Különleges ​Úriemberek Szövetsége 1. 23 csillagozás

Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1. Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

London, ​1898. Küszöbön a huszadik század, a viktoriánus éra a végéhez közeledik. Ez egyszerre a hatalmas változások és a pangás kora, a romlatlan rend és a nemtelen káosz ideje. Olyan kor, amelynek hősökre van szüksége.
A legendás Alan Moore és Kevin O’Neill lehengerlően eredeti történetében jól ismert irodalmi alakok fognak össze, hogy leszámoljanak az Angliát fenyegető veszélyekkel. Miss Mina Harker (egykor egy bizonyos hírhedt erdélyi gróf szeretője) felkérésére Nemo Kapitány, Allan Quatermain, a híres vadász és kalandor, dr. Henry Jekyll (és brutális alteregója, Mr. Hyde) és a Láthatatlan Ember alapítják meg a Különleges Úriemberek Szövetségét. De vajon elég erősek ezek a méltán híres és hírhedt kalandorok ahhoz, hogy szembeszálljanak a Dr. Fu Manchu jelentette fenyegetéssel?
Lépj be Alan Moore fantasztikus Viktória-korabeli világába, ahol lenyűgözően kalandos, sziporkázó történetben találkozhatsz újra a kor legnagyobb regényhőseivel!

A kötet a The League… (tovább)

Eredeti mű: Alan Moore: The League of Extraordinary Gentlemen

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill
>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Drakula · Nemo kapitány · Mr. Edward Hyde · James Moriarty professzor · Mina Harker

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
makitra P
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Hozzávetőleg így kell írni egy intelligens, szórakoztató, izgalmas és kritikus képregényt.

A Különleges Úriemberek Szövetsége egy megkapó, steampunk és viktoriánus Angliában játszódik, melynek szürreális kulisszáit fantasztikusan keltik életre Kevin O'Neill illusztrációi. Ebben az elképzelt múltban kedven irodalmi ponyva(?)-karaktereink valóban élnek, a Drakulából, a Salamon király kincséből, Sherlock Holmes történeteiből ismert alakok, vagy éppen Wells karakterei köszönnek vissza és alkotnak érdekes szövetséget. Ezen figurák együttese már önmagában is izgalmas elegyet képez, amit egy meglehetősen ponyva-izű történetbe helyezett Moore. De végső soron az egész kötet tálalása másra sem hajaz, mint a filléres füzetekre és a folytatásos, újságban megjelenő regényekre, úgyhogy a tartalom hűen illeszkedik a formához.

Amivel mégis jóval több ez a kötet, az a meglehetősen cinikus és kritikus világkép, amit a korabeli világ tökéletes megidézésével ér el a szerző. Itt minden a nagyhatalmi, XIX. század végi Angliát idézi, nem csak történet tere, hanem szereplőinek világlátása is: ahogy a a nők helyzetére, a „migránsokra”, a gyarmatokon élőkre reagálnak, nem csak illúziókeltő, hanem keserűen valós is. Ami a korabeli regényeknél még valóság volt (ld. Sherlock Holmes bevándorló gyilkosait és gonosztevőit), az Moore-nál sokkal inkább társadalmi kommentár – annál is inkább, mert ez még sokszor ma is velünk él. De a figurák reagálnak saját, a világban betöltött szerepükre is, ami néha elég meta-gondolatokat eredményez, mint Mr. M elmefuttatása – de a szerző remekül gondolta végig a regényekből ismert alakok sorsát, jövőjét, ahogy valaki az önpusztításban, valaki tinédzserlányok meggyalázásában, míg más a haza szolgálatában talál célt életének.

Ezt a furcsa, helyenként keserű, helyenként őszinte/gunyoros nevetére késztető történetet tökéletesen egészítik ki a rajzok. Kevin O'Neill megtalálta azt a vonalat a szokatlan és a stilizált között, ami kellően valóságos, mégis hamisítatlanul képregényes. Tablói lenyűgözőek és néha mégis, apró szórakoztató elemekkel vannak teli. Kétségtelen kedvencem az edmontoni leányiskola épülete, ami úgy reagál a viktoriánus idők fullasztó szexualitására és prűdségére, hogy a fal adja a másikat – vaskos, mégis ütős. De jól használja az árnyékokat, utalva a világ és szereplőinek természetére.

Ráadásul Moore még azt is bevállalta, hogy összeköti Lovecraftot és John Cartert a világával – a kötet végi elbeszélés fárasztó ismétléseivel ismét megidézi a folytatásos regényeket, de ötletorgiája átsegít ezen a nehézségen is.

