Különleges ​Úriemberek Szövetsége 1. (Különleges Úriemberek Szövetsége 1.) 160 csillagozás

Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1. Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

London, ​1898. Küszöbön a huszadik század, a viktoriánus éra a végéhez közeledik. Ez egyszerre a hatalmas változások és a pangás kora, a romlatlan rend és a nemtelen káosz ideje. Olyan kor, amelynek hősökre van szüksége.
A legendás Alan Moore és Kevin O’Neill lehengerlően eredeti történetében jól ismert irodalmi alakok fognak össze, hogy leszámoljanak az Angliát fenyegető veszélyekkel. Miss Mina Harker (egykor egy bizonyos hírhedt erdélyi gróf szeretője) felkérésére Nemo Kapitány, Allan Quatermain, a híres vadász és kalandor, dr. Henry Jekyll (és brutális alteregója, Mr. Hyde) és a Láthatatlan Ember alapítják meg a Különleges Úriemberek Szövetségét. De vajon elég erősek ezek a méltán híres és hírhedt kalandorok ahhoz, hogy szembeszálljanak a Dr. Fu Manchu jelentette fenyegetéssel?
Lépj be Alan Moore fantasztikus Viktória-korabeli világába, ahol lenyűgözően kalandos, sziporkázó történetben találkozhatsz újra a kor legnagyobb regényhőseivel!

A kötet a The League… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill
>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Mina Harker · Nemo kapitány · Allan Quatermain · Edward Hyde · Mycroft Holmes · James Moriarty professzor

Helyszínek népszerűség szerint

London · Reichenbach-vízesés


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Solymár_András I>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Bekövetkezett a tragédia… előre láttam, mégsem tudtam rá felkészülni…elfogyott az olvasatlan Alan Moore a polcomról. A Különleges Úriemberek Szövetségével bevégeztetett és nem tudom, mikor kerül újra egy hasonló kaliberű mű a kezembe.

Először is megállapítom, amit valószínűleg mindenki tud, aki valaha a szerző műveit a kezébe vette: ez az ember az ötletek koronázatlan és nem tartom kizártnak azt sem, hogy koronázott királya. Olyan eredeti és friss gondolatok, olyan szokatlan, de tökéletesen helyükre gördülő gondolatok az építőkövei műveinek, a legösszetettebbektől kezdve ( pl. A Pokolból), egészen az egyszerűbbekig (pl. Halo Jones). Minden, amit ez az ember ír kultikussá válik és okkal. Olyan érzékkel nyúl a témákhoz, amiért sokan, köztük én, ölni tudnának.

A nevét a filmeken keresztül ismertem meg. A Watchmen a kedvenc szuperhősös filmem. A V, mint vérbosszú az egyik kedvenc filmem. A Különleges Úriemberek Szövetségéért pedig rajongtam gyerekkoromban. Az első két film zseniális és elképesztő és az ember ezt várná a harmadiktól, csak hát…az nem sikerült azért annyira. Mit nem adnék egy Wachowski újrajátszásért!

Na de beszéljünk a képregényről. Először is, mint minden Moore munkánál a legnagyobb dicséret természetesen az ötleteket illeti. Milyen elképesztő gondolat, hogy a 19. század végi „szuperhősöket” összegyűjtsük és egy amolyan viktoriánus Igazság ligájába tömörítsük! Elképesztő, az ötlet és ha az ember belegondol mennyire magától értetődő! Hisz ez a korszak, ahol az irodalomban lényegében megjelenik a fantasztikus elem a modernitás tükrében tisztán érthető formájában, mégis ő volt az, aki ezt megtette, mégpedig elképesztő módon.

Számomra ez a történet egy olyan csoda, annyira rezonál történelmi fantasy rajongó lelkemnek, hogy igazából nem tudok mást tenni, minthogy fangörcsöt kapjak. Az alapötlet és a megvalósítás annyira ütős, hogy igazából szinte teljesen mindegy, hogy mi történik, ha leülnek a szerzők felolvasni a telefonkönyvet, azt is megveszem és elolvasom.
Mi egyebet mondhatok? A rajzstílus nagyon tetszetős, amolyan klasszikus képregényes, remek megoldásokkal, gyönyörű színekkel és eredeti kivitelezéssel. A kötet gyönyörű, Fumax hozza a formáját, és kegyetlen fenséges csomagolásban hozza el nekünk a Próféta szavát.

