A ​nyolcadik utas a halál (Alien 1.) 324 csillagozás

Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Kane ​tunikáján vörös folt jelent meg. Gyorsan terjedt lefelé a jókora, szabálytalan vérfolt. A zaj, amit ezután hallottak, olyan volt, mint amikor a ruha elreped, s ez a hang visszataszítóan bizalmaskodónak tetszett a zsúfolt szobában. Kane inge szétvált, mint a dinnye héja, s kétoldalt visszahajolva engedett utat a középről kibújó öklömnyi fejnek, mely kígyófejként vonaglott és csavarodott ide-oda. Az apró koponya első pillantásra másból sem állt, mint vértől szennyes fogakból. Fakó, piszkosfehér bőrét még bíborvörösen sötétlő nyálka borította. Egyetlen külső szerv, még szem sem látszott rajta. Már érezték émelyítően bűzös, undorító szagát is.”
Hét lefagyasztott ember és Jones macska álmodik a Nostromo teherűrhajó fedélzetén. Anya, a központi számítógép csak akkor vezényel ébresztőt, ha szenzorai rendellenességet észlelnek. A végtelen időben és térben száguldó űrhajó utasait váratlan riadó rázza meg. Rövidesen kiderül, hogy rémálomra ébredtek. A járműre került a tojásait… (tovább)

A nyolcadik utas: a Halál címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Szukits, Szeged, 1997
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639020516 · Fordította: Nemes Ernő
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1987
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632117638 · Fordította: F. Nagy Piroska

Kapcsolódó zóna

!

Alien/Predator Univerzum

66 tag · 145 karc · Utolsó karc: 2020. november 28., 14:48 · Bővebben


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Ellen Ripley · xenomorf (alien)


Kedvencelte 41

Most olvassa 8

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Az Alien történetekben az az érdekes és hátborzongató, hogy szinte semmit nem tudunk meg a lényről. Csak öl, gyilkol és pusztít. Nincs filozófia, nincs magasabb reptű gondolkodás, mégis olyan kivételes szintű képességekkel rendelkezik, amiről az ember szinte álmodni sem mer. Egyetlen célja van: a reprodukció.

33 hozzászólás
Valcsa P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Hiperálmomban sem gondoltam volna, hogy nekem ez ennyire fog tetszeni. Döbbenetesen jó könyv (még anno fősulin az egyik sci-fi rajongó tanárom beszélt erről, hogy érdemes elolvasni, azóta terveztem, bár tény, hogy nem gyakran szoktam sci-fit olvasni). Végletekig izgalmas: mikor az ember már azt hinné, hogy kész, itt vége mindennek, már semmi más nem jöhet, akkor mindig történik valami olyan, ami az eddigi számításokat romba dönti, és teljesen új helyzetet teremt.
Már maga az alaphelyzet is borzalom, hogy ott van 7 ember, összezárva egy vérszomjas valamivel. Menekülni nem tudnak sehová, mert körülöttük csak a világűr, és az oxigénük is csak egyre fogy, a Föld pedig még messze…
Amikor kiderül a robot-dolog, az nagyot ütött, és sokáig nem tudtam hova tenni, aztán persze itt is megvolt az ok-okozat összefüggés. Pluszpont, hogy végre egy könyv, ahol minden szereplőnek meg van a maga személyisége (úgy értve, hogy van sok olyan könyv is, ahol teljesen összefolynak a karakterek: ha visszagondol az ember már nem tudja pontosan megmondani, hogy ki mit csinált, annyira mindegy, mert mindegyik ugyanolyan… Erre példának „A vámpír herceg”-et tudnám mondani Darren Shan-tól, ott a szereplőkben semmi egyediség nincs, ami megkülönböztetné egymástól őket. Na itt ebből a szempontból is minden a helyén volt, nagyon jó a könyv karakterkidolgozása). Teljesen jól elkülönül Dallas, a néha kissé gyávának tűnő kapitány, aki többnyire szereti mással végeztetni a piszkos munkát; a fedélzeti tiszt Ripley, aki mindig igyekszik hű lenni a szabályokhoz; a gyanakvásra folyton okot adó Ash, a hajó kutatótisztje; az örökösen a részesedésre gondoló, nyers és szinte végig ellenszenves hajógépész, Parker és társa a gépésztechnikus Brett…"Ja." Talán egyedül a navigátor Lambert és a másodtiszt Kane karaktere maradt kicsit kidolgozatlanul, de azért ők is jól elkülöníthetőek a többiektől.
A cím mondjuk szerintem kicsit sántít. Ha jobban belegondolunk, a nyolcadik utas Jones, az űrhajó macskája. A halál csak a kilencedik lehet.
[Egyetlen Alien-filmet sem láttam, de nem is baj, mert nekem ezt nem hiszem, hogy bírná az idegzetem/gyomrom… :/ Olvasva jobb, bár azért így is kellően berezeltem egy-egy résznél. :/]

