítünk épp? Mi kell ahhoz, hogy az embereknek végre felnyíljon a szeme és hogy a kapitalista életmódról lemondva vezetőink végre az élhető jövőért cselekedjenek? Hogyan rázhatjuk fel a többséget ebből a mérhetetlen apátiából? Bízom abban, hogy mind a sorozat, mind a könyv eljut majd számos emberhez és segít abban, hogy jobbakká legyünk.

A könyv ugyanis nem a hagyományos értelemben vett képes album és ismeretterjesztő alkotás. Egy portré a csodálatos, ám veszélyben lévő bolygóról, amely nem csak az általunk is (még) ismert szépségeket mutatja be, hanem feltárja azokat a szövevényes kapcsolatokat és összefüggéseket, amelyek fenntartják az életet és amelyek visszafordíthatatlanul felbomlanak, ha nem teszünk ellene. A mi bolygónk azt is bemutatja, hogy természet milyen csodálatos módon képes megújulni, ha teret adunk neki, számos jó gyakorlatot mutat be a nagyvilágból és kifejti, hogy ezek hosszú távon milyen előnyökkel járnak nem csak a természet, de az emberiség szempontjából is. A csodálatos képi illusztráció ettől függetlenül nem marad el. Akár igazi képes album is lehetne, ritka és lélegzetelállító fotókkal, de mégis… több még ennél is. (Itt azért meg is jegyezném, hogy szerintem órákig bámultam a borítót, amelyen az aranyozás valóban olyan, mintha világítana a Föld sötét borult része… :))"

A teljes bejegyzés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/05/alast…

Belle_Maundrell>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

Imádtam ezt a könyvet. Kívül-belül gyönyörűséges, egyszerűen csak kézbe venni és lapozgatni is fantasztikus, annyira csodaszépek benne a képek. (Megjegyzem, én szégyenszemre csak akkor vettem észre a csillogó, aranyozott részt a borítón, amikor elkezdtem olvasni – lámpafénynél –, pedig már hetek óta megvolt. Ennyit a sasszememről.)
A gyönyörű fotók David Attenborogh előszavával körítve egyszerűen nem is hagyhattak kétséget afelől, hogy ez egy remek könyv lesz, amihez a bácsinak köze van, az nem lehet rossz. És nem is lett.
Tényleg olyan volt az egész, mintha egy természetfilmet néznék. A fejezetet végigkalauzolnak minket az egész Földön, bemutatva a különböző élőhelyek gazdagságát, hogy minden mindennel összefügg, és sajnos azt is, hogy mit tettünk velük mi, emberek. Sokszor egészen megdöbbentő és sokkoló volt szembesülni azzal, hogy kizsákmányolta az emberiség a bolygót, és hogy ennek hosszútávon milyen hatása van. Mivel már jól kiképeztem magam természetfilmek terén, ezért szinte minden részhez tudtam kötni valamit, és jaj, szörnyű volt ismét megemlékezni pl. szegény drága rozmárok sorsáról, szerintem örökre beleégett az agyamba, ahogy lezuhannak a sziklákról, vagy az éhező jegesmedvékre gondolni. De ugyanígy felhozhatnám példának az erdőirtást és az orángutánokat, vagy a csodálatos elefántokat… vagy bármi mást, amit ilyen-olyan idióta indokkal levadásznak. Esküszöm, hogy amikor pl. az Egy bolygó hét világát néztem, akkor közelebb kerültem a bőgéshez, mint ahogy a Titanictól valaha is fogok. Amúgy nem sírok filmeken meg könyveken, de a természetfilmek teljesen rátelepednek a lelkemre.
Ugyanakkor közben mégsem mondanám, hogy lelombozó vagy kétségbeejtően reménytelen hatást keltene. Azt is megmutatja, hogy mindig van remény, hogy helyrehozzuk, amit tönkretettünk, meg lehet menteni pl. a bálnákat (ezt imádtam), és vissza lehet adni a kizsákmányolt területeket a természetnek. Mivel mindent tényekkel igazol és a negatívumok után felhoz valamilyen pozitív példát, így egyáltalán nem hangzik elrugaszkodottnak, hogy a klímaváltozást meg lehetne állítani, ha kicsit megerőltetnénk magunkat. Abban is megerősített, hogy igenis számítanak a kis dolgok, egy-egy ember egyéni döntései, mert ha mindannyian úgy gondolnánk, hogy „jaj, egy ember úgyse számít”, akkor soha nem változna semmi. Nyilván a kormányok meg a nagy cégek döntéseibe nem szólhatunk bele, de a sok ember már tömeg, és ha mindenki megpróbál egy picit környezettudatosabb lenni, vagy nem tol be mindennap egy fél tehenet, vagy nem dobálja el a szemetét, azzal is el lehet érni valamennyi változást.
Szóval tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a könyvről. Eredetileg az volt a terv, hogy napokig elnyammogok rajta, de aztán úgy belemerültem, hogy két nap alatt végeztem vele. Ezek után mindenképpen meg fogom nézni a sorozatot is – amit szintén imádni fogok –, és biztos, hogy a könyv is sokszor le fog még kerülni a polcról amint felkerült rá, mert először helyet kell neki csinálni, ha másért nem, akkor egy kiadós gyönyörködésért. *Bezsongva elvonul megmenteni a világot.*

szofisztikáltmacska>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

A mi bolygónk sokkal több, mint egy szép képekkel teli fotóalbum. A képek mellett a tekintélyes mennyiségű szöveg nyolc fejezetben vezet végig bennünket a bolygón: ellátogatunk a sarkvidékek, az édesvizek, a füves puszták, a sivatagok, az erdők, az esőerdők, a sekély- és a nyílt tengerek világába, ahol nagyszerű módon kerülnek bemutatásra az állatok és a természet közötti kapcsolatrendszerek, illetve az emberi beavatkozások következményei.
Nem vidám ez a könyv, sőt, egyenesen nyomasztó. Míg a sorozat igyekszik egyensúlyt tartani a nézők sokkolása és ámulatba ejtése között (de nem tagadom, a rozmáros résznél sírtam, mint egy kisgyerek), addig a könyv egyáltalán nem akar tetszelegni, hanem kőkeményen az olvasók elé tárja a csúf igazságot.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/05/07/alastair…

Sheila_7>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

„A világ már soha nem lesz a régi. Ami régen érintetlen volt, mára beszennyeződött. A természet azonban még nem bukott el.”

A mi bolygónknak minden ember kezében ott lenne a helye. Amellett, hogy rendkívül informatív, milliónyi, soha korábban nem hallott érdekességet tár fel, egyben kellően sokkoló és szomorú is. Olyan könyv ez, melyben az ember játssza az antihőst, azt, aki negyven év alatt akkora erejű pusztítást mért a világra, mint az aszteroida, mely a dinoszauruszok vesztét okozta.
Olvasás közben egyszerre ámultan a természet sokszínűségén, csodáltam az erejét, és sírtam mindazért, amit vele tettünk. A szerzőpáros gyönyörűen fogalmaz, úgy, mintha maga a Föld szólna egy anya szeretetteljes, mégis kissé bánatos hangján rosszalkodó gyermekéhez. Emberközeli. Könnyű a hatása alá kerülni, ami célját tekintve fontos, hisz ez a kötet maga is egyfajta vészcsengő, melynek hangját minél többünknek kéne meghallania.

Bővebben: http://dreamworld-books.blogspot.com/2019/05/alastair-f…

mamono>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

Oké ez a könyv most ütött. De nagyon. Lehetőségem volt a könyvet olvasva bejárni szinte az egész földet, olvasni olyan lényekről, akiket nem nagyon ismerek, olyan helyekről, ahol sosem jártam, de mégis most már vágyom. spoiler Ebből a könyvből tisztán meg lehet érteni, hogy milyen is a felgyorsult világunk, mit teszünk vele, és mégis hogyan lehetne megállítani a kihalásokat, a felbomló erőegyensúlyokat. Megismertem, hogy milyen összefüggések vannak az állatok és növények, valamint a kihalásaik között, milyen sokat „tettünk” a bolygó mai állapotáért. spoiler

Brigii_Posa>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

Gyönyörű könyv, ami kegyelem nélkül szembesít minket a jövőnkkel, ha nem teszünk ellene valamit.

Fejes_Valentin>!
Alastair Fothergill – Keith Scholey: A mi bolygónk

„A WWF és a Silverback Films együttműködése révén született meg a Netflix első természetfilm-sorozata, A mi bolygónk (Our Planet): erre építkezve állította össze Alastair Fothergill Keith Scholey társaságában jelen bemutatónk alanyát, ezt a párját ritkító kiadványt. Szemernyi kétségem sem akadt a minőségét illetően, mikor észrevettem, hogy az előszót Sir David Attenborough jegyezte.”

A teljes bemutató a linkre kattintva érhető el: https://smokingbarrels.blog.hu/2019/05/02/konyvkritika_…


Népszerű idézetek

KönyvParfé>!

Semmi kétség, mindeddig rossz bérlői voltunk az otthonunknak.
A hűtő szinte üres. A bútorokat összetörtük. A vízvezetékek rossz állapota miatt időről időre csőtörés van. Lyukas a tető. Valaki piszkálta a termosztátot. A kertet pedig lebetonoztuk. Talán értik mire gondolunk.
Fel kell nőnünk. Meg kell becsülnünk az otthonunkat, takarítási tervet kell készítenünk, és munkához kell látnunk.

Sheila_7>!

A világ már soha nem lesz a régi. Ami régen érintetlen volt, mára beszennyeződött. A természet azonban még nem bukott el.

Belle_Maundrell>!

„A tűz nem a vég, hanem a kezdet – tartja Dominic DellaSala oregoni tűzguru –, ez a természet főnixmadara.”

153. oldal - Erdők

Belle_Maundrell>!

„A tűz létfontosságú az erdők életében – ért egyet Stephen Pyne, aki tűzoltóból lett a tüzek történetével foglalkozó történész az Arizonai Állami Egyetemen. – Rengeteg előnye van, felszabadítja a tápanyagokat, átalakítja az életközösségeket.” A soha lángra nem lobbanó erdő olyan, mintha élő halott lenne.

154. oldal - Erdők

Belle_Maundrell>!

Az állatvilág nagyobb bőségben él itt, mint Ukrajna vagy Fehéroroszország nemzeti parkjaiban és vadrezervátumaiban. Talán kissé radioaktívak, de remekül érzik magukat. Marina Skviria, a kijevi zoológiai intézet kutatója szerint az evakuációs zóna „ablak a múltbéli Európára, amikor még a farkasok és a medvék parancsoltak.”

182. oldal - Erdők

Belle_Maundrell>!

Mi, emberek az őserdőből indultunk el hosszú utunkra a világuralom felé, amikor kimerészkedtünk a fák sűrűjéből a szavannára. Kollektív emlékezetünk mélyén az erdőnek mindig is kitüntetett helye volt. A dzsungelek minden más életközösségnél erősebb szimbólumává váltak annak, hogy békében kell élnünk bolygónkkal. Az esőerdők sorsa fogja megmutatni, komoly-e a szándékunk, hogy elkezdjük a nagy természeti helyreállítást.

227. oldal, Esőerdők

Kapcsolódó szócikkek: esőerdő
Belle_Maundrell>!

A nyílt tengerek a Föld utolsó és legnagyobb vadonjai. Sehol sincs nagyobb élettér az élővilág számára.

278. oldal, Nyílt tengerek

Kapcsolódó szócikkek: Föld · tenger
Belle_Maundrell>!

Az ember a legkíváncsibb és legtalálékonyabb állat.

(első mondat)

Belle_Maundrell>!

Fél évszázaddal ezelőtt a kék bálnákat „funkcionálisan kihaltnak” tekintették. De a moratórium életbe lépése óta egyedszámuk – noha még mindig alacsony – nagyjából megduplázódott. A szürke bálnák borjadzóhelyei a Mexikó partjai mentén elterülő Kaliforniai-öbölben újra megteltek e tengeri emlősökkel. A púpos bálnák még jobban érzik magukat: a három évtizeddel ezelőtt néhány ezres populációjuk százezresre gyarapodott. Ez talán csak töredéke a régmúltban élt állományuknak, de lassan eléri a 20. század elejére jellemző egyedszámot. És számuk továbbra is nő, ez az óceánok termékenységének és ellenálló képességének jelképe. Talán visszatérhet a nagyvadak kora.

274. oldal, Nyílt tengerek

Kapcsolódó szócikkek: bálna · óceán
Belle_Maundrell>!

(…) újra meg kell tanulnunk szeretni a természetet.

303. oldal, A mi bolygónk, a mi jövőnk

Kapcsolódó szócikkek: természet

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó József (szerk.): Általános természetföldrajz I-II.
Jane Goodall: Az ember árnyékában
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Alex Frith: Kukkants be a föld alá!
Baráz Csaba: Kaptárkövek földje
Földünk természeti csodái
Gordon Volke: Bolygónk
Derek Elsom: Időjárás
M. Iljin: Ember és az elemek
Gábris Gyula – Probáld Ferenc – Szabó Pál (szerk.): Európa regionális földrajza I-II.