Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Micsoda négy nap! 165 csillagozás
A bájos szőke, tizennyolc esztendős Jenny Windell egy szép napon visszatér őseinek immár fél éve elhagyott hajlékába – és voltaképpen nem is csudálkozik különösebben, amikor a szalonban egy holttestre bukkan. Még az sem lepi meg nagyon, hogy a takaros hullában tulajdon nénikéjére, az örökifjú, és nem kevéssé kétes hírű Jane Latour művésznőre ismer. A címben foglalt négy nap így kezdődik – és talán még kalandosabban folytatódik. A Micimackó világhírű szerzőjének ez a regénye a vidám kalandokat és humoros fordulatokat kedvelő felnőtt olvasók szórakoztatására íródott. A regény megihlette Karinthy Frigyest, aki nem sokkal az eredeti mű megjelenése után fordította le. Jenny Windell kalandjait most új kiadásban, új köntösben olvashatják Micimackó szerzőjének és fordítójának kedvelői.
Eredeti megjelenés éve: 1933
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek Európa · Athenaeum 2 pengős regényei Athenaeum
Kedvencelte 15
Most olvassa 3
Várólistára tette 68
Kívánságlistára tette 20
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Néha jólesik egy ilyen könnyed kis történet, amin lehet sokat nevetni és nem kell véresen komolyan venni. Jenny, a kicsit szórakozott lány sokszor keveredik bajba, de nem lehet rá haragudni. Nagyon sok jó kis beszólás volt a történetben, nekem is kicsit Wodehouse beütésű a stílusa, de szeretem az ilyen könyveket.
Én nagyon élvezem ezeket a könnyed történeteket, Wodehouse-hangulata volt a könyvnek, amiben egy kirmiktől kiművelt kalandor lányka keveredik (micsoda alliteráció:D) furcsábbnál furcsább helyzetekbe nagyon vicces helyzetkomikumokat teremtve ezzel maga körül. Ajánlom mindenkinek, főleg aki a Rejtő- Wodehouse- és hasonló írók műveit kedvelik.
A történet nem a krimi szálban csúcsosodik ki, hanem sokkal inkább a lehetetlen helyzetek tobzódásában, amely a tévedések vígjátékához vezet. Talán nem is illik ilyent megállapítani egy krimi címkével is jelzett mű kapcsán, de mégis találónak érzem. A kezdeti tévedés a félreértések egész tárházát vonzza maga után, s ember kell legyen a talpán, aki kibogozza a szálakat.
A szereplők nem egyszerű emberek, tesznek róla, hogy az alakításuk hozzájáruljon a kötet színességéhez. Furcsaságaikat, különcségeiket hamar meg lehet szokni. a beszédmódjukon is sokszor lehet derülni.
Nagy agyafúrtságot nem igényel a haláleset rejtélyének megfejtése, főleg, hogy minden az olvasó előtt zajlik, így végig látjuk a félreértéseket, s mindebből következő komikus helyzeteket. Nincsenek benne nagy mélységek, de szórakoztatásra pont megfelelő.
Néha jó olyan könyvet olvasni, amitől azt érzem, hogy az élet egyszerű, vicces és semmi gond nem történik még akkor sem, ha találok egy hullát, elszököm és keres a rendőrség :) Ezek a könyvek nem a valóságot tükrözik, viszont szórakoztatóak, humorosak és van, amikor csak pont erre van szükség. Azért élveztem ennek a könyvnek az olvasását, mert nekem most pont erre volt szükségem:)
Általában a Micimackó kapcsán ismerjük az írót, de Milne letett mást is az asztalra.
Számomra a Micsoda négy nap! egy enyhén groteszk humorú lányregény-paródia. Esetleg krimi-paródiai is. De hogy komolyan venni nem szabad, az tuti!
Az, hogy a történet egy megtalált hullával kezdődik, utólag teljesen normális. Mi mást is találhatna a véletlenül régi otthonukba hazatévedő Jenny a nappaliban, mint egy holttestet? A cselekmény lassan csörgedezik, a szereplők sokat merengenek a múlton és a helyzetükön, és mi lassan belesüllyedünk abba a ki tudja, hogy volt-e valaha nagy, angol vidéki idillbe. A főhősnő olyan naiv, hogy az már szinte fáj, a mellékszereplők többségének erősen szüksége lenne egy óvónőre, de szerencsére feltűnik pár gyakorlatias alak is, aki biztosítja a többiek életben maradását (és akinek az olvasó nyugodt lélekkel szurkolhat). Konfliktus tulajdonképpen nincs, tehát könnyedén megoldódik; a happy end garantált.