A Különleges Úriemberek Szövetségét olvasni kell!

>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Viktoriánus szuperhősök osztálytalálkozója briliáns stílusban megírva és megrajzolva. Ezt kapjuk Alan Moore és Kevin O'Neill képregényétől, amelyet csak hosszas tépelődés után voltam hajlandó kézbe venni, annyira elvette a kedvemet a sztoritól a Sean Connery főszereplésével készült film, amelyet gátlások nélkül utálok. Ebből is látszik, hogy van még hová fejlődnöm a képregények világában, ugyanis a műfaj legendás alkotójának, Alan Moore-nak egy még legendásabb alkotásáról van szó, amelyben összeeresztette a XIX. századi irodalmi és kalandregények hőseit, így fordulhatott elő, hogy már a második oldalon összefuthatunk Mycroft Holmes nevével, majd később az öccse, Sherlock is feltűnik, és természetesen Moriarty professzor sem maradhatott ki a buliból. De gyakorlatilag minden oldalon legendákba botlunk, és valószínűleg egy csomó utalást nem is vettem észre. Igazából egy irodalmi bulvárképregényhez van szerencsénk, vagy valami olyasmihez, amelyben Alan Moore bebizonyítja, hogy milyen zseniálisan tud írni (nem irigylem a fordítót, Kodaj Dánielt, aki remek munkát végzett, a történet végén szereplő novellát öröm volt olvasni, tényleg), Kevin O'Neill pedig rajzolni. Igazi tőrőlmetszett kalandregény ez, amelyben eszméletlenül jól meg vannak írva a karakterek, úgy dögösen steampunk a sztori, hogy közben kőkemény társadalomkritikát fogalmaz meg a viktoriánus korról, és még arra is van ideje, hogy tisztelegjen a kor olyan klasszikus írói előtt, mint Sir Arthur Conan Doyle (és persze jó néhány más ismert alkotó előtt, de én gyerekkorom óta elsőfokú Sherlock Holmes-függésben szenvedek, ezért elfogult vagyok). Zseniális darab, imádtam.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/06/12/kepregenykrit…

>!
Molymacska P
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Nehezen veszem rá magam, hogy írjak erről a képregényről, mert annyira ellentétes érzéseket váltott ki belőlem.
Nagyon precíz, mindenre odafigyelő munkát láthattunk. A magyar kiadásnál nagyon tetszett, hogy a munkatársak is különleges neveket kaptak, mint például a tüdőbajos mondatbuherátor ez mi kéremszépen? XD de ugyanilyen gonddal van kezelve az átvezetők kellemes kicsit régies humorú szövegei is. Nagyon jó érzés volt egy olyan kiadványt lapozni, ahol nem csak a képregény a lényeg, hanem másba is energiát fektetnek (még akkor is, ha csak fordítani kell, mint az átvezetőknél)
Amikor a képregényt elkezdtem olvasni, ismerősnek tűnt, majd feljöttem ide, és kiderült, hogy film is készült belőle (ami tinikorom kedvence volt). Bár a filmnek szinte semmi köze a képregény történetéhez, mégis nagyon izgalmas „retro” érzés kerekedett felül rajtam, miközben olvastam, természetesen a „fangirl” énemmel együtt, hiszen a főszereplők olyan alkotásokból származnak, amik a viktoriánus kor idején (vagy kicsit később, de hát ezt elnézzük nekik) játszódnak. És hát azért valljuk be, melyik nagy könyvmoly szívét nem dobogtatja meg a Nautilus, ahogyan látjuk mozgásban? Vagy melyik könyvmoly az, aki ellent tud állni Dr. Jekyll kicsit pipogya természetének? Hát ugye ellenállhatatlan?
A történet is inkább a karakterekre épít, és maga a sztori inkább csak egy járulékos dolgok szerintem. Mert hát kalandos, meg érdekes, de inkább azért, mert az adott szereplőt olyan helyzetben találják vagy olyan helyzetbe hozzák, amitől a kedves olvasó hiperventillálni fog (akármennyire is „csak” kalandos volt, tényleg voltak olyan helyzetek, ahol fangirl énem kerekedett felül, és csak élveztem a kalandot :D ). A vége, mikor összeállt az egész történet, az annyira zseniális volt, hogy el se tudtam képzelni jobbat. Egyszerűen csak azért spoiler.
A rajzolás viszont inkább csak érdekes volt. Nem volt rossz, de igazán jó sem. A viktoriánus kori hangulatot megteremtette, kicsit adott a karaktereknek is egy érdekes ízt, de sokszor aránytalannak, túl sematikusnak, egyszerűnek éreztem. Tudom, hogy ez a varázsa ennek a képregénynek, de valahogy nem tudtam igazán megszokni.
A legfurcsább pedig (számomra biztosan) az volt, mennyire multikulti a képregény. Nagyon sokféle nyelven beszélő emberekkel találkozunk. Ilyenkor a másik fél nyelvén lévő szöveg is megjelenik, így érzékeltetve, hogy beszélnek, de közben azt is, hogy a főszereplők nem értik a másik felet (kivéve ha értik). Nekem pedig nagyon furcsa volt, mert a fejemmel értettem, hogy mi történik, de közben a szívem érteni akarta az idegen szöveget is (legalább hátulra lapozós, függelékes módon is). Tudom, tök irreális, hiszen a képek szinte mindent elmondanak, mégis nekem valahogy ez furcsa volt.
A képregény nagyon igényes, a magyar munkába nagyon sok mindent beletettek (vért, izzadságot, és humorérzéket is) és végeredményben öröm volt olvasni. Várom a következő kötetet :)

