Tudtam, hogy eljő ez a pillanat és tudtam, hogy mi lesz a vége, hány csillag és hogy miért Mégis nehéz megtenni. Talán John is így érzi magát, amikor tudja mi fog történni a jövőbe és kénytelen amazt maradéktalanul eljátszani?
A Watchmen A képregény a számomra. Amikor először láttam a filmet, akkora hatást tett rám, hogy azóta nem tudok más szuperhősös filmet nézni. Konkrétan, azóta csak a Deadpoolt láttam. Hogy miért? Mert az Őrzők tökéletes, legalábbis a számomra. Itt előre bocsátom, hogy immár ki merem jelenteni, létezik tökéletes filmadaptáció. Immár, hogy elolvastam az eredeti képregényt is. Az van kihagyva belőle, ami könyvbe mutat csak jól, s szinte kockáról kockára adaptálták. Van egy ügyes módosítás, a vége, ami, bár tény, hogy sérti az eredeti mű sérthetetlenségére irányuló erkölcsi normáimat, azt kell hogy mondjam, jobbra sikerült a filmben. No, immár hogy ezen a részen túl vagyunk, kezdjünk is bele az értékelésbe.
Hogy miért tökéletes a Watchmen? Kicsit úgy érzem felesleges is felsorolnom, mert el tudnám intézni egy annyival, hogy mert az, mindenben. De menjünk csak bele néhány kiemelkedő részbe.
Először is hadd emeljem ki a komplexségét. A történet több szálon fut. Csak hogy néhányat említsünk, ott a szuperhősök vonala, a New-Yorki utcai élet és a kalózos képregény. Ezek a szálak folyamatos interakcióban vannak egymással. Külön-külön is megállnák a helyüket, de így egybn egy igencsak masszív történetkomplexumot adnak ki. Egyszerűen fenséges.
Még nem is beszéltünk a világ komplexségéről. Ilyen jól kidolgozott világgal is ritkán találkozni, hol minden a helyén van, az utolsó plakát is a sikátorban elmond valamit, ha pedig valami történik, annak múltja és jövője van. Az alternatív történelmi, hidegháborús díszlet tökéletes egy igazán sötét, mély és noir típusú szuperhősös történethez, hol a moralitások elmosódnak és a szürke zónák megerősödnek. A kultúránkba beívódott, de fenemód hibás duális világnézetet úgy zúzza szét, mint másnap a vasárnapi terveket. Imádnivaló.
A háttérsztorik, melléktartalmak, riportok, a történetben említett könyvekből részletek, ezek azok az apróságok, amiért igazán el akartam olvasni ezt a képregényt. És összeteszem mindkét kezem, ami ennek a képregények olvasásától igencsak megizmosodott, hogy ezt nem bántam meg. Gyönyörű karakterrajzok és komplex indítékok bontakoztak ki a folyékony szövegből.
És végül, mi miatt a Watchmen A teljesítmény csúcsa a számomra azok a karakterek. Minden értük van. A világ, a háttértartalmak, a komplexitás is csak azért lehetséges mert ők olyanok, amilyenek. Kezdjük elölről. Ugye ott az előző generáció a Minutemen, kik megtették, mit megtehettek ám elég jól tudjuk, mi lett a sorsuk. Ez pedig elképesztő és csodálatos. Igen, ilyen lenne valójában. A hősök vagy fűbe harapnának, vagy megbolondulnának,vagy beadnák a derekuk valamilyen ferde ideológiának, pénznek, stb. Ennek az árnyékában állnak nem is annyira ifjú hőseink, kik maguk is töröttek immár. Kivéve Rorschachot. Mert itt ős a sztár természetesen. Az egyetlen ember, aki nem törik meg, az egyetlen ember, aki merev a leghatalmasabb szélben is. Ő a stabilitás, ami körül a többi szereplő lezuhanhat a mélybe és felemelkedhet a magasba és megtehet bármit, mert az univerzumban van egyetlen egy fix pont, amihez nyugodtan mérhetik maguk. Még John, ki mindennek tudója és kinek távolságtartása maximális objektivitást és stabilitást kellene biztosítson, még ő is meginog, többször. De nem Rorschach. A karakterek olyan szinten élethűek, hogy úgy élnek a fejemben, mint valami kedves emlék. Nem egy érzés maradt meg belőlük, mint a legtöbb film/regény hőseiből, egy emlék amire szívesen gondolok, hanem olyan erős és teljes szereplők, kikkel minden gond nélkül el tudok beszélgetni. Mert ők igaziak. Amennyi a két dimenzióban igazinak lehet lenni.
Felesleges is több szót fecsérelni erre. Alapmű. A képregények királya. A tökély és az örök etalon. Minden háztartásban ott kell lennie, a Biblia és a Sas Túlélőkézikönyv között valahol.
U.I.: A rajzok is szépek, de annyira hatterbe szorult nálam, hogy figyelnem is nehéz volt rá. Ha vak lennék, ezt a képregenyt meghallgatnám, minden további nélkül.