Honolulu 25 csillagozás

Alan Brennert: Honolulu

A ​legtöbb ember fejében Hawaii egyfajta földi mennyországként jelenik meg: kék ég, pálmafák, fehér homok, türkizszínű tenger. Pedig ennek a mesevilágnak a múltja sötét, erőszakkal teli időszakokat is rejt.

Ebben a regényben Alan Brennert új perspektívából mutatja be Hawaiit, mégpedig egy fiatal koreai lány sorsán keresztül, aki a múlt század elején érkezik Oahu szigetére. Csin mindössze tizenhét éves, amikor „fényképmenyasszony”-ként száll a Hawaiira tartó hajóra egy gondtalan élet reményében. Ám álmai összeomlanak, amikor szembesül azzal, hogy gazdagság és továbbtanulás helyett durva, részeges férj, kemény munka és megaláztatás vár rá. Csin azonban nem törődik bele a sorsába. Megszökik a férjétől, és meg sem áll egészen Honoluluig, ahol új életet kezd, amely bár buktatókkal és nehézségekkel teli, mégis egyedül az övé.

Az 1914-ben kezdődő történet végigkíséri Csin életútját, de nem csak egy tradicionális koreai családból származó nő sorsát ismerhetjük meg.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Tericum, Budapest, 2012
434 oldal · ISBN: 9786155285554 · Fordította: Páll Mária
>!
Tericum, Budapest, 2012
434 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155285035 · Fordította: Páll Mária

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Hawaii


Kedvencelte 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Belle_Maundrell >!
Alan Brennert: Honolulu

Jól esett ez a hawaii kiruccanás így február elején.
Érdekes volt kicsit jobban megismerni a koreai és a hawaii kulturát és az emberek lelkületét; nekem a koreai sokkal több újdonságot tartogatott, de a hawaiit sokkal könnyebb volt befogadni. És mindig eszembe jutott a Vaiana. Az író mindkét ország hangulatát nagyon jól át tudta adni, imádtam a leírásokat – főleg, amikor nyáron mangó-, maracuja-, ananász- és guavaillat terjengett, ó, nyami! Nagyon érdekes vot megismerni az ázsiai bevándorlók helyzetét, az őslakos hawaiiak és a fehérek közötti konfliktusokat, vagy a japánok és koreaikak közötti feszültséget.
Persze ez mind csak háttérkén szolgál Csin őnmegvalósítós történetéhet, bár néha mintha kicsit billegne a mérleg, hogy melyik is a hangsúlyosabb. Csin könnyen megkedvelhető, szimpatikus hősnő, és én amúgy is szeretem, ha nagyjából az egész életén végigkísérhetjük a főszereplőt. Nagyon szerettem benne, hogy annak ellenére, hogy lánynak született egy olyan országban, ahol a nőket teljesen elnyomták, tanulni akart, és nem félt nagy lépéseket tenni azért, hogy megvalósítsa a céljait. Jó volt figyelemmel követni, ahogy felnőtt, és álmodozó kislányból olyan nő lett, aki tényleg ki tudott állni magáért és a szeretteiért.
Annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem kifejezetten hosszú könyv a maga 434 oldalával, valahogy sokkal többnek érződött annál, talán egy kicsit tömény volt. Nem kötötte le végig a figyelmemet, néha kicsit elkalandoztam, és valahogy nem szippantott be úgy, ahogy vártam. Ettől függetlenül azért tetszett, csak lehetett volna jobb is.
A végével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, egyrészt örültem, hogy minden jóra fordult és Csinnek ilyen jó élete lett, mert igazán kiérdemelte, a varrodai idill pl. különösen tetszett, de egy kicsit cukormázasra sikeredett. Persze nyilván nem egy szempillantás alatt történt minden, hanem vagy harminc év alatt, de így egyben olyan tömény volt. Mindenki megtalált mindenkit, mindenki szerette egymást, és mindenkinek sikeresen alakult az élete. (Ha már itt tartunk, még a történet kellős közepén nagyon zavart, amikor valakivel mondjuk történt valami jó, és az író (vagy Csin) elejtett egy megjegyzést, hogy „nem tudta, hogy a sorsa hamarosan rosszra fordul, a boldogság mulandó”, stb. Az ilyesmi annyira idegesít.)
Összességében egész jó könyv volt, és az mindenképpen elismerésre méltó, hogy az író amerikai férfi létére mennyire jól át tudta adni a koreai hősnő gondolatait és érzelmeit, simán elhittem volna, hogy ez egy önéletrajzi könyv, ha nincs a nagy idill a végén. Igazából ez a 3,5 csillag 3,75-nek felel meg, mert az kevésnek, a 4 meg soknak érződött.

