Micsoda ​négy nap! 143 csillagozás

Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap! Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap! Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap! Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap! Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A bájos szőke, tizennyolc esztendős Jenny Windell egy szép napon visszatér őseinek immár fél éve elhagyott hajlékába – és voltaképpen nem is csudálkozik különösebben, amikor a szalonban egy holttestre bukkan. Még az sem lepi meg nagyon, hogy a takaros hullában tulajdon nénikéjére, az örökifjú, és nem kevéssé kétes hírű Jane Latour művésznőre ismer. A címben foglalt négy nap így kezdődik – és talán még kalandosabban folytatódik. A Micimackó világhírű szerzőjének ez a regénye a vidám kalandokat és humoros fordulatokat kedvelő felnőtt olvasók szórakoztatására íródott. A regény megihlette Karinthy Frigyest, aki nem sokkal az eredeti mű megjelenése után fordította le. Jenny Windell kalandjait most új kiadásban, új köntösben olvashatják Micimackó szerzőjének és fordítójának kedvelői.

Eredeti megjelenés éve: 1933

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek Európa · Athenaeum 2 pengős regényei Athenaeum

>!
Ciceró, Budapest, 2010
282 oldal · ISBN: 9789635397181 · Fordította: Karinthy Frigyes, Révbíró Tamás
>!
Tericum, Budapest, 1994
312 oldal · ISBN: 9638453036 · Fordította: Karinthy Frigyes
>!
Európa, Budapest, 1982
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630723824 · Fordította: Karinthy Frigyes, Révbíró Tamás · Illusztrálta: Kaján Tibor

2 további kiadás


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Hát ezt biztos nem olvasnám újra. Kriminek nem mondható, de igazából nekem humorosnak is csak akkor lett az, amikor megjelent Derek. Ha ő nem lett volna, akkor fél csillagot kapott volna a történet. Az 50. oldalig már azon gondolkodtam, hogy abbahagyom, annyi kusza és unalmas volt. Aztán persze Derekkel jobb lett a helyzet, de még így sem sziporkázott az egész annyi humortól, hogy felhúzhassa ennél több csillagra a könyvet. A vége meg olyan semmilyen, legalább valami csattanó lett volna! A rendőrök „nyomozása” is jó volt, de sajnos mindez kevés a jó pontszámhoz.

"– Derek! – kiáltotta Jenny. – Megöltem valakit!
– Megint? – kérdezte Derek csodálkozva. – Várj egy kicsit, amíg elteszem ezeket az útból!
– Azt mondta, hogy a bátyád!
– No, akkor semmi baj."

3 hozzászólás
pipacstappancs>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Én nagyon élvezem ezeket a könnyed történeteket, Wodehouse-hangulata volt a könyvnek, amiben egy kirmiktől kiművelt kalandor lányka keveredik (micsoda alliteráció:D) furcsábbnál furcsább helyzetekbe nagyon vicces helyzetkomikumokat teremtve ezzel maga körül. Ajánlom mindenkinek, főleg aki a Rejtő- Wodehouse- és hasonló írók műveit kedvelik.

tide P>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Úgy érzem, ez egyik kedvenc könyvem lett. Kedves, szórakoztató, és még izgalmas is. De, persze, ennél jóval több. Milne kegyetlen tükröt tart egy világ, a saját világa elé. Bár 32 évvel Viktória királynő halála után játszódik (1933), a könyv a viktoriánus (egészen a György-kori – 1936-ig!) gondolkodás, és a századfordulós, az I. Világháború utáni korszak robbanásszerűen modern, minden tabut felrúgó gondolkodása közötti különbséget írja le, a maga könnyed, nagyon angol, és nagyon humoros módján. A főhős nő – fiatal lány, 18 éves – elképesztően maradi gondolkodású neveltetése, amin kedves egyszerűséggel tovább lép, belekeveri egy ostoba helyzetbe, amikor rátalál mondén életet élő nagynénje holttestére. De ez a lány – Jenny – bár végtelenül naív, (elképesztően ostobának tűnik), valójában mégis a „modern nő” prototipusa, barátnőjével, az álcázás és konspiráció nagymesterével, Nancyval együtt. A hármas férfi tagja pedig Derek, aki, nos igen, a kevésbé modern, kevésbé „feminin” lányba szeret bele a kettő közül. Közben pedig megoldódik egy haláleset, kiderül az igazság, mindenki boldog, mert Milne szereti a dolgokat Micimackósan megoldani. Jó szórakozást ehhez a derűs, angol négy naphoz!

mokus33>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Néha jó olyan könyvet olvasni, amitől azt érzem, hogy az élet egyszerű, vicces és semmi gond nem történik még akkor sem, ha találok egy hullát, elszököm és keres a rendőrség :) Ezek a könyvek nem a valóságot tükrözik, viszont szórakoztatóak, humorosak és van, amikor csak pont erre van szükség. Azért élveztem ennek a könyvnek az olvasását, mert nekem most pont erre volt szükségem:)

J_Goldenlane IP>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Általában a Micimackó kapcsán ismerjük az írót, de Milne letett mást is az asztalra.

Számomra a Micsoda négy nap! egy enyhén groteszk humorú lányregény-paródia. Esetleg krimi-paródiai is. De hogy komolyan venni nem szabad, az tuti!

Az, hogy a történet egy megtalált hullával kezdődik, utólag teljesen normális. Mi mást is találhatna a véletlenül régi otthonukba hazatévedő Jenny a nappaliban, mint egy holttestet? A cselekmény lassan csörgedezik, a szereplők sokat merengenek a múlton és a helyzetükön, és mi lassan belesüllyedünk abba a ki tudja, hogy volt-e valaha nagy, angol vidéki idillbe. A főhősnő olyan naiv, hogy az már szinte fáj, a mellékszereplők többségének erősen szüksége lenne egy óvónőre, de szerencsére feltűnik pár gyakorlatias alak is, aki biztosítja a többiek életben maradását (és akinek az olvasó nyugodt lélekkel szurkolhat). Konfliktus tulajdonképpen nincs, tehát könnyedén megoldódik; a happy end garantált.

Aki szereti Agatha Christie-t és P. G. Wodehouse-t, annak melegen ajánlom ezt a regényt is!

Zsory I>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Aranyos, szórakoztató regény. A krimi része nem túl hátborzongató, de a szálak úgy keverednek, hogy végig olvastatja magát. A karakterek kidolgozottsága nagyon tetszik, mindenkinek egyedi személyisége van. Az egész történetet átszövi egyfajta naivitás, ez adja meg a humorosságot. Karinthy nem tudom mennyit tett hozzá a fordítással, de érezni lehet benne a stílusát.

worsi P>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

(Ezt is minek halogattam ennyi évig?)
Aranyos történet, mosolyogtatós, és annak ellenére szerethető, hogy a főszereplő Jenny eléggé butuska. És szerintem nem jöttem volna rá a gyilkosra (na jó, de véletlenül megláttam, hogy ki az, mikor előrelapoztam, hogy megnézzem a képeket).
A sok álnév ellenére (a négy főbb szereplő átlagosan 2,25 nevet használ) teljesen követhető, hogy ki kicsoda. A fordítás nagyon jó (nem hiába Karinthy). Nyári délutánokra tökéletes olvasmány!

3 hozzászólás
Bazil P>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Nahát, ez igazán kellemes meglepetés volt!
Karinthy Utazás a koponyám körülje után jutottam el a könyvig, mivel Karinthy fordította ezt is.
És igen, talán meg merem kockáztatni, hogy jobban tetszett, mint Wodehouse könyvei. És bár említett szerző az ilyeneket ipari méretekben gyártotta, de talán híján van a jelen könyvben tapasztalt finomságoknak, és a Micimackó szellemiségének!
Ugyanis végtelen báj és kellem sugárzik a könyvből, amiben egy gyilkossági ügy utáni nyomozás (de milyen!) bontakozik ki, de ez csak másodlagos…
Azok a szellemes és kedvesen csacska párbeszédek, végtelenül finom humor, igazi angolos butaság és jó modor mindenek felett!
Még ilyet kérek, de sokat!

Dinah>!
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Régen olvastam, és már nem sok rémlik belőle, de nem tartottam egy rossz könyvnek. :)


Népszerű idézetek

worsi P>!

Mrs. Watterson sóhajtott, de nem szólt semmit. Ötvenéves házas volt ő is, és tudta, hogy a férfiak mindig gyerekek maradnak. Ez magyarázza a háborúkat, a politikát, a sportot és még annyi mindent.

91. oldal, Szerdán - Nyolcadik fejezet, III.

1 hozzászólás
borga>!

– Maga minek hívja magát, ha saját magához beszél?
– Azt akarja tudni, hogy mi a nevem?
– Nagyjából, ha úgy vesszük.

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Jenny olvasott nő volt: tudta, hogy az emberek fel szoktak andalogni a szalonba, és itt holttesteket szoktak találni.

1 hozzászólás
borga>!

– Ez itt most – mondta Derek, és feltört egy tojást a cipője orrán –, reggelizés, nem útlevélosztály. Ha olyasmit kérdeznék, ami kényelmetlen magának, csak adja ide a vajat, arról tudni fogom, hogy ingoványra tévedtem. Rendben van?
– Rendben. Köszönöm.
[…]
– Most tartsa készenlétben a vajat… Mondja, maga szökik valami vagy valaki elől? … Köszönöm. És a sót is… Ha volna szíves. – Megvajazott egy pogácsát, a tojást belemártotta a sóba és falatozni kezdett.

mrumus>!