>!
chibizso
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

"Szuperhős képregények felől közelítve Moore és O’Neill viktoriánus képregénye egyfajta irodalmi Bosszúállók vagy Igazság Ligája sztoriként is értelmezhető.

A mindent fenyegető veszély érdekében össze kell hívni a csapatot. Ennek megfelelően az első három fejezet a szereplők toborzásáról szól. Mina Murray egy Campion Bond nevű férfi kérésére keres fel különböző, viktoriánus korabeli regényekből ismert figurákat. Legelső útja Allan Quatermainhoz visz Egyiptomba, akit Moore eredetileg Henry Rider Haggard Salamon király kincse című kalandregényből kölcsönzött. Később egy elég húzós helyzetben feltűnik Dakkar herceg, vagyis Jules Verne egyik emblematikus szereplője, Nemo kapitány. Végül az amúgy sem átlagos csapathoz csatlakozik dr. Henry Jekyll/Mr. Hyde, aki az alakulat Hulkja is lehetne akár, majd a Láthatatlan ember, aki az egyik leggenyóbb (szuper)hős gonosz, akit valaha megrajzoltak.

A képregény a kor kaland- és gótikus regényeit idézi meg, és azok szellemiségét figurázza ki.

A történetet erősen átszövi a viktoriánus korra jellemző imperialista öntudat és a Viktoriánus erkölcs magasztos tisztelete. A kor jellegzetességeivel karöltve jelenik meg az akkori popkultúra, a már említett kaland és gótikus regények. A legelső fejezetek tisztán a 19. századi újságokban közölt folytatásos sztorik stílusát idézik: egzotikus helyek, tisztes úriemberek és úri hölgyek, meglepőbbnél meglepőbb fordulatok, majd végül a boldog happy end. Mr. M megjelenésével azonban egyszerre vesz izgalmas fordulatot, és válik igazán intelligenssé az elbeszélés. Ezzel Moore bizonyítja írói kvalitásait, megmutatja, képes bármilyen korábbi szerzőt hűen imitálni, – ez esetben Sir Arthur Conan Doyle-ét – sőt átvenni írói gondolkodásukat, és azt kreatívan felhasználni saját világában."

– bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/05/24/kulonleges-uriember…

>!
Action
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Egy klasszikus képregény klasszikus szereplőkkel: a viktoriánus kor Bosszúállói első története elevenedik meg e lapokon. Nagyon szép rajzok, izgalmas sztori és egyedülálló hangulat jellemzi a kiadványt. Természetesen a Fumax itt is minőségit alkotott: kemény borító, fényes lapok, és némi extra tartalom. Jöhetnek a folytatások!

>!
Lanti18
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Kimondottan érdekes mű, a rajzolása elsőre szokatlan, az általa felsorakoztatott karakterek határozottan izgalmasan hatnak együtt. A mű végén a kiegészítő történet először furcsa és nehezen érthető a miértje, azonban rövidesen erre is választ kapunk, és meglepődve kiálltunk fel zsenialitásán. Szórakoztató, humoros, izgalmas, megérdemli helyét a polcon.

>!
Könyvcsempész
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

A képregény egy alternatív, viktoriánus steampunk 1898-ban játszódik. Egy olyan világban, amiben jól megférnek egymással a kor különböző irodalmi alkotásaiból ismert rendkívüli alakok. Sherlock Holmes és Moriarty professzor, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Mr Quatermain és Miss Murray, Hawley Griffin, a láthatatlan ember, vagy Nemo kapitány. Alan Moore hihetetlen magabiztossággal és könnyedséggel állítja a történet szolgálatába ezeket a karaktereket, és alkot belőlük csapatot, mely a Brit birodalom titkosszolgálatának teljesít megbízásokat.

