A ​bolygó neve: Halál (Alien 2.) 270 csillagozás

Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Miután visszatért a Földre, Ellen Ripley megtudja, hogy létrehoztak egy telepesekből álló kolóniát az LV-426-on, azon a bolygón, ahol a Nostromo legénysége találkozott az idegenekkel. Nemrég ráadásul megszűnt velük a rádiókapcsolat, ezért most egy tengerészgyalogos egység kíséretében visszatér, hogy kiderítse mi történt… és szembenézzen a szörnyetegekkel, akik mindennél többen vannak, és akiknek még mindig lételemük a pusztítás.

A bolygó neve: Halált 1986-ban mutatták be a mozik, és a mérföldkőnek számító előd méltó folytatása lett. Az olvasó az eredeti regény újrafordított, napjaink nyelvezetéhez és az azóta hatalmas méretűre nőtt Alien-univerzumhoz pontosabban illeszkedő kiadását tartja a kezében.

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190370 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
256 oldal · ISBN: 9789634190257 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Móra, Budapest, 1988
274 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631163180 · Fordította: Nemes Ernő

Kapcsolódó zóna

!

Alien/Predator Univerzum

58 tag · 117 karc · Utolsó karc: 2020. március 22., 19:55 · Bővebben


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Thor · Ellen Ripley · xenomorf (alien) · Dwayne Hicks tizedes · Bishop


Kedvencelte 34

Most olvassa 9

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
Dawnofmyth P
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Függetlenül attól, hogy a filmet rengetegszer láttam, mégis izgalmas volt végig olvasni. Így azért teljesen más feeling volt, de túl sokszor hasonlítottam össze a filmmel. A 2. és 3. rész a kedvencem a filmek között, így utólag a könyveknél is ezeket szerettem. Sokkal izgalmasabb és pörgősebb az előzőhöz képest. Newt mindig is kedvencem volt.

>!
joopsy
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Alig várom, hogy végre beköltözzünk az új lakásba és legyen újra tévénk. Már kész listám van azokról a filmekről, amiket szeretnék megnézni. Az élen az Alien filmek vannak. :)
Ez a rész bizonyos értelemben jobban tetszett, mint az első, bizonyos értelemben viszont nem. Abban talán több volt az izgalom, itt viszont több volt a lélektani rész és kicsit lassabbnak éreztem az eseményeket.
Ripley egyre szimpatikusabb főhős. Okos, következetes és igazi túlélő típus. Sajnáltam, hogy spoiler. A többi szereplő is pont annyira került közel hozzám, mint amennyire egy leendő spoiler közel kell kerülnie. spoiler A kedvenc mellékszereplőm egyértelműen Bishop volt.
Az alienek életmódjáról és szaporodásáról is egyre többet tudtunk meg. Veszedelmes egy faj. Érdekes lenne az ő szemszögükből megírni a történetet, hisz ők is csak túlélni szeretnének és bővíteni az életterüket (gondolom), akárcsak mi, emberek.

