A ​nyolcadik utas: a Halál (Alien 1.) 434 csillagozás

Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

A ​Nostromo teherszállító űrhajó legénységét felébresztik a hibernációból, hogy megvizsgáljanak egy idegen eredetű rádiójelet, amit a hajót irányító számítógép fogad. Nem sokkal később leszállnak az egyik közeli bolygón, és megtalálják a forrást: egy régóta elhagyott hajót, a rakterében több ezernyi furcsa tojással. Ezek vizsgálata során a felfedezőcsapat egyik tagja szerencsétlen balesetet szenved, így a visszatérésükkor kénytelenek magukkal vinni egy idegen lényt a fedélzetre, aki nem sokkal később a legrettenetesebb félelmeiket megtestesítve elkezd egyesével levadászni mindenkit.

A nyolcadik utas: a Halál az 1979-es megjelenését követően a sci-fik egyik alapkövévé vált, Ellen Ripley karakteréből példakép lett. A filmek népszerűsége mindmáig töretlen, számos folytatást forgattak és forgatnak hozzájuk mindmáig, valamint az irodalomban is hatalmas sikert aratott a történet, amelyet további művekkel egészítettek ki és írtak tovább. Alan Dean Foster korabeli… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190363 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
240 oldal · ISBN: 9789634190233 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Szukits, Szeged, 1997
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639020516 · Fordította: Nemes Ernő

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Alien/Predator Univerzum

77 tag · 191 karc · Utolsó karc: 2022. január 10., 13:48 · Bővebben


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Ellen Ripley · xenomorf (alien)


Kedvencelte 53

Most olvassa 15

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Az Alien történetekben az az érdekes és hátborzongató, hogy szinte semmit nem tudunk meg a lényről. Csak öl, gyilkol és pusztít. Nincs filozófia, nincs magasabb reptű gondolkodás, mégis olyan kivételes szintű képességekkel rendelkezik, amiről az ember szinte álmodni sem mer. Egyetlen célja van: a reprodukció.

33 hozzászólás
joopsy P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Gyerekkoromban megnézhettem (sőt, mintha kötelező lett volna megnéznem) Ceaușescu kivégzését élő adásban, valamint rengeteg véres jelenettel teletűzdelt akciófilmet, de az Alient nem nézhettem. Kissé bizarr, nemde?! Azért néha bizony odapillantgattam fél szemmel (mert a család persze nézte) és azért bizonyos jelenetek megtapadtak az elmémben. Mégis alapvetően „Alien-szűz” maradtam. :)

Aztán mikor máskor kezdjen bele az ember a könyv olvasásába?! Természetesen akkor, mikor amúgy is egy kis „élősködő” spoiler növekszik a hasában. :) Ő Mozartot hallgatott, én pedig rettegtem, hogy mikor bújik elő a könyvben az Alien-bébi. XD

Mivel az agyam mostanában mindenfelé képes kattogni, nagyon örültem, hogy ez a könyv teljesen le tudott kötni, rettentően élveztem. Számomra két dolog okozott csalódást a könyvben, az egyik az, hogy spoiler. Ez kicsit elrontotta a hangulatot, mert valami más, spoiler magyarázatot vártam a döntéseire. A másik gondom pedig a könyv vége volt. Szerintem nagyon össze lett csapva, főleg, ha figyelembe veszem, hogy az idegen bolygón történtek például nagyon érzékletesen és részletesen voltak megfogalmazva. A kedvenc részeim Kane-nel voltak kapcsolatosak. :)

Ettől függetlenül már a hétvégén olvasni szeretném a folytatást, mert most Alien-lázban égek. XD Plüss-élient lehet kapni valahol? XD Ha pedig újra lesz tévénk, ez lesz az első film, amit meg szeretnék nézni rajta. (Addig is youtube-on már megnéztem a főbb jeleneteket.) Hajrá Alien-ek, hajrá Ripley! XD

