Elég ​már az árnyakból! (Flavia de Luce rejtélyei 4.) 92% 58 csillagozás

Mit is mondhatnék Flaviának eme újabb kalandjáról? Először is azt mindenképpen leszögezném, hogy tetszett. De sajnos azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy ez a rész is pont ugyanolyan volt, mint az előző három. Pontosan ugyanolyan. Imádom Flaviát, imádom a történetek helyszínét, imádom a krimiket, szeretem a krimisorozatokat, és egy darabig még Alan Bradley sémáját is szerettem, de így a negyedik rész után sajnos már egy kicsit unalmas volt. Vagy most csak más hangulatban talált meg a könyv, nem tudom… mindenesetre nem adom fel, olvasom majd tovább a sorozatot!
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/harom-jo-konyv.html

Bevette meggyőző seregeivel az elmém védelmét, és már rég nincs visszaút.
Szeretem ezt a sorozatot. Nincs fejezet, amit ne élveznék benne. Nincs része a könyvsorozatnak, amit Flavia, a kiskorú főszereplő, és az ő drága Gladyse, ne vinne el a hátán.
ifjúsági krimi, ahol a krimi szál némelyik könyvnél elgyengül, háttérbe húzódik, és mégse zavar, mert akár a mindennapjaikat is elolvasgatnám a de Luce-oknak.
És nagyon fontos, legalábbis nekem az, hogy az író hiába ábrázolja fiatal kora ellenére ilyen okosak Flaviát, nem felejti el hogy ő még gyerek, és nem felnőtt.
Nem érhet mindent, amit a nagyobbak, hiányos még az ő hatalmas tudása is.

Az eddig magyarul megjelent négy rész közül nekem ez a kötet nyerte el legjobban a tetszésemet. Ebben emlékeztetett minket az író , hogy Flavia annak ellenére , hogy egy minizseni, mégis csak 11 éves aki spoiler. Ebben a részben talán kicsit közelebb kerültek egymáshoz a testvéreivel, de az apa szerepét inkább Dogger-a jó öreg imádnivaló Dogger- tölti be nála , mint az édesapja. A rejtély, a haláleset ebben a részben tetszett a legjobban, izgalmas volt a nyomzás. Jó lenne ha többi rész is megjelenne magyarul én mindenképp kiváncsi lennék rá :)

Flavia nyomozós sorozatának immár a negyedik részét olvasva, már szinte hazaérkeztem a Buckshaw kastélyba. Ismerősek a szereplők, a helyszín, a falucska lakói, egyszóval kényelmesen dőltem hátra, vajon milyen rejtélyes kalandba bonyolódik ismét a kiskamasz hősnő. Elégedetten mondhatom a könyv elolvasása után, hogy az eddigi legjobb részt tarthattam a kezembe, egyszerre volt bájos és félelmetes, családias és hátborzongató.
Mi sem lehet izgalmasabb a de Luce lányok életében, minthogy az ősi kastélyt kiadják egy filmes stábnak, ez némi bevételt jelenthet a kiürült családi kasszának és remek szórakozást és ismerkedési lehetőséget a nővéreknek. A ház egy része lezárt marad a családnak, de nagyobbrészt elárasztják a folyosókat a díszletek, vezetékek, lámpák. Megérkeznek a színészek is, beleértve a kor legnagyobb sztárját Phyllis Wyvernt. Nem lenne okos ember a falu lelkésze, ha nem használná ki az alkalmat, felkéri a híres színésznőt és partnerét, hogy egy rövid jelenetet adjanak elő a Rómeó és Júliából a falusi közönségnek, a bevételt felajánlva a templom tetejének felújításához. Az előadást a kastélyban ejtik meg, de olyan hóvihar kerekedik, hogy a vendégsereg nem tud hazamenni, helyben éjszakáznak. Ezen az éjjelen következik be a gyilkosság is.
Flavia fedezi fel a holttestet, és Doggeren keresztül értesítik a rendőrséget. Izgalmas és nem épp veszélytelen nyomozás alakul ki, egyre gyűlnek az információk és szaporodnak a gyanúsítottak. Flavia játssza továbbra is az idegesítő, de okos, kotnyeles kislányt, és Hewitt felügyelővel mindketten meg vannak győződve, hogy a saját érdemük a nagyobb az előremenetelben.
Közben szót kell ejteni a mellékszálakról is, hiszen hihetetlenül aranyos Flavia szándéka, miszerint bonyolult kémiai vegyület alkalmazásával csapdába szándékozik ejteni a Mikulást, aki vélhetőleg az egyik kéményen át fog aláereszkedni karácsonykor. Ez a téma vicces pillanatokat szerez, oldja a feszültséget, ami amúgy az első rész óta fennáll a család tagjai között. A karácsony azonban némi oldódást jelent a lányok kapcsolatában is, szinte baráti beszélgetések is lezajlanak köztük. Nagynénjük, Felicity is felbukkan az ünnepre érkezve és róla is furcsa titkok derülnek ki, ami nagyon-nagyon jót tett a cselekménynek és ígéretes a jövőre nézve. A szerzővel tökéletesen meg vagyok elégedve, az angol klasszikus falusi környezet, a tipikus karakterek mind Agatha Christie St. Mary Mead-i világához hasonlatosak, ami egyébként nagy kedvencem. A család és a családtagokhoz közel álló személyek sorsára továbbra is kíváncsi vagyok, Alan Bradley elérte, hogy igazán megkedveljem őket.
Egy szívszorítóan izgalmas és eseménydús befejezés után, amiben jócskán helyt kell állnia Flaviának, mint fizikailag, mint vegyészként, csak annyit tudok mondani, ez olyan sorozat, amit nem lehet megunni, kíváncsian és türelmetlenül várom a következő részt.

