A ​szépség vonala 58 csillagozás

Alan Hollinghurst: A szépség vonala

A ​szépség vonala nagy ívű regény a felső tízezerről, a szexről és a pénzről. Nick Guest beköltözött a Fedden családhoz, melynek feje konzervatív parlamenti képviselő. A politikai és pénzügyekben ártatlan Nick belekeveredik Feddenék kicsapongó világába, miközben ő maga fáradhatatlanul űzi a szépséget. A Margaret Thatchert hatalomra juttató két választás szolgál keretül a regénynek, mely a változás és a tragédia rendkívüli éveit bontja ki.

Man Booker Prize for Fiction
Whitbread Novel Award
British Book Awards Author of the Year
Commonwealth Writers Prize
New York Times bestseller

„A szépség vonala önmagában egy szépséges dolog – elegáns és csábító regény… az olvasók csüggeni fognak minden egyes üdítő szaván. A szépség vonala talán a szerző legérettebb és legkidolgozottabb műve idáig. Talán a legjobb is.”
(Philadelphia City Paper)

„Sosem elég Hollinghurst mondataiból… Ha valaki értékeli a stílust, az intelligenciát és a társadalmi… (tovább)

Eredeti mű: Alan Hollinghurst: The Line of Beauty

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Scolar, Budapest, 2011
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632442501 · Fordította: Berta Ádám

Enciklopédia 5


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 195

Kívánságlistára tette 83


Kiemelt értékelések

>!
pepege MP
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Ha nem olvasom el a nyáron Berta Ádám Miki nem finnyás című regényét, nem is tudtam volna ennek a könyvnek a létezéséről (vagy talán csak sokkal később bukkanok rá). Hollinghurst díjnyertes könyvét Berta fordította és ez adta neki az ihletet a fent említett mű megírásához. Így, hogy már mindkettőt ismerem, azt kell mondjam, ez remek ötlet volt tőle.
A szépség vonala belőlem nagyon kettős érzést váltott ki: a könyv maga teljességgel kiváló, viszont nekem túl sok volt a (homo)szexualitásból. Követni kellett volna azt a szabályt, hogy „a kevesebb, néha több”. Ettől függetlenül maga Nick nagyon szerethető karakter volt, annak ellenére, hogy a „kenyér másik oldalát vajazta”.

A fenti „too much” miatt nem lett kedvenc, de az öt csillagot mindenképpen megérdemli.

6 hozzászólás
>!
giggs85 P
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Na, adva van egy gazdag képviselő és annak családja(affektálnak, lenézik a szegényket, ezüst étkészletük van, stb.). Ide költözik szívességből Nick, a főhős, aki az egyik gyerek szegény családból származó, ámde rendkívül tehetséges barátja. Itt tölt 4 évet, és ezáltal tárul fel a ’80-as évek brit arisztokratáinak és képviselőinek sznob világa.
Eddig érdekfeszítő, újszerű?
Nem. Ilyet már olvashattunk, láthattunk sok felé. Az igazi érdekesség több dologban rejlik.
Olyan karaktereket, amelyeknek már a könyökünkön kéne, hogy kijöjjenek, olyan pontosan és hitelesen tud ábrázolni a szerző apró rezdüléseikkel, elhallgatott szavaikkal, hogy ezt csak tényleg elég kevesen tudják még csinálni az irodalomban. A legkevésbé jelentős szereplők is igazi egyéniségek, nagyon valóságosnak tűnnek. A nyelvezete pedig nagyonszerű.
Nick egy igazi voyeur, mindent a lehető legalaposabban meg tudni figyelni, kivéve önmagát. Ez ad egyfajta fénytörést a dolognak, ugyanis mi (az E/3-as előadás miatt is) az elejétől pontosan tudjuk, hogy a fiút csak megtűrik, mint egy szolgát, vagy újságosfiút, míg erre Nick csak nagysoká jön rá. A szerző nagyon jól játszik az érzéseinkkel; nem kritizál, soha nem tesz fel morális kérdéseket, csak megfigyel és leír. Ezáltal mi magunk alkothatunk ítéletet a dolgokról.
Eközben tárul fel előttünk a camp(ek) világa. Most muszáj lesz lopnom, mert S.Sontag olyan jól írta le: „A camp a világ következetesen esztétikai érzékelése. Ebben testesül meg a stílus diadala a tartalom fölött, az esztétikáé a morál fölött, az iróniáé a tragédia fölött.”
Ez abban nyilvánul meg, hogy ezek a figurák a lehető legdrágább és legmenőbb dolgokkal veszik körbe magukat. Festmények, szobrok, soha nem olvasott könyvek. A legtöbbjükről nem is tudják, hogy mi az. (Itt van szükségük Nickre, aki igazi műértő. Egyedül ő tesz valamiféle relációt a szépség és az erkölcs közé. Ő próbálja meg a fizikai, élettelen külsőségek mögött meglátni az emberit. Csak neki számít, hogy a Szépség mögött tartalom is legyen). Az egymással fojtatott társalgásaik is nagyjából kimerülnek az újonnan megvett dolgok és üzleti sikerek ecsetelésén. Senkit sem érdekelnek a másik érzései.
Ez elinte nem tűnik fel, és mi magunk is úgy jövünk rá, mintha elkezdenénk nézni egy gyönyörű XIV. Lajos korabeli szekretert, megnézzük a faragott lábat, az aranyozást, a festést, mígcsak észre nem vesszük a kokain porciózására szolgálo penge által hagyott, soha el nem tűntethető nyomokat.
Ezzel el is értem egy másik nagyon fontos ponthoz, a drogkérdéshez. Ezt nem részletezném különösebben. A gazdagok, a drog, a szex és az alkohol mindig is nagyon jól megfértek egymás mellett.
Egy másik fontos része a homoszexualitás és annak álszent elfogadása/tagadása, valamint az AIDS megjelenése. A meleg Nick intim ügyletein keresztül ebbe is pontos bepillantást kapunk. Talán negatívum(számomra igen), hogy viszont a kellőnnél többször van részletezve eléggé aprólékosan a homoszexuális aktus. Néhol szükséges, nagyon jó kontrasztot alkot a történésekkel, (pl.:szerintem telitalálat az, hogy miután az enyhén spicces, a sznobok által lesajnált Nick meri egyedül felkérni Thatcher miniszterelnökasszonyt a sok pislogó öregember között, és egy fergeteges táncot lejt vele, elzavarja a saját pártfogója, majd Nick erre úgy reagál, hogy szív egy kis kokót, és homkosorgiába kezd egy köztiszteletben álló milliomossal és egy pincérrel -ja persze tőlük néhány méterre még ott az ország első embere(asszonya) meg a testőrei – ez valami egész ütős jelenet.) de sokszor csak felesleges , zavaró elem
Még valami kiemelkedő, a sűrítés. Ez viccesen hangozhat egy 500 (A/4-es) oladalas könyvnél, de így van. Az egyes fejezetek csak néhány perc, vagy óra történéseit írják le. Ez egy 4 éves periódusnál nem igazán sok. Emiatt persze nem lesz pörgő cselekmény, de az apránként, csak félszavakkal csepegtetett információk visszamenőleg rengeteg mindent megváltoztatnak. Így mindig van min gondolkozni, hova visszalapozni. Az eleinte jelentéktelennek vélt, vagy annak feltűntetett szereplők némeilyke kulcsfontosságú szerepet kap a végére.
De most már befejezem, mert nem lesz, aki végigolvassa.:)