Igen, megvan még mit akartam mondani. Az az érdekes Mooreban, hogy nem tudok rá haragudni. Hasonlítsuk össze egy másik kedvenc írómmal, Gemmellel. Amit eddig olvastam tőle, a Rigante ciklus első kötetét és második kötetének az elejét, egy olyan könyv volt, ami minden egyes betűjével nekem szólt. Egyetlen olyan elem nem szerepelt bene, amit én nem tettem volna bele ( ha olyan zseniális lennék, mint Gemmel), s ha átírhatnám a könyvet a saját ízlésemre, egyetlen betűt nem változtatnék rajta. Ezzel szemben Moorenak rengeteg olyan ötlete van, amit én nem tartanék működőképesnek, ami túlzás, ami overkill, vagy egyszerűen gagyi. De ez az ember mégis úgy használja ezeket az elemeket, hogy azok működnek, minden további nélkül és egy olyan kényes egyensúlyban, ahogy csak ő tudja beállítani őket, akár egy japán egyensúlyozómester a fura köveivel.

Kész. Ennyi a verdikt. Allan Moore a képregények császára, s nem méltó magát olvasott embernek nevezni, aki nem veszi kézbe a szent szövegeit.

Addenda: elképesztő az a hangulat, amit a történeten kívüli, kis reklámok és „hirdetések” keltenek, ahogy felvezetnek gondolatokat és fejezeteket. Pisisre röhögtem magam. Elképesztően eredeti és szívet gyönyörködtető munka. Már azokat megérné kis pamflettekként osztogatni mindenfelé.

8 hozzászólás
makitra P>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Hozzávetőleg így kell írni egy intelligens, szórakoztató, izgalmas és kritikus képregényt.

A Különleges Úriemberek Szövetsége egy megkapó, steampunk és viktoriánus Angliában játszódik, melynek szürreális kulisszáit fantasztikusan keltik életre Kevin O'Neill illusztrációi. Ebben az elképzelt múltban kedven irodalmi ponyva(?)-karaktereink valóban élnek, a Drakulából, a Salamon király kincséből, Sherlock Holmes történeteiből ismert alakok, vagy éppen Wells karakterei köszönnek vissza és alkotnak érdekes szövetséget. Ezen figurák együttese már önmagában is izgalmas elegyet képez, amit egy meglehetősen ponyva-izű történetbe helyezett Moore. De végső soron az egész kötet tálalása másra sem hajaz, mint a filléres füzetekre és a folytatásos, újságban megjelenő regényekre, úgyhogy a tartalom hűen illeszkedik a formához.

Amivel mégis jóval több ez a kötet, az a meglehetősen cinikus és kritikus világkép, amit a korabeli világ tökéletes megidézésével ér el a szerző. Itt minden a nagyhatalmi, XIX. század végi Angliát idézi, nem csak történet tere, hanem szereplőinek világlátása is: ahogy a a nők helyzetére, a „migránsokra”, a gyarmatokon élőkre reagálnak, nem csak illúziókeltő, hanem keserűen valós is. Ami a korabeli regényeknél még valóság volt (ld. Sherlock Holmes bevándorló gyilkosait és gonosztevőit), az Moore-nál sokkal inkább társadalmi kommentár – annál is inkább, mert ez még sokszor ma is velünk él. De a figurák reagálnak saját, a világban betöltött szerepükre is, ami néha elég meta-gondolatokat eredményez, mint Mr. M elmefuttatása – de a szerző remekül gondolta végig a regényekből ismert alakok sorsát, jövőjét, ahogy valaki az önpusztításban, valaki tinédzserlányok meggyalázásában, míg más a haza szolgálatában talál célt életének.