3 hozzászólás
Riszperidon P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Nagyon sokáig halogattam ezt a könyvet. Nemcsak hogy az elolvasását, de még azt is, hogy egyáltalán megvegyem-e?
Mi újat adhat a könyv, amikor a filmet kb kívülről tudom? Aztán végül nem megvettem, hanem ajándékba kaptam, de még így is vagy fél évet csücsült a polcomon.
Mikor elkezdtem olvasni, azon kaptam magam, hogy izgulok, hogy mi lesz, hogy érdekel a történet annak ellenére, hogy tudom, mi a vége. Nem egy eget rengető mű önmagában, de egy kicsivel mégiscsak többet adott nekem a filmnél. Jó volt látni a főszereplők gondolatait. A kapitányt, hogy azért nem is olyan egyszerű annak lenni, Ripley figurája is mélyebb volt nekem kicsit, és más színezetű, mint a filmben. Asht pedig még inkább meg tudtam volna fojtani, mert nagyon visszataszítóra sikerült.
A könyv pedig azokban a pillanatokban volt a legjobb, mikor úgy tudtam nekiülni, mintha egy olyan történetet olvasnék, amit most látok először, így úgy gondolom, akik csak nagyon minimális, vagy semmilyen ismerettel nem rendelkeznek az Alien történetekről, egy izgalmas, pörgős horror-sci-fiben tudnak elmerülni pár óra erejéig!
Kíváncsian várom a következő részt, mert filmen az a kedvencem!

9 hozzászólás
Ibanez P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Most komolyan egy kettőspont miatt kell felvezetni új könyvként ezt a könyvet? Oda se figyelve felvezettem a „másikat” a megszerzésbe, meg az olvasásba és most kapcsoltam, hogy én nem azt, hanem ezt olvastam, akkor is ha tök ugyanaz a kettő… na mindegy…

1. Alien rajongó vagyok
2. gyönyörű a borítója
3. Alien rajongó vagyok
4. imádom az Alient

… azt mondtam már, hogy Alien-rajongó vagyok? :-D Szóval nem volt kérdéses, hogy ezt a könyvet el kell nekem olvasni és hogy már eleve egy bizonyos elfogultsággal fogok viseltetni iránta. Ez így is lett! A könyv gyakorlatilag tök ugyanaz mint a film. Na jó, van egy-két „apróság”, ami eltér. A vége (kompos jelenet) egy null a film javára. A vége előtti, filmben nem szereplő jelenet viszont 2-1 a könyv javára eredményt szül. Ez a jelenet vetekszik a Jones cicás résszel, bár szerintem még mindig az a leggyomorszorítóbb rész :-D A film véresebb, az biztos (mondjuk a látvány egészen más, mint az olvasás közbeni fantázia ugye). De aki egy picit is kedveli ezeket az „édes” szörnyeket, annak szerintem el kell olvasnia a könyvet is…

Te jó ég, ha ez ennyire jó volt, milyen lesz a Bolygó neve: halál? :-D

17 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Nem gondoltam volna, hogy a filmregények ekkora élményt fognak jelenteni. Alan Dean Fostert általában sci-fi mozik regényesítésére szokták felkérni, amit hol jobban, hol rosszabbul elvégez; kevés mozgástere van egyedi ötleteket belevinni, hiszen a forgatókönyv adott. Ha az rossz, a regény ritkán menti a mozit. Itt kultuszfilmmé váló műhöz kellett felérnie, és számomra sikerült is neki.

Már az elején ügyes megközelítést választott a szereplők bemutatására: az álmaikon keresztül érzékeltette a személyiségüket. Remekül csinálta, mert a történet nagy fordulatáról semmit nem árult el, az épp oly meglepő lett, mint a filmben volt először. Ugyan maradtak ki belőle érdekes részek a filmhez képest (pl. a space jockey spoiler), de cserébe rengeteg belső élményes mozzanatot (még a macska szemszögéből is van pár ilyen :D) vagy a szereplők közötti kisebb jeleneteket belevitt (amik színesítik és árnyalják a jellemeket), ezeket viszont a vásznon nem láthattuk. Sok apró részletben szintén változtatott (pl. a hiperálomból való ébredés, a rakomány tartalma, a bolygóra való leszállás technikai részletei, a bolygó jellemzése, egy rakás találgatás/elmélkedés, a tojás és a lény felépítése – spoiler).

A szereplőkért a könyv alapján sokkal jobban izgultam, mint a filmben. Ott csak sorra hullottak, itt viszont megismerhettem a gondolataikat, érzéseiket is a párbeszédeken túl. Egyedül a végét találtam kicsit elkapkodottnak, a moziban valahogy jobban összeállt, illetve átélhetőbb volt a feszültség, itt mondhatni, ledarálta a jeleneteket az író (lehet, hogy azt még nem dolgozták ki eléggé a forgatókönyvben, amikor megkapta a szöveget).

Összességében viszont nagyon tudom ajánlani a film után (de talán akár előtte is), gazdagabbá teszi az élményt.

Keiran_Rowley IP>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Filmek könyves adaptációja? Ehh!

