Amikor ​a csontok suttognak… (Flavia de Luce rejtélyei 5.) 36 csillagozás

Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Flavia ​de Luce, a tizenkét éves amatőr detektív és lelkes kémikus igencsak hozzászokott már, hogy nyomokat ásson elő, legyen szó akár a laboratóriumában fortyogó főzetekről, vagy akár nővéreinek titkos naplójáról. Ám holttestek előásása mostanáig nem szerepelt a megszokott repertoárjában. Szent Tankréd halálának ötszázadik évfordulója alkalmából Bishop’s Lacey a falu védőszentjének kriptáját készül felnyitni. Természetesen senki sem várja izgatottabban, hogy bepillanthasson a sírba, mint Flavia, akinek legújabb felfedezése azonban véget vet a falusiak szorgos ünnepi előkészületeinek. Egy holttestre bukkan, melynek arcán groteszk és megmagyarázhatatlan maszk van. És ami ennél is döbbenetesebb: a halott Collicutt úr, a templom orgonistája. Ugyan ki forralhatott bosszút ellene, és vajon miért éppen egy ilyen szent helyre rejtették el? És mi köze az egésznek a titokzatos kőhöz, Lucifer Szívéhez? A fékezhetetlen Flavia feltett szándéka, hogy lerántja a leplet a rejtélyről. A mélyből… (tovább)

Eredeti mű: Alan Bradley: Speaking from Among the Bones

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Maxim, Szeged, 2016
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617350 · Fordította: Sóvágó Katalin

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé P
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nagyon tetszik a regény stílusa, lendületes és lebilincselően izgalmas. Többen úgy éltették a sorozatot, hogy az Agatha Christie krimijeihez hasonlították, és be kell vallanom, van benne valami. Flavia nagyszerű nyomolvasó, a cselekmény pedig korántsem szokványos. Adott egy régi kastély, egy tipikus angol falucska, egy gyilkosság, és egy kotnyeles, ám roppant talpraesett ifjú hölgy, aki végére jár a rejtélyeknek. Ugye, hogy minden benne van, ami egy jó krimihez elengedhetetlen?
Adam Bradley létrehozott egy nagyon jó és szórakoztató könyvet, ahol a főhős nemcsak okos, de szellemes és vakmerő is. Bár akad a könyvben bőven megoldásra váró rejtély, egy-két hulla, vér és majrés jelenet, mégis rengeteget nevettem olvasás közben. Flavia kissé szarkasztikus humorával könnyen tudtam azonosulni, és nagyon tetszett, hogy a detektív munka mellett a kémiai kísérletek is fontos szerepet játszottak a történetben.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/10/07/alan_bradley_amiko…

18 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Flavia most is bebizonyítja, hogy mennyire jól vág az esze, remekül kombinál és ügyesen következtet, és ezzel ismét lenyűgöz. Nincs még egy ilyen fiatal nyomozó karakter, aki 12 éves lány létére bátran mászkál a templom sírkertjében, a porladó csontok között lavírozva keres és talál nyomokat. Minden helyzetben feltalálja magát, most is remek megfigyelő és mindig képes a helyzetnek megfelelően reagálni a felnőttek elvárása szerint, még a hangsúlyt, az arckifejezést is megválogatva.
Szüksége is van minden segítségre, mert épp elég nyomás nehezedik rá. Feely férjhez fog menni, aminek Flavia annyira azért nem örül, a birtokra kitűzik az eladó táblát a pénzügyi nehézségek miatt, ez rettenetes, főleg mert apja ezek után olyan, mintha feladta volna a küzdelmet Buckshaw-ért. Minden baj ellenére Flavia megőrzi a humorát, néhol hangosan felnevettem a beszólásain. Öreg bajtársa, Gladys nyergére pattanva suhan, legyen éjjel vagy nappal, vérfagyasztó jelenetek szemtanúja, de résztvevője is. Összességében imádtam a regényt, jó volt a nyomozás, valamint jót tett a sorozatnak a háttér továbbszövése.
Végül olyat követ el a szerző, amit ebben a sorozatban még nem tapasztaltam, erős függővéget ad, ami után nincs más megoldás, mint követelni a kiadótól a mielőbbi megjelenést a hatodik könyvet illetően.