2 hozzászólás
>!
Joshua182
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Nem tehetek róla, elfogult vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Akárhányszor olvasom, vagy nézem meg a filmet, minden egyes alkalommal magával ragad az a gyermeki lelkesedés, amit tizenévesen éltem át először, és ami miatt kedvencemmé vált a film. Ezredszerre sem veszít vonzerejéből ez a történet, gyakorlatilag nem tudom megunni, hiába fújom kívülről, hogy mi fog történni.
Annyira megfogott a hangulata első alkalommal, hogy minden további újraolvasás/újranézés csak felszínre hozza ezeket a kellemes emlékeket.
Tudom, itt most a könyvet kellene értékelni, de számomra maga a történet bír delejező varázserővel, a forgatókönyvet pedig James Cameron (és néhány kollégája, elnézést tőlük, amiért nem említem őket külön) zsenialitásának köszönhetjük. Számomra ez volt a csúcsteljesítménye, hiába készített később sikeresebb vagy népszerűbb filmeket.
Alan Dean Foster a tőle megszokott színvonalon készítette el a könyvverziót, tartalmilag nem igazán tesz hozzá a rendezői változathoz, olvasmányos, pörgős, nincsenek felesleges helykitöltések, szószaporítások. Picit sajnálom, hogy helyenként kimaradt néhány ikonikus sor vagy részlet a párbeszédekből, vagy épp cenzúrázott formában szerepel, a korszerűsített fordítás minőségére ugyanakkor nem lehet panasz. Itt-ott azért belebotlik az olvasó egy-egy kibővített jelenetbe, leírásba, magyarázatba, ezekből el tudott volna viselni a mohó rajongó énem sokkal, SOKKAL többet, bár nem tudhatjuk, hogy milyen mértékű írói szabadsággal rendelkezett a szerző…
A gyönyörű borító pedig feledteti a minimális hiányérzetem, meg amúgy is örök kedvenc, és kész! A díszdobozos tetralógiának minden valamirevaló háztartásban ott a helye!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190370 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Riszperidon P
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Annak ellenére, hogy filmen a második a kedvenc részem, valamint az első könyv nagyon magával ragadott, azt hittem, itt aztán juj de jó lesz nekem. De nem ez lett sajnos. Voltak szakaszok, ahol nagyon nehezen tudtam olvasni, meg úgy voltam vele, hogy jl van, haladjunk már.
Nem tudom miért? Talán arra tudok gondolni, hogy azért, mert az első részben tök jól le volt írva a bolygó, beleláttunk a szereplők fejébe, sokkal inkább volt személyiségük, mint itt. Vagy az is lehet, hogy csak szimplán rosszkor jött.
Mindenesetre, attól nem riasztott el, hogy a további részeket is elolvassam, aztán meg majd kiderül, mennyire vágyom még könyvben az Alien-univerzum további köteteire.

5 hozzászólás
>!
Nuwiel SP
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Pár oldallal a negyedik rész vége előtt az az érzésem (másokkal egyetemben), hogy ez a széria legjobban sikerült darabja, innentől már csak lefelé van. A filmek újranézésére is ez a rész sarkall leginkább.

Az Agave kiadás kétségtelenül gyönyörű, le is esett az álla az eladónak, amikor egy boltba betértem, és leraktam a pultra, amíg előkotortam a pénztárcám. El is kérte egy pillanatra, hogy megnézegesse, még azt is megkérdezte, hogy gyűjtői változatot vettem-e vagy simát.

>!
Stone
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Jesszusom, egy joyride. Ezt a könyvet nem lehet letenni, végig olyan magasban van az adrenalin szint, h csak vergődik a szíved belé. Egy nyugodt percet nem engedélyez. Az idegenekről megtudunk pár dolgot, de még mindig annyira idegen a viselkedésük, h csak a félelem járja át az embert tőlük. A reprodukció mellett nincs semmi céljuk? Ez olyan felfoghatatlan egy embernek, hogy bele sem akar gondolni. Tetszett Bishop filozofálgatása. A gyermek-felnőtt kapcsolatokról való moralizálás Ripley részéről egy kicsit sok, de tűrhető. Hudson az Hudson. A fordító meg azt hiszem a randa-csúnya szövegeket szépen lekanyarította és gömbölydeddé tette. Hiányoztak, mert a szituáció biztos kihozza az emberből a káromkodó félelemtől reszkető félhülyét. Elnézve ezt a könyvem, meg a nyolcadikat, szegénykéim, annyiszor kiolvastam őket anno, h totál tönkre vannak, mint a kolónia épületei belülről, kb annyira csúnyák, szakadtak, gyűröttek, szóval ha akarnám, sem tudnám letagadni, h milliószor elolvastam őket…

3 hozzászólás
>!
csartak MP
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Még mindig idegenek. Tanulékonyak. Szervezettek. Ösztönösek. Alá és fölérendeltek. Kaptártársadalom. Királynő. Intelligencia. Mert mi végre van a sok érzelem és gondolkodás, ha ilyen szervezetben is lehet élni? Hogyan tekintenének ők az emberre?
A könyv-film kapcsolata igen szoros. Film nélkül lehet csak egy átlagos történet lenne, egy asszony heroikus megmeneküléséről a gyilkos idegenektől nyüzsgő bolygóról. De lehet így sem több, ellenben szórakoztató.

