The ​Line of Beauty 8 csillagozás

Alan Hollinghurst: The Line of Beauty Alan Hollinghurst: The Line of Beauty Alan Hollinghurst: The Line of Beauty Alan Hollinghurst: The Line of Beauty

It is the summer of 1983, and young Nick Guest, an innocent in matters of politics and money, has moved into an attic room in the Notting Hill home of the Feddens: Gerald, an ambitious new Tory MP, his wealthy wife Rachel, and their children Toby and Catherine.
As the boom years of the mid-80s unfold, Nick becomes caught up in the Fedden's world, while also pursuing his own private obsession, with beauty – a prize as compelling to him as power and riches are to his friends. An early affair with a young black council worker gives him first experience of romance; but it is a later affair, with a beautiful millionaire, that brings into question the larger fantasies of a ruthless decade.

Winner of the 2004 Man Booker Prize.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Picador, London, 2012
502 oldal · ISBN: 9781447202523
>!
Picador, London, 2008
300 oldal · ASIN: B003GK235Q
>!
Picador, London, 2005
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 0220483218

1 további kiadás


Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Stone>!
Alan Hollinghurst: The Line of Beauty

@sztimi53 könyvtári kölcsönzés. Mielőtt elkezdtem rákerestem a BBC sorozatra és akkor döbbentem le, h én ezt láttam évekkel ezelőtt. És tetszett.
A 80-as években nőttem kislányból kamaszlánnyá, nem sokat adóztam figyelmemből a körülöttem lévő nagyvilágra, emlékeim olyanok, mint a sűrű erdőbe betűző napfény, forró foltok, és hideg feketék. De mégsem voltam idegen ennek az angliai new age érában játszódó regénynek. Az egész csak keretet adott a lényegében nagyon egyszerű emberi történetnek. Ha jó minden, akkor idegenként is befogadnak, dédelgetnek, játszanak veled, mint macska az egérrel azok, akiknek a társadalmi rétegébe nem tartozol bele. Ha rosszul mennek a dolgok, kitűnő bűnbak lesz belőled, és rögtön kívülállóként kezelnek, lehullanak a maszkok és kirajzolódnak a különbségek.
Maga a regény valami csodálatos nyelvezettel íródott. Teljesen elbűvölt a mondataival, szavaival. Volt, hogy visszaolvastam egy-egy bekezdést is, mert annyira jó volt ízlelgetni az egészet. Kifejezni valami nyilvánvalót a nem nyilvánvaló szavakkal, körberajzolni valamit úgy, hogy az abból megfestett kép elénk tárja a konkrétan ki nem mondott mondanivalót, szerintem, kivételes dolog. Én nem unatkoztam egyszer sem az 500 oldal alatt, de azt is meg kell vallanom, hogy én az angol nyelv hű és régi szerelmese vagyok. A szereplők tiszta karcolatainak körvonala elé mindig tesz pár réteget, senkinél sem billen a mérleg csak az egyik felé, minden emberi lényben ott a romlás, és ott a felemelkedés, és Hollinghurst nagyon szépen jeleníti meg a karaktereit. Nem éreztem az egész könyv alatt, h hibázott volna.
Témájában a kor lényegi kérdései köré húzza fel a szépség vonalaival megrajzolt falakat. Politika, AIDS, kábítószer, választások, sajtó hatalma, mintha nem változott volna semmi, és ezekbe a drámákba oltja bele az emberek gyengeségeit és erősségeit.
Aki, nem érti miért kapott Booker díjat a könyv, az olvassa el eredetibe, le fog esni.

14 hozzászólás
Honey_Fly P>!
Alan Hollinghurst: The Line of Beauty

Csodás, csodás angol nyelv… Hollinghurst stílusa olyan, hogy ha a paradicsomtermesztésről írna akkor is szerelembe esnék a szavaival. Ez egy olyan könyv aminél valóban élmény az olvasás ténye. Ízlelgeted a szavakat, a mondatokat és közben részese leszel egy történetnek amely legyen bármennyire is fikció, a mai napig tökéletes társadalomrajz.

entropic P>!
Alan Hollinghurst: The Line of Beauty

Elbűvölően gyönyörű.
És a sok „angolság”, a semmit-néven-nem-nevezés, az elhallgatások, a végtelenül finom utalgatások között annyi mindent elmond és annyi hangulatot sűrít magába, hogy az valami elképesztő.

4 hozzászólás
Izolda P>!
Alan Hollinghurst: The Line of Beauty

Hát ez de jó volt!
Mármint lassanolvasós volt, meg nem az a könyv, ami mellett ne olvasna az ember másik hármat, de olyan szépen van megírva!
Understated (ez egyre inkább az egyik kedvenc jelzőm), azaz csomó mindent nem kimondó, másokat meg olyan simán az ember arcába vág, hogy még…! (Bevallom, a férfi homoszexuálisok mindenféle szokásairól eddig sokkal halványabb elképzelésem voltak.)
Egyébként meg jó kis korrajz, meg regény, és hát fogok még A.H.-t olvasni.
(A fekete-fehér borítós kiadáshoz volt még cikk a könyv írásáról, meg könyvajánlók, meg A.H. a filmről, ezek külön jók voltak.)

1 hozzászólás
peters P>!
Alan Hollinghurst: The Line of Beauty

Vegyes érzelmekkel vagyok a könyv iránt. Nagyon nyögvenyelősen ment, de nem a terjedelme miatt. Bár túl fiatal vagyok a 80-as évek világához, meglepő, hogy mennyire nem tudtam azonosulni a főszereplővel. Nekem üres és érdektelen, még a törtető politikus MP is szimpatikusabb volt. Az író stílusa sem fogott meg, semmiképpen nem mondhatnám, hogy rossz, de nekem nem jön be. Ennek ellenére senkit nem akarok lebeszélni az elolvasásáról…


Népszerű idézetek

Stone>!

'It might have been there from the day before, I suppose,' said Nick, with doomed insouciance, watching Cathrine as she went on an Agatha Christie-like tour of the possible and frankly impossible suspects. He thought that perhaps like Poirot she had known the answer before she came into the room; but when she stood up, walked to the window, and turned he saw the shock, the disgust even, of discovery in her face.

344-345. oldal

Stone>!

[…] 'What's the difference between baroque and rococo?' […]
[…] 'The rococo is the final deliquescene of the baroque,' he said, as if he really couldn't be plainer. […]
[…] 'It's just make-believe for rich people,' said Catherine. 'It's like naughty lingerie.'

304-305. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Cloud Atlas
Arundhati Roy: The God of Small Things
Julian Barnes: The Sense of an Ending
A. S. Byatt: Possession
Ian McEwan: Amsterdam
Daniel Defoe: Roxana
David Mitchell: The Bone Clocks
Evelyn Waugh: A Handful of Dust
E. M. Forster: Howards End
E. M. Forster: A Passage to India