Ezt a furcsa, helyenként keserű, helyenként őszinte/gunyoros nevetére késztető történetet tökéletesen egészítik ki a rajzok. Kevin O'Neill megtalálta azt a vonalat a szokatlan és a stilizált között, ami kellően valóságos, mégis hamisítatlanul képregényes. Tablói lenyűgözőek és néha mégis, apró szórakoztató elemekkel vannak teli. Kétségtelen kedvencem az edmontoni leányiskola épülete, ami úgy reagál a viktoriánus idők fullasztó szexualitására és prűdségére, hogy a fal adja a másikat – vaskos, mégis ütős. De jól használja az árnyékokat, utalva a világ és szereplőinek természetére.

Ráadásul Moore még azt is bevállalta, hogy összeköti Lovecraftot és John Cartert a világával – a kötet végi elbeszélés fárasztó ismétléseivel ismét megidézi a folytatásos regényeket, de ötletorgiája átsegít ezen a nehézségen is.

A Különleges Úriemberek Szövetségét olvasni kell!

>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill
Chöpp >!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Alapvetően nem győz meg ez a hibrid világ, de tagadhatatlanul vannak benne kedvencek. No és a Mérhetetlen Vének, Lovecraft elképesztő antihősei külön: ❤ ❤ ❤.

tetsuo>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Kultúrpornó ■ Olyan alkotás, amely az öncélúság határát súrolóan, mégis elképesztően élvezetesen közvetíti és sűríti magába egy kor irodalmi, művészeti, társadalmi lenyomatát, ugyanakkor a keletkezés idejére is reflektál, viszonyítva azt a megidézett időszak normáihoz és szokásaihoz. Mindemellett meglepő módon önállóan, saját jogán is élvezhető, a végtelen refrencialabirintus felfejtése nélkül is. Ugyanúgy megfér benne egy műalkotásba sűrítve látszólag olyan egymás távol álló alkotók megidézése, mint Wells, Melville és Stoker vagy például Björk, a Tangerine Dream és a Metallica.
→Endtroducing….. [DJ Shadow]

>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill
Baráth_Zsuzsanna P>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Viktoriánus szuperhősök osztálytalálkozója briliáns stílusban megírva és megrajzolva. Ezt kapjuk Alan Moore és Kevin O'Neill képregényétől, amelyet csak hosszas tépelődés után voltam hajlandó kézbe venni, annyira elvette a kedvemet a sztoritól a Sean Connery főszereplésével készült film, amelyet gátlások nélkül utálok. Ebből is látszik, hogy van még hová fejlődnöm a képregények világában, ugyanis a műfaj legendás alkotójának, Alan Moore-nak egy még legendásabb alkotásáról van szó, amelyben összeeresztette a XIX. századi irodalmi és kalandregények hőseit, így fordulhatott elő, hogy már a második oldalon összefuthatunk Mycroft Holmes nevével, majd később az öccse, Sherlock is feltűnik, és természetesen Moriarty professzor sem maradhatott ki a buliból. De gyakorlatilag minden oldalon legendákba botlunk, és valószínűleg egy csomó utalást nem is vettem észre. Igazából egy irodalmi bulvárképregényhez van szerencsénk, vagy valami olyasmihez, amelyben Alan Moore bebizonyítja, hogy milyen zseniálisan tud írni (nem irigylem a fordítót, Kodaj Dánielt, aki remek munkát végzett, a történet végén szereplő novellát öröm volt olvasni, tényleg), Kevin O'Neill pedig rajzolni. Igazi tőrőlmetszett kalandregény ez, amelyben eszméletlenül jól meg vannak írva a karakterek, úgy dögösen steampunk a sztori, hogy közben kőkemény társadalomkritikát fogalmaz meg a viktoriánus korról, és még arra is van ideje, hogy tisztelegjen a kor olyan klasszikus írói előtt, mint Sir Arthur Conan Doyle (és persze jó néhány más ismert alkotó előtt, de én gyerekkorom óta elsőfokú Sherlock Holmes-függésben szenvedek, ezért elfogult vagyok). Zseniális darab, imádtam.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/06/12/kepregenykrit…

