26. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
38. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján
94. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Watchmen ​– Az Őrzők 388 csillagozás

Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

1. ​kötet:

A képregény műfajának legismertebb és legelismertebb alkotása. Az egyetlen képregény, amely szerepel a Time magazin „A 100 legjobb angol nyelvű regény 1923-tól napjainkig” listáján, az utóbbi mintegy száz év legnagyobb angol és amerikai íróinak társaságában. A WATCHMEN az a fajta mű, melyet újra és újra elolvas az ember, és minden olvasáskor újabb részleteket fedez fel; egyedülállóan izgalmas, olvasmányos, és képregényhez illően szemet gyönyörködtető alkotás, mely megváltoztatja gondolkodásunkat a világról, történelemről, és olyan el nem múló, mély benyomást hagy maga után, ami csak a legnagyobb irodalmi művek sajátja.

A WATCHMEN cselekménye a nyolcvanas években játszódik egy alternatív, a nukleáris háború szélére sodródott Amerikában, ahol néhány törvényen kívül helyezett, többnyire kiöregedett és cseppet sem hősies „szuperhős” azzal szembesül, hogy valaki rájuk vadászik. A képregény egyszerre sci-fi remekmű, politikai parabola, és a… (tovább)

A teljes Watchmen címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Cartaphilus, Magyarország, 2009
144 oldal · ISBN: 9789632660714 · Fordította: Bárány Ferenc · Illusztrálta: Dave Gibbons
>!
Cartaphilus, Magyarország, 2008
146 oldal · ISBN: 9789632660691 · Fordította: Bárány Ferenc · Illusztrálta: Dave Gibbons
>!
Cartaphilus, Magyarország, 2008
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632660707 · Fordította: Bárány Ferenc · Illusztrálta: Dave Gibbons

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Walter Kovacs (Rorschach) · Edward Blake (Komédiás) · Jonathan Osterman (Doktor Manhattan) · Dan Dreiberg (Éji Bagoly II) · Adrian Veidt (Ozymandias) · Janey Slater · Laurie Juspeczyk (Selyem Kísértet II) · Sally Juspeczyk (Sally Jupiter, Selyem Kísértet)


Kedvencelte 98

Most olvassa 9

Várólistára tette 172

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Nem gondoltam volna, hogy valaha is képregényt fogok olvasni, pláne kedvencelni; de most megtörtént. Ragyogó, hihetetlenül összetett, világteremtő erejű mű.

5 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Értem, látom, hogy ez miért vált képregényes körökben A képregények alfájává és omegájává; értem, látom, hogy mitől lett kult; és még azt is értem, látom, hogy mitől zseniális a maga nemében több szempontból, de annyira érdektelen számomra a „szuperek” berendezkedése, világa, mindene, hogy még az a sok értés, meg látás sem segített abban, hogy én ezt élvezni tudjam.
Az ok, amiért mégis elolvastam az egészet, annyi, hogy undorítóan sznob vagyok és hízik a májam attól, ha még egy irodalomtörténetileg fontos művet pipálhatok ki a képzeletbeli listámon. Illetve imádok olyan dolgokat olvasni éjszakánként, amik egyáltalán nem kötnek le, esküszöm. Fejlődik általuk a koncentrációs képességem, a monotónia tűrésem, nem utolsó sorban pedig a türelmem. Tiszta haszon.

2 hozzászólás
pat P>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Teljesen hülye vagyok, az biztos. De miért nem mondta nekem senki (a felbecsülhetetlen érdemű @vicomte-on kívül), hogy ez ennyire jó?
Mert ez tényleg szenzációs. Be kell látnom (pedig fáj), de jobb, mint a Sandman. Hangulatos, remekül megrajzolt, bonyolult, izgalmas, tele remek karakterekkel – és ez mind jó, de nem a legjobb benne. Hanem az a félmillió apró utalás mindenfélére, meg a narratívája! (Sose gondoltam, hogy ezt a szót egy képregénnyel kapcsolatban fogom leírni.) A mindenféle időkben játszódó történetszálak, az összefonódások, a párhuzamosan mesélt történetek közötti összecsengések, na és az a kalóz-képregényes betét! Azt eleinte furcsálltam nagyon, aztán megértettem, aztán meg még jobban megértettem, és ahh.
No meg hogy nem jöttem rá, ki a főgonosz! Vagy a főjó? Vagy hogy is van ez? Elképesztő, na.
Be kell szereznem mindenképpen, az újraolvasások is tartogatnak majd komoly meglepetéseket, úgy érzem.

