A ​királynő olvas 219 csillagozás

Alan Bennett: A királynő olvas

Az ​angol királynő éli az uralkodók dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik: menthetetlenül rászokik az olvasásra.

Az író finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás, hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncparkettent nézi esténként, emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. A kisregény szellemes válasz a „ment-e a könyvek által a világ elébb” örök kérdésére.

Alan Bennett 1934-ben született Leedsben. Író, dráma- és forgató-könyvíró, színész. Nagy-Britanniában a hatvanas évektől kezdve rendkívül népszerű,… (tovább)

Eredeti mű: Alan Bennett: The Uncommon Reader

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Magvető, Budapest, 2009
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427349 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa

Enciklopédia 3


Kedvencelte 17

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Alan Bennett: A királynő olvas

Alan Bennett olyan témához nyúlt, ami kifejezetten érdekes, a királynő a főhőse, és le sem kell írnom, melyik, hiszen ha manapság a királynőről beszélünk, csakis ő jöhet szóba, Her Majesty, Elizabeth, a második. Bírtam ezt, és ő mindig hálás választás, legyen uralkodói minőségében vagy éppen olvasói minőségben. Ez egy kedvesen humoros történet egy rendkívüli molyról, aki kicsit későn kerül a könyvek bűvkörébe, de azáltal, hogy megmolyul, tulajdonképpen egy lesz közülünk. Ki ne értené, meg jobban, ha nem mi, hogy pics@ba az országgal, a kötelességekkel, még ötven oldal vissza van! Nagyon bírtam ezt a történetet, benne van Quentin Crisp örök érvényű bölcsessége, miszerint, ha az ember olvas, végül írni is akar és óriási csattanóval zárul. Nagy előnye, hogy igen rövid és még könyvtárbusz is van benne. Pár hónapja kinéztem a The Lady in the Van című filmet, mert éreztem, hogy ezt látnom kell. Hát nem Alan Bennett írta? Sőt régi kedvencemet a The Madness of King George-ot is ő követte el.

>!
csillagka P
Alan Bennett: A királynő olvas

Nem szeretem, ha a könyvekben a főszereplő, olvasó lány (fiúval még nem igen találkoztam Will-t kivéve) túl elcsépelt és egyszerű trükk, értékelésekben többször megjelenik mint pozitívum, lehet hogy csak engem zavar ha könnyen átejtenek, aki olvassa az olvasó leány történetért, azonnal bele is bújt a bőrébe. (ennél többet várok)
A királynő olvas sose került volna a kezembe, ha megint nem nézek be egy kihívást, mikor összeszedtem már a könyveket (na jó, el is küldtem) akkor döbbentem rá e nélkül bizony az nem fog menni, és megint bebizonyosodott, nálam ez működik, így válogatok.
A könyv kezdete mosolyra fakasztott, ami majdnem az utolsó oldalakig ott is ragadt, nagyon sok helyen pontosan megfogalmazta érzéseimet, gondolataimat, cselekedeteimet, iszonyú jól fogta meg a szenvedélyes könyvmoly életérzést. A Moly az én Normanom, kindlécském a mozgókönyvtár ami kinyitotta a világot. Azóta vagyok szenvedélyes, aki bizony minden vétket többszörösen elkövet, képes néha hanyagolni a feladatait, éjfélkor belekezdeni egy könyvbe és hajnalig utazni a betűk szárnyain, sosincs elég idő amit a könyvek között tölthetek, és sajnos ember se akivel jól kibeszélhetem a olvasmányaimat élőben, láttam már azt a lenéző, elutasító tekintetett a „neked hogyan van erre időd” nézést. Queent legmélyebben megértettem, egy pontig sajnáltam, utána inkább mérges lettem rá, miért nem áll a sarkára, parancsol mindenkit a helyére és keresett olyan beosztottakat, akik legalább egy kicsit toleránsabbak a hobbija (szenvedélye) iránt.
Azért remélem a könyvből egy szó sem igaz, mert az angol királyi udvart sokkal műveltebbnek gondolom, mint ahogyan be van mutatva. A vége pedig egy vicc. (bocsánat)
Rövid, tömör, motiváló bomba, egy olyan író tollából, aki ismeri a könyvek illatát.