8 hozzászólás
Tiger205>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Az első olyan film volt, melyre hazudtunk a korunka illetően, hogy bejussunk. Csepelen két mozi volt (Táncsics és Rákóczi) + vetítettek filmeket a Művelődési házban is mint harmadik moziban (messze a legkényelmesebb volt) – na mi ott néztük meg. Utána jól kikaptam otthon, mert olyan későn értem haza.
Előtte ugyanis MINDEN lányt ajtóig haza kellett kísérnünk, úgy féltek.

A könyv -méltó párja a filmnek, érdemes elolvasni még így utólag is, mikor mindenki tudja miről szól, illetve mikor olyan jeleneteket adnak a híradókban is, nem csak a horror filmekben – melyek lepipálják a hasból kitörő kis Alient…

11 hozzászólás
Blissenobiarella>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

A könyv kedvenc, és nem véletlenül. Szeretem Alan Dean Foster stílusát, és ebben a könyvben egy olyan alak született meg, ami gyakran szolgált ihletül később annyi történethez. A nyolcadik utas a halál mára klasszikus, és nem véletlenül.
A történet feszültségét nem csupán az akció adja, hanem az idegen faj megfoghatatlansága is. Mert mi történne, ha efféle lények akadnának utunkba az univerzumban? Akik annyira agresszívak, annyira állatiasak, hogy elsőre azt gondolhatnánk, nem is egy értelmes fajba ütköztünk. Pedig ráadásul még értelmesek is, így még nagyobb galibát tudnak okozni… A könyv hőseinek úgy kell felvenniük a harcot ellenük, hogy jóformán semmit nem tudnak róluk, hiszen nem alakul ki semmiféle kommunikáció a két faj között. (és ha jobban belegondolunk, azért ennek éppúgy fennáll az esélye, mint annak, hogy édibédi E.T.-kkel, vagy tudós kis szürkékkel, ne adj'Isten Hackett-féle ganésákkal hozzon össze a sors)
És ha már a könyv hőseinél tartunk, ez a másik erős pont: Ellen Ripley alakját ott találjuk a klasszikus sci-fi hősök dobogóján, női karaktereket tekintve pedig hozzá hasonlóan jót még említeni sem tudnék.
Szeretem ezt a könyvet, és szeretem a filmet is. A majmok bolygója mellett ez jelenti a másik könyvet/filmet, amit akárhányszor elővehetek, sosem fogom megunni.
A titka mindössze annyi, hogy jól van megírva.

1 hozzászólás
Jaina>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Ripley – Han Solo-hoz hasonlóan – vitathatatlanul gyerekkorom hőse még jó, hogy nincs pszichológusom, mert azt hiszem ebből durva következtetéseket vonhatna le :D. A második rész a kedvencem, azt láttam legtöbbször és eddig az volt az egyetlen, amit el is olvastam. Viszont most rá kellett jönnöm, hogy az első is nagyon jól összerakott történet, a könyv minden sorát faltam, alig tudtam letenni. Igazi sci-fi, sok izgalommal, picike borzongással. Imádtam ♥