Molymacska>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Nehezen veszem rá magam, hogy írjak erről a képregényről, mert annyira ellentétes érzéseket váltott ki belőlem.
Nagyon precíz, mindenre odafigyelő munkát láthattunk. A magyar kiadásnál nagyon tetszett, hogy a munkatársak is különleges neveket kaptak, mint például a tüdőbajos mondatbuherátor ez mi kéremszépen? XD de ugyanilyen gonddal van kezelve az átvezetők kellemes kicsit régies humorú szövegei is. Nagyon jó érzés volt egy olyan kiadványt lapozni, ahol nem csak a képregény a lényeg, hanem másba is energiát fektetnek (még akkor is, ha csak fordítani kell, mint az átvezetőknél)
Amikor a képregényt elkezdtem olvasni, ismerősnek tűnt, majd feljöttem ide, és kiderült, hogy film is készült belőle (ami tinikorom kedvence volt). Bár a filmnek szinte semmi köze a képregény történetéhez, mégis nagyon izgalmas „retro” érzés kerekedett felül rajtam, miközben olvastam, természetesen a „fangirl” énemmel együtt, hiszen a főszereplők olyan alkotásokból származnak, amik a viktoriánus kor idején (vagy kicsit később, de hát ezt elnézzük nekik) játszódnak. És hát azért valljuk be, melyik nagy könyvmoly szívét nem dobogtatja meg a Nautilus, ahogyan látjuk mozgásban? Vagy melyik könyvmoly az, aki ellent tud állni Dr. Jekyll kicsit pipogya természetének? Hát ugye ellenállhatatlan?
A történet is inkább a karakterekre épít, és maga a sztori inkább csak egy járulékos dolgok szerintem. Mert hát kalandos, meg érdekes, de inkább azért, mert az adott szereplőt olyan helyzetben találják vagy olyan helyzetbe hozzák, amitől a kedves olvasó hiperventillálni fog (akármennyire is „csak” kalandos volt, tényleg voltak olyan helyzetek, ahol fangirl énem kerekedett felül, és csak élveztem a kalandot :D ). A vége, mikor összeállt az egész történet, az annyira zseniális volt, hogy el se tudtam képzelni jobbat. Egyszerűen csak azért spoiler.
A rajzolás viszont inkább csak érdekes volt. Nem volt rossz, de igazán jó sem. A viktoriánus kori hangulatot megteremtette, kicsit adott a karaktereknek is egy érdekes ízt, de sokszor aránytalannak, túl sematikusnak, egyszerűnek éreztem. Tudom, hogy ez a varázsa ennek a képregénynek, de valahogy nem tudtam igazán megszokni.
A legfurcsább pedig (számomra biztosan) az volt, mennyire multikulti a képregény. Nagyon sokféle nyelven beszélő emberekkel találkozunk. Ilyenkor a másik fél nyelvén lévő szöveg is megjelenik, így érzékeltetve, hogy beszélnek, de közben azt is, hogy a főszereplők nem értik a másik felet (kivéve ha értik). Nekem pedig nagyon furcsa volt, mert a fejemmel értettem, hogy mi történik, de közben a szívem érteni akarta az idegen szöveget is (legalább hátulra lapozós, függelékes módon is). Tudom, tök irreális, hiszen a képek szinte mindent elmondanak, mégis nekem valahogy ez furcsa volt.
A képregény nagyon igényes, a magyar munkába nagyon sok mindent beletettek (vért, izzadságot, és humorérzéket is) és végeredményben öröm volt olvasni. Várom a következő kötetet :)

chibizso>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

„Szuperhős képregények felől közelítve Moore és O’Neill viktoriánus képregénye egyfajta irodalmi Bosszúállók vagy Igazság Ligája sztoriként is értelmezhető.

