V ​for Vendetta 73 csillagozás

Alan Moore: V for Vendetta Alan Moore: V for Vendetta Alan Moore: V for Vendetta Alan Moore: V for Vendetta Alan Moore: V for Vendetta

V ​for Vendetta is, like its author's later Watchmen, a landmark in comic-book writing. Alan Moore has led the field in intelligent, politically astute (if slightly paranoid), complex adult comic-book writing since the early 1980s. He began V back in 1981 and it constituted one of his first attempts (along with the criminally neglected but equally superb Miracleman) at writing an ongoing series. It is 1998 (which was the future back then!) and a Fascist government has taken over the UK. The only blot on its particular landscape is a lone terrorist who is systematically killing all the government personnel associated with a now destroyed secret concentration camp. Codename V is out for vengeance … and an awful lot more. V feels slightly dated like all past premonitions do. The original series was black and white and that added to the grittiness of the feel while the colouring here in the graphic novel sometimes blurs David Lloyd's fine drawing. But these are small concerns.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Vertigo, 2018
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781401285005 · Illusztrálta: David Lloyd
>!
DC Comics, New York, NY, United States, 2012
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781401208417 · Illusztrálta: David Lloyd
>!
DC Comics, New York, NY, United States, 2010
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781401208417 · Illusztrálta: David Lloyd

6 további kiadás


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Marcus>!
Alan Moore: V for Vendetta

Alan Moore egyik korai(bb) műve, amiben az 1990-es évekre Nagy-Britannia – egy nukleáris háborút, majd némi káoszt követően – fasiszta uralom alá kerül. Az 1984 világa köszön vissza: mindent és mindenkit megfigyelnek, a karhatalom a legkisebb kihágást is brutálisan megtorolja, a fajelmélet a vallással kombinálva pedig nagyon jó összekovácsoló eszköznek bizonyul (legalábbis a felszínen). Ebbe a képbe rondít bele V, aki egyedül veszi fel a harcot a rendszer ellen.

Itt jön be a mű egyik erőssége: V tudja, hogy egyedül bármit csinálhat, lefejezheti az egész vezetőséget, akkor sem fog érdemi változás történni. Az átlagembernek kell felismernie, hogy kivették a kezéből a saját sorsát, neki kell tennie valamit – felelősséget kell vállalnia magáért és a társadalomért is, nemcsak belepunnyadni a rendszerbe. V látja azt is, hogy egy hős nem elég, túl kell nőnie ezen, egy ideává kell változnia, mert azokat azért sokkal nehezebb megölni. És hát ugye a hős is csak valaki, aki kiveszi a kezünkből a felelősséget, és elvégzi helyettünk a (piszkos) munkát, amivel csak a saját tehetetlenségünket növeli.

Szóval a szokásos Moore-féle, filozofikusabb képregényről van szó, aminek hiába egy (félig-meddig szuper?) hős áll a középpontjában, valójában ennél jóval többről szól. Sok dologban párhuzamokat mutat a Watchmen-nel, de sok mindenben eltér attól. A közös kérdés talán mindkettőben az, hogy a társadalom, és azon belül az egyén mennyire gyakorol hatást a vezetőire, így vállalva a felelősséget kollektív tetteiért.

Néhány történeti egyensúlytalanság van benne, de engem jobban zavart a nem túl jó rajzstílus, amiben szinte felismerhetetlenek voltak az arcok, a színezés pedig határozottan rosszul sikeredett (ha jól értem, az első számok fekete-fehérben jelentek meg, és csak utólag lettek színezve), izgalmas grafikai megoldásokból pedig nagyságrendekkel kevesebb van benne, mint a Watchmen-ben. Más Moore művekhez hasonlóan itt is sok szöveget kell olvasni, márpedig a betűk szerintem eléggé nehezen olvashatóak, alkalmazhattak volna valami szebben író embert.

Mindenesetre a Watchmen és több más mű mellett ez az a képregény, ahonnan kezdve a „komoly” grafikus regényeket számíthatjuk. Ezáltal arra is alkalmas lehet, hogy a képregényeket mint „szuperhősös hülyeségeket” elutasító embereket bevezesse az ilyen művekbe, és arra is, hogy a már kicsit olvasottabb fiatalok belépjenek a komolyabb fantasztikus (és nem-fantasztikus) alkotások világába.