Stone>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Az elején nehéz volt átállni, mert nagyon hozzászoktam bonyolultabb mondatvezetésekhez és szélesebb ölű leírásokhoz, de olyan 20 oldal után átváltott a váltó és megfogott a hangulat. Eszméletlen gyermeki lelkem lehet, mert akárhányszor olvasom, illetve látom a filmet, annyiszor vagyok képes végigizgulni. Ennél különösképpen ment a farizomösszeszorítás, mert akármelyik kanyarban feltűnhetett az a valami, aminek léteznie sem szabad. Engem gyerekként lenyűgözött ez a film, mert azt láttam előbb, és csak később olvastam a könyvet. Hihetetlenül jól kitalált koncepciója van a könyvnek, olyan Hitchcocki az egész, amikor csak sejteti azt, amitől össze kell magad kakálnod. Végigidegeskeded az egészet, mert összenyom a paranoiás érzet, a hajóba való bezártság. Kifejezetten éjjel jó olvasni, lehetőleg zseblámpás megoldással. A macska-szempont itt is vicces, nem sok van benne, de azokon lehet röhögni. Aztán majd ne álmodjak éjjel.

3 hozzászólás
kvzs P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Mivel már kismilliószor láttam Ridley Scott klasszikusát, ezért nagy meglepetést nem okozott a történet, hacsak azt nem, hogy annak ellenére izgultam, hogy tudtam, mi lesz a vége :)
Tetszik a történetben, hogy az idegen teljesen más, mint a legtöbbször elképzelt kedves, kicsi, emberszerű valami. Sőt, mindkét idegen faj (bár az egyiknek csak a nyomait látjuk) felfoghatatlanul különböző tőlünk. Az alienek egyetlen célt tűztek ki maguk elé: a fajfenntartást, és ezt félelmetes hatásfokkal, felfoghatatlan könyörtelenséggel végre is hajtják. Gonosznak és kegyetlennek rémlik, de csak azért, mert most mi vagyunk a kiirtandó faj. Amikor mi vagyunk az ő helyükben, mi sem érzelgősködünk…

45 hozzászólás
Lanore P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

A filmeket imádtam, és a könyv sem okozott csalódást. Hiába tudtam, hogy mikor mi fog történni, attól még ugyanolyan élvezhető volt. Az Alien „karaktere” elképesztően jó, én valahogy sokkal inkább ilyennek képzelek el egy idegent, mint egy nagyszemű, zöld manónak. Ha már idegen, akkor legyen brutális. Muszáj újra megnéznem a filmet :)

6 hozzászólás
Robberator P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Élvezetes reprezentációja a filmnek. Jó volt egy általam szeretett történetet más szemszögből is megélni, és így értékelni elemeit. Az osztályharc a gépészek és tisztek között, a paranoia a legénységben, ezek mind jól voltak kifejtve. Ami hiányzik a könyvből, az viszont mind a film javára írandó. Foster nem a sztori végleges verziójával dolgozhatott, így ikonikus „jelenetek” és részletek itt-ott nincsenek jelen. Nem egy zavaró mennyiség, de így nem tartom egyenlő értékűnek a könyvet a filmmel, pedig egy izgalmasan és kompetensen megírt alkotás.
Viszont itt kapunk egy bónusz dolgot spoiler, amit, aki hallott már róla, örömmel fog olvasni, én legalábbis kíváncsi voltam, megjelenik-e. Nem minden korai ötlet bukkan fel, mint ez spoiler, a történet 85%-ban ugyanaz, de ez egy kellemes csemege rajongóknak.

7 hozzászólás
Risus P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál

Fantasztikus ez a könyv, a történet és a film!
A filmet már számtalanszor láttam, lassan kívülről tudom egyes részleteknek a párbeszédeit is! Mégis, hiába tudom, hogy mi fog történni, képes voltam izguli a cicáért a végén :)
Tényleg, fantasztikus már az ötlet is, hogy a gonosz nem bennünk él és belénk költözik, mint akkoriban, mikor íródott a történet, hanem egy idegen bolygóról és idegen életformából érkezik a veszély.
Hiába láttam számtalanszor a filmet, akkor inkább a történet és az akkori filmes technika ragadott meg. Mégis mikor olvastam, csak azon járt az agyam, hogy hiába van beállítva a szörny gonosznak, neki ez a természetes: egy tökéletes gyilkológép! Akinek egy dolga van, mégpedig a fajfenntartás. Ha picit belegondoltam, az emberiség is ezt teszi, minél többen vagyunk a bolygónkon, annál kevesebb állattfaj marad életben. Az emberi ravaszság, kapzsiság és korrupció még a jövőben is megtalálható, ez biztató :(
Hiába több évtizedes a könyv, számomra kortalan és kötelező olvasmány lett :)


Népszerű idézetek

AsesinaReina>!

Ó, és ott volt még a macska, amely Jones névre hallgatott. Közönséges házimacska, jelen esetben inkább hajómacska. Bizonytalan származású, önálló egyéniségű, jókora sárga kandúr, amely régen megszokta már az űrben való kóborlást és az űrben vándorló emberi lények szeszélyeit. Most ő is fagyos álmokba burkolózott, melyek egyszerűek voltak, mert meleg, sötét zugokat és a gravitációtól leláncolt egereket varázsoltak eléje.

Kapcsolódó szócikkek: macska
csartak P>!

Brett részéről ez az egyetlen szó több volt mint egyszerű véleménynyilvánítás: önigenlésnek számított. Brett számára a csend volt a legtisztább kommunikáció. A bőbeszédűséget őrültségnek tartotta.

10. oldal

4 hozzászólás
darkfenriz>!

– Aki a mindennél kevesebbet tud, az mindig elégedetlen marad. Szerintem nem is érezhet az ember másként.

143. oldal

darkfenriz>!

– Jézusom, ez meg mi? Valaki elfingja magát, és máris oda az ember nyugalma.

darkfenriz>!

Ahogy óvatosan lépkedtek a repedt sziklákon és málló palás köveken, Dallas egyre inkább érezte, milyen aprók az idegen hajóhoz képest. Nemcsak fizikailag, jóllehet a három ember ugyancsak eltörpült a roncs égnek meredő, lenyűgöző íve mellett, hanem kozmikus értelemben is parányiak voltak. Az emberiség még nagyon keveset tud a világmindenségről, eddig csupán egyik zugának töredékét kutatta fel

72. oldal

csartak P>!

A hídon Lambert egy darab madzaggal szórakoztatta Jonest, a macskát. A madzag feltehetően csakis Jones kedvéért volt a hajón, de a macska jobbat is tudott. Olykor neki kellett szórakoztatnia az embereket. Amikor vaskos, nagy mancsaikba fogták, s az orra előtt mozgatták a fehér zsineget, élvezettel figyelték, hogyan kapkod utána, s veti rá magát.
Lambert szerint ez volt a macskaringató játék. Jones emberringatónak nevezte.

VII.

Röfipingvin P>!

– A CMGS vezérlés a DAS/DCS-en keresztül fel van függesztve. Majd TACS-szel fokozzuk, és közben ATMDC-vel, valamint számítógépes interfac-szel figyeljük. Ez megnyugtat?

32. oldal (Kozmosz Könyvek, 1987)

5 hozzászólás
ppayter>!

Bretten kívül nem volt kivel vitatkozni, s ez igazán nehéz egy olyan emberrel, aki egytagú szavakban beszél, és akinek egy tőmondat megszerkesztése emberfeletti megpróbáltatást jelent.


A sorozat következő kötete

Alien sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Perry: Lidérces utazás
David Bischoff: A vadászok bolygója
Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Paul Monette: A Ragadozó
Stephen King: A búra alatt
Stephen King: Álomcsapda
Christopher Golden – Mark Morris: The Predator – A Ragadozó
Stephen King: A rémkoppantók
Ira Levin: Stepfordi feleségek
Michael Crichton: Az elveszett világ