15. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
19. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján
45. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​teljes Watchmen 225 csillagozás

Alan Moore: A teljes Watchmen

Alan ​Moore és Dave Gibbons világhírű alkotása nemcsak minősége okán a képregények képregénye, hanem a mai napig a bestseller-listák éllovasa is.

A Watchmen cselekménye a nyolcvanas években játszódik egy alternatív, a nukleáris háború szélére sodródott Amerikában, ahol a néhány törvényen kívül helyezett, többnyire kiöregedett és cseppet sem hősies szuperhős azzal szembesül, hogy valaki rájuk vadászik.

A Watchment minden idők legfontosabb képregényeként tartják számon, de nem csak ebben a művészeti ágban számít korszakalkotónak: megjelenésekor a legjobb sci-fi műnek járó Hugo-díjat is elnyerte a Locus mellett, a Time magazin pedig 2005-ben egyedüli képregényként beválogatta a minden idők száz legfontosabb regényét tartalmazó toplistájára.

A Watchmen olyan meghatározó műalkotás, amelyet a modern irodalom és képzőművészet legnagyobbjaival emlegetnek egy lapon. Nem csupán olvasmányos és magával ragadó, a történet mélyében… (tovább)

Watchmen – Az Őrzők címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2018
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700340 · Fordította: Bárány Ferenc · Illusztrálta: Dave Gibbons

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Walter Kovacs (Rorschach) · Jonathan Osterman (Doktor Manhattan) · Malcolm Long

Helyszínek népszerűség szerint

szupernóva


Kedvencelte 60

Most olvassa 10

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 150

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

Nem gondoltam volna, hogy valaha is képregényt fogok olvasni, pláne kedvencelni; de most megtörtént. Ragyogó, hihetetlenül összetett, világteremtő erejű mű.

12 hozzászólás
Rodwin>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

Nem lehet kérdés, hogy öt csillagos ez a könyv. A hazai képregényfront egyik legszebb darabja, és minden rajongónak a polcán a helye.
Nem fogok mélyenszántó elemzésbe kezdeni, mert már többen megtették. Moore zseniális történetet alkotott ebben az alternatív világban. Itt minden képkockának jelentősége van, minél többször olvasod újra, annál többet fog adni.
Attól is függ, hogy milyen hangulatban talál meg a könyv, valakit nagyon lehúzhat, én is lassan haladtam vele, mert igen nyomasztó az egész.
A világunkat háború fenyegeti, ezen még a szuperhősök sem tudnak segíteni. Moore szembesít minket azzal, hogy a legnagyobb állat, az ember. Illetve azzal is, hogy milyen esendők vagyunk.
Több nézőpontos, sokszereplős dráma az egész. Szerencsére igen tartalmas lesz ez a 12 fejezet, úgyhogy lesz lehetőségünk elmerülni benne.
Már-már irodalmi, szépirodalmi az egész, egyszer mindenkinek el kéne olvasnia.

>!
Fumax, Budapest, 2018
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700340 · Fordította: Bárány Ferenc · Illusztrálta: Dave Gibbons
Solymár_András I>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

Tudtam, hogy eljő ez a pillanat és tudtam, hogy mi lesz a vége, hány csillag és hogy miért Mégis nehéz megtenni. Talán John is így érzi magát, amikor tudja mi fog történni a jövőbe és kénytelen amazt maradéktalanul eljátszani?

A Watchmen A képregény a számomra. Amikor először láttam a filmet, akkora hatást tett rám, hogy azóta nem tudok más szuperhősös filmet nézni. Konkrétan, azóta csak a Deadpoolt láttam. Hogy miért? Mert az Őrzők tökéletes, legalábbis a számomra. Itt előre bocsátom, hogy immár ki merem jelenteni, létezik tökéletes filmadaptáció. Immár, hogy elolvastam az eredeti képregényt is. Az van kihagyva belőle, ami könyvbe mutat csak jól, s szinte kockáról kockára adaptálták. Van egy ügyes módosítás, a vége, ami, bár tény, hogy sérti az eredeti mű sérthetetlenségére irányuló erkölcsi normáimat, azt kell hogy mondjam, jobbra sikerült a filmben. No, immár hogy ezen a részen túl vagyunk, kezdjünk is bele az értékelésbe.

Hogy miért tökéletes a Watchmen? Kicsit úgy érzem felesleges is felsorolnom, mert el tudnám intézni egy annyival, hogy mert az, mindenben. De menjünk csak bele néhány kiemelkedő részbe.

Először is hadd emeljem ki a komplexségét. A történet több szálon fut. Csak hogy néhányat említsünk, ott a szuperhősök vonala, a New-Yorki utcai élet és a kalózos képregény. Ezek a szálak folyamatos interakcióban vannak egymással. Külön-külön is megállnák a helyüket, de így egybn egy igencsak masszív történetkomplexumot adnak ki. Egyszerűen fenséges.

Még nem is beszéltünk a világ komplexségéről. Ilyen jól kidolgozott világgal is ritkán találkozni, hol minden a helyén van, az utolsó plakát is a sikátorban elmond valamit, ha pedig valami történik, annak múltja és jövője van. Az alternatív történelmi, hidegháborús díszlet tökéletes egy igazán sötét, mély és noir típusú szuperhősös történethez, hol a moralitások elmosódnak és a szürke zónák megerősödnek. A kultúránkba beívódott, de fenemód hibás duális világnézetet úgy zúzza szét, mint másnap a vasárnapi terveket. Imádnivaló.

A háttérsztorik, melléktartalmak, riportok, a történetben említett könyvekből részletek, ezek azok az apróságok, amiért igazán el akartam olvasni ezt a képregényt. És összeteszem mindkét kezem, ami ennek a képregények olvasásától igencsak megizmosodott, hogy ezt nem bántam meg. Gyönyörű karakterrajzok és komplex indítékok bontakoztak ki a folyékony szövegből.

És végül, mi miatt a Watchmen A teljesítmény csúcsa a számomra azok a karakterek. Minden értük van. A világ, a háttértartalmak, a komplexitás is csak azért lehetséges mert ők olyanok, amilyenek. Kezdjük elölről. Ugye ott az előző generáció a Minutemen, kik megtették, mit megtehettek ám elég jól tudjuk, mi lett a sorsuk. Ez pedig elképesztő és csodálatos. Igen, ilyen lenne valójában. A hősök vagy fűbe harapnának, vagy megbolondulnának,vagy beadnák a derekuk valamilyen ferde ideológiának, pénznek, stb. Ennek az árnyékában állnak nem is annyira ifjú hőseink, kik maguk is töröttek immár. Kivéve Rorschachot. Mert itt ős a sztár természetesen. Az egyetlen ember, aki nem törik meg, az egyetlen ember, aki merev a leghatalmasabb szélben is. Ő a stabilitás, ami körül a többi szereplő lezuhanhat a mélybe és felemelkedhet a magasba és megtehet bármit, mert az univerzumban van egyetlen egy fix pont, amihez nyugodtan mérhetik maguk. Még John, ki mindennek tudója és kinek távolságtartása maximális objektivitást és stabilitást kellene biztosítson, még ő is meginog, többször. De nem Rorschach. A karakterek olyan szinten élethűek, hogy úgy élnek a fejemben, mint valami kedves emlék. Nem egy érzés maradt meg belőlük, mint a legtöbb film/regény hőseiből, egy emlék amire szívesen gondolok, hanem olyan erős és teljes szereplők, kikkel minden gond nélkül el tudok beszélgetni. Mert ők igaziak. Amennyi a két dimenzióban igazinak lehet lenni.

Felesleges is több szót fecsérelni erre. Alapmű. A képregények királya. A tökély és az örök etalon. Minden háztartásban ott kell lennie, a Biblia és a Sas Túlélőkézikönyv között valahol.

U.I.: A rajzok is szépek, de annyira hatterbe szorult nálam, hogy figyelnem is nehéz volt rá. Ha vak lennék, ezt a képregenyt meghallgatnám, minden további nélkül.

17 hozzászólás
Deidra_Nicthea I>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

A Moly azt kérdi: „Biztos befejezettnek jelölöd?”

Dehogyis. Dr. Manhattan is megmondta: „Semmi nem ér véget, Adrian. Soha semmi.”

Egy párszor még elő fog kerülni a polcról.

Molymacska>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

A Watchmen egy olyan képregény, amivel sokszor kerestem fel, néztem meg, és próbáltam elolvasni, de valahogy nem vergődtünk zöld ágra egymással. Eddig.
Amikor eddig olvastam (vagy csak keveset, vagy a régiből az első kötet még réges-régen) akkor azt érzetem, hogy valamit nem tudok. Hogy valamit, amit fontos lenne tudnom, nem tudok, és emiatt nem tudom élvezni igazán a képregényt. A képregény rajongó ismerőseim erre persze kinevettek, és nem értették, mi bajom van. mert mindegyik barátom annyira empatikus :D Most nekiveselkedtem, hogy a teljeset, az egészet, a nagyot elolvasom, és megint ezzel álltam szemben: miből maradtam én ki? Aztán ahogy olvastam a történetet, valahogy megvilágosodtam: a képregény olvasásból maradtam ki. Hiszen ez nem csak egy történet, és nem csak egy művészeti alkotás, hanem valami egészen más, a kép és a szöveg kereszteződése, ahol a szöveg és a szövegbuborék formájának is jelentősége van. spoiler
A történet (főleg a vége) lehengerelt. Valamiért nem erre számítottam, de hát mint mondhatnék pont én, hiszen ez a képregény szembe megy minden eddigi klisével, és megalkot valami újat. És ez az új határozottan jó.
Vannak, akik szerint ez a világ legjobb képregénye. Én nem tudom megítélni, hiszen annyi képregényt még nem olvastam (mondjuk az én ízlésemhez közelebbi a Sandman is :D ) de az bizonyos, hogy egy nagyon fontos képregény, amit sokaknak el kellene olvasniuk.

pável>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

magam sem értem, hogy történt, de csúnya csorbát szenvedett a sznobizmusom: tetszett, nem is kicsit.
(ezt is csak az egyik legf*szább kihívás miatt vallottam meg: https://moly.hu/kihivasok/je-suis-snob-iii-sprint )

Baráth_Zsuzsanna P>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

A képregények képregénye. Az egyetlen darab a műfajból, amely 2005-ben felkerült a Time magazin minden idők száz legfontosabb regényét tartalmazó toplistájára, és amely megjelenésekor elnyerte a legjobb sci-fi műnek járó Hugo-díjat is a Locus mellett. Vagyis megint nagyot dobtak a Fumaxosok, mert egy igazi klasszikussal ajándékoztak meg bennünket, amely nemcsak a mérete, hanem a tartalma miatt is fajsúlyos darab, ugyanis tényleg egy kiváló alkotásról van szó, amely jóval több, mint egy csilicsáré szuperhőssztori. A filmet nem láttam (most viszont lekaparom a falat, hogy minél előbb megnézzem természetesen), így semmit sem tudtam a történetről, ezért nagyon kíváncsian vágtam bele az olvasásba, és egyetlen délután alatt a magamévá tettem az egészet, mert egyszerűen nem tudtam letenni. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, hogy ki öldökli az egykor volt szuperhősöket, másrészt azért, mert igen komoly morális kérdéseket feszeget, jóval túlmutatva a műfaj szokásos keretein. A 12 részes képregénysorozat eredetileg 1986 és 1987 között jelent meg a DC kiadásában, Alan Moore írta és Dave Gibbons rajzolta. Egy alternatív Amerikában játszódik, 1985-ben, ahol a szuperhősök a mindennapok részei voltak, majd az atomkorszak bekövetkeztével szépen csendben kimentek a divatból, feleslegessé váltak. Érdekes, hogy alapvetően teljesen hétköznapi emberekről van szó, egyetlen természetfeletti képességekkel rendelkező karakter van a történetben, Dr. Manhattan, megvannak a saját gyengeségeik, mégis jóval többek ők, mint maskarába bújt nagyra nőtt gyerekek: tényleg hisznek benne, hogy az a dolguk, hogy segítsenek az embereknek, és saját képességeik határaian belül meg is tesznek mindent ezért. Azonban az évek elteltek, az ő idejük lejárt, aztán, amikor úgy néz ki, hogy jön a világ vége, mégiscsak szükség lesz rájuk, mert reményre mindig szükség van. Szórakoztató alkotásról van szó, de egyrészt komoly mondanivalóval, másrészt olyan tragikus felhanggal, amely még a noir-oknál is szürkébb világot mutat be. A nyolcvanas évek Amerikájának hangulatának lenyomata ez a fantasztikus képregény, amelyen rengeteget lehet gondolkodni, hiszen a szuperhősökkel kapcsolatos etikai kérdéseken túl (mi a helyük és a szerepük az emberek között, mikor kell beavatkozniuk a dolgokba, és miként stb.) olyan súlyos kérdéseket is felvet, hogy a béke eléréséhez megfelelő eszköz lehet-e a tömeges gyilkosság? Engem nagyon megrázott ez a képregény, miközben kellőképpen leesett az állam, teljesen meg lettem győzve arról, hogy nem véletlenül lett az az alkotás műfajnak leghíresebb darabja.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/08/04/kepregenykrit…