>!
AfterEight P
Alan Bennett: A királynő olvas

Az első perctől kezdve úgy éreztem, hogy egy propaganda írással van dolgom.
Népszerűsítik Őfelségét és magát a királyságot. A végén felerősödve jelenik meg
mindez, Ő csak kötelességtudóan asszisztált a kormány rossz döntéseinél.

"Különböző kormányaim szorgalmazására kénytelen voltam, ha csak passzívan is,
részese lenni olyan döntéseknek, amelyeket meggondolatlannak és estenként
szégyenletesnek tartottam."

Persze ez csak a sütinél az égett alja meg teteje.
Belül viszont ott a sok finomság :)
Mozgókönyvtár, az elolvasandó könyvek listája az íróasztal fiókjában.
A könyvtárból kihozott könyvek – néha az ember még a szagukat is érzi :)
Az, hogy a kezdő kis molyok mind azonosulni tudnak, a mindent elolvasok ami
elém kerül jelenséggel. Az,hogy az olvasás megpuhítja a lelket.
A felsorolt fantasztikus írók – és igen, lehet kijegyzetelni őket és bújni
mit lenne jó olvasni.

„Eszébe jutott (és a következő nap le is írta), hogy az olvasás,egyebek közt, valami izomféle is, és hogy az idők során neki ez az izma szemlátomást kifejlődött."

(Személy szerint napok óta @Kuszma hasonlatán rágódom, hogy vajon elég hosszú és rugalmas-e a kötelem egy nagy ugráshoz a könyvek közé? Inkább még sodrom kicsit. ;)
A velőig hatoló mondás,hogy aki olvas előbb-utóbb írni is szeretne.
(Ez azt hiszem opcionális. :)

"Az ember azért fordul a könyvekhez, hogy megerősítsék a már meglévő
meggyőződésében. A könyvek, mondhatni, kimondják az utolsó szót."

Talán abban is megerősít a könyv,hogy habzsolni a könyveket jó dolog. Egy idő után
azonban meg kell találni az egyensúlyt abban is mit olvasunk és abban is ,
hogy ne felejtsünk el mellette élni is. Bár ez az utolsó tagmondat ,csak személyes
meggyőződés. A királynőnek ez eszébe sem jutott,
hisz számára az élet csak egy nyilvános szerep. Sajnálom érte.

>!
Bélabá P
Alan Bennett: A királynő olvas

Könyv a könyvben. Tipikusan olyan regény, ami nagy eséllyel tetszhet az olvasást kedvelőknek, molyoknak. Naná, hogy így voltam ezzel én is. Mindig jó efféle könyvet olvasni, mert aki értékeli a benne foglalt tartalmat, annak inspirációt sugall. Kedvet kapsz a többi könyvhöz, amelyek benne foglaltatnak, vagy ha nem is ezekhez, de arra jó, hogy tovább olvass, újba kezdj. Igazából elég morbid a történet: az angol királynő falja a könyveket, jószerével más mást se csinál, csak olvas. A végére meg meghozza döntését, ami az olvasás következménye, szerinte. Elgondolkodtató könyv arról: ki olvashat: szegény vagy gazdag? Mit olvasson? Lásd a temérdek könyv/író hivatkozást. Miért olvasson, pl az olvasás öröméért vagy a művelődés miatt?
Aki elolvassa, nem fog csalódni: kisméretű, gyorsan olvasható könyvecske. Ajánlásként kaptam más ötlete jóvoltából, és bejött a megérzése. Tetszett, élveztem. 5 csillagot adnék, 4,7 ponttal. Ajánlom mindenkinek!

>!
Juci P
Alan Bennett: A királynő olvas

Finom humorú történet egy emblematikus figurával, sőt kulturális ikonnal a középpontban a kultúra egyik legszebb termékének, az irodalomnak a transzformatív erejéről. Rakovszky fordítása elegáns és hibátlan.
God save the queen!

17 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Alan Bennett: A királynő olvas

"– Önmagában az olvasással szerintem nincs semmi baj, Felség.
– Ezt nagy megkönnyebbüléssel hallom.
– Csak amikor az ember túlzásba viszi. Ott kezdődnek a bajok."

Hát igen, gondolom, hogy ezzel az örök könyvmoly problémával sem mond újat ez a könyvecske, de a humora az nagyon üdítően hat. Rám oly annyira, hogy egy délután alatt kétszer is elolvastam Alan Bennett művét. Nem fogom lespoilerezni, hogy milyen politikai és emberi csatározások kísérik a királynő új hobbiját, pláne nem árulom el, hogy mekkora isteni csattanóval zárul a történet, de arra mindenképpen felhívnám a figyelmet, hogy milyen zseniálisan többrétegű a mű.
Voltak a molyon, akik egyfajta pr cikknek tekintették ezt a kisregényt, nekik szívesen tudnám ajánlani Alberto Mangueltől Az olvasás történetét, ami szintén azt taglalja, hogy még manapság sem olyan elfogadott hobbi az olvasás, de végképpen megbélyegezettséget jelentett a történelem, irodalom és művészettörténet során.
Időszámításunk előtt négyezer évvel vésték le az első ékírásos jeleket, de aztán időszámításunk után valamikor a 12. században vált elfogadottá a néma olvasás. Évezredekig a hangos, közösségi olvasás volt „az olvasás”, és lehet, hogy tudat alatt még mindig ez hat a ma emberére is, ha a könyvébe belefeledkező embertársát látja. Nem véletlen a könyv égetése, elpusztítása sem, ez is megjelenik Bennett történetében is, és a reakció, hogy a tudást hordozó mű ellenség, elpusztítandó ellenfél, legyőzendő akadály, csak felidézi például a náci könyvmáglyákat.

Nincs új a nap alatt, ez a történet sem az, de valami olyan bűbájos, eleven, csipkelődő humorral tárja a hasonló élethelyzeteket ismerő könyvmoly elé, hogy szívből tudom ajánlani, mint pár órás kikapcsolódást.
5 csillag volt, megérdemelten került a könyvtár szakos hallgatók ajánlott olvasmányai közzé :)

>!
Aurore
Alan Bennett: A királynő olvas

Aranyos, könnyen pörögnek a lapok. Mindamellett felveti az olvasás néhány fontos aspektusát, és ezek nem kizárólag napjainkra vonatkoztathatók.

Értsd:

1. Az olvasás különc dolog.
2. Az olvasás megbotránkoztathatja a környezeted.
3. Az olvasás nem csak tájékozottabbá és műveltebbé, hanem (szociálisan) érzékenyebbé és bölcsebbé tesz.
4. Az olvasás átalakíthatja az életed.

Megjegyzés. A fordítóra, a lektorra, a korrektorra (ha voltak) és a kiadóra egyaránt haragszom: ha senki másnak, nekik azért illene tudniuk, mi a különbség „felség” (őfelsége) és „fenség” (őfensége) között. A könyvben egyetlen egy helyen szerepelt jól, gondolom, amikor véletlenül „elrontotta”. Hogy hogyan van helyesen, azt megmondja nekünk örökös megmondóemberünk, Del Medico Imre: http://nepszava.hu/cikk/1144967-felseg-fenseg. Eredmény: részemről mínusz fél csillag.

>!
Magvető, Budapest, 2009
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427349 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
>!
ppeva P
Alan Bennett: A királynő olvas

Aranyos volt. Egyhuzamban kétszer is kiolvastam. Legszívesebben a felét beidéztem volna – de már megtették helyettem mások.
Nem vagyok ugyan királynő, és szerencsére nem életem hetvenes éveiben lettem az olvasás rabja, de azért sok tekintetben elgondolkodtatott arról, miért is olvasok, miért fontos nekem, hogy ez legyen a szenvedélyem. Én is ugyanúgy szeretek faggatni mindenkit, aki elém kerül, mit olvas éppen (némelyek kifejezett bosszúságára, sajnos…)
És azzal különösen találva éreztem magam, hogy én is úgy érzem: egy hatalmas kásahegy áll előttem, jobbnál jobb könyvekből, és vajon lesz-e időm átrágni magam, kiolvasni legalább a legjobbakat közülük…

>!
brigi11 P
Alan Bennett: A királynő olvas

Rövid, de nagyon szerethető történet. Rengeteg üzenete van a könyvnek, igaz nekem a humor tetszett benne a legjobban. De, hogy Őfelsége ne szeresse Harry Pottert, na ez fájó pont.

