A ​halott madarak nem énekelnek (Flavia de Luce rejtélyei 6.) 21 csillagozás

Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek

1951 ​egy tavaszi reggelén a tizenegy éves kémikus és szépreményű detektív, Flavia de Luce és kis családja a vasútállomásra igyekszik, hogy ott várja régen elveszett édesanyja, Harriet visszatérését. Amikor azonban a vonat begördül a kicsiny angol falu, Bishop’s Lacey állomására, Flaviát hirtelen megszólítja egy magas idegen, aki egy rejtélyes üzenetet suttog a lány fülébe. Pillanatokkal később a férfi holtan végzi, valaki a tömegből titokzatos módon a begördülő vonat elé löki a szerencsétlent. Ki lehetett az idegen, mit jelentettek a szavai, és miért éppen Flavia fülének szánta őket? Odahaza, Buckshaw falai között, a de Luce család romos birtokán Flavia megint csak próbára teszi nyomozói képességeit. Rábukkan a padláson egy régi filmtekercsre, és követni kezdi a felfedezés során talált nyomokat, így sikerül is fényt derítenie a de Luce klán legféltettebb titkaira, amelyek nem kisebb személyt, mint magát Winston Churchillt is érintik. Családja, barátai és a Belügyminisztérium egyik… (tovább)

Eredeti mű: Alan Bradley: The Dead in Their Vaulted Arches

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Maxim, 2017
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617367 · Fordította: Robin Edina

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
ScarlettBlair P
Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek

Ez a kötet más, mint az eddigi részek. Nincs benne a klasszikus értelemben vett nyomozás, ám mégis nagyon-nagyon sok minden kiderül. Sajnos elég komor hangvételű egy könyv, de én nem gondolom, hogy ez baj lenne, hiszen a téma amit feldolgoz is nagyon szomorú. Flavia egyre jobban kilép a gyerekkorból, hiszen már majdnem 12 éves. Ebben a részben is zseniális, ahogy egymás mellé rakja a kirakós darabkáit, és szépen lassan egyre jobban megérti a családja titkait és múltját. Viszont mindezek mellett is a szívem szakad meg érte, főleg amikor olyanokat ír, hogy megölelné az édesapját, de nem teheti. Hibába zseni, és hiába koravén, mégis csak egy 12 éves kislány, aki vágyik a családja szeretetére, annak ellenére is, hogy a legtöbbször gondolatban megmérgezi a testvéreit. Nagyon izgatottan várom a következő részt, hiszen Flavia életében hatalmas változás fog bekövetkezni. Nem tudom, hogy melyik szálon fog tovább menni a történet, de az biztos, hogy ez volt az egyik eddigi legjobb rész. A fél csillagot csak azért vontam le mert a spoiler túlontúl szívbe markoló volt. Izgatottan várom, hogyan is fog alakulni Flavia élete, de az teljesen biztos, hogy a következő részekben még több titok fog fényderülni a családja, és különösen az édesanyja múltjára.

>!
kellyolvas P
Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek

Flavia komolyabb lett ebben a részben, immár pár hét választja el a 12. szülinapjától, tehát már hivatalosan is elhagyja a 11 éves jelzőt. Rá kell döbbennie, hogy a családja sok mindent eltitkolt előle, de az események következtében már neki is meg kell ismernie a családtagjai múltját. Flavia átlagon felül intelligens, remekül nyomoz és sorra rakja egymás mellé a kirakós darabkáit. Ebben a részben apjával is szót ért, és kiderít számos múltbéli eseményt, amely magyarázatot ad Dogger családjukhoz való viszonyára.
Az érzelmek egy másik kategóriába esnek. Picit nehéz ebből a szempontból vizsgálni Flaviát, hiszen egész életében vágyott megismerni az anyukáját. Most egyszerre sok emléket ébreszt fel, ezek persze nem a sajátjai, de a filmfelvételeken, a jegyzetekben találtak alapján hirtelen közelebb kerül az anyukájához, egyre jobban megismeri, ki is volt ő valójában, nem véletlenül volt akkor és ott, ahol eltűnt tíz évvel ezelőtt.
Ha az előző rész vége függővég volt, akkor ez duplán az! Flavia élete gyökeresen megváltozik a hetedik részben, ezt már előrevetíti a szerző, alig várom, hogy olvashassam. Alan Bradley 10 részre írta alá a szerződést, a briteknél eddig 8 jelent meg, a kilencedik idén februárban érkezik. Nagyon remélem, hogy a Maxim Kiadó végigköveti majd ezt a sorozatot, minden egyes rész remek szórakozás volt eddig is. Ez a hatodik kicsit szomorkásabb, de ez nem feltétlenül baj, nekem például eddig ez a kedvenc részem, és pont attól jó, hogy más, hiszen nem lehet örökké 11 éves ez a kislány, a világ változik, kinyílik előtte. Én biztosan vele tartok a további négy vagy akár több részben is.