Nem véletlenül nem fogtam hozzá az átiratolvasáshoz. Alan Dean Foster neve kiemelkedő a kultfilmek regényadaptációja kapcsán, így nem is volt kérdés, hogy amikor az Alien első és második részét megtaláltam kábé tizenvalahány éve a Keleti Pályaudvar egyik antikvár standján egy ládában pár száz forintért, azonnal jöttek velem haza. Azóta pedig csücsültek a polcon háborítatlanul, szinte tökéletes állapotban. Egészen mostanáig, és talán nem hiába.
Rajongok az Alien filmekért, de különösen Ellen Ripley és a xenomorph karakteréért. Betéve tudom A nyolcadik utas: a Halál cselekményét, ezért úgy gondoltam, hogy a könyv majd egyszerre tölt el kellemes nosztalgiával és ad majd valami pluszt, mert ugye nem lehet mégsem teljesen ugyanaz, mint a film, hiszen akkor mi értelme lett volna az átiratnak… ugye…
Nos, van ami szerintem annyira jó, hogy kár elrontani. A könyv ugyanis hiába úttörő és klasszikus a maga nemében (vagy tán éppen ezért), nem volt jó. Semmilyen volt, és unalmas. Nem keltett feszültséget, nem borzasztott el a mellkason keresztül előtörő xenomorph. Élettelenül, érzelemmentesen és érzelmek kiváltására alkalmatlan módon, mint egy iparos munka lett megalkotva ez a könyv. Ízetlen volt, és kellemetlen. Rossz technikával oldotta meg az újítást is, mert teljesen érdektelen elemeket változtatott, a karakterek indítékait, jellemét egyáltalán nem árnyalta. A kötet felétől pedig sajnos untam is az egészet.

Ha azonnal értékeltem volna, valószínűleg elvisznek az érzéseim, és ennél rosszabbat adtam volna neki, de racionálisan elvitathatatlanok az értékei. Az meg, hogy hatalmasat csalódtam, legyen az én bajom. A bolygó neve: Halál mindenesetre pihenni fog még egyszer ennyi ideig jó darabig a polcomon.

Dawnofmyth P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Eddig csak a filmeket láttam, most elolvasva könyvet, azért elég sok eltérést találtam a kettő között. Ez izgalmasabb volt a filmnél, de így is magával ragadott a hangulata. Függetlenül attól, hogy rengetegszer láttam a filmet, végig izgultam, pedig tudtam mi lesz a vége.

Valcsa P>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Hiperálmomban sem gondoltam volna, hogy nekem ez ennyire fog tetszeni. Döbbenetesen jó könyv (még anno fősulin az egyik sci-fi rajongó tanárom beszélt erről, hogy érdemes elolvasni, azóta terveztem, bár tény, hogy nem gyakran szoktam sci-fit olvasni). Végletekig izgalmas: mikor az ember már azt hinné, hogy kész, itt vége mindennek, már semmi más nem jöhet, akkor mindig történik valami olyan, ami az eddigi számításokat romba dönti, és teljesen új helyzetet teremt.
Már maga az alaphelyzet is borzalom, hogy ott van 7 ember, összezárva egy vérszomjas valamivel. Menekülni nem tudnak sehová, mert körülöttük csak a világűr, és az oxigénük is csak egyre fogy, a Föld pedig még messze…
Amikor kiderül a robot-dolog, az nagyot ütött, és sokáig nem tudtam hova tenni, aztán persze itt is megvolt az ok-okozat összefüggés. Pluszpont, hogy végre egy könyv, ahol minden szereplőnek meg van a maga személyisége (úgy értve, hogy van sok olyan könyv is, ahol teljesen összefolynak a karakterek: ha visszagondol az ember már nem tudja pontosan megmondani, hogy ki mit csinált, annyira mindegy, mert mindegyik ugyanolyan… Erre példának „A vámpír herceg”-et tudnám mondani Darren Shan-tól, ott a szereplőkben semmi egyediség nincs, ami megkülönböztetné egymástól őket. Na itt ebből a szempontból is minden a helyén volt, nagyon jó a könyv karakterkidolgozása). Teljesen jól elkülönül Dallas, a néha kissé gyávának tűnő kapitány, aki többnyire szereti mással végeztetni a piszkos munkát; a fedélzeti tiszt Ripley, aki mindig igyekszik hű lenni a szabályokhoz; a gyanakvásra folyton okot adó Ash, a hajó kutatótisztje; az örökösen a részesedésre gondoló, nyers és szinte végig ellenszenves hajógépész, Parker és társa a gépésztechnikus Brett…"Ja." Talán egyedül a navigátor Lambert és a másodtiszt Kane karaktere maradt kicsit kidolgozatlanul, de azért ők is jól elkülöníthetőek a többiektől.
A cím mondjuk szerintem kicsit sántít. Ha jobban belegondolunk, a nyolcadik utas Jones, az űrhajó macskája. A halál csak a kilencedik lehet.
[Egyetlen Alien-filmet sem láttam, de nem is baj, mert nekem ezt nem hiszem, hogy bírná az idegzetem/gyomrom… :/ Olvasva jobb, bár azért így is kellően berezeltem egy-egy résznél. :/]