A mindent fenyegető veszély érdekében össze kell hívni a csapatot. Ennek megfelelően az első három fejezet a szereplők toborzásáról szól. Mina Murray egy Campion Bond nevű férfi kérésére keres fel különböző, viktoriánus korabeli regényekből ismert figurákat. Legelső útja Allan Quatermainhoz visz Egyiptomba, akit Moore eredetileg Henry Rider Haggard Salamon király kincse című kalandregényből kölcsönzött. Később egy elég húzós helyzetben feltűnik Dakkar herceg, vagyis Jules Verne egyik emblematikus szereplője, Nemo kapitány. Végül az amúgy sem átlagos csapathoz csatlakozik dr. Henry Jekyll/Mr. Hyde, aki az alakulat Hulkja is lehetne akár, majd a Láthatatlan ember, aki az egyik leggenyóbb (szuper)hős gonosz, akit valaha megrajzoltak.

A képregény a kor kaland- és gótikus regényeit idézi meg, és azok szellemiségét figurázza ki.

A történetet erősen átszövi a viktoriánus korra jellemző imperialista öntudat és a Viktoriánus erkölcs magasztos tisztelete. A kor jellegzetességeivel karöltve jelenik meg az akkori popkultúra, a már említett kaland és gótikus regények. A legelső fejezetek tisztán a 19. századi újságokban közölt folytatásos sztorik stílusát idézik: egzotikus helyek, tisztes úriemberek és úri hölgyek, meglepőbbnél meglepőbb fordulatok, majd végül a boldog happy end. Mr. M megjelenésével azonban egyszerre vesz izgalmas fordulatot, és válik igazán intelligenssé az elbeszélés. Ezzel Moore bizonyítja írói kvalitásait, megmutatja, képes bármilyen korábbi szerzőt hűen imitálni, – ez esetben Sir Arthur Conan Doyle-ét – sőt átvenni írói gondolkodásukat, és azt kreatívan felhasználni saját világában.”

– bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/05/24/kulonleges-uriember…

TiaManta>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Nagyon fura egy stílusa van, meg olyan érdesen érdekes is. Vajon a folytatásban eltudom dönteni mit érzek? Ide vele minél hamarabb hogy eldönthessem. Amúgy meg egy újabb igényes, szép kemény táblás a polcomon, amire jó ránézni, különösen az ilyen kis könyv fétissel rendelkezőknek.

3 hozzászólás
Vikiberry>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Nagyon kíváncsi voltam rá, és nem is volt ez rossz. A képregény maga kifejezetten tetszett, a története is érdekes volt. Viszont a végén a Mr. Quatermain-írás nekem nagyon elvont vont már. Anélkül öt csillag. :)

>!
Fumax, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel · Illusztrálta: Kevin O'Neill
ladybird12>!
Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

Nagy taps Alan Moorenak. Tudatlanul ültem neki üres fejjel és hagytam, hogy belemerüljek a történetbe. Nagyon élveztem. Amúgy leesett az állam amikor rájöttem, hogy már láttam a jól ismerős filmverziót. Sőt a képregény sokkal jobb volt, mint a film de ez mindig így szokott lenni. De a lényeg, hogy a történet, a hangulat és a grafika is remekelt. Tetszett, hogy milyen ügyesen lett vegyítve mindenféle műfaj. Kaptam horrort, akciót, fantasyt, kosztümös alapbetéttel.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Roppant költségekbe verve szerény vállalkozásunkat, büszkén mutatjuk be Önöknek Alan Moore uraságot, a kalandos hőskölteményeiről és verbális vérbőségéről messze földön híres aranytollú ángliust

Dávidmoly>!

„A Brit Birodalom mindig is nehezen különböztette meg hőseit a szörnyszülöttjeitől.”
Campion Bond
Egy angol titkosszolga memoárjai
(Messon kiadóvállalat, 1908)

Első rész: Birodalmi álmok

Chöpp >!

Mycroft Holmes: Néha hasznos az olyan beosztott, akiről tudjuk, hogy gerinctelen.

Kapcsolódó szócikkek: Mycroft Holmes
Chöpp >!

Nehéz időket élünk, rémálmoktól gyöngyözik a birodalom homloka.

Proud_Cody_Crybaby P>!

Emberek! Förtelmes népség! Bárcsak eltűnnének. Bárcsak ők lennének láthatatlanok.

Chöpp >!

Mina Harker: Ó, az Isten szerelmére… Miért vonzódik minden férfi betegesen a halált hozó szerkentyűkhöz?