Röfipingvin P>!
Alan Brennert: Honolulu

Jól esett most ez az “utazás” két olyan helyre, ahova egyszer mindenképp szeretnék eljutni.

Youditta>!
Alan Brennert: Honolulu

Érdekes történet. Aki szereti a történelmi regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom.
Ami engem zavart, hogy a vége túl happy end lett, illetve valahogy nem tudtam teljesen beleélni magam a történetbe, mert valami hiányzott, hogy ez megtörténjen. A nevekkel is gondban voltam, persze a főbb szereplőket megjegyeztem, de valahogy nehéz volt követni kicsit olykor a régebbi szereplőket, hogy ki kicsoda. Illetve néha el is kalandoztak a gondolataim, lehet ez is probléma volt.
Nekem van hiányérzetem a könyvvel kapcsolatosan, valahogy nem sikerült az írónak a történelmi dolgokat és a regény történéseit összemosni. Írt a Csin-ről, az életéről közben írt az aktuális történelmi eseményekről, de mintha a két szál elment volna egymás mellett, és emiatt nem éreztem hitelesnek a történetet.
Egyszer olvasni jó kikapcsolódás!

yumechan>!
Alan Brennert: Honolulu

Romantikát nem találtam benne annyit, amennyire számítottam sajna. Hiányoltam.
Annyi minden történt ebben a könyvben, és voltak benne nehezen emészthető dolgok számomra… sok-sok igazságtalanság, amit eleve nehezen viselek… Kicsit sok szereplő volt, és tényleg kevertem, hogy most mi is történt a múltban Bölcs Gyönggyel és mi Jáde Holddal, de azért voltak szerethető karakterek. Érdekes volt olvasni ennek a lánylak az életéről, de őszintén NAGYON hosszú volt.

kai>!
Alan Brennert: Honolulu

Imádtam, úgy megérintett mint kevés könyv mostanában. Amellett, hogy bepillantást nyerhetünk a koreai illetve hawaii történelem és kultúra egy-egy szeletébe, megismertetjük természetesen a főszereplő lány /nő életét is, az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Csin nagyon rokonszenves volt nekem, józan gondolkodású, szerettem az ő szemén keresztül nézni a világát. Izgalmas volt az élete is, jó volt olvasni a könyvet. Hawaii elgondolkodtatott a diszkriminációról, a rasszizmusról és a liberalizmusról, nem tudtam nem reflektálni a mostani helyzetre, és bár nem jutottam semmi egetrengető megállapításra, jó volt kicsit más szemszögből nézni a dolgokra.
Mindenképpen érdemes elolvasni, ezt bizton állíthatom, még ha kicsit összefüggéstelen is az értékelésem!
A blogomon bővebben: http://konyvesbetufuggo.blogspot.hu/2016/08/alan-brenne…

csilla0923>!
Alan Brennert: Honolulu

Rettenetesen féltem ettől a könyvtől, az ilyen távolabbi könyvek nem igazán voltak eddig a kedvenceim. De ez nagyon-nagyon tetszett! Szó szerint rávetettem magam, az elmúlt időszakban nem olvastam túl jó könyveket.
Érdekes volt, nagyon szerettem a főhősnőt, főleg a kitartását!

Molu P>!
Alan Brennert: Honolulu

Ez a regény nem csak ablakot nyit az olvasó előtt a koreai kultúrába, szokásaiba, életvitelébe a 20. század elején, de történelmi háttérben bemutatja néhány koreai nő sorsát, akik a teljes kiszolgáltatottságból, nincstelenségből képesek voltak felépíteni életüket egy idegen országban. Külön erénye ennek a könyvnek, hogy a szerző nagyon jó empátiával, megfigyelőképességgel, emberismerettel rendelkezik, mert olvasás közben a történelem beszippantja az olvasót és fel sem merül benne, hogy nem nő írhatta ezt a regényt, amely olyan nagyon hasonlít egy életrajzi regényre. Felkeltette bennem az érdeklődést a koreai kultúra és a koreai-japán háború iránt.

ultraspock>!
Alan Brennert: Honolulu

Nagyon tetszett, a fél csillag levonás a vége miatt történt. Túl gyorsan össze lett csapva az utolsó 20 év, kimaradt a II. Világháború, pedig szerintem az említésnél több is belefért volna. Nagyon happy end lett a vége, igaz, hogy a szereplők megérdemelték de kicsit túlzásnak éreztem. Ettől függetlenül az előtte lévő többszáz oldal remek, mindenképp újraolvasós nálam.