7 hozzászólás
>!
makitra P
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

„A sorozat számomra legjobb része regényben hasonlít az elsőre: kevés újdonság, lekövetett filmcselekmény. Mégis ez a legemlékezetesebb könyvváltozat számomra, hiszen ezt olvastam legelőször és talán legtöbbször. Foster nem okoz meglepetést, leírásai filmszerűek, pontosan annyi gondolatot, megjegyzést fűz az elhangzottakhoz, amennyi feltétlenül szükséges. Viszont néha meglep ihletett hasonlataival és a kultúra nagyjainak, mint Dante vagy Poe, említésével. Ha semmi mást nem is tesz, de legalább ugyanolyan izgalmasan építi fel a könyvet, mint amilyen maga a film. És ez se kis teljesítmény.”

A sorozatról bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2016/01/alien-tetralogia.html

>!
Ibanez MP
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

Naná. Filmben is a legkedvesebb részem :-D A könyvön az meg fog lepődni, aki nem látta rendezői változatot :-D Imádom ezt a részt, a katonák humorát, a környezetet, a soksoksok idegent valamint Burke-ot, aki mint gonosz alak, igazán hatásos, az a tipikus gonosz, akitől kirázza az embert a hideg (a szolid külső mögött lévő kegyetlenség és ezzel egyidejű óriási butaság). A könyv izgalmas, hiába láttam a filmet egymilliószor és a kötet nem okozott sehol meglepetést, akkor is végigrágtam a körmöm :-D Sci-fi és szörnyrajongóknak kötelező olvasmány :-D

2 hozzászólás
>!
Robberator
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál

A bolygó neve: Halál nekem a tökéletes folytatás. Fog mindent, ami remek volt az eredetiben, és továbbfűzi, kiegészíti, csavar rajta egyet, vagy felülmúlja valami újjal.
Nem véletlen, hogy ez a történet az egyik legtöbbet visszaszajkózott a sorozatban. Ripley, Burke, vagy a Gyarmatügyi Flotta bármelyik tagja inspirálta karakterekkel fogsz találkozni, ha felveszel egy Alien könyvet, és ha egyes írók el is felejtik az Alien 3 bevezette gazdatesthez való alkalmazkodását az idegennek, mérget vehetsz, hogy nem feledkeznek meg a királynőről, vagy a fészek fogalmáról, amik mind itt születtek meg.
De nem elég, ha ezek a dolgok névleg vannak jelen egy történetben, és ezt nem tudják sokan „lemásolni” a bolygó nevéből. Ugyanis itt minden elemnek odaadás és kellő figyelem jutott. Nincsenek itt tucatkatonák, vagy eldobható xenómartalékok. A szereplők bemutatása velős, de ütős, és mindenkinek a személyiségéről első szereplésétől tisztában vagy. Akik pedig huzamosabb ideig jelen vannak, nemcsak díszek a háttérben. Hudson, Vasquez, de még egy jelentéktelennek vélhető alak, mint Gorman története is figyelmet kap, a szereplők viszonya és viselkedése dinamikus és elragadó.
Mind közül egyértelműen Ripley viszi a pálmát, akinek legalább annyi köze lehet a sorozat hírnevéhez, mint a többi elemnek együttvéve. A Nostromón történtek traumatizálták egy életre, de megtudja, nem csak biztonságérzetét, és munkatársait, de egész eddigi életét követelte a szörnyű esemény. Viszont amikor eljön az idő, szembenéz újra az idegenekkel, hogy visszavegyen végül mindent, amit elloptak tőle.
Alan Dean Foster megregényesítése másodjára is tetszett, de itt már voltak fenntartásaim. Élveztem, ahogy előadta a cselekményt, fogalmazása, stílusa továbbra is jó, de kicsit az volt az érzésem, bizonyos részek aránytalanul hadarva voltak. Bár lehet csak elfogult vagyok, mivel amennyire szeretem a nyolcadik utast, mégis ezt a filmet láttam kismilliószor már, és a lehető legjobb adaptáció sem lenne elég jó.