12 hozzászólás
mbazsa P>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Nem vagyok egy nagy képregény olvasó, és gyerekkorom óta a Walking Dead volt az egyetlen, amit felnőtt fejjel elolvastam, nem is olyan régen. Persze felmerül a kérdés, hogy minek is számít a képregény? És egyáltalán tekinthető-e akár művészeti alkotásnak? Most nem akarok műfaji és egyéb esztétikai kérdésekbe belemenni, ezt döntse el ki-ki maga. Én a popkultúra részeként tekintek a képregény műfajára, így a zsánerirodalomhoz sorolom. Nem is konkrétan magára a képregényre, hanem sokkal inkább a Watchmenre, mint jelenségre próbálok meg most reflektálni.

Először a sorozatot láttam, azután a filmet, és végül a képregényt olvastam el.

A mini-sorozat legnagyobb erénye, hogy nagyon szabadon kezeli a képregényt, és a Watchmen-világból merít karaktereket, sztorikat, motívumokat stb. amelyekből egy önálló művet hoz létre. Így nem szükséges se a film, se képregény előismerete, hogy minden részletet megértsen a néző. A készítők ügyesen reflektálnak az aktuális társadalmi kérdésekre („Black Lives Matter”, gender stb.) egyáltalán nem olyan szájbarágósan, mint mondjuk a Lovecraft Country c. sorozatban. Persze a rengeteg Emmy-díj bezsebelése sem véletlen. A sorozat tényleg remek, jól kidolgozott karakterekkel, csavaros, trükkös narrációs eljárásokkal, hangulatos soundtrack-kel, stb. ahol abszolut nem a CGI a lényeg. Csak ajánlani tudom.

A film lényegében követi a képregényt, egy-egy kisebb részletben vannak eltérések. Összességében ez is egy kellemesen fogyasztható alkotás.

És akkor el is érkeztünk a képregényhez. A Watchmen tulajdonképpen egy nagy antihős-képregény, amely fricskát mutat a szuperhős-kultusznak (Nesze neked Marvel-univerzum). A karakterek összetettek, árnyaltak, igazi húsvér emberek. A sztori is ügyesen van vezetve, jó a narrációs technika, ahogy a képregény építkezik. Szintén úttörőnek számít, hogy a képregény az akkor aktuális politikai és társadalmi problémákra reflektál (kapitalizmus és fogyasztói társadalom válsága, kritikája, atomháború veszélye stb.), valamint filozófiai kérdéseket is feszeget (mi az idő?, mi az emberi létezés értelme? etc.)

Összefoglalva: nekem nagyon bejött a Watchmen-univerzum, érdekes, izgalmas, szórakoztató, elgondolkodtató ez az egész saga, kár hogy azóta nem született ebben a műfajban hasonlóan igényes alkotás.

2 hozzászólás
Olympia_Chavez>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

A Watchmen történetét ismertem, viszont a képregényt mindig tologattam a polcon. Tudtam, hogy jó, hogy egy nagyon-nagyon jó képregény, de…, na jó, igazándiból nincs de. Erre nincs magyarázat, hogyan halogathattam ilyen hosszú ideig. Az őrzők egy világbajnok történet, ami után a filmet már sokkal kisebb lelkesedéssel fogom legközelebb megnézni.

