Amikor ​a csontok suttognak… (Flavia de Luce rejtélyei 5.) 28 csillagozás

Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Flavia ​de Luce, a tizenkét éves amatőr detektív és lelkes kémikus igencsak hozzászokott már, hogy nyomokat ásson elő, legyen szó akár a laboratóriumában fortyogó főzetekről, vagy akár nővéreinek titkos naplójáról. Ám holttestek előásása mostanáig nem szerepelt a megszokott repertoárjában. Szent Tankréd halálának ötszázadik évfordulója alkalmából Bishop’s Lacey a falu védőszentjének kriptáját készül felnyitni. Természetesen senki sem várja izgatottabban, hogy bepillanthasson a sírba, mint Flavia, akinek legújabb felfedezése azonban véget vet a falusiak szorgos ünnepi előkészületeinek. Egy holttestre bukkan, melynek arcán groteszk és megmagyarázhatatlan maszk van. És ami ennél is döbbenetesebb: a halott Collicutt úr, a templom orgonistája. Ugyan ki forralhatott bosszút ellene, és vajon miért éppen egy ilyen szent helyre rejtették el? És mi köze az egésznek a titokzatos kőhöz, Lucifer Szívéhez? A fékezhetetlen Flavia feltett szándéka, hogy lerántja a leplet a rejtélyről. A mélyből… (tovább)

Eredeti mű: Alan Bradley: Speaking from Among the Bones

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Maxim, Szeged, 2016
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617350 · Fordította: Sóvágó Katalin

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé P
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nagyon tetszik a regény stílusa, lendületes és lebilincselően izgalmas. Többen úgy éltették a sorozatot, hogy az Agatha Christie krimijeihez hasonlították, és be kell vallanom, van benne valami. Flavia nagyszerű nyomolvasó, a cselekmény pedig korántsem szokványos. Adott egy régi kastély, egy tipikus angol falucska, egy gyilkosság, és egy kotnyeles, ám roppant talpraesett ifjú hölgy, aki végére jár a rejtélyeknek. Ugye, hogy minden benne van, ami egy jó krimihez elengedhetetlen?
Adam Bradley létrehozott egy nagyon jó és szórakoztató könyvet, ahol a főhős nemcsak okos, de szellemes és vakmerő is. Bár akad a könyvben bőven megoldásra váró rejtély, egy-két hulla, vér és majrés jelenet, mégis rengeteget nevettem olvasás közben. Flavia kissé szarkasztikus humorával könnyen tudtam azonosulni, és nagyon tetszett, hogy a detektív munka mellett a kémiai kísérletek is fontos szerepet játszottak a történetben.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/10/07/alan_bradley_amiko…

18 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Flavia most is bebizonyítja, hogy mennyire jól vág az esze, remekül kombinál és ügyesen következtet, és ezzel ismét lenyűgöz. Nincs még egy ilyen fiatal nyomozó karakter, aki 12 éves lány létére bátran mászkál a templom sírkertjében, a porladó csontok között lavírozva keres és talál nyomokat. Minden helyzetben feltalálja magát, most is remek megfigyelő és mindig képes a helyzetnek megfelelően reagálni a felnőttek elvárása szerint, még a hangsúlyt, az arckifejezést is megválogatva.
Szüksége is van minden segítségre, mert épp elég nyomás nehezedik rá. Feely férjhez fog menni, aminek Flavia annyira azért nem örül, a birtokra kitűzik az eladó táblát a pénzügyi nehézségek miatt, ez rettenetes, főleg mert apja ezek után olyan, mintha feladta volna a küzdelmet Buckshaw-ért. Minden baj ellenére Flavia megőrzi a humorát, néhol hangosan felnevettem a beszólásain. Öreg bajtársa, Gladys nyergére pattanva suhan, legyen éjjel vagy nappal, vérfagyasztó jelenetek szemtanúja, de résztvevője is. Összességében imádtam a regényt, jó volt a nyomozás, valamint jót tett a sorozatnak a háttér továbbszövése.
Végül olyat követ el a szerző, amit ebben a sorozatban még nem tapasztaltam, erős függővéget ad, ami után nincs más megoldás, mint követelni a kiadótól a mielőbbi megjelenést a hatodik könyvet illetően.