8 hozzászólás
Tiger205>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

Az első olyan film volt, melyre hazudtunk a korunka illetően, hogy bejussunk. Csepelen két mozi volt (Táncsics és Rákóczi) + vetítettek filmeket a Művelődési házban is mint harmadik moziban (messze a legkényelmesebb volt) – na mi ott néztük meg. Utána jól kikaptam otthon, mert olyan későn értem haza.
Előtte ugyanis MINDEN lányt ajtóig haza kellett kísérnünk, úgy féltek.

A könyv -méltó párja a filmnek, érdemes elolvasni még így utólag is, mikor mindenki tudja miről szól, illetve mikor olyan jeleneteket adnak a híradókban is, nem csak a horror filmekben – melyek lepipálják a hasból kitörő kis Alient…

11 hozzászólás
B_Petra>!
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál

40 év telt el az eredeti megjelenés óta, és még mindíg készülnek filmek, könyvek az eredeti ötlet alapján. Erre mondják: Miből lesz a cserebogár?
Egészen jó volt olvasni is, bár a filmeket már sokszor láttam, hirtelen nem jött a késztetés, hogy újra nézzem. Kikapcsolódásnak jó.


Népszerű idézetek

Riszperidon P>!

Heten voltak. Hét néma álmodó, akikre lidérces álmok vadásznak.

10. oldal (Agave, 2015)

AsesinaReina>!

Ó, és ott volt még a macska, amely Jones névre hallgatott. Közönséges házimacska, jelen esetben inkább hajómacska. Bizonytalan származású, önálló egyéniségű, jókora sárga kandúr, amely régen megszokta már az űrben való kóborlást és az űrben vándorló emberi lények szeszélyeit. Most ő is fagyos álmokba burkolózott, melyek egyszerűek voltak, mert meleg, sötét zugokat és a gravitációtól leláncolt egereket varázsoltak eléje.

Kapcsolódó szócikkek: macska
Riszperidon P>!

De egy dologban biztos vagyok: hogy azok, akik meghozzák a szabályokat, mindig biztonságban és kényelemben fogalmazzák meg a becses előírásaikat és rendelkekéseiket, és nem odakint, terepen, ahol alkalmazni kell őket.

118. oldal (Agave, 2015)

1 hozzászólás
Marianngabriella P>!

Ha van az embernek egy puskája, reménykedhet, hogy nappal sikerül elejtenie a tigrist. Vedd el tőle a világosságot, tedd ki az éjszaka kellős közepén a dzsungelbe, egy tőle teljesen idegen környezetbe, és meglátod, hogyan vesz erőt rajta az ősi félelem. Ez a tigris előnyére válik.

200. oldal

Riszperidon P>!

A monitorok továbbra is olyan sötétek voltak, mint a Társaság könyvelőjének a lelke.

39. oldal (Agave, 2015)

csartak P>!

Brett részéről ez az egyetlen szó több volt mint egyszerű véleménynyilvánítás: önigenlésnek számított. Brett számára a csend volt a legtisztább kommunikáció. A bőbeszédűséget őrültségnek tartotta.

10. oldal

4 hozzászólás
Risus P>!

Mi most a saját tudatlanságunk éjszakájában botorkálunk.

200. oldal

Risus P>!

Számára a csend volt a kommunikáció legtökéletesebb formája. A fecsegés egyenes út az elmebajhoz.

9. oldal

darkfenriz>!

– Aki a mindennél kevesebbet tud, az mindig elégedetlen marad. Szerintem nem is érezhet az ember másként.

143. oldal


A sorozat következő kötete

Alien sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Stephen King: A búra alatt
John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: Végítélet
Stephen King: Az Intézet
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Stephen King: Álomcsapda
Stephen King: A rémkoppantók