A Watchmen története egy alternatív világban játszódik. Időben, a 80-as években járunk, ahol Nixon az ötödik ciklusra készül, a társadalom züllött, kiábrándult és céltalan. Ebben a világban az USA megnyeri a vietnami háborút, Dr. Manhattennek köszönhetően, (aki a képregény egyetlen igazi szuper képességekkel bíró személye) majd olyan szuperhatalommá válik, mely mellett az oroszok esélytelenek az atomfegyverkezési versenyben. Ebben a világban a képregények hősei a kalózok (képregény a képregényben szál, pazar) és nem a maszkos cicanacis izomemberek, akik itt tényleg az utcákon szaladgálnak és csupán hús-vér emberek. Ráadásul nem túl nagy jellemek, spoiler, igazi antihősök akik sajátos erkölcsi logika mentén igyekeztek rendfenntartani. A képregény nem pályájuk rövid csillogását mutatja be, hanem a frusztrációval és a nosztalgiával eltelt évtizedek keltette nyomasztó és kiábrándult, keserű hangulatot festi meg, zseniálisan. Ez remekül illeszkedik a történet egyébként is nyers és baljós világához, ami tökéletes noir hangulatot áraszt spoiler.
Valaki, vagy valakik azonban kimozdítják az elfeledett hősöket saját posványukból. Ezek a valakik pedig nem csak a hősökre, de előbb-utóbb a világra is veszélyt jelentenek. Ekkor válik a béna nevekkel és jelmezekben szaladgáló hősök szatírájából krimivé a történet, miközben végig sci-fi és képregény marad. Az óra ketyeg, a történet pedig egyre sötétebb.

Rengeteg apró rejtett szimbólummal, idézettel és eszközzel dolgozik a történet (mint az elénk tárt dokumentumok, újságcikkek, személyi anyagok), amitől számomra igazán érdekessé és imádat tárgyává vált a sztori. Természetesen a hangulata mellett, ami azonnal letaglózott, a végéről, a zárásról már nem is beszélve. Ki mozgatja a szálakat, mi lesz a világ sorsa, ki őrzi az őrzőket? A történet csattanója, hűen a sötét színekkel megfestett világhoz pedig akkorát szól, hogy a Komédiás* sírva nevetne.

*a Komédiás =Edward Morgan Blake
„Mások az élvezet és a gyönyör duzzadt emlői közé temetik fejüket, mint a malacok bújnak a koca alá, menedék gyanánt… pedig nincs menedék…és a jövő úgy gázol le minket, mint a gyorsvonat. Blake értette. Viccként kezelt mindent, de értette. Látta a repedéseket a társadalom szövetén, látta a maszkos kis embereket, akik egyben próbálták tartani… Látta a huszadik század igazi arcát, és úgy döntött, ő lesz a tükörképe, a paródiája. Senki más nem látta a viccet…

AniTiger P>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Na?
Who watches the Watchmen?
Én egész biztosan. Szeretem a sztorit, a hangulatát. A kicsit depresszív, picit agresszív és nagyon uszító stílusát. Abszolút véletlenül került a kezem közé a 3 kötet a könyvtárban, bár 2010 óta sokszor találkoztam már filmen a sztorival.

A képregény alig mondott bármi újat, mert az adaptáció szinte tökéletesre sikerült zseniális színészekkel. Mindenesetre csodásak a rajzok, haláliak a rejtett szavak, árnyak, graffitik – a képregényben nagyon hangsúlyosak a rejtett dolgok. A film tisztább, mindent tartalmaz, de ezeket a titkos finomságait a képregénynek nem adja vissza.

A történet alternatív történelmi időkben játszódik, sokszor újra választott elnökök, érdekes törvények, más háborúk – elég sok magyarázatot fűznek ezekhez az eltérésekhez hozzá a kötetek végén. Azt hiszem, hogy ilyenkor „jó” a világtörténelmi alulreprezentáltságom, mert egyáltalán nem zavarodtam bele.

Kedvenc szereplőim (és szemszögeim): Rorschach. Szeretem a szövegét. Szeretem a stílusát és a paranoiáját. Mégis a kedvenc eszmefuttatásaim Doktor Manhattantől származnak, illetve az ő sztorija a legjobb is.

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/01/watchmen123.html

Orsi_olvas>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Hát miért nem mondta nekem senki, hogy ez a mű ilyen zseniális? Egyszerűen fantasztikus! A hangulatteremtés, a sötét, komor és brutális világkép, amiből cinikusan ki-kikacsint ránk a szerző: ez nem csak az alternatív 80'as évekre igaz ám!
Összetett, jól felépített karakterekkel dolgozik, több szálon és több idősíkban játszódik a történet, ezek a szálak szövevényesen fonódnak össze és nyernek egy átfogóbb értelmet, ahogy halad előre a történet. Zseniálisak a fejezetek végén lévő kis betoldások: rendőrségi jelentések, újság kivágások, levelezések, pszichiátriai jelentések, memoár részletek – ezek az adalékok még jobban bevonják az olvasót ebbe a fantasztikusan megalkotott, komplex világba.
A mű tele van rejtett utalásokkal, önreflexiókkal: nagyon tetszett a képregény a képregényben ötlet, a szegény hajótöröttről, aki maga is olyan barbárrá válik, mint a körülötte lévő világ. Pedig tiszták és önzetlenek voltak a szándékai, csak aztán az élet közbeszólt.
Szintén nagyon tetszett Hollis Mason visszaemlékezése arra, miért lépett a jelmezes bűnüldözés útjára, hogy miért szeretett bele a képregények világába. A képregények morálisan olyan egyértelműek, tiszták: van a jó és van a rossz, és a rossznak meg kell bűnhődnie.
De mi a helyzet egy olyan világban, ahol semmi sem egyértelműen fekete vagy fehér, ahol a legjobb szándék is káros és a leggonoszabb tett is igazolható a végeredmény által? Ki birtokolja az igazságot és van-e még helyes út az emberiség számára? Mindez csupán egy rossz vicc lenne? Valóban túlértékelt az emberi élet mint olyan, vagy ez az univerzum legnagyobb csodája? Köthetünk-e kompromisszumokat és ha igen együtt tudunk-e élni a következményekkel?
Nagyon elgondolkodtató alkotás, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Briza>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Kizárólag a kíváncsiság hajtott ehhez a képregényhez. Mit rejtegethetnek a lapok, hogy még az 1001-es könyvlistára is felkerült? Hát anyám! Most már mindent értek. Igazi etalon! Az eddig általam olvasott képregények nyomába sem érhet. Igazi kincseken lakmározhat az ember szeme már az első kötetben. Élvezet felfedezni a képek, a szöveg, s a több cselekményszálon futó sztori háttérének összefüggéseit. Egyszerűen utánozhatatlan, imádtam.

berg>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Megvan benne az a sokrétűség, összeszövöttség, amit kedvelek egy regényben és ami nálam irodalommá teszi. A képek jelzik az alternatív valóságot, nem is értettem meg egy darabig (homlok ráncol, mikor is volt Nixon, wikipédia, ja persze, alternatív), ezért az első könyvvel lassabban haladtam, utólag visszagondolva ez a történetbe bekerülés volt a legérdekesebb rész. Az érdeklődést végig fenntartja, a végkifejlet is megoldott. Többször olvasós, megvenni is érdemes.

Dominik_Blasir>!
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők

Lehetséges lenne, hogy egy képregény felveszi a versenyt a komoly regényekkel, hovatovább sokkal nagyobb élményt biztosít, mint a szimpla szövegek? A Watchmen bebizonyította, hogy elképzelhető, hiszen egy rendkívül hangulatos, izgalmas és mély mondanivalóval rendelkező művet ismerhetünk meg.
A makulátlan alsónadrágos szuperhősök ideje lejárt, a Watchmen újraértelmezi a hős fogalmát, kiforgatja sablonjaiból és olyan egyedi tartalommal tölti meg, melyre ritkán van példa. Eközben egy lenyűgöző atmoszférájú, morális dilemmákkal és emberi sorsokkal teletűzdelt történetet ismerhetünk meg, kiváló karakterekkel és gyönyörű kivitelezéssel. A képregény szerkezetével és formai megvalósításával is kísérleteznek a szerzők, a nagyszerű rajzok mellett a szövegközötti utalások tömege és a több jelentésű, mélyebb szimbolikájú képkockák is gondoskodnak a szórakoztatásról.
Egyértelműen magával ragadó, szenzációs alkotás, katartikus élmény.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Pixelhiba>!

Hallottam egy viccet: A fickó orvoshoz megy. Azt mondja, depressziós. Az élet durva és kegyetlen. Szörnyen magányos ebben a fenyegető világban. A jövő homályos és bizonytalan. Az orvos: „egyszerű a kezelés. Ma este a városban lép fel Pagliacci, a nagy bohóc. Menjen el, és rögtön rendbe jön.” A fickó sírva fakad. Azt mondja: „Doktor Úr…”
„… én vagyok Pagliacci.”
Jó vicc. Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny.

2. fej.

Kapcsolódó szócikkek: Walter Kovacs (Rorschach)
8 hozzászólás
tataijucc>!

– Hát ez vagy valójában? A leghatalmasabb lény az univerzumban csak egy báb, aki eljátssza a szerepét?
– Mind bábok vagyunk, Laurie. Csak én olyan báb vagyok, aki látja a drótot is.

XI. fejezet

AniTiger P>!

Nem értetek semmit. Nem én vagyok idezárva veletek. Ti vagytok idezárva velem.

13. oldal, VI. fejezet - Az örvény visszanéz (II. könyv)

Kapcsolódó szócikkek: Walter Kovacs (Rorschach)
Evione>!

A lét véletlenszerű. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá.

VI. fejezet

shannaro_head>!

RORSCHACH NAPLÓJA.
1985. OKTÓBER 12.
Ma reggel kutyatetem a sikátorban, feltépett gyomrán abroncsnyomok. Ez a város fél tőlem. Én ismerem a valódi arcát.
Az utcák mint megannyi csatorna, és a csatornák vérrel vannak tele, és ha egyszer túlárad és kiönt a szenny, minden féreg megfullad.
A sok szex és gyilkosság összegyűlt mocska derékig ér majd, és akkor a sok szajha és politikus felnéz az égre, és így rimánkodik: „Ments meg minket!”…
… Én pedig lenézek, és azt suttogom:
„Nem.”

I. fejezet, 1. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1985 · Walter Kovacs (Rorschach)
1 hozzászólás
tataijucc>!

Mert létezik a Jó, és létezik a Gonosz, és a Gonoszt meg kell büntetni. Ebben még a végítélet napján sem leszek hajlandó kompromisszumot kötni.

I. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Walter Kovacs (Rorschach)
AniTiger P>!

Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé.
Hanem mi.
Csak mi.

26. oldal, VI. fejezet - Az örvény visszanéz (II. könyv)

Kapcsolódó szócikkek: Walter Kovacs (Rorschach)
Orsi_olvas>!

A sok szex és gyilkosság összegyűlt mocska derékig ér majd, és akkor a sok szajha és politikus felnéz az égre, és így rimánkodik: „Ments meg minket!”…
… én pedig lenézek, és azt mondom:"Nem."

1. oldal, 1.fejezet

2 hozzászólás
czegezoltanszabolcs>!

Miközben több ezer dolláros lábbeliek hagynak nyomot a Hold felszínén, a Földön gyermekek milliói éheznek.

Dr. Manhattan: Szuper-hatalmak és a szuperhatalmnak (írta: Milton Glass professzor)

Pixelhiba>!

Felöltöm a ruhát, és újra önmagam leszek. Megszabadulok minden félelemtől, gyengeségtől és gonosz vágytól. A kabátom, a cipőm, makulátlan kesztyűm.
Az arcom.

V. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Walter Kovacs (Rorschach)

Hasonló könyvek címkék alapján

Georgij Martinov – Nemere István – Fazekas Attila: Támadás a föld ellen / Mindennap merénylet
Képtelen történetek, másvilági mesék
George Orwell – Fido Nesti: 1984
Agatha Christie – François Rivière: Tíz kicsi néger
Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Hófehér nemzet
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 2. – Dallas
Kurt Vonnegut – Ryan North: Az ötös számú vágóhíd
Frank Miller: Sin City – A nehéz búcsú
Sean Murphy: Punk Rock Jézus
Alex Ross: Fantasztikus Négyes: A kör bezárult