Erőpróba 62% 69 csillagozás

Ez az a könyv, amely senkinek sem tetszik, csak nekem. :) Az az igazság, hogy amikor én ezt először olvastam, így képzeltem el magát a világot. Egy jövőbeli sci-fi világ, ahol mégis a kisebb párharcokon, kard és pisztolypárbajokon van hangsúly. Ehhez képest a star wars világkép tejesen másfelé ment el. Sok írónál az a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a pusztulás és bolygók, csillagok pusztuljanak el. Az is hozzátartozik, hogy ezt a történetet én kb 1987-89 körül olvastam a Robur magazinban, akkor még Jedi kristály néven… Elismerem persze, hogy vannak hibái. A könyv néhol lehetett volna jobban kidolgozott és a lektornak, vagy minek nevezik, aki ellenőrzi a könyvet, a munkáját is illeti némi kritika. De akkor is tetszett!
spoiler
spoiler

Élveztem, hogy „A csillagok háborújában” megismert Luke-t és Leia-t kaptam meg a könyvvel. Imádtam, hogy itt még nem derültek ki dolgok, és Luke még szerelmes a hercegnőbe. Annyira cuki volt. spoiler Érdekes világba csöppentek. Hin és Kii aranyosak voltak, érdekes állatok. Tetszett, ahogy Luke megnyerte őket. spoiler Nem semmi volt az összecsapás Vader-rel. Halla nem semmi „öreglány” volt.

Egynek elment. Érezni lehetett rajta, hogy alacsony költségvetésű folytatásnak készült eredetileg. Nem kevés ellentmondást tartalmazott a későbbi részekhez képest (pl. 40 éves Birodalom, víz alatt működő fénykard, stb.), de azért nem bántam meg, hogy elolvastam.

Másodszorra elolvasva is tetszett – jó kis intermezzo a trilógiában! De a végén miért kellett azzal elrontani, hogy „Luke apjára támadt..” – itt még nem is tudja, hogy Vader az apja! Meg a végén hogy jön ide hasonlatként Szent Elmo tüze, mikor az egész történet úgy kezdődik, hogy „réges rég, egy messzi-messzi galaxisban” .. :)

Egész jó kis sztori volt. Tele volt eseménnyel. AKár a Gyűrűk urába is beillett volna. :)

Ha az ember egy könnyű olvasmányra vágyik a Star Wars könyvek közül, szerintem ez egy könnyen emészhető történet. Este munka után kimondottan jól esett olvasni, rövid, nem túlbonyolított mondatokkal. Mint történet, elmegy, el lehet olvasni.

Egy picit csalódtam a könyvben. Jobbra számítottam. A történet annyira nem volt rossz, bár volt néhány a többi Star Wars könyvből megismert tényekkel ellentmondó konkrétum, illetve volt néhány irreális történés is. Valamint a leírásmódja sem nyerte el túlzottan a tetszésemet (kezdve ezzel a szövegből kiragadott hasonlattal: „s ökle rángott, mint egy okádó ember”. Ilyen szépet is csak ritkán olvas az ember.). Emellett (bár ez inkább a kiadó hibája) a magyar fordítás tengernyi helyesírási hibát tartalmaz. A történet vége felé már hozzászoktam és úgy élvezhetőbb volt. Remélem ennél csak jobb Star Wars könyveket olvasok majd.

Hát kalandokban épp nem volt hiány, hiányosságokban sem, de aki ismeri a könyv háttérstoryját, az ezeket nemigen róhatja fel az írónak. Külön tetszett a régi fordítások sajátja, hogy az űrlények neveit magyarosítják, mint itt a kovéjok. És ne feledjük, hogy az Erővel tárgyak mozgatása itt jelenik meg először az egész Star Warsot tekintve.

Furcsállom, hogy ez a regény annyira megosztó lett. A szerzőtől A közelgő vihar sokkal, de sokkal rosszabb. Számomra remek szórakozást nyújtott, mind a mai napig nagyon izgalmas és fordulatos regénynek tartom. Sőt, nekem az egyik kedvenc SW-könyvem. Star Wars-hangulat jócskán megvan benne.