20 hozzászólás
>!
kkata76
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Nehéz értékelést írni erről a könyvről, nem mintha nem tetszett volna, sőt. Az sem könnyíti meg, hogy közvetlenül Berta Ádám: Miki nem finnyás c. regénye után olvastam, nem véletlenül, de megállom az összehasonlítást. Nagy nehezen.
Ami leginkább megnehezíti azonban az az, hogy maga a regény nagyon tetszett, és ha eredetiben olvastam volna, nem haboznék öt csillagot adni. De fordítást olvastam, ami sajnos levont az élvezhetőségéből a sok félrefordítás, hiba, magyartalanság miatt, többször értelmetlen mondatokat kénytelen olvasni aki vállalkozik rá. Ez azért szomorú, mert a regény viszont nagyon jó.
Nick története a szépség keresésének története: mindenben és mindenkiben a szépet keresi, az esztétikusat. A szépség vonala végigível a regényen; ott van minden fontosabb jelenetben, egy székláb vagy korlát formájában, az ablakból látható dombok vonalában, vagy egy barát mozdulataiban.
Henry James művei is végigkísérik a regényt Nick viszonyítási alapjaként. Jellemző az ő és környezete hozzáállásának különbségére, hogy Gerald viszonyítási alapja Lewis Carroll Alice-regényeinek grotesz és kifordított világa…
A művészeteket kedvelő olvasó kedvére tobzódhat a zene, a festmények és az irodalmi művek között, és közben a nyolcvanas évek angol társadalmi-politikai háttere bontakozik ki, nem kevés iróniával tálalva.
Érdemes elolvasni a regényt, de aki teheti, gyürkőzzön neki az eredetinek.

>!
Gudmundur
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Pocsék, csapnivaló a fordítás; az élőbeszédet például egy az egyben ültette át magyarra a fordító, amitől olyan, mintha a szereplők egy másik bolygóról származnának, és még csak tanulgatnák az emberi kommunikációt. Csikorognak a mondatok, mint a rozsdás fogaskerekek: ez van, amikor megpróbáljuk beletörni egy másik nyelv kifejezéseit a saját nyelvünk szókészletébe. Brrr, de borzalmas volt.
Ezt leszámítva nekem maga a regény is egy unalmas intimpistáskodás: gondolom, a szerző országa társadalmi és politikai elitjének szennyesét kívánta kiteregetni – de nekem nem okozott különösebb megrendülést. Talán az egyetlen érdekessége a regénynek – ami a szociológiai érdeklődésű olvasóknak kedvez –, hogy bemutatja a 80-as évek Londonjának homoszexuális szubkultúráját.
Ezt leszámítva sablonos figurákat, közhelyszerű tanulságokat kapunk, és csupa unszimpatikus szereplőt – a regény főhősét is beleértve. Nick személye engem teljesen hidegen hagyott, akkor már olvasóként jobban tudtam kötődni két másik regénybeli alakhoz – Wani és Leo személyes tragédiája jobban megérintett.
Összességében sajnos időpazarlásnak tartom, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert nekem nem adott semmit: nem szélesedett a világképem, nem tudtam meg semmi újat általában az emberi természetről vagy konkrétabban a brit spoiler társadalom jellegzetességeiről. Ez a fajta egysíkú történetmesélés a sztereotípiákon alapuló karakterábrázolással egyetemben teljesen távol áll az érdeklődésemtől.

2 hozzászólás
>!
pat P
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Egészen véletlenül és a cselekményt illető teljes tudatlanságban kezdtem bele egy történetesen épp nálam vendégeskedő példány olvasásába. És különösebb átmenet nélkül bele is szerettem legott.
Nem tudom, lehet, hogy csak elszoktam mostanában az Irodalomtól, de a könyv szépséges stílusa egészen lehengerelt úgy három oldal leforgása alatt, noha az is kiderült menten, hogy a történet témája számomra tulajdonképpen tökéletesen érdektelen. Azt hiszem, eleinte a szöveg szépsége, a leírások ereje, a szavak mágiája nyűgözött porig. Aztán meg már az egészen elképesztően élővé és szerethetővé formált karakterek sorsa iránti aggodalom és kíváncsiság miatt olvastam, és szerettem nagyon.
A vége meg tökéletes. A könyv legeleje óta várt és végre bekövetkezett krízis csúcspontja után nem sokkal kell búcsút vennünk az igencsak kétséges helyzetben lévő szereplőktől, és ez egyrészt katartikus volt, másrészt nagyon, nagyon fájdalmas hiányérzetet hagyott bennem. Az ilyen könyveknek bezzeg nincs folytatása.
Ja, igen, főleg politika van benne, meg romantika, meg melegekről szól, és nem prűd. De nem ez a lényeg.