>!
meseanyu MP
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nagyon jó kis rész volt, Flavia elemében, tetszett a tavaszi hangulat is, a vége meg…! Ezt vártam, már mióta! Mikor jön a folytatás?

>!
smetalin
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, Flavia igazán remek és okos lány, a régen élt családja pedig csupa titokzatosság. Ismét kapunk egy kis betekintést édesanyja múltjába, nagyon jó ez a vonal, mind többet és többet tudunk meg a sorozat következő részével.
Természetesen gyilkosság történik ismét, és ki más fedezi fel mint Flavia. Rengeteg szálon fut a cselekmény, csak kapkodtam a fejem, a végére persze összesimul, olvashatunk titkos alagutakról, vérző szentekről , kórus hölgyek csacsogását csíphetjük el.
Mindez egy templomban játszódik ahol nagy szerepet kap egy orgona is.
..és hogy lesz e folytatás? az biztos, hogy arról tett az író minél hamarabb akard olvasni.:)

>!
Gabye
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Azt szeretem ebben a sorozatban, hogy az író szépen, egyenletesen tartja a színvonalat, nincs visszaesés, a story-k mindig érdekesek, csavarosak. Lassan ez is amolyan olvasási válság elleni opcióvá avanzsál, mint Agatha néni könyvei.
Szeretem a történetek kicsit ódon hangulatát, a falusi miliőt, Flavia talpraesettségét és találékonyságát. Irigylem a lélekjelenlétét és a hidegvérét. És továbbra is szemrebbenés nélkül elhiszem, hogy van ilyen 12 éves.

>!
Erzsébet_Szászi
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Erről a sorozatról továbbra is csak áradozni tudok. Izgalmas, fordulatos, mégis klasszikus krimiszál. Hihetetlenül sokszínű szereplők, természetesen Flaviával az élen, aki még mindig imádja a kémiát. Frappáns hasonlatok. És szerintem akkor is élvezném, ha semmi nem történne benne, pusztán a remek leírások miatt. „Szavai képeket festettek a képzeletembe…” De nem csak szavakat, hanem illatokat (na jó, néha szagokat), ízeket, hangokat, dallamokat is. Nagyon várom, hogy megjelenjen a folytatás, hiszen nagyon megszerettem Flavia történeteit, de különösen az utolsó mondat miatt nagyon, nagyon kíváncsi vagyok.

>!
Kisanna
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nem ez volt a legjobb rész, néha elég kusza volt a történet. Azt sem igen hiszem el, hogy egy tizenkét éves gyerek teljes lelki nyugalommal mászkál éjszaka a sírkamrákban.

>!
Lillanna
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Ez a könyv felrakta a pontot az i-re, végleg elköteleződtem az örökké tartó szerelem mellett Flavia de Luce-cal. Izgalmas volt, könnyed, szerethető, még ha nem is a legrejtélyesebb és legfordulatosabb megoldás várt rám a végén. Imádom, ahogy a karakterek élete is változik, mindez lassan jobban előtérbe kerül, mint maga a nyomozás. A végéért külön hálás voltam, lesz miért várni a következőt:)

>!
snorri
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nagyon izgalmas rész volt, remélem, hogy még lesz folytatása.

