Én ​is versenyt futok a széllel 13 csillagozás

Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel

Versenyt futni a széllel jó dolog, minden egészséges gyermek ismeri a játék,a hancúrozást,a jóleső futkosás örömét. S mennyire vágyik rá, aki beteg, akit testi hibája akadályoz abban hogy részt vegyen a testet-lelket üdítő játékban. Marshall önéletrajzi regénye egy ilyen kisfiú életét meséli el. Az író a század elején született egy kis ausztráliai faluban. Apja lovakat idomított, s a kis Alan is jó lovasnak, bozótirtónak készült. Hatéves korában azonban gyermekbénulásban megbetegedett, és csak mankóval tudott járni. De Alan nem adja meg magát a sorsnak. Részt vesz a gyermekek játékaiban, az erdőt jártja, horgászik, sőt a verekedésektől sem riad vissza. Hatalmas akaraterővel megtanul úszni, s évekig tartó gyakorlás után a lovat is úgy megüli, akár a legjobb lovas.

Eredeti cím: I Can Jump Puddles

Eredeti megjelenés éve: 1955

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
K.u.K., Budapest, 2003
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639384461 · Fordította: Karig Sára
>!
Móra, Budapest, 1978
250 oldal · ISBN: 9631111911 · Fordította: Karig Sára · Illusztrálta: Szász Endre
>!
Móra, Budapest, 1965
252 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

aszor>!
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel

A könyv címe fogott meg először, utána ahogy belelapoztam, éreztem, hogy ezt el kell olvasnom. Nem bántam meg, de örülök, hogy nem gyerekként került a kezembe. Akkor, biztos nem értékeltem volna ennyire.
Az író, akiről szól a regény gyermekbénulásban megbetegszik hatéves korában. De a betegsége ellenére teljes értékű gyermekként éli az életét, a távoli iskolába mankóval jár, később az apukájától kap egy tolókocsit. Az osztálytársaival verekszik, bejárja a bozóterdőt, nyulakat fognak. Sőt, még a végén egy osztálytársának a póniján megtanul lovagolni is.
Édesapja lovakat idomított, édesanyja a ház körül dolgozott. Nagyon szerető szülőket ismertem meg a regényben.
Tettszett az emberek összefogása, embersége.
Amit hiányoltam, hogy az egyes részeket nem fejezett be az író,például kíváncsi lettem volna, hogy a nagy szárazság után a ló, amelyiket megitatták életben maradt-e.

Ancsulino>!
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel

Értékes könyv! :)

„Gyermekek játszottak vidáman együtt az udvaron, mankós kislány figyelte őket, fájt a szíve nagyon. Úgy akart ugrálni, mint a többi gyermek, de hiába, azt mondták, útban van, bajt csinál, mert béna a lába. De egy este csöndben az angyalok jöttek el érte, elvitték magukkal, s akkor is csak azt az egyet kérdte:
Anyám, ha az égben leszek, az angyalkákkal én is játszhatok? Vagy azt mondják, hogy nem szabad, mert béna vagyok? Itt nem engedik a gyermekek, hogy velük játsszak vidáman, anyám, ha az égbe jutok, meggyógyul a lábam?” (295- 296)

Jesper_Olsen>!
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel

Kicsit lassan haladtam vele (a végére azért megindultam). Hiteles leírás a fiatal Alan életéről, aki gyerekparalízise ellenére megpróbál teljes életet élni az ausztrál vidék körülményei között. Szerencsés természete és néhány hozzá közel álló ember igaz embersége segíti mindebben. Ő is olyan „nem adom fel”-típus, akiből még a környezetében élők és a róla olvasók is erőt meríthetnek.

Boglárka_Madar>!
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel

Lehetetlen nincs, és ez a történet bebizonyítja hogy ez nem csak üres frázis. Igazán kedves és szívbemarkoló történet. Nem tudom hogy a folytatásokat lefordították-e, de szívesen olvasnám Alan további sorsát.

cashews>!
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel

Kedves történet amit egy kisfiú mesél, alig pár szereplős mégsem unalmas.

M_Réka_>!
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel

Nem lopta magát a szivembe ez a könyv, lehet ha jobban szeretném a lovakat másképp lenne. Maga a történet tanulságos, megható, akár igaz is lehetne.


Népszerű idézetek

Boglárka_Madar>!

A valóság világa engem kovácsolt súlyos pörölycsapásokkal, de az álmok világában én forgattam a kardot.

159

aszor>!

Gyermekek játszottak vidáman együtt az udvaron,
mankós kislány figyelte őket, fájt a szíve nagyon.
Úgy akart ugrálni, mint a többi gyermek, de hiába,
azt mondták, útban van, bajt csinál, mert béna a lába.
De egy este csöndben az angyalok jöttek el érte,
elvitték magukkal, s akkor is csak azt az egyet kérdte:

Anyám, ha az égben leszek,
az angyalkákkal én is játszhatok?
Vagy azt mondják, hogy nem szabad, mert béna vagyok?
Itt nem engedik a gyermekek, hogy velük játsszak vidáman,
anyám, ha az égbe jutok, meggyógyul a lábam?

Jesper_Olsen>!

Tedd rá kezedet egy jó lóra, átjár az ereje – mondta apám.

188. oldal

Jesper_Olsen>!

A ló olyan, mint az ember, akkor a legjobb, ha igazságosan bánnak vele.

240. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Daisy Goodwin: Sisi angol szerelme
Erich Kästner: Amikor én kissrác voltam
Németh Imre: Az ősi szó nyomában…
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Kertész Erzsébet: Az első Gertrudis
Erich Kästner: Mikor én kisfiú voltam
Váradi Z. Ferenc: Szökőév
Balogh Béni: Szivárvány a Sajó felett
Mal Peet: Őrző
Balogh Béni: Vadócok a Bükkben