4 hozzászólás
>!
mrsp
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Nemrég fejeztem be a könyvet és hát…igazából eléggé gondban vagyok, mert nem nagyon tudok mit írni róla. Nagyon-nagyon tetszett, kívülről-belülről, mindenhonnan nézem, nem tudok rosszat mondani róla, de az a baj, hogy jelenleg konkrétan semmit nem tudok írni. Vannak ilyen könyvek, amik tetszenek, egyszerűen oda vagy érte, de ha megkérdezik, hogy miért, akkor nem tudsz mit mondani. Szóval megpróbálom összeszedni magam.

Amikor kinéztem magamnak ezt a könyvet, az mozgatott meg, hogy számos díjat megnyert és a borítója nagyon sokat sejtető. És amikor elkezdtem olvasni, akkor nem csalódtam, mert a könyv belsőre is olyan szép, mint külsőre. Az első pár oldalon kicsit nehezen lendültem bele, mert nem nagyon értettem, hogy ki kicsoda, de ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobban belelendültem.

Mivel mostanában szinte csak krimit és YA-ot olvasok, eléggé el vagyok szokva a szépirodalom választékos szóhasználatától, így nagyon furcsa volt a kezdetben, aztán egyre jobban beleszerettem a szöveg nyelvezetébe. Ilyen egy igazi modern szépirodalmi mű! :)

A szöveg minden kertelés nélkül szembesíti az embert a homoszexualitással és a politikával, de épp elég fordulatos ahhoz, hogy az olvasó ne unja meg.

A kultikus könyvből egyébként 2006-ban minisorozatot készítettek. :)

Ha egy egyedi élményre vágytok, amit nem kaphattok meg egy sima kortárs vagy szépirodalmi műtől, akkor mindenképp olvassátok el! :)

>!
garçonquilit
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Nagyszerű könyv a 80-as évek angol uralkodóosztályának és a korabeli melegek életének színtereiről. A főbb karakterek részletesen megrajzoltak, finoman összetettek, és egyéniségükben roppant emberiek. A történet különös módon nyugodt, mégsem unalmas. Ha filmre vinném (oké, a BBC megtette) én is drámaként mutatnám be.
Nick egy igazi megfigyelő, aki mindenben a szépséget látja. Olyan kapcsolatokba bonyolódik, melyekben csak a szépségességet keresi; s egyébként meg is találja.
Feddenék egy olyan világban élnek, amelybe Nick is tartozni szeretne. Ugyanakkor ők felszínesek, önzőek, s végtelenül üresek. Utóbbi alól esetleg Lionel bácsi lehet kivétel. Azt hiszem, a pénzük (s olykor a stílusok) az, ami Nick számára vonzó, hogy az annyira szeretett szépséget megtalálhassa. A stílusokkal kapcsolatban, azért vannak kétségeim, mert a könyvben szövegszinten is megjelenik, hogy Nick szinte sosem lép ki saját jó modorából, kiváló stílusát nem hagyja el, míg Feddenék gyakran.
Érdekes még a korkép, amikor a társadalom először szembesül az AIDS-szel, valamint a kokainfüggőség következményeivel. S, persze nem ez az egyetlen ilyen könyv, részletesen mutatja be, hogyan viszonyulnak a magasabb-alacsonyabb társadalmi osztályok egymáshoz, valamint, hogy hogyan visel(het)i magát a többségi társadalom a kisebbségekkel szemben.

1 hozzászólás
>!
Teetee
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Nem tudom, pontosan mikor történt.
Az elején még taszított Nick kétségbeesett igyekezete a beilleszkedésre, és émelyegtem Feddenék álságos sznobizmusától, és zavart a szépséges mondatok kontrasztja a sekélyes viselkedéssel, amit bemutattak.
Aztán valahol azon kaptam magam, hogy ez engem nagyon érdekel, hogy szorítok Nicknek, hogy valamilyen szinten megértem Feddenéket, hogy valamilyen perverz módon bejön nekem Wani Ouradi, és úgy szeretném, ha ennek az egésznek jó vége lenne.
Vannak könyvek, amik falhoz vágnak, ez szépségesen vágott falhoz, még álmomban is Feddenék házában jártam, furcsán bedagadt szemekkel ébredtem, mintha sírtam volna.
Valaki azt írta, ennek a könyvnek az élvezetéhez ismerni kell Henry Jamest és a nyolcvanas évek végének Nagy-Britanniáját – egyiket sem ismertem, mégis tetszett.

Adott Nick, a meleg srác, aki „néhány hónapra” beköltözik egy barátjáék házába, a gazdag Feddenékhez, ahol ráadásul a családfőt éppen megválasztották képviselőnek. Igyekszik beilleszkedni, ő a ház lelkiismerete, próbál lojális lenni (az is), eközben ismerkedik a szexszel és a szerelemmel (amire furcsán baljósan rányomja a bélyegét az AIDS). Eltelik három év, Nick, a vendég még mindig Feddenéknél lakik, az élete változik, maga is némi pénzhez jut, és úgy érzi, oda tartozik ("Kihez tartozol szépségesen?") – persze mindez csak illúzió. Bármennyire is szeretné Nick (bármennyire is szeretném már én is), ez az egész nem több, csak illúzió.

Nagyon furcsa és illúzióromboló lesz, de a végkifejlet felé haladva sokszor eszembe jutott az a facebookon keringő (szerintem iszonyú álságos) képecske, amelyen a friend és annak minden válfaja az -end-del végződik, de bezzeg a family azzal, hogy ily, tehát I Love You. Na persze.
S akkor mit szóljon valaki, aki csak a „család barátja”?

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Értékelés: 10/10
Máshogy nem is lehet ezt a könyvet értékelni. Tökéletesen volt megfogalmazva, jó volt a történet és végre, ismét olvashattam egy olyan fiúról, aki “a kenyér másik oldalát vajazza meg” (utóbbi kifejezést az író használta :)).
http://media-addict.hu/2013/09/25/konyvkritika-alan-hol…

2 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Alan Hollinghurst: A szépség vonala

A sznobéria ekkora mennyiségben igencsak megfekszi a gyomromat. Látok amúgy sok mindent benne, érteni vélek szintén jó pár dolgot, de egyszerűen élvezhetetlen volt…

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Gab

Nyáron, amikor az ablakok mindenütt nyitva vannak, az éjszaka legalább annyira hangokból áll, mint árnyakból, a levelek susogásából, a sohasem alvó forgalom morajlásából, távoli autódudákból és fékcsikorgásból; beszédfoszlányokból, elmosódott kiáltásokból, és különböző zenéken áttekert rádiók zajából.

26. oldal

5 hozzászólás
>!
balagesh P

A szerelem gyakorlásához, úgy tűnik, szükség van a közöny fenntartására.

239. oldal

>!
Gab

Egy adott téma iránti közös vonzalom, legyen az nagy vagy kicsi, gyorsan a bujkáló elragadtatás és versengés különleges állapotába tud juttatni két idegent, amely távolról szerelemre emlékeztet; de arra a témára rá kell bukkanni.

