A ​végső megoldás a halál (Alien 3.) 80% 112 csillagozás

Sosem fogok teljesen dűlőre jutni ezzel a történettel. Egyrészt az eleje, akármilyen változatról legyen szó, szörnyen lehúzza. Teljesen tönkreteszi az előző rész befejezését, az a film (könyv) ennek hála elveszti értelmét, teljes visszafejlődés. Viszont ahogy elfogadjuk a jelenlegi helyzetet, a dolgok egyre jobbak és izgalmasak lesznek. Na és az a befejezés… Szó szerint libabőröm lett!
Persze van itt más, ami nem annyira kerek. Sajnos nagyon kevés szereplő jutott, akit érdekesnek tudnék mondani. Dillon még kiemelkedő, de nagyrészt háttérbe szorul Clemens javára, aki viszont egy unalmas papucs… Andrews teljesen egysíkú, Aaron legalább felrázza a helyzetet később, de a többi börtöntölteléket a nevén kívül nem igen választja el semmi.
A könyv nem a mozi változat, hanem nagyjából az Assembly cut eseményeit követi, ez mindenképp emel az élményen. Én meg is feledkeztem a különbségek egy részéről, úgyhogy spoiler történetszála újonnan meglepetésként ért, és egyik kedvenc részem volt a könyvből!
Alan Dean Fostertől sajnos szintén a korábbi rész hibáját kellett elszenvednem, miszerint nem rest 1-2 bekezdés jelentéktelen dolgot belekölteni a regénybe, de a legdrámaibb részeket csak ledarálja, ahol pedig a leginkább igényelte volna a helyzet a kiegészítést, nem kaptunk semmit. Miért nem olvashatjuk Ripley belső gondolatait Newt és Hicks haláláról? Ahogy gyászol, vagy igyekszik elnyomni magában az érzelmeket? Miért nem megy bele részletekbe, amikor megjelenik az idegen, és újra szembe kell néznie a rémálmával? Olyan érdekes lett volna erről olvasni! Mindegyik megregényesítés közül ebben volt a legnagyobb potenciál, hogy pluszt adjon a filmhez képest, de el lett herdálva!
Viszont nem lehet tagadni, hogy pörög a kötet rendesen. Ahogy az idegen kezd aktívan belépni a történetbe, és beindulnak az események, minden feszültté és izgalmassá válik. A börtöntelep kiváló helyszín a macska-egér játékra. Sajnos itt is van kivetnivalóm, mert ha jobban fel van vezetve, el is tudjuk helyezni magunkban a helyszínt semmitmondó A meg R kapukon túl, sokkal jobb lehetett volna, és egy újabb badass pillanat lett volna Ripley pályafutásában, ahogy ebben az elkeseredett helyzetben is előáll, és karakán vezérként levezényli a tervet. Így viszont a tervet készen kapjuk, magyarázat semmi.
Az a befejezés viszont… Öregem. Tény, hogy kell a teljes történet, hogy elfogadjuk a jelenlegi szituációt, de ez a szituáció hihetetlen drámai. Ripley elvesztett mindent, a halál útját járja, de egyetlen utolsó diadal még az övé. Itt is kellett volna abbahagyni!

Ez egy lassabb darab, totál nem izgulós, viszont tetszik, h ismét, az első könyvhöz hasonlóan viszonylag zárt térben játszódik. Szinte a könyv feléig csak felállványoz, aztán utána kezdi lőni a munícióit. (f)Ordítói hiba van benne egy szakaszon, Dillon és Ripley hirtelen tegeződik pár oldalon keresztül, majd hirtelen magázódnak újra. Továbbá újrapapírra van nyomva, szürkék a lapok és különböző alien betűk bukkannak fel a legváratlanabb helyeken, ez véletlen, de nagyon illik a tartalomhoz. Úgy tűnik vaskemény főhősnőnk itt befejezi pályafutását. Amikor először láttam/olvastam, kifejezetten megkönnyebbültem, nem azért mert unom a sorozatot, hanem egy embernek elég volt elviselnie az első könyv kalandjait is, nemhogy még másik kettő hasonlót, ebbe bele lehet őrülni, valljuk be, a nő kicsit bele is őrül. És továbbra se hallani az űrben a sikoltást…

Borzongató!
spoiler
A film is nagyon jó, és mivel a kötet ebből merítkezik, mondhatjuk, hogy egy sikerfilmet nem nehéz leírni, de az író stílusa is visz bele egy csipet különlegességet.
A kötet utolsó mondata, Ripley bolyongó üzenete a világűrben még a Nostromo vége után is kísért. Borzongok tőle.

A sorozat harmadik darabja az egyik legszínvonalasabb történet. Kevesebb az akció, több az emberi oldal ezúttal. Érdekesnek tartottam a börtönbolygó, mint olyan gondolatát – de azt hiszem kicsiben ezt már megoldotta az emberiség, szóval annyira nem újszerű. A bezártság külön atmoszférát kölcsönöz mindvégig, a könyvnek nagyon erős hangulata van.
Nekem ez a kötet a kedvencem, és a filmek között is ezt szerettem a legjobban.

A filmre nem nagyon emlékeztem, de olvasás közben folyamatosan jöttek elő az emlékek. Nagyon izgalmas volt, annak ellenére is, hogy az elején sehol sem volt még az Alien. Éppen kellő mennyiségben mutatta be az író a szereplőket. Ripley igazán erős személyiség lett. Nagyon jól kezelte, hogy ennyi elítélt férfi közé került be. Néha meglepődtem egy-egy jeleneten, hogy milyen hirtelen is történt. :)

A filmek közül ez az egyik kedvenc részem, a könyv is tetszett. Kicsit talán lehettek volna kidolgozottabbak a karakterek, az előzőekhez képest elnagyoltabbnak érzem… De lehet, hogy csak az elvárásaim voltak nagyobbak a kelleténél. :) Mindenesetre az 5 csillag jár.

Nem gondoltam volna, de a sorozat harmadik darabját izgalmasabbnak, pörgősebbnek találtam mint az előző kettőt. Érdekes új karakterek egy elszigetelt börtönbolygón, és igaz csak egy db Alien, de az aztán meghajtja a népet, sőt névjegyét is leteszi. A történet viszonylag rövid, lényegre törő, de pont a műfajnak megfelelő. A következő, negyedik rész nem Alan Dean Foster-től írása, így kíváncsi vagyok, hogy tartogat-e meglepetést számomra.

Jó volt. Úgy emlékszem, a film nem volt olyan jó, mint a második rész, de könyvben nagyon bejött. Végig lekötött, és bár nem volt olyan mozgalmas, a feszültség végig jelen volt.

Nem, valahogy nem. Az első rész izgalma és a második rész akciói után mást vártam. Megnéztem a filmet is, hátha ott elkaptak valamit, amiről én lemaradtam, de az sem tetszett. Sehogy sem tudtam megbarátkozni a helyszínnel, sem a szereplők nagy részével, végig úgy éreztem, mintha sötétség borult volna rám, ami egy ilyen könyvnél lehet előny, de itt és most nagyon zavart. A vége viszont tetszett.

No igen, a harmadik rész. Ez kicsit visszatérés az első lelki terrorjához, hiszen itt nem a fegyvereké a szerep, hanem ismét az emberé, és annak a legősibb félelméé. Ripley itt már tényleg a végső határait feszegeti. Túlélt két kalandot is a szörnnyel, elvesztett mindenkit és még azok is akikkel újra kialakított emberi kapcsolatot…elvesznek, egyedül marad. A kompja lezuhan a Fiorina 161-en ami egy rosszul felszerelt, majdhogynem elfelejtett fegyenctelep. Sajnos a lény itt is jelen van, nem is akárhogy és itt se fegyver, se katonák se semmi…csak pár dühös, elkeseredett rab. Egyedüli nőként, ezzel a tudással…ráeszmélni hogy ami elől menekült itt is utoléri, kiborító és őrjítő lehet. De Ripley nemhiába élt túl mindent. Most is teszi a dolgát. Küzd a végsőkig. Belefáradt már igen, de akkor is egy kisebb megzuhanás után összekapja magát és a rabokat is és végül előáll egy remek tervvel.
Amit itt olvashatunk, igazi csapatmunka. Vannak persze összekapások, viták és kell egy kis idő amíg együttműködnek, de végül sikerül és készen állnak a harcra.
Az emberi találékonyság viszi sikerre az akciót.
Persze sokan meghalnak, szörnyünket sem kell félteni. Rendesen írtja a népet…és nagyon fifikás egy dög. Egészen más mint a többi akivel Ripley eddig találkozott. Feladja a leckét rendesen.
A Társaság persze itt is megjelenik és bekavar, de sikertelenül. Ők a mindig jelen lévő rossz a könyvekben és filmekben. Valahogy bennük érzem meg mindig, milyen szörny is lakozik az emberi fajban még ha kívül nem is látszik…mi is ragadozók vagyunk.
Szóval jó kis „befejezés” ez. Ripley még mindig a kedvenc hősnőim egyike, és ez a szörny is az első kedvenc gyilkológépem, maga a könyv pedig, bár nem olyan pörgős mint a második volt, mégis…beránt a világába. Lassan halad, bezártság érzés magas fokon, kétségbeesés, düh és akarat ilyen volt nekem, és a film is egész jól sikerült. Még mindig az egyik kedvenc sorozatom!