Aki szereti Agatha Christie-t és P. G. Wodehouse-t, annak melegen ajánlom ezt a regényt is!
Aranyos, szórakoztató regény. A krimi része nem túl hátborzongató, de a szálak úgy keverednek, hogy végig olvastatja magát. A karakterek kidolgozottsága nagyon tetszik, mindenkinek egyedi személyisége van. Az egész történetet átszövi egyfajta naivitás, ez adja meg a humorosságot. Karinthy nem tudom mennyit tett hozzá a fordítással, de érezni lehet benne a stílusát.
(Ezt is minek halogattam ennyi évig?)
Aranyos történet, mosolyogtatós, és annak ellenére szerethető, hogy a főszereplő Jenny eléggé butuska. És szerintem nem jöttem volna rá a gyilkosra (na jó, de véletlenül megláttam, hogy ki az, mikor előrelapoztam, hogy megnézzem a képeket).
A sok álnév ellenére (a négy főbb szereplő átlagosan 2,25 nevet használ) teljesen követhető, hogy ki kicsoda. A fordítás nagyon jó (nem hiába Karinthy). Nyári délutánokra tökéletes olvasmány!
Aki pörgős krimire, nyomozásra számít, az nagyot csalódik. A cselekmény lassan csörgedezik, átszőve csacskaságokkal. Én másra számítottam, talán ezért is volt csalódás ez a könyv. Igaz, hogy van hulla, egy kis nyomozás, felügyelő és két tizenéves leányka. Sőt még a romantika is a maga módján megtalálható. Nem is tudom…. Újra olvasni biztos nem fogom.
Adva van egy fiatal lány, Jenny, aki visszatér a régi családi fészekben, ahol holtan találja a nagynénjét, mellette egy cédulát (kóddal) . …és elindulnak a csetlések, botlások a szerzőtől megszokott humoros formában. Számára is nagyon meglepő dolgok derülnek ki a nagynénjéről (azért azt megnéztem volna, ahogy meztelenül hárfázik valamelyik koronás őméltóságának- az emberi rosszindulat és képzelet határtalan). A megjelenő rendőrökről – akik túl komolyan veszik magukat – már ne is beszéljünk. Az már hab a tortán, hogy voltaképpen a nyomozó helyett Jenny oldja meg az esetet. A könyv végig könnyed, humoros. Egy langyos nyár esti olvasmány…..Csillag levonást azért adtam, mert kriminek elég nyengécske….
Népszerű idézetek
Mrs. Watterson sóhajtott, de nem szólt semmit. Ötvenéves házas volt ő is, és tudta, hogy a férfiak mindig gyerekek maradnak. Ez magyarázza a háborúkat, a politikát, a sportot és még annyi mindent.
91. oldal, Szerdán - Nyolcadik fejezet, III.
– Maga minek hívja magát, ha saját magához beszél?
– Azt akarja tudni, hogy mi a nevem?
– Nagyjából, ha úgy vesszük.
Jenny olvasott nő volt: tudta, hogy az emberek fel szoktak andalogni a szalonba, és itt holttesteket szoktak találni.
– Boldogságos Szűzanyám – kiáltott fel Mr Morris az égre. – És ezeknek kell elkapniuk a gyilkost? Hisz ezek még a kanyarót se tudnák elkapni a járványkórházban!
– Ez itt most – mondta Derek, és feltört egy tojást a cipője orrán –, reggelizés, nem útlevélosztály. Ha olyasmit kérdeznék, ami kényelmetlen magának, csak adja ide a vajat, arról tudni fogom, hogy ingoványra tévedtem. Rendben van?
– Rendben. Köszönöm.
[…]
– Most tartsa készenlétben a vajat… Mondja, maga szökik valami vagy valaki elől? … Köszönöm. És a sót is… Ha volna szíves. – Megvajazott egy pogácsát, a tojást belemártotta a sóba és falatozni kezdett.
– Meséljen el róla mindent – mondta Derek.
– Hogy mit eszem reggelire?
– Meg azt, hogy mit iszik, min gondolkodik, mit tol félre, mitől fintorítja el az orrát, miből vesz még egyszer.
– Attól függ. Általában grapefruitot eszem, pirítóst, tükörtojást, lekvárt és egy almát. És persze kávét.
Na, ma nincs szerencsés napom – így Derek. – Azt hittem, azt fogja mondani, hogy narancsot, pogácsát, kemény tojást, vajat és banánt. És persze tejet.