>!
meseanyu MP
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nagyon jó kis rész volt, Flavia elemében, tetszett a tavaszi hangulat is, a vége meg…! Ezt vártam, már mióta! Mikor jön a folytatás?

>!
smetalin
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, Flavia igazán remek és okos lány, a régen élt családja pedig csupa titokzatosság. Ismét kapunk egy kis betekintést édesanyja múltjába, nagyon jó ez a vonal, mind többet és többet tudunk meg a sorozat következő részével.
Természetesen gyilkosság történik ismét, és ki más fedezi fel mint Flavia. Rengeteg szálon fut a cselekmény, csak kapkodtam a fejem, a végére persze összesimul, olvashatunk titkos alagutakról, vérző szentekről , kórus hölgyek csacsogását csíphetjük el.
Mindez egy templomban játszódik ahol nagy szerepet kap egy orgona is.
..és hogy lesz e folytatás? az biztos, hogy arról tett az író minél hamarabb akard olvasni.:)

>!
ScarlettBlair P
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Az egyetlen dolog, amit „bánok” ezzel a sorozattal kapcsolatban, hogy elhagyták az első három borító stílusát. Szerintem azok sokkal jobban illettek a törénethez, ez egy kicsit „mesés” számomra, az pedig valahogy pontosan olyan „creepy” volt, mint amit ez a sorozat megkövetelne. Ennek ellenére egyszerűen imádom Flavia kalandjait, és mint a többi, ez a rész is nagyon tetszett. Imádom Buckshawt, és Bishop's Lacey kis faluját is. Teljesen magam elé tudom képzelni az ötvenes évek angol vidékét, a békés vagyis a rengeteg gyilkossággal annyira nem is békés kis falucskával, és a kotnyeles 12 éves kislánnyal. Flavia ebben a részben sem bírja ki, hogy ne járjon egy lépéssel Hewitt nyomozó és csapata előtt, és most még „társat” is kap a nyomozáshoz. Tetszett, hogy több minden is kiderült az édesanyjáról, és a könyv vége is sok ígéretet hordoz. Sokszor szinte megszakadt a szívem Flaviaért, hogy mennyire nem foglalkoznak vele. Főleg az a rész volt nagyon szomorú, mikor eszébe jutott, hogy senki nem ment el a tüzijátékra, amit tervezett. Az is elgondolkodtató, hogy mennyire vágyik Antigoné elismerésére, hiszen a saját családja azért valljuk be, sajnos nem sokat foglalkozik vele. Számomra például az is teljesen érthetetlen, hogy sokszor egy-egy egész napot távol van Gladys hátán és soha, senki nem aggódik érte? Nagyon szomorú. A fél csillag levonás nem a történetnek szól, hanem a lassan már szinte elviselhetetlnül sok betűtévesztésnek/kihagyásnak, jóformán kétoldalanként találtam egyet, sőt, volt, ahol egy mondatban többet is!

>!
Gabye
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Azt szeretem ebben a sorozatban, hogy az író szépen, egyenletesen tartja a színvonalat, nincs visszaesés, a story-k mindig érdekesek, csavarosak. Lassan ez is amolyan olvasási válság elleni opcióvá avanzsál, mint Agatha néni könyvei.
Szeretem a történetek kicsit ódon hangulatát, a falusi miliőt, Flavia talpraesettségét és találékonyságát. Irigylem a lélekjelenlétét és a hidegvérét. És továbbra is szemrebbenés nélkül elhiszem, hogy van ilyen 12 éves.

>!
Kuckókapitány P
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Ez a rész akciódúsabb volt, de Buckshaw nem játszott akkora szerepet. Néha kicsit hihetetlen hogy egy „álmos kis falu”-ban ennyi gyilkosság történjen. Flavia arisztokratikus megnyilvánulásai tetszenek a legjobban. A történet utolsó mondata kiakasztott, de aztán rájöttem, hogy már megjelent a következő rész, ezért nem kell sokáig várnom, hogy megtudjam a folytatást. Sajnos kicsit sok volt a nyomdahiba, elütés a könyvben.