barbesz93>!
Alan Brennert: Honolulu

Nagyon jó könyv! Végig olvastam 1-2 nap alatt. Csillagos ötös

Knekató>!
Alan Brennert: Honolulu

Érdekes, könnyed olvasmány. Valami miatt számomra nem volt elég hiteles. Végig azt éreztem, hogy bármi is történt a cselekményben, előbb-utóbb minden, mindig jóra fordul, és valóban még a tragédiáknak is volt jó üzenete. Minden túl kerek volt, és túl szép, hogy igaz legyen. Persze, szeretem azokat a könyveket, amiknek az az üzenete, hogy ne keseredjünk el, mert minden jóra fordulhat, ha teszünk érte, de valahogy ez mégis kicsit sok volt nekem.


Népszerű idézetek

Jeffi P>!

– Van egy régi közmondás: „Abból a nőből, aki olvas, róka lesz.”

51. oldal

8 hozzászólás
Jeffi P>!

Amerikai ételeket is megkóstoltunk a város más kávéházaiban, mint például a Harte's Good Eats-ben, ahol Je-szun döbbenten bámult a fejes saláta-paradicsom-sárgarépa salátára.
– Ezt ugye elfelejtették megfőzni? – kérdezte egészen halkan. – Visszaküldjem?
– Nem, azt hiszem, itt szokás nyersen enni a zöldségeket.
Erre elsápadt.
– Úgy, ahogy a földből kiszedték?
Bólintottam.
– Isten irgalmazzon nekik – mondta, és nem volt hajlandó hozzányúlni a salátához.

260. oldal

Jeffi P>!

Csak a lakkozott polcokat láttam, amelyet egészen beborították a szoba egyik falát – polcok, amelyeket zsúfolásig teletömtek könyvekkel. Bőrkötésű, vászonkötésű, alacsony, magas, vastag és vékony könyvek.
A gerincük változatos színekbe és anyagokba burkolva, olyan volt, mint egy páva tollazata, és a számuk meghaladta még az apám impozáns könyvtárának a mennyiségét is.

36. oldal

Belle_Maundrell >!

Te, kék patak, aki hegyek körül csordogálsz,
Ne légy oly büszke arra, hogy gyors vagy,
Amint a nyílt tengert eléred,
Soha nem térhetsz vissza.
Miért nem állsz meg inkább egy pillanatra,
Míg a fényes hold leragyog a földre?

38. oldal

Molu P>!

Több mint negyven év és négyezer mérföld áll a 16 éves lány között, aki azt az első, meggondolatlan lépést tette, és a 60. életévében járó asszony között, aki most, a hatalmas Csendes-óceánt bámulva, emléket akar állítani a megtett útnak. Az útnak, amely nem időben vagy távolságban, hanem a lélek tágasságában és a változás küzdelmességében mérhető.

9. oldal

Belle_Maundrell >!

(…) megkérdeztem a barátnőm ölében levő kisgyerektől:
– És mi a neved, kicsim?
– Woodrow a neve – mondta Mr. Ha büszkén. – Wilson elnökről kapta.
– Én úgy akartam nevezni, hogy Síró Hang Az Éjszakában, vagy esetleg Állandóan Éhes És Fogzik, de meghajoltam a gyermek apjának akarata előtt – szólt a feleség.

231-232. oldal

Belle_Maundrell >!

Egy útnak nem kell aranyból lennie ahhoz, hogy kincshez vezessen.

427. oldal

Belle_Maundrell >!

A koreaiak ritkán szólítják egymást a nevükön; úgy hisszük, hogy egy ember neve bensőséges, és hatalommal bír.

8. oldal

Molu P>!

A koreaiak kínosan ügyelnek arra, hogy az arckifejezésük soha ne tükrözze a lelkiállapotukat. A koreai férfiak úgy gondolják, hogy az érzelemnyilvánítás frivol és nőies.

51. oldal

Molu P>!

Olyan volt, mint egy lopott gyerek szellemét ringató kísértet.

248. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Landon: Anna és a sziámi király
Margaret Landon: Anna és a király
Kiersten White: And I Darken – Lada Dracul: Egy sötét lélek
Helen Bryan: A háború jegyesei
Paula McLain: Szerelmünk romjai
Isabel Allende: Kísértetház
Fábián Janka: Emma szerelme
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Simon Sebag Montefiore: Szásenyka
Margaret Mitchell: Elfújta a szél