>!
Gabye
Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek

Nekem ez a sorozat amolyan „kabátkönyv” – hogy nálamnál okosabb molytársam szóhasználatával éljek. Amolyan jolly joker, mert bármikor kerül sor egy-egy részre, mindig jól szórakozom, és még az olvasási válságból is kirángatott. Szeretem ezt a koravén kislányt, még ha néha nem is értem a kémiai eszmefuttatásait. És valahogy az egész sorozatnak azt az ódon hangulatát.
Ebben a részben kicsit más irányba kanyarodunk, a klasszikus értelemben vett nyomozás helyét másfajta megoldára váró rejtély veszi át, de az író megint ügyesen keveri a lapokat nekem pedig csak annyi a dolgom, hogy szépen figyeljek, összerakosgassam a mozaikokat Flaviával együtt és közben jól szórakozzak. Mission completed – again.

>!
Saille P
Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek

Nagyon vártam már ezt a kötetet, az előző végén levő meglepő bejelentés miatt. Sajnos nem egészen úgy sült el a dolog, ahogy vártam (sokkal pozitivabbat gondoltam). Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem-e az utolsó kötet (?) mert itt bizony lassan lezárulnak Flavia gyerekévei, sok mindenbe beavatják, és sok minden összefüggést megért, de ez a tudás bizonyos következményekkel jár…ezért itt igazán a nyomozás nem is volt annyira klasszikus nyomozás, ami nekem így hiányzott. Szóval kicsit furcsának éreztem ezt a váltást a sorozatban, teljesen más irányba ment el, mint az eddigiek.

Borító 4* (kicsit harsányabb színű, de illik a sorozat eddigi köteteihez)


Népszerű idézetek

>!
BaDGiRLiE

Apám sohasem tette kirakatba a szívét. Igazság szerint néha még el is töprengtem, vajon magánál hordja-e egyáltalán.

>!
ScarlettBlair P

-Mihez fogunk most kezdeni, Dogger?
Jogos kérdésnek éreztem. A mérhetetlen rémségek után, amelyeken Dogger keresztülment, bizonyára ért a reménytelen helyzetek kezeléséhez.
-Megvárjuk, mit hoz a holnap- hangzott a válasz.
-De… mi lesz, ha a holnap még a mánál is rémesebb?
-Akkor megvárjuk, mit hoz a holnapután.
-És így tovább?
-És így tovább- felelte Dogger.

288. oldal

>!
ScarlettBlair P

Szerettem volna sózott meztelencsiga módjára összegömbölyödni és meghalni.

242. oldallal

>!
ScarlettBlair P

Briliáns ötlet volt, és mivel tudományos alapokon nyugodott, nem vallhatott kudarcot.

124. oldal

>!
ScarlettBlair P

Könyörgés közben mindig gondosan ügyelek rá, hogy hangosan kimondjam az illető nevét, akihez a kérésemmel fordulok.

130. oldal

>!
Erzsébet_Szászi 

Akadnak olyan hangok az életben, amelyeket sohasem volna szabad hallania egy gyereknek – jóllehet már nem igazán vagyok kisgyerek –, és a legszörnyűbb mind közül egy szülő keserves sírása.

80. oldal

>!
Erzsébet_Szászi 

Az évek során rájöttem, hogy az igazán nagy elme egyik legfőbb sajátossága, hogy bármikor képes ostobaságot színlelni.

102. oldal

>!
szangi 

Végre repültünk!
Végig arra számítottam, hogy mi fogunk a levegőbe emelkedni, de helyette a föld hullott alá a mélységbe, mint amikor egy láthatatlan tréfamester hirtelen kirántja a lábunk alól a szőnyeget.

194. oldal

>!
ScarlettBlair P

Saját kezembe ragadom az irányítást, mielőtt még az irányítás ragadhatna engem a kezébe.

289. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr
Jennifer Donnelly: Északi fény
J. Carasoni: A fehér mágus
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Szabó Tünde: Rácsok
Meg Cabot: Hajsza
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég