Síró ​fém (Sianis ciklus 1.) 31 csillagozás

Alan O'Connor: Síró fém

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eren nyugati határvidékén ódon kísértetváros dacol az idővel. Lakóit a hagyomány szerint Ryek démonlovasai mészárolták le a Káoszkor alkonyán… az igazság azonban sokkal bonyolultabb és hátborzongatóbb ennél. Sianis Ramraquo, az Erionból elszármazott ifjú kalandor eónok óta csendes romok között, Yankar forgatagában és Quironeia háborgó vizein tanulja meg: ha szerelem vagy túlélés a tét, halhatatlanok és halandók csak rossz és rosszabb alkuk közt választhatnak. A végzet azonban nem válogat… és mindig a vak oldalról támad azokra, akik hatalmát botorul próbára teszik.

A ciklus kötetei önállóan is olvashatók.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Ronin / Valhalla Páholy, Budapest, 2002
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632028627

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
Alan O'Connor: Síró fém

A könyv két, időben egymást követő, de nem túl szorosan összefüggő történetet tartalmaz. Az első egy hagyományos stílusú kalandozós kaland, kyr romokkal, kommandós tűzvarázslókkal, a szerepjátékból ismerős, de nem különösebben kockacsörgős elemekkel. (Modulként is megjelent valahol.) A második már kevésbé szokványos, egyfajta Nemo kapitány parafrázis a kahréi technomágia eszközeivel megvalósítva. Inkább azoknak ajánlott, akik nem félnek tőle, ha egy magus-regény néha kimozdul a D&D-klisék kényelmes mocsarából. Stílusát tekintve átlagos, hozza azt, amit egy játékregénytől elvár az ember.

3 hozzászólás
Mearyn>!
Alan O'Connor: Síró fém

Bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert közel 10 éve nem olvastam a magus világából. Mind a két történet tetszett, de nagyon megszenvedtem az olvasással, egyszerűen nem akaródzott. Napokig nem is vettem elő, és mást sem. Nekem nagyon „modul szagú” volt, a plusz csillag a lezárásokért járt. Örülök azért, hogy elolvastam, de a folytatás az biztosan várat még magára.

Zanbar>!
Alan O'Connor: Síró fém

Azt se mondtam „Állj!” csak integettem, bye-bye…

Ha akadnak különös és végtelen bukdácsoló darabjai a Mókusnak, akkor a Sianis ciklus kétségtelenül az. Zseniális és nagyívű éppen úgy tud lenni, mint végtelenségig esze hagyott és izzadtság szagú.
Az Álmodó kövek zsúfolt és éppen ennek okán elcsúszó darab. Mindig akad egy újabb csavar, egy újabb tromf egy na erre aztán senki sem számított, mert miért is ne és hasonlók. Semmit sem bont ki, nem tudunk elmerülni benne, csak jönnek fordulatok és végül már bele sem nézünk a szekrénybe, mert úgyis csak egy újabb hulla hever benne. Ősi romváros (ááááá) olyan isteni wtf, hogy a fal adja a másikat és alapjaiban vágja haza azt amit az egész ynevi istenségesdiről gondoltál – méghozzá stílusosan? (sz*rni rá) végre egy jól működő „gonosz” kalandozó csapat (felejtesd el) érdekes és meglepő karakterek (hagyd már). Nem, a téboly gőzös tovább robog, hogy aztán a következő történetben tengeralattjáróvá transzformálódjon….

A Síró fém még elmenne ötletként, őrült mindfuckként mondván miért is ne, de ahogy végigviszi a cselekményt és lépésről lépésre bukik el a történet az alap ötlet szűklátókörűsége miatt úgy válik lassan érdektelenné és álmosítóvá az egész. Számos kérdést vet fel, melyet hasznos lett volna nem parlagon hagyni, kifejteni, ha már hebehurgya módon belegyalogolt az író, de ááá… felejtős…
Elgondolkodom rajta, hogy azok, kik a világ kontinuitásáért felelnek, vagyis csak van egy elképzelésük arról merre kellett volna mennie a MAGUS -nak hogy a vérbe nem vették ezt észre…

lyra>!
Alan O'Connor: Síró fém

Szeretem Sianis könyveit,izgalmas végigkövetni egy átlagos ember kalandozóvá válását.Nekem nem baj,hogy még nem túl „tápos”,így is jóképű és vonzó.:D
A könyv első felében nagyon tetszett az örök klasszikus:egy homályos értelmű vers alapján kell végigmenni a csapdákkal teli úton,hogy a hős megszerezze a jutalmat.Bármi legyen is az.A körítés persze MAGUS-hoz méltóan csavaros,nagyívű,tele olyan leírásokkal,amitől az ember az orrában érzi Ynev illatát.
A második részben lemerülhetünk Ynev első tengeralattjárójával,amitől én klausztrofóbiás lettem.(Nem tudom,lehet,hogy fertőző?)Bosszú,gyűlölet,beteljesületlen szerelem és tengeri csaták.Mi kell még?Ja,toroni csatamágus,víz alatti bombák,bosszúért lihegő női maranor,elementálok,fürkészek,…
A klausztrofóbia és a tengeribetegség ellenére ötös.:)

Goratrix>!
Alan O'Connor: Síró fém

Hát nem ez a legjobb Connor, amolyan középszerű. Az első rész egy kiadott modul – Álmodó kövek – története regényesen. Ez még jó lenne, pörgős, az eredeti történetszálat követi, bár az antissos részeket inkább Boomen tollából olvastam volna, neki ez jobban megy. A szereplők nagy része adott a modulból. A menekülős résznél már baj van a világkoherenciával – Connornál gyakori gond – bár a befejezés igazán „connoros”, és ez tetszik. Örülök, hogy nem a második rész lett modul.


A sorozat következő kötete

Sianis ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Wayne Chapman: Karnevál
John Caldwell: A Káosz Szava
Wayne Chapman: Garmacor címere
Boruzs Gergely Gábor: A korona árnyékában
Ian Russel: Egyezség
Ray O'Sullivan: Sötét zarándok
Roland Morgan: Sárkányháború
Jan van den Boomen: Morgena könnyei
Bayer Tibor (szerk.): Gro-Ugon farkasai