Kapcsolódó szócikkek: Mina Harker
Dávidmoly>!

Nem volt valódi személyisége, az énnek csupán árnyéka kísértett benne. Nyugalmi állapotban, a maga természetes közegében alárendelt képzetként létezett„ egy öntudatra ébredt gondolat aspektusaként, amely élő, komplex szimbólum formájában az emberi elme legmélyebb bugyraiban, vagy a velük határos furcsa, határtalan s anyagtalan óceánokban tenyészett. Az a néhány felfedező – elmeháborodottak, boszorkánymesterek, filozófusok –, akik felkeresték e borzadályos transzcendens birodalmakat, s megpróbálták lajstromba venni lakóit, tudtak e mindent átfogó burjánzásról, és nevet is adtak neki. Yuggothnak hívták. Egyesek egy bolygó formájában találkoztak vele, mások istenként vagy lelkiállapotként érzékelték.
A kaptárszerű metakonstruktumot alárendelt fogalmak miriádja alkotta, őket kisebb istenekként tartották számon, amelyek egyszerre voltak a központi, förtelmesen eleven idea-góc követei s avatárjai. E partikuláris jelenségeket lloigorként emlegették, de mindegyiknek volt saját neve és csak rá jellemző attribútumai. Mindegyik alá tartozott egy elementál, amely embertelen akaratuknak engedelmeskedett.
A lény, amely most az anyagi létet ízlelgette a beomlott s elhanyagolt Ragnall-kúria lobogó fénnyel teli könyvtárában, nem egyetlen tudat volt tehát, hanem több tudatból, több énből összetapadt gubó. Valahol a mélyén ott lappangott Yuggoth, az alattomos ideák idegen ősfalkája, amely az emberi psziché fénytelen holtágaiban tenyészett. Egy alacsonyabb, közvetlenebb szinten az Ithaqqa nevű lloigorral volt azonos, akit a sarkkörön túli népek a felső légtömegek és az emberi értelem démonaként imádtak. Legmélyén, amennyire egyáltalán képes volt gondolkodni, névtelen elementálként gondolt magára, aki a szélkeltők néven ismert, egyes helyeken Wendigónak nevezett fajhoz tartozott.

Allan és a felhasadt valóság, VI fejezet: Az ébredés

Kapcsolódó szócikkek: személyiség · tudat · wendigo
makitra P>!

Drága hölgyem, mit felelhetnék erre? Múltja száműzte önt a tisztes társaságból. A válás még hagyján, de az a másik ügy… Megbecstelenítette egy bevándorló… A többit hagyjuk is. Nem az ön hibája, de hát az emberek pletykásak, nemde?

9. oldal, 1. fejezet - 1. Birodalmi álmok (Fumax, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Drakula · Mina Harker · női szerep · viktoriánus
Chöpp >!

Quatermain nem ismerte meg a nőt, nem akart szembenézni az általa beharangozott vészterhes, sötét jövővel.
– Hagyjon – motyogta, és lehunyta a szemét.
De a nő nem hagyta.
És beindultak a történelem fogaskerekei.

Alan és a felhasadt valóság V. fejezet: Az ébredés

Kapcsolódó szócikkek: Allan Quatermain
margherita>!

Tudja, ha árnyakat kergetünk, az árnyak néha életre kelnek. Nem furcsa?

5. “A bűn Napóleonja”


A sorozat következő kötete

Különleges Úriemberek Szövetsége sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gaston Leroux – Varga Tomi: Az Operaház Fantomja
Neil Gaiman – Rafael Albuquerque – Rafael Scavone: Smaragdzöld tanulmány
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.
Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 7. – Bitorló
David Hine – Todd McFarlane: Spawn: Az ivadék 22.
Garth Ennis: John Constantine, Hellblazer: Káros szenvedélyek
Stjepan Šejić: Death Vigil – A Virrasztók
Grant Morrison: Klaus: Így kezdte a Télapó
Scott Snyder: Batman – A Baglyok Bírósága
Mathieu Gabella – Vincent Brugeas – Patrice Louinet: Conan, a barbár – Elveszett legendák