34. oldal

>!
kkata76

Nick a társalgó sarkában találta meg Catherine-t, a kapafogú öreg Jonty Stafford tartotta szóval, a nyugalmazott nagykövet, úgy görbedt a lány fölé, mint egy kedélyes Gruffacsór.

372. oldal, XII. fejezet

2 hozzászólás
>!
kkata76 

Nick semmit nem volt képes elmondani nekik, úgyhogy minden, amit közölt, meglepetés formáját öltötte, kisebb-nagyobb, de valahogy sosem teljesen ártatlan meglepetésekét, hiszen mindegyik az eredeti sokk utórezgése volt, hogy Nick, az anyja szavával, izébizé.

277. oldal, X. fejezet

>!
kkata76

A fotósoknak nem telt sok időbe, hogy rájöjjenek, hogyan működik a közös kert, bár szét kellett szóródniuk, hogy mind a négy kapuhoz jusson belőlük. Felállították a kislétráikat, és távcsővel vagy teleobjektívvel néztek befelé a kerítés és a szegélysövény fölött, felvételekről álmodva. A levélhullás nekik kedvezett. Hír volt, de türelemjáték is. Magabiztosan mobiltelefonáltak. Riválisok voltak, akik olyan gyakran találkoztak, hogy ismerősök lettek, áldozataik iránti közönyüket baráti teroszkupakokban osztották meg. Cinikusan koccintottak tejjel és cukorral. Aztán nyílt a bejárati ajtó, és talán Toby jött ki, aki egy darabig ezekkel a fickókkal dolgozott, most pedig elkerülte őket, megindult az egyik kijárat felé, aztán irányt váltott, és a másikhoz kocogott… a fotósok káromkodva csörömpöltek utána a kerülő úton, egy-kettő kocsiba pattant.

451. oldal, XVII. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: paparazzi
>!
kkata76

Maga Lord Kessler vitte a könyvtárba, ahol a könyvek láthatólag kevésbé voltak fontosak, mint a kötésük, ami a lehető legfontosabb volt. A gerinc nehéz aranyozása, amely átlátszott a faragott és arannyal bevont könyvszekrények finom rostélyain, vészterhes gazdagság hangulatát keltették. Egészen más értelemben vett könyveknek tűntek, mint azok, amelyeket Nick használt és forgatott minden nap. Lord Kessler kinyitotta az egyik szelvényt, és levett egy nagy kötetet: Fables Choisies de La Fontaine, zöldesbarna bőrkötésben, burjánzó rokokó páfránylevelekkel és indákkal metszve és aranyozva. A természet imitációja volt, amely pusztán kivitele, pusztán reprezentatív jellege folytán győzedelmeskedett.

58. oldal, III.

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
>!
kkata76 

Nézte a fülét, de nem tudta megállapítani, mit hallgat.

238. oldal, IX. fejezet

1 hozzászólás
>!
kkata76

– Ebben nem szerepelnek művek az ifjú géniusztól?
– Ööö… de, ő csinálta a borítót.
– Á… – vette szemügyre Gerald affektált professzoros gesztussal. – Ja igen, „Fotó: Russel Swinburne-Stevenson.”
– Nem is tudtam, hogy van vezetékneve – mondta Rachel.
– Ráadásul kettő is – tette hozzá Gerald, mintha végeredményben Russel talán nem is lenne olyan elfuserált fajzat.

104. oldal, IV. fejezet

>!
_ada 

Rájött, az igazi birtoklás valamiféle hanyagság: ha az embernek van egy régi fáskamrája, amelyről gyakorlatilag teljesen megfeledkezett.

307. oldal; XI; "Kihez tartozol szépségesen?" (1986)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Tanizaki Dzsunicsiró: A kulcs
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Louisa Reid: A fájdalom helye
Aravind Adiga: A Fehér Tigris
William Somerset Maugham: A festett fátyol
Jenny Downham: Amíg élek
Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt
Han Kang: Növényevő