– Tessék? – csodálkozott el Jenny.
– Mert ha ezt mondta volna, akkor felbonthattuk volna azt a szatyrot ott, és megnézhettük volna, mit küldött nekünk valaki.
Kilencedik fejezet
– […]Az ördög tudja, kinek az órája volt, és az ördög törődjön vele. Igenis „j” betű volt rajta gyémántokból. Eredetileg Julius Caesaré volt, mi?
– Hallja, Morris – vetette közbe Bagshaw őrmester úr kötelességtudóan.
– Szóval azt mondja, hogy eladta magának, aztán félóra múlva visszatette? Minek? Miért tette ezt?
– Tán kíváncsi volt, mennyi az idő – jegyezte meg Mr. Morris megátalkodottan.
– Hirtelen berezelt – intett Bagshaw őrmester a felügyelőnek.
– Ez lehet az. – Morrishoz fordult. – A nevét persze felírta, ugye?
– Naná! Mit gondolt?
– Hát akkor, hol az a név?
Mr. Morris keresgélni kezdett, és egy piszkos papírdarabot vett ki a mellényzsebéből.
„William Makepeace Thackeray.”
– Á! Ez lehetett az igazi neve?
– Krisztuskám, segíts! – fohászkodott Mr. Morris az éghez. – Mit gondol, elkértem az útlevelét, vagy megnéztem, hogy mi van a mellére tetoválva?
– Ne adja nekünk itt a bolondot, Morris. Maga nagyon jól tudja, mikor mond valaki igazi nevet, mikor hamisat.
– Szűzmáriám – mondta Mr. Morris –, hát hányszor… – Bagshaw őrmester úr megköszörülte a torkát és fölvette az önérzetesebbik ábrázatát.
– Csak ön után – mondta Mr. Morris udvariasan.
– Nem az volt – jelentette ki Bagshaw őrmester.
– Mi nem volt micsoda? – tudakolta a felügyelő.
– Nem az igazi neve.
– Honnan tudja?
– Onnan, hogy az egy irkász volt.
– Ki?
– Hát akiről beszélt. William Makepeace Thackeray.
– Tőlem lehetett. Maga azt hiszi, hogy aki irkász, az nem gyilkolhat csakúgy, mint más?
– Már úgy értem, hogy klasszikus volt.
– Kicsoda?
– Hát William Makepeace Thackeray.
– Hogy érti azt, hogy klasszikus?
– Mint Shakespeare, például.
– Úgy is van – szólalt meg Mr. Morris, felismerve, hogy itt újra bekapcsolódhat. – Mint Shakespeare.
– Úgy érti: mint Edgar Wallace?
Bagshaw őrmester ezen elgondolkodott.
– Na, nem, inkább mint Shakespeare. – Egész pontosan körül akarta határolni az értékrendszerét.
Tizenharmadik fejezet
– Mondja, nem hivatásos modell véletlenül?
– Sajnos, nem – mondta Jenny, és megállt egy pillanatra.
– Hm, hm. Hát nem vagyok én egy szerencsétlen fickó?
– Miért, szüksége lett volna modellre? – kérdezte Jenny, hirtelen támadt ötlettel.
– Bizony, lett volna.
– Minek? Úgy értem, milyen alakban? – Valahogy pénzt kell keresnie, méghozzá hamar.
– Nimfa kellene, vagy valami vízitündér. Ugye, maga nem szeretne nimfa lenni vagy pedig vízitündér? Más szóval najád?
– Azok hogy vannak felöltözve?
– Sehogy – így a festő.
– Hm, akkor félek, nem tehetem – mondta Jenny vonakodva.
– Mindjárt gondoltam.
– Az igazi modell igen?
– Alighanem. Ha szépen megkérem.
– Fura – gondolta Jenny.
Kilencedik fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anthony Horowitz: A Sólyom gyémántja 87% ·
Összehasonlítás - Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 93% ·
Összehasonlítás - Csukás István: Vakáció a halott utcában 86% ·
Összehasonlítás - Nancy Springer: Az eltűnt márki esete 84% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Tünde: A hacker 92% ·
Összehasonlítás - Csóti Lili: Hetedvérig 89% ·
Összehasonlítás - Anthony Horowitz: Mély vízben 87% ·
Összehasonlítás - Mark Twain: Puddingfejű Wilson 85% ·
Összehasonlítás - Varga Bálint: Váltságdíj nélkül 83% ·
Összehasonlítás