catnipthief>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

Mi lenne, ha én ezt nem nevezném képregénynek?
Mert nem az, bár vannak bele panelek jócskán.
Évekkel ezelőtt már olvastam a Cartaphilus három kötetben kihozott változatát, de eladtam, mert megrongyolódott, meg valahogy nem is volt méltó ehhez az egészhez.
Vicces.
Nem is olyan rég néztem a filmet, ami ugyan hagy kívánnivalókat maga után, mégis több réteget tudott magába szuszakolni egy filmben, mint a Marvel eddig egy egész univerzumnyi (egyébként nagyrészt kiváló) mozi alatt.
Utána elkezdtem álmodozni, hogy milyen jó is volna egy új, keményborítós, nagy kiadás, ami végre tényleg a Watchmen-hez méltó.
No, bemenve dolgozni rá is eresztettem @nger kollégára az esti álmot, mire ő csak ennyit szólt: „Lesz.”
Rendeltem, elhoztam, elolvastam.
Köszi, Fumax.
Tátott szájjal, vattás torokkal, csillogó szemmel.
Egyszerűen nem veszít a ragyogásából, sőt, megkockáztatom, hogy még nagyobbat is ütött, mint 20 évesen. Rengeteg, minden döccenés nélkül egymásba kapaszkodó szál és réteg ad ki mesteri nagytotált, hihetetlenül árnyalt és mély mondanivalóval felruházott, szinte már démoni erejű mű.
Persze arról is lehet szó, hogy azóta tudatosabbá váltam, sok szinten, és ezeket a könyv újra felszínre hozta.
Ha csak disztopikus könyveket mérek hozzá, akkor is az 1984 vagy a Szép új világ szintje, talán le is körözi azokat.
Riasztó látlelet, kórisme, figyelmeztetés. Hogy így ez nem mehet tovább.

De azóta is megy. S tán bombák nem hullnak, Dr. Manhattan meg már talán nem is gondol ránk az Androméda-ködből, nem lényeg. Kiírtjuk mi magunkat, magabiztosan, nem kell hozzá még Ozymandias sem.
(Rád mutatok, Kína, s főleg Te, Nagy Büdös Amerika. Te aztán végképp nem tanultál semmit. Igen, a global warming nagy para. Jobban jártunk volna a bombával.)

Ezer dolgot fel lehetne itt még sorolni, hogy miért lenne fontos elolvasnod ezt a művet, de nem teszem. Ha nem vagy teljesen Taigetosz-pozitív és a KMK-könyveken túl is hajlandó vagy befogadni ezt-azt, akkor muszáj. Kevesebb vagy nélküle.