littlelinda>!
Alan Moore: V for Vendetta

A filmet már láttam egy párszor, és ahhoz viszonyítva a képregény számomra egy picit kevésbé volt ütős, de így is fantasztikus. Alan Moore mindig nagyot alkot, amikor társadalom kritikáról van szó – ez a képregény is elérte (ahogy a film is mindig), hogy most azonnal fellázadjak a kormány hatalma ellen. V egy nagyon jó példa arra, hogy sokszor elég, ha a korrupció leleplezésével és a kormány valós helyzetének terjesztésével az emberek öntudatra ébrednek. A képregény azt a tipikus, Orwell féle utópiának álcázott disztópiát mutatja be, ahol a kormány abszolút haltmat élvez: a biztonság fenntartásának álcájával mindenhol és mindig megfigyeli az embereket, valójában pedig megfélemlítéssel és katonai erőszakkal tartja fenn azt, miközben a háttérben gyerekeket biztosít az egyház pedofil papjának, emberi kísérleteket és kínzásokat hajt végre, a nemzeti és szexualitásban eltérő kisebbséget kivégezték, a szexista ideológiákat pedig aranyba foglalták. Ezt a hatalmat akarja megdönteni V, részletesen kidolgozott, több részből álló tervvel. Nagyon tetszett, ahogy a végére összefutottak szálak, és ahogy szép lassan fény derül V múltjára, ezzel egyidőben pedig a Fate titkai is lelepleződtek és egyenként elveszített minden irányító szervet. V karaktere zseniális, az idézetektől a kis trükkökig amit nem csak Eveyn és a kormány emberein játszott végül mind értelmet nyert.
A rajzoláson nagyon látszik, hogy 90-es éveg beli, de abszolút illik a történethez a néha elnagyolt vagy nem esztétikusan megjelenített szereplők és helyszínek.

Babó_Buca P>!
Alan Moore: V for Vendetta

Ez egy elég durva képregény, nem feltétlenül a nekem való kategóriába esik, de nagyon kíváncsi voltam. Leginkább azért került a kezembe, mert a BookTube Könyvklub kiválogatta az adaptációk hónapjára, ezáltal eszembe juttatva, hogy el kéne olvasni. Thriller a javából, mivel azonban volt hozzá képi világ, így nem kellett magamnak elképzelni mindent, ezáltal nem aludtam rosszul tőle. Regényként viszont nem biztos, hogy ilyen simán megúsztam volna.

https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2021/10/az-ismeret…

_ada>!
Alan Moore: V for Vendetta

Immáron, a harmadik elolvasott képregénye után, kezdem azt hinni, hogy Alan Moore valami istenadta géniusz. Mármint váo. Nem sokat tudok erről a művéről mondani azon kívül, hogy brutális, lenyűgöző és fantasztikusan megkreált. A történet komplex, ahogyan a karakterek is, a főszál és a mellékszálak szintén alaposan kidolgozottak. A mindenféle társadalom- és a többi kritikát meg ne is említsem… Szinte már unalmas értékelni, mert olyan szinten tökéletes. A grafika egyébként szintén ikonikus. Mármint ki nem találkozott még a Guy Fawkes maszkkal?

Lecter>!
Alan Moore: V for Vendetta

Nehéz írni olyan könyvről, aminek két különálló szerzője van, és abból az egyik ráadásul a legnagyobb személyes példakép is, de azért ennek a könyvnek kijár. Alan Moore a képregények atyaúristene, fékezhetetlen fantáziával és hozzá rendkívül erős jellemmel és akarattal, vele aztán nem lehet szarozni. Nem sokan merték volna például meglépni, hogy a londoni parlament környékéből k….vák tanyáját csináljanak, vagy Margaret Thatcher alteregóját megerőszakoltassák. Az illusztrátort, David Lloydot, nem ismerem, de hát kb. neki köszönhető az egész mű, ő kereste meg Moore-t és ő találta ki „V” Guy Fawkes maszkját is. Egyik legnagyobb büszkeségük ez a szerteágazó történet, nagyszerűen elmesélve, irgalmatlanul sok utalással és szimbólumok rengetegével. De nem lehet elveszni benne, nem moralizál, ez a mű túl van jón és rosszon, nem csak a fasizmus vs. anarchia elgondolása, hanem kemény társadalomkritika. És a legnagyobbaktól kölcsönöznek – Monte Cristo, Csajkovszkij, Shakespeare, stb. – megbolondítják popkulturális utalásokkal – David Bowie, raklapnyi hollywoodi film – és az egész összeáll egy egésszé, mint a dominók, amiket „V” lerak. Ez nem képregény, ez már a nagybetűs Graphic novel, Orwell 1984-e mellett a helye a legnagyobbak közt.

1 hozzászólás
loniekaet>!
Alan Moore: V for Vendetta

A filmet már láttam régebben és emlékszem nagyon tetszett. A képregény is remek volt, főleg a játék az árnyékokkal és a színekkel, amik kicsit kásássá és álomszerűvé tették, hogy aztán erőteljesen átüssön rajta a lényeg és az érzelem; és ami remekül mutatta be a zsenialitás és az őrület közötti vékony határ elmosódásait. Külön tetszett a nők nagy szerepe végig a történetben, a brutális elnyomásuk bemutatása, hogy bármilyen szerepet oszt rájuk az élet, igyekvő és némán bólogató feleség, örömlány, leszbikus, femme fatale, mindig ugyanúgy szenvednek a férfiak uralta világ aggressziójától. A világ rendjéről, a tömegek feletti élősködésről, a háború és a fasizmus borzalmairól pedig már rengetegen okosabbak leírták a véleményüket, üres frázisokat puffogtatni meg nem fogok. Viszont, és ritkán mondom ezt, de a vége nekem nem volt olyan ütős, mint a filmnek, ezért csupán a négy csillag.

Aliko>!
Alan Moore: V for Vendetta

Alan Moore nálam már történelmet írt a Watchmennel, így azóta bármi is akad a kezembe tőle elolvasom. Érkezik is egy képregény a 80-as évekből, amit mozgóképen nagyon szerettem hála (többek között) Natalie Portmannek és Hugo Weavingnak. Szóval most meglestem, hogy mit tudok mondani V-ről az eredeti verzióban :D

A Percrekészek után jön V(ilian) és Amerika helyett itt lesz Anglia. Kapunk egy totalitárius diktatúrát, egy fasiszta államot mindezt egy véresen komoly disztópiába csomagolva. Lesz itt a médiakontroll, több szálú elbeszélés és persze a szokásos nem teljesen hős, inkább antihős karakter is bekukkant. Érkezik egy kőkemény társadalomkritika, a fasizmus kontra anarchizmus harca, kicsit véresen, de nagyon komolyan, ahogy azt a szerzőtől már megszokhattuk. A rajzolás jellegzetesen sötét, ami bárhol felismerhetővé teszi a könyvet.

Deszy P>!
Alan Moore: V for Vendetta

A képregény nem az én stílusom, újra meg újra rá kell jönnöm. De a filmet nagyon szerettem, így mindenképp olvasni akartam. Nem volt rossz, de nekem a film jobban tetszett.

tataijucc>!
Alan Moore: V for Vendetta

Azon túl, hogy nagyon szeretem olyan érzésem van kicsit, mintha a Harcosok klubja és a Watchmen – Őrzők ötvözése lenne.

Nem mellesleg: köszönöm a kölcsönzést @Rincewind uraságnak, aki nemcsak, hogy türelmes kölcsönző, de még csodálatos mézes zserbó készítő is egyben! (:

1 hozzászólás
LazaRóka I>!
Alan Moore: V for Vendetta

Azok közé tartozom, akik előbb látták a filmet (többször is, tulajdonképpen rengetegszer XD), s csak később került a kezembe a képregény. Azt vártam, hogy valami ismerős fog visszaköszönni a lapokon, de valami egészen mást kaptam. Persze vannak átfedések jócskát sőt…, mégis nemcsak a műfaji eltérésekből fakadóan teljesen más a két atmoszféra.
A képi világa nekem nagyon bejött, olyan 'analóg' volt, rég olvastam már ilyet.


Népszerű idézetek

Csike_The_Techmarine>!

Everybody is special. Everybody. Everybody is a hero, a lover, a fool, a villain. Everybody.

26. oldal

Csike_The_Techmarine>!

– Oh god, who are you?
Who are you really?

– I am the Devil, and i come to do the Devil's work.

60. oldal

Csike_The_Techmarine>!

Remember,
Remember
The fifth of november, the gunpowder treason
and plot, i know
of no reason
why the gunpowder treason

should EVER BE forgot

14. oldal

Babó_Buca P>!

The government has expressed a desire to eradicate homosexuality, even as an abstract concept, and one can only speculate as to which minority will be the next legislated against.

6. oldal – Alan Moore előszava

Babó_Buca P>!

Anarchy means „without leader” not „without order.

195. oldal

Csike_The_Techmarine>!

And the capital listens. There is something wrong. There is something wrong with the Voice of Fate.

András_Kalinics>!

There's no flesh or blood within this cloak to kill. There's only an idea. Ideas are bulletproof.

András_Kalinics>!

Her name is Anarchy. And she has taught me more as a Mistress than you ever did! She has taught me that Justice is meaningless without Freedom. She is honest, she makes no promises and breaks none. Unlike you, Jezebel. I used to wonder why you could never look me in the eye. Now I know.

András_Kalinics>!

The flames of Freedom, how lovely, how just. Ahh, my precious Anarchy… „O beauty, 'til now I never knew thee”.

Csike_The_Techmarine>!

You don't seem to want to face up to any real responsibility, or to be your own boss.

114. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Art Spiegelman: The Complete Maus
Neil Gaiman: The Sandman – Overture
Victor Hugo – David Hine: The Man Who Laughs
George Mann: Newbury & Hobbes: The Undying
Mike Mignola – Christopher Golden: Baltimore Omnibus 1.
Maia Kobabe: Gender Queer
Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad
Marjane Satrapi: Persepolis – The Story of a Childhood
Neil Gaiman: Death – The Deluxe Edition
Alison Bechdel: Fun Home