Továbbra is szeretem Flavia történeteit. A hangulata mindig elvarázsol. Ebben a kötetben a krimi szál nem volt olyan hangsúlyos, mint a korábbiakban, viszont a körülmények, a karácsony, a havazás mégis megadták azt a pluszt, ami kellett ahhoz, hogy ez megint egy nagyon jó kis történet legyen.

Egyre jobb ez a sorozat. 5 csillag lett volna, ha a krimi szál nem ennyire gyengécske. Ezeknek a történeteknek a hangulata és a bájos humora tetszik. Örültem, hogy ebben a részben a testvérek nem marták egymást, sőt, ha csak rövid időre, de a szeretet apró szikrája is kigyúlt köztük. Ünnep van, s a gyilkosság ellenére az egybegyűlteket átjárja a karácsony szelleme. Egészében véve kellemes kis olvasmány. Jöhet a következő rész. :)

Ez egy nagyon kellemes rész volt. Krimiben nem túl erős, és a végén kissé untam a hosszúra nyúlt akciófilmes jelenetet, hangulatában viszont elbűvölő az egész a hóeséssel, karácsonnyal, filmforgatással.

Kicsit megmosolyogtató, hogy főhősnőnknek fogalma sincs a Télapó személyéről, na meg a gyerekszülés körüli dolgok is meglehetősen homályosok előtte, de közben a kémiát vágja. Mondhatni magas fokon műveli. A végére csak kiderül, hogy a madárfogó enyv sem készült hiába, csak éppen nem a kívánt személyt sikerült elfognia, hanem a gyilkosok egyikét.
A fülszövegben emlegetett „ családi titkokra is fény derül”-től kicsit többet vártam. Nem tudom, de azt várom, hogy egyszer a család családként – még ha csonka is – kezd működni. A könyvben leírt állapot szerint körülbelül ennyi kapcsolat, érzelem lenne egy teljesen véletlenül összeterelt idegenek csapatában is.
Szótlansága, furcsaságai ellenére Dogger az, akit kedvelek. Na, de remélem, hogy ezen a vonalon is fejlődik a sorozat.

Egyre jobban szeretem ezt a sorozatot. Végig kellemes, meleg, otthonos érzésem volt miközben olvastam. Kicsit úgy éreztem, mintha egy rajzfilmsorozat különleges ünnepi epizódját néztem volna. Örömmel üdvözöltem újra Bishop's Lacey lakóit és a „különleges vendéget”, spoiler is. A krimi szál rövid volt és elnagyolt, de ebben a részben valahogy nem ez volt a lényeg. Ráadásul úgy látom, hogy kezdenek egymáshoz közeledni a de Luce lányok (legalábbis kevésbé durvák), ami kifejezett örömmel tölt el, hiszen Feely a színészi ambícióival és Daffy a maga könyvmolyságával majdhogynem olyan különleges mint Flavia a kémiaimádatával.

Ebben a részben talán egy kicsit gyengébb volt a krimi szál. De ez nem vett le a könyv értékéből, ugyan olyan élvezetes maradt. Egyébként is szerettem már az előző részekben is a de Luce családról olvasni, akár csak a hétköznapokról is. Most pedig – karácsony, filmforgatás, stb – még csak nem a hétköznapi életük mutatkozott meg.
Flaviáról most lehetett a leginkább érezni, hogy mennyire kislányos. Aranyos volt a télapó iránti nyomozása – főleg ilyen tudományos megközelítésben.