>!
Hollóhát
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Nem tudom mi van velem, de valahogy nekem eddig ez volt eddig a legjobb rész a sorozatból. A Flavia-univerzum minden eleme maximális hatásfokon működött. Na és az a bejelentés a végén! Persze olvastam az utolsó rész fülszövegét, szóval nem ért meglepetésként, de akkor is!

>!
Oláh_Zita P
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Újabb nyomozás és vegyészkedés Flaviával, ami már hiányzott. Talán ez a legszebb borítójú könyv, olyan, mintha matricákkal lenne tele, ez már önmagában pluszpont. Jó volt a történet, és persze hatalmas függővéggel zárult így amint anyukám kiolvasta a hatosat, olvasom is tovább, hisz szerencsére nem az az utolsó sztori a vagány kis kémikussal.

>!
kolika
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…

Hoppá! Hogy mik vannak! Harriet? Nagyon kíváncsi lettem a folytatásra.
Milyen jó lenne ezt a családot egy kicsit más megvilágításban – s itt értem, hogy boldogabb, egymás felé nyitottabb stb. – családnak látni. Azt hiszem, hogy alaposan ráférne Buckshaw lakóira.
A történet jócskán érdekes volt. Kincskeresés utáni kúszásnak és mászásnak is tanúi lettünk (szó szerint), de szerelmi bánat okozta bosszú is ugyanúgy megjelent, hogy aztán jól összekuszálja az amúgy sem egyszerű szálakat. Na, de itt van Flavia, s ő kitartó nyomozásával kideríti a titkokat. Nagyon tetszik, ahogy kivágja magát a legnehezebb helyzetekből, s akarva vagy akaratlanul mindig belekerül a dolgok forgatagába.
Kíváncsi vagyok az újabb részre is, s itt elsősorban a családi életbe bekövetkező változásokra vagyok kíváncsi, de bízom benne, hogy a krimiszál is kellőképp izgalmas lesz.


Népszerű idézetek

>!
ScarlettBlair P

Néha az őszinteség nem csupán a legegyenesebb út, hanem az egyetlen is.

364. oldal

>!
ScarlettBlair P

Talán mégsem vagyok olyan kedves ember, mint amilyennek szeretem gondolni magam, mert be kell vallanom, bizony meglepő módon igencsak hatalmas megelégedésemre szolgált, hogy megpofozzam ezt a nőszemélyt.

341. oldal

>!
ScarlettBlair P

Valahányszor Feely halálra rémült, az “én” egy szempillantás alatt “mi” színezetet öltött a fejében.

14. oldal

>!
ScarlettBlair P

Ugyan hol találhatnék némi tisztességes kenőolajat egy bűzös sírgödör mélyén hajnali fél háromkor?

159. oldal

>!
Oláh_Zita P

A vegyészkedés szörnyen magányos elfoglaltság, ritkán akad közönség, hogy tanúja legyen az igazán rendkívüli pillanatoknak.

281-282. oldal

>!
Erzsébet_Szászi

A Szent Tankréd úgy fogyasztotta az orgonistákat, mint óriáskígyó a fehér egeret.

>!
Oláh_Zita P

Igazság szerint fel mertem volna rá tenni a Bunsen-égőmet, hogy a kettő teljesen egyforma.

100. oldal

>!
ScarlettBlair P

Éreztem, ahogyan egy titokzatos, borzalmas súly nehezedik rám: olyan végtelenül nehéz, akárcsak maga a világegyetem, mégis láthatatlan.

182. oldal

>!
ScarlettBlair P

Vajon lehetséges, hogy a jóság ugyanúgy fogy és növekszik, akárcsak a hold, és csupán a gonoszság állandó?

252. oldal


A sorozat következő kötete

Flavia de Luce rejtélyei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Szabó Tünde: Rácsok
Meg Cabot: Hajsza
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Rachel Vincent: Rogue – Latrok
Sara Shepard: Hibátlanok
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye