Szecesszió 2 csillagozás

Alastair Duncan: Szecesszió

A szerző remek képanyag kísertében részletesen az olvasó elé tárja a szecesszió üstökösként felívelő pályáját, rövid életű tündöklését és hanyatlását. E sokszínű mozgalom fiatal művészek és formatervezők lázadásaként indult a 19. század közepének fojtogató hagyománytisztelete, a múlt művészeti formáinak fantáziátlan ismétlése és másolása ellen. Az „új művészet” először 1895 körül jelentkezett az építészetben, a bútor- és üvegművességben, majd az összes többi alkalmazott művészet területén. Meghódította egész Európát – minden országban más-más néven –, sőt az Egyesült Államokat is. Napja csak az első világháború után áldozott le, az 1960-as években a műgyűjtők ismét felfedezték páratlanul szép alkotásait, s azok máig keresettek. A szerző élvezetes összefoglalójában bemutatja a szecesszió legkiemelkedőbb egyéniségeit – Hortát, van de Veldét, Gallét, Muchát, Lalique-ot, Tiffanyt és másokat — és munkásságuk művészeti, gazdasági és társadalmi hátterét.

>!
Glória, Budapest, 2006
216 oldal · ISBN: 9639283622 · Fordította: Béresi Csilla

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Nieve>!
Alastair Duncan: Szecesszió

Összefoglaló mű, teljességre törekszik… de sajnos ebből csak egy massza lett.
A bevezető fejezet tetszett, adott egy átfogó képet arról, hogy miről is fogok a következőkben olvasni. Ha valaki érdeklődik a szecesszió iránt, ezt elolvasásra ajánlom. A többi fejezet médiumonként tárgyalja a stílust, azon belül is topográfiai bontásban. Sajnos annyi név szerepelt viszont a könyvben (főleg mikor sűrítve felsorolta a szerző a „futottak még” kategóriájú művészeket a következő földrajzi helyre való áttérés előtt), hogy örültem, ha egy-egy ismerős névvel találkoztam a következő fejezetekben. spoiler A képek többsége fekete-fehér, szerintem ez pont a szecesszióról szóló könyvben nem szerencsés spoiler , néhány tárgy – litográfia vagy főképp váza – színért kiáltott, míg egy aranyozott szobrot nem értem, miért volt fontos színesben közölni. További érdeklődés felkeltésére jó alap, de legközelebb nem ehhez nyúlnék elsőként, ha a szecesszióról szeretnék olvasni.

AudreyC>!
Alastair Duncan: Szecesszió

Nagyon jókat olvastam előzőleg a szerzőről és a könyveiről, talán az elvárások miatt volt egy kicsit csalódás. A nyelvezete közérthető, nagyon pazar a kiadás, strapabíró, kézbe- tervezett, méret és betűstílus, az egész könyv felépítése majdnem hibátlan – nálam ez mindig fontos szempont, és ezt a könyvet jó kézbe venni, használni.
Nagyon tetszettek a fejezetek, főleg az ékszerek és divat, de pl. a festészet vagy az üvegművesség rész szerintem szűkösre, túl rövidre sikeredett.
A képek és szöveg aránya is baráti, haladós könyv, sok képpel… bár sajnos többsége fekete-fehér, amit egyszerűen nem értek. Nagyon nem.
Ami zavaró volt számomra, az a sok helyen lévő névhalmozás. Ami nem tetszett, az az író kissé anyagiassága.. nem tudom ezt jobban megfogalmazni. Egy helyütt pl. ezt írja: „Egy művészeti mozgalom teljesítményeinek végső próbája leginkább piacképessége.” Hmm…
Aztán a könyv vége is csak úgy megvolt, ez nem méltó szerintem befejezésnek. Bár a szerző sokáig aukciós házban dolgozott és talán ez érződik.
Összességében mégis hasznos könyvnek tartom, bevezetőnek, ismerkedésnek jó és élvezetes olvasni. Örülök, hogy megvettem, még biztos kézbe kerül sokszor – ha minden kép színes lenne, 5*-ot is érne.


Hasonló könyvek címkék alapján

Angela Sanna: Szecesszió
Szabadi Judit: A magyar szecesszió művészete
Somogyi Zsolt: A magyar szecesszió bútorművészete
Matteo Chini: Klimt
Gilles Néret: Gustav Klimt
Gottfried Fliedl: Gustav Klimt
Gabriele Fahr-Becker: Szecesszió
Sarah Mucha: Alfons Mucha
Aknai Tamás: Rippl-Rónai
Bernáth Mária: Klimt