>!
gonosznyusz
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. Van benne minden, ami kell egy jó krimihez és egy ifjúsági regényhez. Fiatal lány, aki rajong a kémiáért és ennek segítségével old meg bűntényeket. Persze rengeteg a kérdés és az elvarratlan szál. Minden kötetben van egy-egy hulla, ami köré épül maga a bűntény és ott vannak azok a rejtélyek, amik nem kapcsolódnak semmihez. Ott van a nagyon titokzatos nagymama, aki nem értem miért nem segít a családon, Dogger múltja is igen-igen sok kérdőjelet hagy maga után, de a legnagyobb rejtély, amiből minden egyes részben kapunk egy nagyon keveset az Herriet. Annyira érdekel, hogy mi lett azzal az asszonnyal, hogy borzasztó. Főleg emiatt a függővég miatt. Utálom ezt a helyzetet. Flaviához hasonlóan én is rendkívül kíváncsi természet vagyok és néha úgy érzem, hogy fogom magam és elmegyek magához az íróhoz és követelem a folytatást.
De reménykedjünk, hogy nem kell sokáig várni és nemsokára kijön a következő rész.
Addig is reméljük a lehetetlent és azt, hogy Flavia nem marad megoldandó rejtélyek nélkül.
Annak is borzasztóan örülnék, ha végre valaki elismerné ennek a lánynak a tehetségét. Például Hewitt felügyelő….de valamiért immáron 5-ére old meg egy a rendőrségnek is homályos bűnesetet és senki nem akar figyelni rá csak elküldeni, hogy ne lábatlankodjon. Talán ez idegesít legjobban a könyvben. Minden más egész elfogadható, sőt példa nélküli, de az a szegény lányka néha elismerésre is számíthatna valakitől.

További infók:
https://gonosznyusz.blogspot.hu/2017/10/alan-bradley-am…


Népszerű idézetek

>!
Kisanna

– Most nézd, mit műveltél! – sikoltotta elszörnyedve, és az orrom alá dugta felsértett, remegő ujját, miközben látványosan a szalon szőnyegére csöpögött belőle a friss vér. A drámai hatás fokozásának érdekében még ki is préselt néhány további cseppet a sebből. Azután szó nélkül, fojtott zokogással kiviharzott a szobából.

24. oldal

>!
Erzsébet_Szászi 

A vér vörös színe a hemoglobin szerkezetében található vasnak köszönhető. A vas könnyen megköti az oxigént, amelyet a hemoglobin testünk legtávolabbi apró zugába is elszállít. A homárok, csigák, kagylók, rákok, polipok és az európai királyi házak sarjainak ereiben viszont kék vér folyik, mivel vas helyett réz alkotja szárazanyagtartalmának jelentős részét.

>!
Erzsébet_Szászi 

Dogger hangja egyszerre a falevelek susogásává változott, vagy inkább a szél halk sóhajává egy régen eltűnt fűzfa lombjai között.

>!
Erzsébet_Szászi 

A Szent Tankréd úgy fogyasztotta az orgonistákat, mint óriáskígyó a fehér egeret.

>!
Erzsébet_Szászi 

Feely rábökött hüvelykujjával az egyik elefántcsont regiszterkapcsolóra, mire az orgona hangosan felbődült. Imádtam ezt a részét a darabnak, amikor az alkonyi tenger hullámait idéző dallam egyetlen pillanat alatt egy dzsungellakó vadállat ordításába csap át.

>!
Erzsébet_Szászi 

Vér csöpögött a levágott fej szörnyűséges csonkjából, sötétvörös cseppekben hullott alá, rubinszínű tócsába gyűlve össze a fekete és fehér mozaikpadlón.

(első mondat)

>!
Erzsébet_Szászi 

A denevérek előkelő helyen szerepeltek azoknak a dolgoknak a listáján, amelyek reszkető kocsonyát varázsoltak a nővérem agyából.


A sorozat következő kötete

Flavia de Luce rejtélyei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Storm és Stone
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Richard Adams: Gesztenye, a honalapító
William Nicholson: Lángoló szél
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Michael Morpurgo: Peaceful közlegény
Terry Pratchett: Fantasztikus Maurícius és az ő tanult rágcsálói
J. R. R. Tolkien: A hobbit