>!
Móra, Budapest, 1988
274 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631163180 · Fordította: Nemes Ernő

Népszerű idézetek

>!
Stone

A látvány felülmúlta Dante legvadabb képzeletét, de még Poe delíriumos lázálmait is.

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri · Edgar Allan Poe
2 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Egy orvos kézírása, következtette ki Ripley. Nagyrészt olvashatatlannak bizonyult.

97. oldal (Agave, 2015)

1 hozzászólás
>!
csartak MP

Egy szintetikusnak az ember mindig is rejtély marad. Nem úgy az idegenek, melyekben nincs semmi titokzatosság. Semmi érthetetlen rejtély, amin töprengeni kell, kétértelműség, amit meg kell fejteni. Az ő esetükben, előre lehet tudni, hogy adott helyzetben hogyan fognak viselkedni. És lehetnek tucatnyian, mindegyik ugyanazt fogja tenni, míg tucatnyi emberből esetleg mind más- és másféleképpen, s legalább a fele teljesen ésszerűtlenül fog viselkedni. De hát az ember nem él kaptártársadalomban. Legalábbis nem úgy tekint önmagára.

204. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bishop
>!
Joshua182

Lydecker úgy nézett ki, mint egy könyvelő, akit egy tíz évvel korábbi téves adó-visszaigénylés emléke kísért.

36. oldal

3 hozzászólás
>!
psn

– Tudja, a macskával különleges kedvezményt élvez. Gatewayn nem engedélyezik a háziállatokat.
– Jones nem háziállat. – Megvakarta a kandúr füle tövét. – Ő túlélő.

>!
csartak MP

Valaki megkockáztatott néhány sort Thor vihardalából, a Das Rheingold végéről. Úgy tűnt, Hudson az, de Ripley nem volt benne biztos, és az illető nem mutatkozott be.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Das Rheingold · Thor
1 hozzászólás
>!
Stone

A káosz és őrület közepette Vasquez és Drake megtalálták egymást. A csúcstechnikával felszerelt hárpia bólintott az újhullámos neandervölgyinek, s a helyére illesztette az egyetlen tárat.
– Na gyerünk – mondta kurtán.
Hátukat egymásnak vetve egyszerre nyitottak tüzet elektronikus fegyvereikből, két tűzívet húzva, mint amikor az űrhajó oldalán végigfut a hegesztőkészülék. A szűk kamrában a két nehézfegyver hangja elviselhetetlen volt. Kezelői fülének viszont úgy muzsikált, mint egy Bach-fúga és egy Grimoire sztantizátor egyvelege.

135. oldal

1 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

– Mi volt ez? – Hicks a fejhallgatója gombjait állítgatta. – Ismételd meg, Bishop. Szél?
– Nem. A légkörfeldolgozó állomás. A tartalék hűtőrendszer is kezd túlterhelődni. Már nem sok hiányzik, Hicks tizedes. Ne álljatok meg ebédelni.
A katona elvigyorodott a sötétben. Nem minden szintetikusba programoztak be humorérzéket, s akikben volt is, nem tudták mindig alkalmazni. Bishop más volt.

Kapcsolódó szócikkek: Bishop · Dwayne Hicks tizedes
>!
TribeBubu 

Az embergyermekek eleve ösztönökkel jönnek a világra, de a környezet, a többi ember, az oktatás és egy sor más tényező radikálisan átprogramozhatja őket.

187. oldal, XI. (Agave Könyvek, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · gyermek · oktatás · ösztön

A sorozat következő kötete

Alien sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Monette: A Ragadozó
Nathan Archer: Betondzsungel
Stephen King: A búra alatt
Stephen King: A rémkoppantók
Michael Crichton: Szörnyek szigete
James Dashner: Halálkúra
David Bischoff: A vadászok bolygója
Piers Anthony: Az emlékmás
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Alexandra Bracken: Sötét elmék