– Meséljen el róla mindent – mondta Derek.
– Hogy mit eszem reggelire?
– Meg azt, hogy mit iszik, min gondolkodik, mit tol félre, mitől fintorítja el az orrát, miből vesz még egyszer.
– Attól függ. Általában grapefruitot eszem, pirítóst, tükörtojást, lekvárt és egy almát. És persze kávét.
Na, ma nincs szerencsés napom – így Derek. – Azt hittem, azt fogja mondani, hogy narancsot, pogácsát, kemény tojást, vajat és banánt. És persze tejet.
– Tessék? – csodálkozott el Jenny.
– Mert ha ezt mondta volna, akkor felbonthattuk volna azt a szatyrot ott, és megnézhettük volna, mit küldött nekünk valaki.

Kilencedik fejezet

pipacstappancs>!

– Boldogságos Szűzanyám – kiáltott fel Mr Morris az égre. – És ezeknek kell elkapniuk a gyilkost? Hisz ezek még a kanyarót se tudnák elkapni a járványkórházban!

borga>!

Megnézte magát az Anna királynő korabeli tükörben, és újra csak azt látta, hogy a tükör nem kínál számára más alternatívát.

mrumus>!

– Mondja, nem hivatásos modell véletlenül?
– Sajnos, nem – mondta Jenny, és megállt egy pillanatra.
– Hm, hm. Hát nem vagyok én egy szerencsétlen fickó?
– Miért, szüksége lett volna modellre? – kérdezte Jenny, hirtelen támadt ötlettel.
– Bizony, lett volna.
– Minek? Úgy értem, milyen alakban? – Valahogy pénzt kell keresnie, méghozzá hamar.
– Nimfa kellene, vagy valami vízitündér. Ugye, maga nem szeretne nimfa lenni vagy pedig vízitündér? Más szóval najád?
– Azok hogy vannak felöltözve?
– Sehogy – így a festő.
– Hm, akkor félek, nem tehetem – mondta Jenny vonakodva.
– Mindjárt gondoltam.
– Az igazi modell igen?
– Alighanem. Ha szépen megkérem.
– Fura – gondolta Jenny.

Kilencedik fejezet

Habók P>!

– Fura dolog, hogy valaki nem szereti a saját bátyját.
– Annyi ember él a világon… az ember nem szeretheti mindet. Én például Archibaldot nem szeretem

mrumus>!

– […]Az ördög tudja, kinek az órája volt, és az ördög törődjön vele. Igenis „j” betű volt rajta gyémántokból. Eredetileg Julius Caesaré volt, mi?
– Hallja, Morris – vetette közbe Bagshaw őrmester úr kötelességtudóan.
– Szóval azt mondja, hogy eladta magának, aztán félóra múlva visszatette? Minek? Miért tette ezt?
– Tán kíváncsi volt, mennyi az idő – jegyezte meg Mr. Morris megátalkodottan.
– Hirtelen berezelt – intett Bagshaw őrmester a felügyelőnek.
– Ez lehet az. – Morrishoz fordult. – A nevét persze felírta, ugye?
– Naná! Mit gondolt?
– Hát akkor, hol az a név?
Mr. Morris keresgélni kezdett, és egy piszkos papírdarabot vett ki a mellényzsebéből.
„William Makepeace Thackeray.”
– Á! Ez lehetett az igazi neve?
– Krisztuskám, segíts! – fohászkodott Mr. Morris az éghez. – Mit gondol, elkértem az útlevelét, vagy megnéztem, hogy mi van a mellére tetoválva?
– Ne adja nekünk itt a bolondot, Morris. Maga nagyon jól tudja, mikor mond valaki igazi nevet, mikor hamisat.
– Szűzmáriám – mondta Mr. Morris –, hát hányszor… – Bagshaw őrmester úr megköszörülte a torkát és fölvette az önérzetesebbik ábrázatát.
– Csak ön után – mondta Mr. Morris udvariasan.
– Nem az volt – jelentette ki Bagshaw őrmester.
– Mi nem volt micsoda? – tudakolta a felügyelő.
– Nem az igazi neve.
– Honnan tudja?
– Onnan, hogy az egy irkász volt.
– Ki?
– Hát akiről beszélt. William Makepeace Thackeray.
– Tőlem lehetett. Maga azt hiszi, hogy aki irkász, az nem gyilkolhat csakúgy, mint más?
– Már úgy értem, hogy klasszikus volt.
– Kicsoda?
– Hát William Makepeace Thackeray.
– Hogy érti azt, hogy klasszikus?
– Mint Shakespeare, például.
– Úgy is van – szólalt meg Mr. Morris, felismerve, hogy itt újra bekapcsolódhat. – Mint Shakespeare.
– Úgy érti: mint Edgar Wallace?
Bagshaw őrmester ezen elgondolkodott.
– Na, nem, inkább mint Shakespeare. – Egész pontosan körül akarta határolni az értékrendszerét.

Tizenharmadik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Adam Bahdaj: A fekete esernyő
Anthony Horowitz: Titkos szolgálat
Szabó Tünde: A hacker
Anthony Horowitz: Mély vízben
Meg Cabot: Töltött galamb
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Varga Bálint: Váltságdíj nélkül
Marni Bates: Gyilkos a vonal végén