Bővebben ebben a videómban:
https://youtu.be/XIHFBtUSpp0


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

Roppant költségekbe verve szerény vállalkozásunkat, büszkén mutatjuk be Önöknek Alan Moore uraságot, a kalandos hőskölteményeiről és verbális vérbőségéről messze földön híres aranytollú ángliust

>!
Dávidmoly

„A Brit Birodalom mindig is nehezen különböztette meg hőseit a szörnyszülöttjeitől.”
Campion Bond
Egy angol titkosszolga memoárjai
(Messon kiadóvállalat, 1908)

Első rész: Birodalmi álmok

>!
Dávidmoly 

Nemo kapitány: Memszáhib Murray. Fogadja üdvözletemet. Fáradjon a fedélzetre. Ha már nőket kell eltűrnöm a hajómon, legalább legyenek életben.
Wilhelmina Murray: De a banditák, kapitány…
Nemo kapitány: Mohamedán csőcselék. Majd én beszélek velük.

Első rész: Birodalmi álmok

Kapcsolódó szócikkek: Mina Harker · Nemo kapitány
>!
Altarus 

Emberek! Förtelmes népség! Bárcsak eltűnnének. Bárcsak ők lennének láthatatlanok.

>!
Dávidmoly

Tehát: egy kalóz, egy ópiumfüggő és egy alakváltó. Bizonyára megvan rólam a véleménye, hogy ilyen társaságba rakott. Remélem, hazatérésünk után bőséges magyarázattal és bocsánatkéréssel szolgál majd.
Őszinte híve
Wilhelmina Murray (kisasszony)

Második rész: Csodák és kísértetek

Kapcsolódó szócikkek: Mina Harker
>!
Dávidmoly

Campion Bond: Kitűnő munka. Felettesem, Mr. M, roppant elégedett.
Wilhelmina Murray: Mr. Bond. Az elmúlt hat hétben legalább kétszer jártam a halál torkában. Nincs számomra nagyobb öröm annál, ha ez elégedetté teszi az ön egybetűs kitartóját, Mr. Mycroft Holmest.
Campion Bond: A csípős nyelv, Miss Murray, a modern szüfrazsett számos kevésbé vonzó jegyeinek egyike.

Második rész: Csodák és kísértetek

Kapcsolódó szócikkek: Mina Harker
>!
Dávidmoly 

Nemo kapitány: Bond úr aligha filantróp. Attól tartok, szörnyeket gyűjt.

Második rész: Csodák és kísértetek

Kapcsolódó szócikkek: Nemo kapitány
>!
Dávidmoly

Wilhelmina Murray: Ami a házasságomat és az ön alantas ösztöneit illeti, egyik sem tisztes társalgási téma. Ezt bizonyára ön is belátja.

Harmadik rész: Keleti misztériumok

Kapcsolódó szócikkek: Mina Harker
>!
Dávidmoly

Wilhelmina Murray: Mr. Quong, meg kell találnunk a Doktort. Élet-halál kérdése.
Quong Lee: A Doktor kapcsán minden az.

Harmadik rész: Keleti misztériumok

Kapcsolódó szócikkek: Mina Harker
>!
makitra P

Drága hölgyem, mit felelhetnék erre? Múltja száműzte önt a tisztes társaságból. A válás még hagyján, de az a másik ügy… Megbecstelenítette egy bevándorló… A többit hagyjuk is. Nem az ön hibája, de hát az emberek pletykásak, nemde?

9. oldal, 1. fejezet - 1. Birodalmi álmok (Fumax, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Drakula · Mina Harker · női szerep · viktoriánus

Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens – Scott McCullar: Karácsonyi ének
Szabó Levente: Irreverzíbilis
Somogyi György – Dobó István – Tebeli Szabolcs: Kittenberger 2. – A hiéna átka
Kuczora Zsolt: Hidegbéke
Fred Duval – Jean-Pierre Pécau: Akasztottak balladája
Robert Louis Stevenson – Arthur Conan Doyle – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: Ördög az emberben / A perdöntő ujjlenyomat
Charles Dickens – Cs. Horváth Tibor: Twist Olivér
Agatha Christie – François Rivière: Halál a Níluson
William Shakespeare: Macbeth – a képregény