3 hozzászólás
Hackett IP>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

Ha szereted a képregényeket, ha szereted az igényes, többrétegű fantasztikus irodalmat, A teljes Watchmen kihagyhatatlan és megkerülhetetlen, képregénytörténeti mérföldkő, az egyik legjobb szuperhős történet, amit csak olvashatsz.
Bővebben:
http://sfmag.hu/2018/08/16/7-ok-amiert-a-teljes-watchme…

TiaManta>!
Alan Moore: A teljes Watchmen

Jé ez tényleg A Képregény!
Ez egy áá mmm ínyencség.

További információ, véleményem a kötetről:
Én egyszerűen faltam, elolvastam 2x is, ahol Rorschach szerepelt. Így elég egyértelmű, hogy ő lett a kedvenc szereplőm. Szerintem nem kell taglalni hogy miért.
Tudjukki pedig nem hiába az úgynevezett fő gonosz. De egy jó példája annak hogyan is kellene alkotni karaktereket. A végéről meg rengeteg vitát lehetne folytatni. És kell is.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Péntek este New Yorkban meghalt egy komédiás.

Kalmár_Melinda P>!

Miközben több ezer dolláros lábbelik hagynak nyomot a Hold felszínén, a Földön gyermekek milliói éheznek. Hiába fáradtunk annyit, hogy létrehozzuk a mennyországot, csak borzalmakkal tudtuk azt benépesíteni.

Dr. Manhattan: Szuper-hatalmak és a szuperhatalmak, Bevezető

lzoltán IP>!

Lenyűgözően visszataszító az arca. Órákig tudnám bámulni… Csakhogy ő visszabámul rám, és ez kényelmetlen érzés. Mintha sohasem pislogna.

vi. fejezet 1. oldal

Szelén>!

Mind bábok vagyunk, Laurie. Csak én olyan báb vagyok, aki látja a drótot is.

IX. fejezet/4.oldal (Fumax, 2018)

Deidra_Nicthea I>!

Hiába fáradtunk annyit, hogy létrehozzuk a mennyországot, csak borzalmakkal tudtuk azt benépesíteni.

Dr. Manhattan: Szuper-hatalmak és szuperhatalmak. 1. o.

Szelén>!

Hallottam egy viccet: a fickó orvoshoz megy. Azt mondja, depressziós. Az élet durva és kegyetlen. Szörnyen magányos ebben a fenyegető világban. A jövő homályos és bizonytalan. Az orvos: egyszerű a kezelés. Ma este a városban lép fel Pagliacci, a nagy bohóc. Nézze meg, és rögtön rendben jön. A fickó sírva fakad. Azt mondja: Doktor úr… én vagyok Pagliacci. Jó vicc. Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny.

II. fejezet/28.oldal (Fumax, 2018)

lzoltán IP>!

Nem sejtve, hogy a halál jár közöttük, anélkül esnek majd sötét ölelésébe, hogy értenék, miért.

xi. fejezet 6. oldal

Th3DarkKn1ght >!

Felnéztem az égre az emberi zsírtól súlyos füst mögött, és nem láttam az Istent. A hideg fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk, gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak, a semmibe merülünk. És ennyi az egész.

Kapcsolódó szócikkek: Walter Kovacs (Rorschach)
lzoltán IP>!

Hallowe'en este
köztünk járnak
s szólnak hozzánk
a régi árnyak;
némák maradnak
másnak.

     Hallowe'en
     Eleanor Farjeon

viii. fejezet 28. oldal

1 hozzászólás
TribeBubu P>!

Ebben a világban… Mást nem tehetünk. Segítenünk kell egymáson. Csak ennek van értelme…

XI. fejezet – Jöjj és reszketve nézz…, 20. oldal, 7. panel (Fumax, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Malcolm Long · segítség

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Georgij Martinov – Nemere István – Fazekas Attila: Támadás a föld ellen / Mindennap merénylet
Képtelen történetek, másvilági mesék
George Orwell – Fido Nesti: 1984
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – A babaház
Agatha Christie – François Rivière: Tíz kicsi néger
Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Hófehér nemzet
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 2. – Dallas
Kurt Vonnegut – Ryan North: Az ötös számú vágóhíd
Frank Miller: Sin City – A nehéz búcsú
Sean Murphy: Punk Rock Jézus