>!
anesz P
Alan Bennett: A királynő olvas

Rövid könyvecske az olvasásról, a könyvek szeretetéről és a környezet reagálásáról. Az egészet az teszi különlegessé, hogy Erzsébet királynő a főszereplője. Azért nagyon unalmas, magányos és monoton dolognak tűnik az uralkodás! Miért olvasunk könyveket? Mennyire változtatnak meg bennünket? Hogyan birkózunk meg azzal, hogy a környezetünk csodabogárnak tart?
Könnyen olvasható, humoros, és a csattanó frenetikus! :-))


Népszerű idézetek

>!
h_orsi P

Az olvasás (…) örökösen további olvasásra csábít.

29. oldal

6 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P

Minden könyv gyújtószerkezet, arra való, hogy felgyújtsa a képzeletünket.

45. oldal

2 hozzászólás
>!
cseri P

És még valami másra is rájött: arra, hogyan vezet egyik könyv a másikhoz, hogy bármerre fordul, mindenütt újabb és újabb ajtók nyílnak, és hogy egy nap nem elég hosszú ahhoz, hogy annyit olvasson, amennyit szeretne.

28. oldal

4 hozzászólás
>!
Dün SP

Ha én egyszer elkezdek egy könyvet, be is fejezem. Minket még így neveltek. Legyen az könyv, vajas kenyér vagy krumplipüré – ha egyszer az ember kiszedte a tányérjára, akkor fogyassza is el az utolsó morzsáig!

15. oldal

26 hozzászólás
>!
Lahara ISP

De jobb, ha az ember nem beszél készülő könyvéről, mert különben sose írja meg!

149. oldal

1 hozzászólás
>!
fülcimpa

Az írókkal, döntötte el a királynő, alighanem mégiscsak legjobb a könyveik lapjain találkozni, és ők maguk legalább annyira az olvasó képzeletének szülöttei, mint a regényeik szereplői. Ráadásul szerintük szemlátomást nem az ember tesz nekik szívességet azzal, ha elolvassa a könyvüket. Nem, hanem ők tettek az embernek szívességet azzal, hogy megírták.

67-68. oldal Magvető Bp. 2009

>!
egy_ember

– Az a benyomásom, Fenséges asszonyom, hogy jóllehet az olvasást nem lehet kimondottan elitistának bélyegezni, mégsem a megfelelő üzenetet küldi a nyilvánosság számára. Némileg kirekesztőnek hat.
– Kirekesztőnek? De hát az emberek többsége tud olvasni!
– Tudnak, Fenséges asszonyom, de nem vagyok biztos benne, hogy meg is teszik.
– Ez esetben, Sir Kevin, én példát mutatok nekik!

>!
Dün SP

Ha megkérdezték volna tőle, vajon az olvasás gazdagította-e az életét, nyilván azt feleli, hogy igen, kétségkívül, de ugyanilyen meggyőződéssel azt is hozzátette volna, hogy ugyanakkor meg is fosztotta minden céljától.

127. oldal

>!
Panelmacska

Újra felgyújtotta a villanyt, a jegyzetfüzetéért nyúlt, és ezt írta bele: „Az ember nem beleteszi a könyvekbe az életét, hanem bennük találja meg.”

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
cseri P

Nincs nagyobb öröm (…), mint amikor az ember talál egy szerzőt, akinek a könyvében nagy örömét leli, és aztán kiderül, hogy az illető nemcsak egy vagy két könyvet írt, hanem egy egész tucatot.

85. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alberto Manguel: Az olvasás története
Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom
Kamarás István: Olvasatok
Szávai Ilona (szerk.): Olvasni jó!
Kamarás István: Hetedikek
Gereben Ferenc: Olvasáskultúra és identitás
Miklós Pál: Olvasás és értelem
Bárdosi Mónika: Kulturálódási szokásaink
A. Jászó Anna: Csak az ember olvas
Gyenes Edina: Találkozások a kultúrával 5. – Olvasási szokások